44. fejezet
Sziasztok! :)
Hát ez a fejezet is el- meg megérkezett…
Nem fűzök kommentárt, olvassatok :)
Szil
Kristen hazáig egész úton hallgatott – furcsa módon Wendy is befogta, bár volt egy sejtésem, hogy lépten-nyomon az orrunk alá fogja dörgölni, hogy márpedig ő megmondta –, otthon pedig első dolga volt lefektetni a már útközben elszunnyadt Beckyt a kisszobába. Kéretlen lakótársunk egyből elvonult a szobájába, sőt, még az ajtót is halkan tette be maga mögött az eddig megszokott becsapás helyett. Aztán mégis kiszólt.
Ebből tudtam csak, hogy nem egy cserediákot hoztunk haza magunkkal:
- Ha veszekedni támad kedvetek, lécci, szóljatok előbb, hogy elvigyem a kicsit a közeletekből. Úgy három mérföldre innen már nem fog hallatszani a vitátok.
Egyikünk sem válaszolt, mire eltűnt az ajtaja mögött.
Míg szerelmem elrendezte a picit, végig őket néztem szótlanul az ajtóból. Már lehiggadtam valamelyest, és tulajdonképpen nem is számított. Fájt, vagyis inkább csak rosszul esett az, hogy mindenki előtt képes volt hülyét csinálni belőlem a feleségem, de hogy megint Mike miatt kezdjek el vele veszekedni, holott semmi okom nincs rá… Illetve csak nem jó az ok.
Kris végzett Becky betakargatásával, majd adott egy puszit az arcocskájára, és felém fordult.
- Szerintem ne itt – szólt halkan, és elhaladt mellettem a háló irányába. Én is megpusziltam a kislányunkat, majd utána mentem.
Az ablak előtt állt, nekem háttal, kifelé bámult. Mögé léptem.
- Arra vagy kíváncsi, miért hitettem el mindenkivel, hogy lefeküdtem vele, igaz? – kérdezte. Bólintottam, de aztán rájöttem, hogy mivel mögötte állok, nem láthatta, ezért szóban is kimondtam:
- Igen.
Kristen felsóhajtott, majd egy képtelen – de épp ezért igaznak ható – magyarázattal állt elő.
- Senki más nem tudta, hogy meleg, csak én. Na meg… az éppen aktuális barátai. Egészen ma estig. Fogalmam sincs, hogy Tom mivel vette rá arra a csókra, de… mindegy is. Sejtettem, hogy előbb-utóbb kiderül. Én viszont megígértem neki, hogy megőrzöm a titkát. Máig sem barátkozott meg a gondolattal, hogy ő más. A szülei – főleg az anyja – pedig nem kedvelik a homokosokat. Nem akarta őt megbántani.
Ezt idáig értettem, és eszembe is jutott, hogy nemrég mintha beteg is lett volna az anyja, de… Próbáltam a jó oldalát nézni. Vagyis egyelőre megkeresni a jó oldalt. Mert nem igazán hittem, hogy van olyan. És mégis, de csak egyetlen: a nejem a világ legmegbízhatóbb nője. Mind a hűségét, mind pedig a titoktartását – még ha az Mike titka is – tekintve.
Felsóhajtottam, és leheltem egy puszit a vállára. Megérinteni még nem mertem. A válla után a nyaka következett. Utána az arca, majd az ajkai – közben felém fordult, és a nyakam köré fonta a karjait. Sok puszit követően kissé hátrébb hajolt, és a szemembe nézett.
- Bocsánatot kérek – harapott az ajkaiba.
- Egy dolgot nem értek – ráncoltam össze hirtelen a homlokom.
- Mit?
- Kathy is… együtt volt vele, nem? – értetlenkedtem. – Ő hogyhogy nem vette észre, hogy Mike… nem őszintén vonzódik hozzá?
- Ő is be volt avatva. Kicsit csalódott volt az igazság miatt, de attól még jó barátok maradtak, és sokat lógtak együtt.
