Married Life - 37. fejezet

37. fejezet

Sziasztok, tudom, h már elegetek van belőlem :D De megint én lettem a soros, Jenny egyéb elfoglaltságai miatt, de semmi gáz :D Csak ne lázadjatok, h má megen én… :D És ez most tényleg elég vacak lett, de mégis jobb, mintha nem kaptatok volna fejit, nem? :-/ Szorri… Legközelebb összekapom magam!

No lássuk!

Pussz

Szil

Mivel Kristennek tényleg vissza kellett mennie a turnéjára – nekem pedig a forgatásra –, nem volt más választásom, elengedtem. Addig viszont minden percünket egymásnak szenteltük, és persze Beckynek. Aki szemmel láthatóan örült a ténynek: baba lesz, de legalábbis be nem állt a szájacskája, egész az indulásukig ezt ismételgette. Azt azért kizártnak tartottam, hogy fel is fogja, mit jelent ez az egész, nekünk mindenesetre rengeteget jelentett.

Kristen is örült, miután látta, hogy én mennyire, így lehullott a gond a vállunkról. És megígértem ugyan neki, hogy nem cirkuszolok amiatt, hogy el akarja fogadni a film folytatásához a felkérést, mégis… Erre szerettem volna még aludni egy párat. Kicsit elborzasztott a gondolat, hogy a várandós – és egyben családanya – feleségem megint egy pornófilmben szerepeljen, hiába hangoztatta, hogy nem az. Ő valami lélektani szarnak hitte, de az igazság az volt, amit én is láttam, mikor elkísértem a forgatásokra anno: kőkemény szex, kifulladásig. Nem értettem, hol látja ő ebben a lélektaniságot, de nem is érdekelt.

A napom gyorsan telt, mert nem is figyeltem arra, amit csinálok, csak játszottam a szerepemet, viszont végig az új jövevényen gondolkodtam. Lesz még egy gyermekem! Ez annyira hihetetlen volt!!! Pedig nem is terveztük… Színtiszta véletlen, mégis maga a csoda! És valóban: Kristen nem szedett fogamzásgátlót, amióta Becky megszületett, szóval nem kellett ezen annyira meglepődnünk, mint amennyire sikerült, de mégis: most már duplán szülők leszünk!

Az örömöm felhőtlen volt, az sem tudta elrontani, amikor Steve huszadjára is újra akarta forgatni az egyik jelenetet – ráadásul a nap végén, amikor mindenki zombinak érezte már magát. Én mosolyogva odaálltam a kamera elé… és váratlanul félre is rántottak előle. Allison volt az, aki becibált az egyik díszlet mögé.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy miattad szívja a vérünket az az idióta? – bökött Steve felé.

Megdöbbentem.

- Hogy miattam? – néztem rá csodálkozva.

- Éppen szakítunk a kurva forgatókönyv szerint! – csattant fel. – És én doblak ki! Jó lenne, ha nem vigyorognád el, mert kibaszottul nem hiteles!

Megint meglepett. Szóval szakítási jelenetet veszünk?

- Oké… - feleltem. – Meglátom, mit tehetek – ígértem.

Megpróbáltam minél elkeseredettebb képet vágni, de nem ment. Egyszerűen boldog voltam! Aztán mégis jött egy csúf gondolat, ami lehervasztotta a mosolyt az arcomról. Tudtam, hogy nem igaz, NEM LEHET igaz, mégis megfordult a fejemben, hogy mi van, ha nem én vagyok az apja? A józan eszem tudta, hogy kizárt, de akkor is… A jelenet ezúttal tökéletesre sikerült.

A kérdést viszont később sem tettem fel Krisnek, mikor már otthon voltam, és felhívott. Elhatároztam, hogy bízom benne, és ehhez tartottam magam. Az én gyermekem, és kész! Annyit vitáztunk már azon, hogy melyikünk mennyire féltékeny a másikra, és ki miatt, hogy már belecsömörlöttem. Hinni akartam és hittem is, hogy tőlem várja ezt a picit!

Dean kopogott be később, hogy nincs-e kedvem megünnepelni.

- Azt hittem, most, hogy kibékültetek, le se lehet téged gyógyítani Steph-ről… - néztem rá kétkedve. Erre elpirult. Elpirult? Még jobban rácsodálkoztam.