Nem először állapítottam meg magamban, hogy Kathy rendes csaj. Ha még ő sem árulta el Mike titkát, amikor pedig rendszerint neki is az agyára mentem a féltékenységemmel… Talán épp azért „játszotta el”, hogy együtt van vele, hogy én megnyugodjak… Újabb csodája a női logikának.
- Számíthatok még hasonló meglepetésekre? – kérdeztem egyelőre tartózkodóan.
Elgondolkodott egy percre, bennem pedig rögtön megnőtt a feszültség.
- Nem – bökte ki végül mosolyogva és így eloszlatva azt, aztán a mellkasomra hajtotta a fejét. Átöleltem, majd nyomtam egy puszit a feje búbjára. – Szeretlek – motyogta. – De ahogy neked Tom, nekem Mike egy amolyan barátféle – tette hozzá. Én még azt sem akartam, hogy csupán ennyi köze legyen hozzá, de amióta a saját szememmel láttam azt, amit most sem mertem felidézni, olyan borzalmas élmény volt, valamelyest megnyugodtam.
- És mennyire szoros ez a barátság? – firtattam halkan. Kristen megrázta a fejét, és sóhajtva megint a szemembe nézett. – Ugye nem akarod a helyes útra terelgetni?
- Nem… - felelte habozva, miközben az ajkaiba harapott. Nem tűnt túl bíztatónak az arckifejezése. – Az viszont eszembe jutott, hogy… valaki mást próbálok helyes útra téríteni. – Ezzel becsúsztatta a kezét kettőnk közé, és végigsimított azonnal ágaskodni kezdő testemen.
Nem volt kétségem, kit tekint annak a valakinek.
- Hé, én nem bukom pasikra… - vitáztam vele határozottan.
- Azt akarom, hogy más csajokra se bukj – nézett a szemembe, miközben egyre izgatott ritmusban simogatott egyelőre a nadrágomon keresztül. Észveszejtő volt, alig bírtam a szavaira figyelni.
- Nincs… senki… más – nyögtem lélegzetvisszafojtva, de váratlanul abbahagyta. Sőt, a karjaimból is kibontakozott, és hátrált egy lépést.
Kábán néztem végig, ahogy lassan gombolgatni kezdi a blúzát.
- Biztos? – kérdezte csábító mosollyal az ajkain. Tudtam, éreztem, hogy csak játszik velem. Egy szemernyi kétség sem fért hozzá.
Tökéletesen elfelejtettem, miről beszélgettünk egy perccel ezelőtt, így csak bólintottam. Akármi is legyen az, ha így kérdezi, csak biztos lehet!
Bár abban biztosabb voltam, hogy mit szeretnék most vele csinálni. És közelebb léptem, hogy meg is valósítsam.
Nem bajlódtam annyit a blúzával, egyszerűen letéptem róla, a gombok szerteszét szálltak a szobában mindenfelé.
- Biztos – mondtam ki hangosan is, mielőtt az ajkaira tapasztottam volna a számat.
Nem pazaroltam több időt a finomkodásra, csupán arról győződtem meg, hogy kíván-e már annyira, mint én őt – ehhez a kezem a bugyijába csúsztattam, és isteni forróságot tapinthattam –, majd felemeltem, és valamivel óvatosabban az ágyra dobtam. Aztán melléfeküdtem, és lefejtettem róla a maradék, de felesleges ruhadarabokat. Minden előbukkanó négyzetcentit csókokkal hintettem, mire rögtön nyöszörögni kezdett.
Imádtam a hangjait szex közben. Most is többet akartam belőle kicsikarni, így miközben ujjaimmal gyötörtem, a nyelvemmel is megközelítettem teste középpontját. Nem hagytam abba a kínzásokat, sőt, immár kétféle ingert is biztosítottam a számára: ujjam és nyelvem egyszerre izgatta a teste legmélyét.
Életem egyetlen és örök párja orgazmusa következtében rángani kezdett a karjaimban. Szorosan öleltem, míg le nem csillapodott, és a terveim szerint folytattam volna, de „meg akarta bosszulni”, amit tettem vele, így ő mást eszelt ki.