- Ő is ott lesz – nyögte ki aztán. Még nem tettem túl magam a pirulásán, de beleegyeztem, hogy menjünk. Bárhova, csak ne kelljen itthon maradnom, akkor ugyanis tuti tovább törném a fejem a hülyeségeken.

Egy közeli pubba mentünk, ahol szerencsére nem voltak sokan, még az álruhámat is a kocsiban hagyhattam, olyan szinten érzett engem biztonságban a sofőröm. Ő viszont nem tudhatta, hogy a csekély létszámú ott lézengő ember közt van kettő, akikre sajnos túl jól emlékeztem. A két lány a gyógyszertárból.

Már félig az asztal alá bújtam, nehogy észrevegyenek, amikor Steph rám szólt, hogy mi a francot művelek.

Elmondtam neki, mire megnyugtatott, hogy Dean majd leszereli őket, ha gond adódik. És ugyanezzel a lendülettel az említett nyakába simult, szinte eggyé olvadtak, és rögtönöztek előttem egy bemutatót, hogy mivel fogják tölteni az éjszakát. Hamar eluntam, úgyhogy Allison felé fordultam, aki pár másik kollegámmal együtt velünk tartott. Nem volt mázlim: ő ugyanis puszipajtása volt a két ősellenségnek, akiket máris integetve az asztalunkhoz invitált.

Vártam a sikoltozást és hasonlókat, de ezúttal legnagyobb meglepetésemre ez elmaradt. Vera és Cloe csak a pillantásukkal vetkőztettek, de hozzám sem szóltak egész este. Hálát adtam a jóistennek, amiért megkönyörült rajtam, és csendben iszogattam a konyakomat. Rágyújtani viszont bent nem lehetett, ezért menekülési szempontokat is figyelembe véve úgy döntöttem, ezt a bár előtt fogom megtenni. Szóltam Deannek, aki el is kísért, bár hogy hogyan volt képes elengedni Steph-et, arra nem jöttem rá.

- Én mégis inkább hazamennék – közöltem vele, amint kiértünk. Kerülni akartam minden kínos és félreérthető szitut, azokból egy időre elegem volt. – Aztán te visszajöhetsz, csak engem szállíts el innen, kérlek – győzködtem, de nem kellett soká, máris hozta a kocsija kulcsait.

Az estét így mégis otthon töltöttem, de a kedvem az rossz volt. Egyrészt mert nem lehettem a családommal, másrészt pedig a kezdeti borús gondolatok miatt. Amelyek tovább szaporodtak. Kínomban bekapcsoltam a számítógépet, hogy valami alapot keressek a gyanakvásra, amelyet ki szándékoztam irtani magamból. Rosszul tettem. Nagyon rég kerestem már rá a nejemre, és azóta milliónyi új kép jelent meg, amelyeken többnyire Mike, de egy sor idegen pasas társaságában van, és a kamerába mosolyog.

Majdnem összetört az egér a kezemben, miközben sorra lapoztam ezeket. Aztán megnyugodtam, hiszen ezeken kifejezetten a fényképészeknek pózolt. De ott voltak azok a lesifotók, amelyeken tán nem is tudta, hogy fotózzák. Ebből is volt egy sor Mike-os, Luke-os is, valamint az ügynökével egy pár… És volt ott egy idegen pasas is, akit még sosem láttam ezelőtt. Nem a testőre volt, mert azt ismertem. Nem is valaki a stábból, akikkel együtt dolgozott, hanem egy ismeretlen, de fiatal és még férfiszemmel is jóképű srác, akivel egy étteremben mosolyogtak egymásra felhőtlenül.

Most éreztem csak pocsékul magam igazán. Ki a fene ez? És mit akar az én feleségemtől?! Azonnal nyúltam a mobilomért, és tárcsáztam Krist. Kathy vette fel a mobilját.

- Szia! Kris itt felejtette a telefonját – mondta rögtön.

- Ott felejtette? És ő hova ment? – firtattam egyelőre eltitkolva a félelmeimet.

- Valami vacsorára volt hivatalos – mondta zavartan a kérdezett.

- Kivel? – faggattam tovább.

- Mike-kal, meg az apámmal… és még egy pár emberrel. – Tudtam, hogy Kathy hazudik. Rá is förmedtem, hogy ne tegye.  – Nem hazudok! – feleselt rögtön.

- Kérlek, mondd el, kivel ment, és hová – Igyekeztem visszafogni a dühömet, de az egyre erősebben mutatkozott. Alig akartam elhinni, hogy a jelek szerint a nejem igenis átver. Gyermeket vár, de… vajon tőlem?! Most már komolyan kételkedtem.

- A nővéreddel – jött erre mégis a meghökkentő válasz. – És moziba.

- Melyik nővéremmel? – tettem fel egy beugratós kérdést. Kathyvel még sosem beszéltünk a nővéreimről, bár az újságokból megtudhatta, hogy hívják őket.

- Lizzy volt itt, és elcsalta. Azt mondták, megünneplik, hogy ismét kisbabátok lesz – adott végre konkrét magyarázatot Kathy.

- És honnan tudjam, hogy nem csak fedezni akarod?

- Rob! Miért akarnám fedezni? – háborgott erre ő.

- Mert megcsal – nyögtem ki a feltételezésemet. - És miért hazudtad, hogy Mike-kal meg az apáddal van, ha tényleg csak Lizzy van ott?

Erre csend. Túl hosszú csend. Aztán halk nevetés. Remek, most még Kathy is rajtam szórakozik – gondoltam keserűen.

- Nem csal meg, hidd el.

- Akkor ki az a pojáca vele a képeken? – ordítottam.

- Melyik pojáca? – Szinte láttam, hogy fintorog. Nyilván akadt már dolga egy-kettővel.

- Az a szőke nyápic kis faszfej, akivel két napja is együtt látták – pillantottam a monitorra, hogy leolvassam a dátumot. És megint felment bennem a pumpa! Két napja még mással fetrengett, a következő napon meg…

- Na állj! Két napja Kris itt volt velem egész este.

- Van a közeledben számítógép? – kérdeztem ingerülten.

- Van.

- Akkor leszel szíves megnézni… - Elmagyaráztam hol és mit keressen. – Ő kicsoda? És mit akar a feleségemtől? – kérdeztem megint, amint közölte, hogy látja az ominózus képet. Rájöttem közben, hogy rosszul tettem fel a kérdést. Úgy kellett volna kérdeznem, hogy a feleségem mit akar tőle? Tán nem kap meg tőlem mindent?

- Az ott nem Kris – felelte Kathy.

- Ne beszélj mellé, csak megismerem a saját nejemet! – kifogásoltam a szavait.

- Emlékszel, amikor egyszer utánunk repültél? Azt hiszem, New Yorkba… - Emlékeztem. – És ott összekeverted a testdublőrével? – Erre is emlékeztem. És behúztam egyet magamnak képzeletben. Hogy én mekkora egy idióta vagyok.

- De akkor miért írták az ő nevét a kép alá? – kérdeztem.

- Nem tudom. Biztos ők is összekeverték – válaszolta. – Ha Kris megcsalna téged, arról tudnál, hidd el.

Nem hittem el neki. Tovább néztem a fotót, és akkor is biztos voltam benne, hogy a feleségem van rajta. Akármennyire is hasonlít rá az a bizonyos dublőr csaj…

- Akkor azt mondod, hülyét csináltam magamból? – kérdeztem Kathyt.

- De még mekkorát! – helyeselt. – Vagyis… Olyan nagyot mégsem, mert nem őt támadtad le ezzel a baromsággal. – Igaza volt. Azzal megint csak vitát szítottam volna kettőnk között, és ezt akartam a legkevésbé. Csak a látszat… - Mellesleg rólad is érdekes képek vannak fent, ő is kiakadhatna… - mondta aztán.

Elkértem tőle a linket, és megdöbbentem. Alig két órája készült a kép, amint a két gyógyszertári lánnyal üldögélek egy asztalnál, és pont úgy kapott le a fotós, mintha az egyiküket átölelném. Én tudtam, hogy az ott nem az én karom, de más, aki a képet látja. Felnyögtem kínomban. Mi a fenének mentem én színésznek?! Sokkal jobb lenne valami egyszerű foglalkozást űzni… De már késő volt. Tovább kellett csinálnom. Már csak az anyagi helyzetünk normalizálása végett is.