Kisiklott a kezeim közül, majd hanyatt döntött, és ugyanolyan gátlástalan bánásmódban részesítette a ruháimat, mint én korábban az övéit.
- Hé, szerettem azt az inget – panaszkodtam egy józan másodpercben.
- Tőlem kaptad, majd veszek másikat. – Felelni már nem tudtam, mert Kris a csípőm fölé emelkedett, és a mellkasomra támaszkodva hajolt a számra, hogy megcsókoljon.
Bágyadtan, tökéletesen elgyengülve – és persze közben forrva a vágytól – hagytam, hadd tegyen velem, amit csak akar. Ő pedig tette. Elsőként a körmeit fúrta a bőrömbe, és a szokottnál erősebben karmolt végig rajtam. A felszisszenésemmel viszont nem törődött. Csókokkal borította aztán a sérüléseim ösvényét, egészen a derekamig, ahol a nadrágom megakadályozta a továbbhaladásban.
Nem problémázott sokat, határozottan bontogatott ki belőle, és meg sem várta, amíg teljesen lehúzom magamról – vagy ő rólam –, eltüntetett a szájában. Felnyögve rogytam vissza az ágyra, és élvezettel tűrtem, amit velem művel. Már elértem addig a pontig, ahonnan nem volt visszaút, és a nevét sóhajtottam, mire elengedett, a pillanat tört része alatt ismét fölém kerekedett, és magába vezette legvágyódóbb testrészemet.
Szinte azonnal elsültem, amint izzó barlangja körbeölelt. Mégis megkíséreltem visszatartani a gyönyörömet, hogy neki is megint jó legyen, de Kristen volt domináns pozícióban, nem menekülhettem a végem elől. Alig mozdult rajtam két-három határozottat, mikor a csípőjébe markolva telelőttem a testét.
Ő is zihált, miközben lassan rám feküdt, és mosolyogva csókolni kezdett.
- Ez gyors volt – súgta közben inkább elismerően, mint csalódottan.
- Ne haragudj – feleltem. – Ezt teszed velem minden egyes alkalommal.
Ekkor büszkévé vált a mosolya.
Kicsit később teljesen megszabadultunk minden maradék ruhánktól, és együtt mentünk zuhanyozni, ahol újabb élményekkel lettünk gazdagabbak.
Aztán egymáshoz simultunk a hálóban, de még nem aludtunk el rögtön.
Kedvesem pocakját cirógattam, ahol reményeim szerint hamarosan változásokat észlelhetünk. Már Becky idején is imádtam, amikor gömbölyödni kezdett, és ez most sem volt másként.
- Szerinted fiú lesz vagy lány? – suttogtam szerelmem fülébe, majd csókokkal borítottam a nyakától kiindulva egészen a hasáig. Ott megpihentem. Hallgatóztam, bár még nem észlelhettem semmit odabentről.
- Nem tudom, de azt hiszem, legyen ő is meglepetés, mint Becky – mondta halkan. Mosoly volt a hangjában. – Amúgy sem lesz időnk rajta töprengeni, hamarosan kezdődik a forgatás… - tette hozzá.
Igaza volt. még két hetünk maradt a pihenésre, hogy aztán megcsináljuk a közös filmünket. Egy újabbat. De végre nem misztikus lényekkel telit. A producerek szerint anélkül is kasszasiker lesz, hiszen mi játsszuk a főszerepet.
- Képzeld, Steph azt mondta, meg kéne rendeznünk egy kamu szakítást a forgatás közben – árultam el neki a világ egyik legnagyobb képtelenségét. Kris is úgy reagált, ahogy én korábban. Döbbenetében hatalmas szemeket meresztett.
- Minek? – kérdezte elképedve.
- Hogy nagyobb reklámot csináljunk neki – fintorodtam el.
- És ezt ő találta ki?
- Nem, a fejesek voltak – feleltem.
- Azt leshetik – húzott fel magához szerelmem, majd csókba fulladt ez a beszélgetésünk is.
És valóban: hiába kerestek meg minket a forgatás kezdetéig még harmincszor ezzel a „kéréssel”, mi mindannyiszor a képükbe röhögtünk. És az utolsó pihenős hetünkön – mikor már Wendy sem volt velünk (furamód szinte hiányzott a kiscsaj, úgy megszoktam a beszólásait), leléptünk egy időre a világ szeme elől. Santa Fében volt egy csendes kis nyaralónk, oda száműztük magunkat.
De egy kis idő múlva ez is véget ért, és bele kellett vetni magunkat a munkába. Természetesen Los Angelesben, ami azért volt jó, mert Kris családjára bízhattuk Beckyt, amíg mi dolgozunk.
Az első forgatási napon deja vum volt. És ahogy észrevettem, Kristennek is. Épp azt a jelenetet vettük, amikor meg kell mentenem az életét.
- Emlékszel még a Twilightra? – kérdezte tőlem este mosolyogva, mikor imádott lányunkat etette éppen mindenféle gyümölcsökkel.
- Sose felejtem el – fintorodtam el. Akkor is azzal kezdtük az első napot, hogy meg kellett őt mentenem James-től, vagyis az általa rajta ejtett harapástól. Akkor értem hozzá először a számmal – bár csak a csuklójához, de feledhetetlen volt. Később, mikor már titkolt-hivatalosan is együtt voltunk, elárulta, hogy az akkor és ott felizgatta. Persze el is pirult közben – ahogy erre visszaemlékeztem, máris nem csodálkoztam úgy a tényen, hogy szűz volt, mikor először lefeküdt velem. Pedig ez két, számomra gyötrelmekkel és iránta való reménytelen vágyódással teli két évvel később történt. Azt szintén nem felejtettem el soha.
A mostani filmünk is egy love story volt, csak az emberibb fajtából. Egyedül az viselt meg, mikor azt kellett eljátszanom, hogy féltékeny vagyok, mert a tudomásomra jutott, hogy Kristen megcsalt. Feljajdultam a forgatókönyv olvasásakor. Istenem, hányszor voltam már ebben a helyzetben. Közben pedig nem. Mindig én voltam neki az örök egyetlen, bezzeg én…
- Meg sem érdemellek – mondtam neki a jelenet leforgatása után hazafelé tartva.
- Miért mondod ezt? – riasztottam fel a gondolataiból. Nem akartam felhozni a valaha volt barátnőimet, akik miatt ő sosem csinált olyan patáliát mint én rendszerint minden hímnemű miatt, akivel bármilyen kontaktusba került, ezért inkább nem feleltem. Azaz igen, csak másként:
- A világ legcsodásabb nője az enyém, akiért minden férfi epekedik, és ő mégis engem választott. Tudod, néha kételkedem az értelmi képességeidben – bókoltam.
Nem vette magára, mert felkacagott.
- Boldogan bevallom, hogy elment az eszem – mondta aztán. – Te vetted el – kezdett aztán csókolgatni. Ez veszélyes volt, mivel éppen vezettem. Fogalmam sem volt, hogy jutottunk hazáig, mert az ujjai közben a combomra, majd egyre feljebb siklottak. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy totálisan az automatizmus segített abban, hogy épen és egészben hazaérjünk.
A garázsig bírtam visszafogni magam. Ott a motorháztetőre döntöttem Kristent, és a szoknyáját felgyűrve, a bugyiját pedig félresimítva hatoltam belé egyelőre az ujjaimmal. Másik kezemmel közben kibontottam magam a nadrágomból, majd egész eddig izgatott férfiasságomat küldtem ujjaim helyére.