- Megjött, beszélsz vele? – szólt hirtelen Kathy a fülembe, mire magamhoz tértem, és igennel feleltem.

- Szia – köszönt szerelmem. – Miről bájcsevegtetek a bébiszitterrel? – búgta megrovóan a telefonba, tettetett féltékenységgel, ám emellett vidámsággal is a hangjában.

- Csak… képeket nézegettünk – feleltem.

- Milyen képeket? – érdeklődött Kris. – Biztos megint rólam láttál valamit, igaz? Nyugi, szívem, téged szeretlek! – kezdett el máris győzködni a valóságról. De olyan édesen csinálta, hogy képtelen voltam nem hinni neki.

- Tudom – suttogtam. – Én pedig téged. Nagyon!

- Képzeld, Lizzy meghívott moziba – újságolta aztán. Kathyt a háttérben hallottam Beckynek gügyögni, így valószínűsítettem, hogy nem ő súgta oda Krisnek, hogy ezt mondja. Végre megnyugodhattam, teljesen.

- És milyen volt?

Elmesélte, mit néztek meg, és hogy sokkal izgalmasabb volt, amikor mi mentünk egyszer el moziba… Nekem is az volt. Emlékeztem rá jól. Most is reagált a testem az emlékekre, a fantáziám is beindult.

- Megismételhetnénk egyszer – súgta kedvesem nem hagyva kétséget afelől, hogyan is szeretné ezt megejteni.

- Mindenképpen – ígértem. Hosszan beszélgettünk – többnyire hasonló emlékeket idézve, majd biztosítottuk egymást sírig tartó szerelmünkről, aztán elbúcsúztunk.

Úgy elbeszélgettünk az időt, hogy már éjfél is elmúlt. Az ágyamban fekve döbbentem rá – nem először –, hogy micsoda szerencsém van ezzel a nővel. Én a helyében már rég elhagytam volna magamat, ő viszont kitartott mellettem a sokszor meggondolatlan viselkedésem ellenére is. És nem hűtlenkedett. Az én gyermekemet várja – ezzel a csodálatos gondolattal hajtottam álomra a fejem.

A következő napok gyorsan teltek, jobban tudtam a munkámra figyelni, viszont egy árny mégis vetült a boldogságomra: Steph közölte, hogy máris összehozott nekem egy újabb forgatást, amint ezt befejeztem. Ezzel lőttek annak a két hétnek, amelyet Kris filmje előtt sikerült volna együtt töltenünk. Még mindig eltökélt szándékom volt, hogy vagy lebeszélem róla, vagy pedig vele szerepelek benne – Mike jelenléte ellenére is, de egyelőre nem tudtam, hogyan csináljam.

Ráuszítottam Steph-et Kris rendezőjére, és producereire, hogy találjanak ki valamit. Megígérte, hogy megteszi a tőle telhetőt, de nem sok jót ígért. Megköszöntem neki, sőt, még egy hét szabadságot is beígértem neki, ha valami kedvezőt tud kicsikarni tőlük. Addig nem mondtam igent a saját ajánlatomra.

Napok teltek el újabb bizonytalanságban. Krisnek nem említettem a dolgot, mert még ő sem mondta, hogy konkrétan elfogadta azt a lehetőséget, pedig nap, mint nap megkérdeztem tőle. eleinte ő akarta jobban, hiszen szép pénzt hozna a konyhára, és a legutolsó együtt töltött napunkon, mikor erről beszélgettünk, rá is bólintottam, hogy csinálja ő, de a családomat nem akarom elveszíteni, most viszont habozni látszott valamiért.

- Mégis furcsa lenne terhesen elvállalni – mondta egyszer. Ennek ellenére akarta, ezt hallottam a hangján, de érezhetően elbizonytalanodott.

- Akkor én járok forgatni, és ti kísértek el engem – hoztam fel a másik megoldást.

- Az is idegőrlő lenne, Rob – sóhajtott egy nagyot szerelmem. – Néhány havonta új városba költözni… Nekem nem lenne ellenemre, de Becky…

Értettem az aggodalmait. Bár a lányunk még kicsi, és neki az számít, hogy mi vele legyünk, úgyhogy ez talán nem is okozna akkora gondot – töprengtem. De mégis… Neki is szüksége lenne az állandóságra… Fogalmam sem volt, mit csináljak.