Egyszerre nyögtünk fel az élvezettől. Ezúttal sem húztuk túl sokáig. Az utóbbi időben – vagyis a forgatás kezdete óta – a létező legkülönbözőbb helyeken estünk egymásnak. A szünetekre fenntartott öltözők folyamatos „használat” alatt voltak, de az autónkat sem kíméltük, sőt, egyszer forgatás közben is majdnem. De Krisnek sikerült meggyőznie, hogy ne, hisz túl sokan voltak körülöttünk. Utána viszont azonnal elkaptam – vagy ő engem? –, amint véget ért a jelenet. Sőt, egyik este vissza is lopóztunk a díszletek közé. Szerelmem pikáns fantáziája mindig lenyűgözött, de az ilyen és ehhez hasonló akcióit különösen kedveltem.
Most sem kímélt itt a garázsban. A karmolásait rendszerint a sminkesek tüntették el rólam, mivel volt néhány – jó néhány – félmeztelen jelenetem, én meg győztem nem kommentárt fűzni ahhoz, hogyan is szereztem őket. Valószínűleg holnap is lesz velük némi dolguk a tengerparti jelenet előtt – gondoltam, Kris ugyanis éppen a hátamon szántott végig a körmeivel.
- Szeretlek – nyöszörögte a csókunk közben. Nem bírtam viszonozni – helyette szétrobbantam.
A szülei már korábban áthozták Beckyt, és nyilván azt is hallották, hogy megjöttünk a kocsival, mégsem tettek említést a majd’ félórás késésről, míg a garázsból a házba vezető lépcsőn megtettük az utat.
Kislányunk már egyre fürgébben szaladgált a lakásban, most sem volt ez másként. Kacagva futott elénk, mi pedig boldogan öleltük magunkhoz. Hosszúak voltak nélküle a nappalok, de az estéket szerencsére mindig együtt töltöttük.
A forgatás végeztével végre szabadok lehettünk. Legalábbis ami a munkánkat és az anyagi helyzetet illeti – megszabadultunk minden tehertől, legalábbis egy pár évre előre tekintve. Steph csodát művelt, mindkettőnknek dupla gázsit bulizott ki. Ezért elküldtem őt Dean-nel együtt egy kéthónapos földkörüli nyaralásra. Mikor visszajöttek, örömmel jelentették be, hogy összeházasodtak. Nálam csak Kris csodálkozott jobban, aki egy hetet sem jósolt nekik. Ismerve a lobbanékony természetüket, én is kételkedtem, hogy kibírják együtt két hónapig, de a számításaink tévedésnek bizonyultak.
Nem úgy a sajátjaink. A szerelmünk töretlen volt, és végre jutott időnk a családunkra, de nem utolsó sorban egymásra. Szerelmem pocakja már gömbölyödött egy ideje, a sajtó rá is csodálkozott, mikor promotálni indultunk az újabb közös filmünket. Természetesen nem volt szükség rá, hogy megjátsszunk egy álszakítást, így is kasszasiker lett. Sőt, még egy Oscar-jelölést bezsebeltem, de az újabb díjat ezúttal Hugh Jackman kapta. Már korábban is megérdemelte volna, boldogan gratuláltam neki.
Az életünk szinte tökéletesnek mondható volt, már csak annyi hiányzott hozzá, hogy a világra jöjjön a feleségem pocakjában lakó kis élet. Nyugalomban, a sajtó zaklatásaitól mentesen vártuk a világrajöttét. Mindenképpen ott akartam lenni a szülésnél, mert annál felemelőbb pillanatot még sosem éltem át. Kivéve szeretett nejem karjaiban éjszakánként – vagy nappal, attól függően, mikor, hol tört ránk a vágy –, de ez semmihez sem volt fogható.
Sírtam, mikor a karjaimban tarthattam végre a második gyermekemet. Én először! El sem akartam engedni többé. A fiam is sírt, vörös volt, és ráncos – pont, mint Becky az első percekben –, nekem mégis a leggyönyörűbb.
Kristen kipirult és kimerült arcára pillantottam. Aztán az orvos megkért, hogy vágjam el a köldökzsinórt. A könnyeim fátylán át tettem meg, addig lemosdatták Adriant - közös döntésünk volt a név, mindkettőnknek tetszett, a sajátomhoz ugyanis ragaszkodtam, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy ha szerelmem kimondja, mindketten felkapjuk majd a fejünket, ha a kisherceg felnő -, akivel a karjaimban odaültem Kris ágya szélére, hogy bemutassam őket egymásnak.
Életem szerelme odanyújtotta az ujját, mire a fiunk megragadta azt, és azonnal elhallgatott. Máris kerek lett a számára a világ. Tudtuk, hogy soha senki nem fogja őt úgy szeretni, mint mi ketten. Na meg talán majd a nővére.
Becky csodálkozva, és inkább kíváncsian, mint féltékenyen méregette az új jövevényt, amikor hazavittük.
- Öcsi – mutogatott felé, és rám nézett.
- Igen, ő a kisöcséd – mosolyogtam rá, és a karjaimba vettem.
Az egész család összegyűlt – immár újra Londonban voltunk, úgyhogy Kris szülei is átruccantak látogatóba. Persze Tomnak az első dolga volt, mikor újra apa lettem, hogy beállítson a kórházba egy halomnyi plüssjátékkal, meg kisautókkal, emellett egy rekesz sört is maga után vonszolt.
- Ezt meg kell ünnepelnünk, haver! – mondta akkor. Vidáman megköszöntem, de elhajtottam. Most viszont, hogy itt volt az egész család – már második napja –, nem fogadott el kibúvót. Nem mentünk viszont messze. Az emeleti erkélyre ültünk ki néhány szivar, és az azóta őrzött rekesz sör társaságában.
- Apám, azért nem semmi – szólalt meg váratlanul.
- Mi? – néztem felé bambán. A gondolataimba merültem, melyek természetesen a fiam, a lányom, de legfőképp a világ legcsodálatosabb felesége körül forogtak, mint általában.
- Felfogtad, hogy már két gyereked van? – A hatásos döbbenet kedvéért fel is tartotta két ujját.
- Még nem egészen – motyogtam.
- Sosem gondoltam volna! – Erre csúnyán néztem rá, mire visszakozni kezdett. – Jó, persze abban nem kételkedtem, hogy képes vagy őket összehozni, de… Két gyerek! – hüledezett tovább.
- Neked is ideje lenne elgondolkodnod a családalapításon – böktem felé. A várt reakció – azaz a heves tiltakozás – helyett Tom megdöbbentett: rám vigyorgott. Aztán közölte.
- Amint a kis Wendy nagykorú lesz, hidd el, behozom a lemaradást. Le is kőrözlek majd – próbált rám licitálni. Nekem viszont más ragadta meg a figyelmemet.
- Wendy? – hökkentem meg. – Ti még tartjátok a kapcsolatot?
- Igen… - felelte tétován. – Mióta Kellan azzal a csajjal… őőő. Kathyvel ideköltözött Londonba, rendszeresen randizunk. Persze a nagybátyjával – fintorgott barátom.
Számomra újabb döbbenetet okoztak a hallottak.
- Kellan ideköltözött?
- Igen, körülbelül egy hete. Keresett is titeket, csak még a kórházban voltatok.
Megörültem a hírnek. Mindig jó barátok voltunk. Fel is hívtam, hogy másnap meglátogathatnának bennünket, Kathyt is szívesen várjuk.
Kicsivel később, mikor a vendéginvázió eltűnt a lakásunkból, és a csöppségeket is lefektettük, odabújtam szerelmemhez a közös ágyunkban, és magamhoz öleltem. Csak pár csókot válthattunk, még túl korán lett volna konkrétabb szerelmeskedéshez, de addig ez is megtette. Na meg persze más módszerek, de ma mindketten fáradtak voltunk, mint minden éjszaka, mióta hazahoztuk Adriant. Rendre felkeltett bennünket, de nem tudtunk rá haragudni. A világon a legtökéletesebb kisfiú volt.
Elújságoltam Krisnek, amit Tomtól hallottam. Ő is meglepődött, de aztán boldogan mosolyogva vackolta magát a karjaimba. Megbeszéltük, hogy ha a rokonságtól megszabadultunk, inkább akkor jöjjenek, így is rengeteg ember nyüzsög a házban.