Megígértem Krisnek, hogy megpróbálok valamit kitalálni, addig még ne írja alá az újabb szerződést.

- Két napom van dönteni – közölte ekkor az ítéletet.

Két nap! Steph-et hívtam, miután vele beszéltem, akivel közöltem a határidőt.

- Türelem, Rob. Isten sem két nap alatt teremtette a világot – közölte velem hót nyugodtan.

- Nem érdekel, hogy ő mit tett, most rajtad a sor, hogy megmutasd, mit tudsz. Két nap! – közöltem vele. – Vagy kirúglak! – fenyegettem meg, de erre kinevetett.

- Jó, ha két nap múlva sem sikerül kivakarnom téged ebből, én magam mondok fel, és végre megszabadulhatunk egymástól – kiabált velem.

Meglepett a hanghordozása, eddig mindig maga volt a megtestesült nyugalom – főleg ilyen vészhelyzetben. Dean később elpanaszolta, hogy ma Steph vele is ilyen volt, sőt, kerek öt napra kirakta az ágyából is.

- Menstruál – tette hozzá. Mindent értettem. De akkor is csak két napom volt.

Gyötrelmes volt ezt is Krisék nélkül tölteni, de nem volt más választásom.

Pontosan két nappal később viszont olyan meglepetés ért, amit alig mertem elhinni. Steph, az ügynökök gyöngye, megmentette az életemet, a családomat, mindent! Legszívesebben megcsókoltam volna, amikor közölte velem az örömhírt, de Deanre való tekintettel nem tettem.

- És ez mennyire biztos? – faggattam vacsora közben, miután közölte.

- Ha egy héten belül aláírod, akkor nyélbe van ütve.

Nem gondolkodtam tovább, máris alá akartam írni az újabb szerződést, de ebbe Krisnek is volt beleszólása, így vele kellett előbb beszélnem.

- Szia, ugye még nem mondtál nekik igent? – kérdeztem rögtön, amint hazaérve felhívtam, és felvette.

- Még nem, hamarosan lesz egy tájékoztató, ott akartam közölni velük. – Az igent, nyilván, de ezt nem tette hozzá.

- Mondj nemet, vagy kérj még egy kis haladékot – ajánlottam. Nem telefonon akartam megosztani vele az örömhírt. – Holnap lesz egy szabadnapom, oda tudok repülni hozzátok.

- L.A.-ben vagyunk, Rob – figyelmeztetett.

- Akkor is megyek, négyszemközt szeretném elmondani.

Kris beleegyezett. Másnap neki sem volt semmi olyan dolga, ami miatt ne tölthettünk volna együtt egy kis időt. Én persze füllentettem, mert este egy estélyre voltam hivatalos, de megkértem Steph-et, hogy mentsen ki, így már kora reggel odarepülhettem Kristenékhez.

Mindenekelőtt egymásnak örültünk, és a születendő – valamint természetesen a már meglevő gyermekünknek –, aztán becsaltam Krist a szállodai hálószobájába, de mielőtt elkezdett volna vetkőztetni – bármennyire is akartam, hogy végre újra együtt lehessünk „úgy” –, lefogtam a kezét, és közöltem vele, hogy megvan a megoldás.

- Mi az? – kérdezte kíváncsian.

- Szeretném, ha nem fogadnád el azt a filmes ajánlatot – kezdtem.

- Miért?

- Mert Steph egy zseni! – Még most is hitetlenkedtem, hogy talált rá erre a lehetőségre. De nem akartam tovább húzni szerelmem idegeit. Kimondtam: – Lesz egy közös filmünk! – Boldogan vártam, hogy mit szól hozzá. Addig is elkezdtem részletezni. – Sem Mike nem lesz benne, senki, aki eddig kellemetlenségeket okozott, teljesen független a stúdió, aki csinálja… És… - megneveztem az összeget, amit fejenként kapnánk. – Egy hónap múlva kezdődne a forgatás. Így még lenne időnk előbb kipihenni magunkat. És utána… - voltak elképzeléseim a továbbiakra is. De akkor már szigorúan négyesben, a legújabb babával. Évekig!

Kris szemei elkerekedtek, amikor megemlítettem a gázsit, melyet ajánlottak, de aztán… Más reakcióra számítottam.