Mivel szerelmem közben nem találta a helyét, túl izgatóan kezdett mocorogni, miközben hozzám simult. Fel is ágaskodtak bennem – na meg rajtam – a vágyak egyből.
- Bocs – pirult el, de halk szavával ellentétben kezét rögtön odacsúsztatta, ahol az akaratom megnyilvánult. Felnyögtem, de hagytam, hogy játsszon velem. Sosem kellett kérnem erre – sőt, inkább hagytam volna pihenni, de nem tiltakoztam, mikor az ajkaival simított végig rajtam. Aztán a nyelvével.
Kizárólag azért nem rántottam le magamról – más esetben ugyanis bűntudatom lett volna, ha én nem tudom őt valahogyan kielégíteni viszonzásként –, mert már Becky születése után kitaláltuk, hogy óvatos mozdulatokkal én is kényeztethetem őt mind az ujjaimmal, mind pedig a nyelvemmel. Ezen felül tökéletesen ismertem azokat a pontokat a testén, amelyeket, ha megérintek, ő reszketni kezd. így miután az én vágyaim beteljesültek, ő következett.
A sikolyát nem bírta visszatartani, én pedig boldogan húztam magamhoz utána.
- Szeretlek, RPattz – suttogta. Ritkán szólított így, olyankor viszont megborzongtam. Csak ő tudta még a nevemet is úgy kimondani, hogy attól még jobban beleszerelmesedjem.
- Én is szeretlek téged, KStew.
- Mindörökké – súgtuk egyszerre.
Megvártam, míg elalszik és nem először állapítottam meg, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb flótás.
Mindent megkaptam az élettől – még ha rögös, sőt, szakadékokkal teli út is vezetett idáig –, amire valaha vágytam. Könnyek szöktek a szemembe, ha a gyermekeimre gondoltam, de főleg, ha a mamájukra, aki édesen pihegett a karjaimban. Semmire nem cseréltem volna el a pillanatokat, melyeket velük tölthettem.
Úgy éreztem, most, hogy végre minden bajtól és kötelességtől megszabadultunk, ami az életünket valaha megkeserítette, egy csodálatos, boldog, tökéletes jövő vár ránk. Immár négyesben.
Hát kívánhat ennél többet bárki? Egyértelműen nem.
Végtelenül elégedetten szenderedtem el magam is, életem örök értelmét magamhoz szorítva, és biztos voltam benne, hogy soha nem lesz olyan gondunk többé, melyet ne tudnánk együtt megoldani.
Az együttön volt a hangsúly.
Mindörökké…
Sziasztok!
Jól látjátok... The end...
Sajnáljuk, de be kellett fejeznünk a történetet.
Kérünk benneteket, ezért ne hibáztassatok bennünket, mindkettőnknek előre nem látható módon alakult az élete, amelybe most ez nem fog beleférni a jelek szerint.
Váratlan események szóltak közbe, úgyhogy most mondhatjátok, hogy minek kellett a múltkori balhé a kommentek miatt - egyszerű: akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a vége, sőt.
Az élet viszont közbeszólt, és meg kellett ezt lépnünk.
Szil folytatja a saját történeteit, őt ott olvashatjátok. Jenny most nem valószínű, de remélhetőleg a jövőben visszatér.
Mindkettőnknek nagy megtiszteltetés azonban, hogy együtt dolgozhattunk, alkothattunk, anyázhattunk egymásnak a függővégekért :D
Egy életreszóló élmény volt, na!
És NEKTEK is köszönünk mindent, a blog marad a helyén, úgyhogy szeretettel várunk ezután is mindenkit, de új fejezet nem fog felkerülni többet.
Egyszer minden véget ér. :/
Köszönet minden hozzászólásért, pipáért, a chatben eltöltött időkért, mindkettőnknek sokat jelentettek. (LLL)
Szeretünk benneteket! Forever!
Jenny és Szil
