Sziasztok :)
Szil nagyon elgondolkodtató függővéget hagyott nekem, és több variáció is átfutott az agyamon, végül az alábbi győzött.
Némileg azt is mérlegeltem, hogy mennyire kínozzalak meg titeket, pedig alapvetően nem vagyok gonosz :D
Hát, majd eldöntitek, jó volt-e a választás :)
Jenny
13. fejezet
Megkönnyebbülten láttam, hogy Kristen épp Becky pelenkáját cseréli. Rám mosolygott, amikor hallotta az ajtó csukódását. Hozzájuk léptem, és egy-egy puszival ajándékoztam meg őket.
- Megijesztettél, azt hittem, hogy valami gond van – panaszkodtam.
- Próbáltam integetni, de te nagyon úsztál – nevetett fel, és egy ügyes mozdulattal visszahúzta lányunkra a rugdalózót. – De örülök neki, rád fért már egy kis önfeledt kikapcsolódás, meg mozgás.
- Azért ha mellettem vagytok, jobban megy a kikapcsolódás – simítottam végig a hátán, de arrébb lépett, és hasra fektette Beckyt a földre terített pléden. Aztán hirtelen felém fordult, és várakozón nézett rám.
- Mi van? – kérdeztem zavartan.
- Hol a gyöngyöm?
- A gyöngyöd? Hát, az nincs. Selejtes a tenger – próbáltam menteni, a menthetőt. - De mit szólnál helyette ehhez? – nyújtottam felé a tenyeremre fektetett kagylót.
Közelebb hajolt, hogy megnézze, és láttam, hogy megcsillan a szeme, ennek ellenére a fejét rázta.
- Ugye nem gondoltad, hogy ezzel lekenyerezhetsz?
- De. Gondoltam – morogtam, mert azt hittem, őt is el fogja bűvölni a látvány. – Különben nem lekenyerezésről volt szó, hanem jutalomról.
- De ezért? – biggyesztette le a száját. – Jó, hogy nem hínárt hoztál.
- Hínárt? – néztem rá bambán.
Kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam. Igaz, hogy a kagyló nem gyöngy, de én megpróbáltam, és a szándék a lényeg, az meg nemes volt. Lemondóan felsóhajtottam, és a kezemben lévő vázat az asztalra dobtam. Elindultam a konyha felé, hogy elővegyek egy sört, de Kristen karomra kulcsolódó keze megállított.
- Te süket – mondta a nyakamba, mert ajka máris ott járt.
Átkaroltam a derekát, és szorosan magamhoz vontam.
- Ugye tudod, hogy ezért megérdemelnél egy alapos büntetést?
- Mire gondolsz? – pislogott rám ártatlanul.
- Hínár! Valld be, hogy tetszik a kagyló – csókoltam meg lágyan.
- Nem rossz.
- Valld be. - Kezem a csípőjére siklott, és egy újabb, hosszabb csókkal próbáltam meggyőzni igazamról. – Nos? – emeltem fel a fejem egy idő után.
- Egész jó.
- Boszorkány – suttogtam a nyaka alatti gödröcskébe, majd szám lejjebb siklott a bikini felső széléig, és nyelvem végigszántott az apró anyag mentén. Kristen felnyögött, és a hajamba túrt. – Na, milyen?
- Mi? – sóhajtotta.
- A kagyló – simítottam végig a combján.
- Csodálatos.
- Na ugye! – emeltem fel a fejem diadalmasan, mire kissé elhomályosult szemekkel nézett rám.
Elindultam a sörömért, de egy pillanat alatt megelőzött, és nekitámasztotta hátát a hűtőnek. Tekintete végigsiklott a testemen egy kissé elidőzve fürdőnadrágomon, végül a szám vette szemügyre, miközben megnedvesítette sajátját.
- Ha sört szeretnél, előbb rajtam kell átjutnod – mondta csábosan.
- Hogy is mondtad a parton, kicsim? Áh, megvan! Amit csak megkívánsz.
A derekáért nyúltam, és magamhoz rántottam egy forró csókra, majd kissé arrébb toltam, és kivettem a söröm.
- Rob! – toppantott bosszúsan.
- Szomjas vagyok – eresztettem meg felé egy mentegetőző mosolyt.
- Rendben, igyál csak – mondta sértődötten, és kivonult a konyhából.
Erre nem számítottam, és gyorsan utána siettem, de megtorpantam, amikor megláttam szobormerev alakját. Döbbenten nézett Becky felé, és követtem a pillantását. Nem értettem mi lepte meg ennyire, mert lányunk mosolyogva feküdt a hátán, és közben a lábujját rágcsálta. Aztán leesett. Hasra fektetve hagytuk itt!
- Megfordult?! – kérdeztem meglepetten.
- Igen. Épp mikor beléptem – küldött felém egy édes mosolyt.
Örültem, hogy ennyivel megúsztam Kristen haragját, és mielőtt meggondolhatta volna magát, Becky mellé feküdtem a földre.
- Ügyes vagy, hercegnőm – dicsértem meg.
Rám emelte gyönyörű kék szemeit, én pedig hozzádörgöltem orrom a hasához. Vidáman felkacagott, és kalimpálni kezdett a lábaival. Egy ideig eljátszottunk így, aztán Kristen is csatlakozott hozzánk, és felváltva próbáltunk egyre nagyobb kacajokat kiváltani lányunkból. Végül Becky elfáradt, és egyre laposabbakat pislogott.
- Lefektetem – vette magához Kristen, én pedig a kihúzott kanapéra feküdve nyúltam el.
Szemem a függönyre siklott, és ahogy belefeledkeztem a mintázatába, elkalandoztak gondolataim. Hihetetlennek tűnt, hogy nemrég még válságban volt a házasságunk. Most ugyan minden szép volt, de tudtam, hogy igencsak törékeny ez a béke. Mindketten kissé érzékenyebbek voltunk, mint kellett volna. Kristennél még tartott a depresszió, én pedig úgy éreztem, hogy bármennyit tudnék aludni, és az is kevés lenne. Most is elnyomott az álom.
Éreztem, hogy hozzám simul Kristen teste, és puha ajka a nyakamon siklik végig. Ösztönösen nyúltam érte, és magamhoz vonva csókért nyújtózkodtam. Nyelve a számba siklott, és amikor a feneke alá nyúlva magamra emeltem, éreztem, hogy elmosolyodik. Át akartam fordítani magam alá, de megállította a mozdulatomat.
Értetlenül kaptam rá a tekintetemet, de ő nyugtatóan végigsimított az arcomon.
- Itt az ideje, hogy megkapd a jutalmadat – lehelte csábosan, miközben mellém térdelt.
Nem tiltakoztam, és kíváncsi lettem, mit talált ki. De amikor kezeit és száját éreztem mindenfelé a testemen, a kíváncsiságom őrült vágyakozás váltotta fel. Leügyeskedte rólam a fürdőnadrágot, és felsóhajtottam, ahogy magamon éreztem simogatásait. Fel akartam húzni magamhoz, de nem hagyta, helyette inkább ajkával zárta körbe férfiasságomat, és felnyögtem az élvezettől.
Addig ügyeskedtem, míg kezem elérte őt, és a bikini alsó alá férkőztek ujjaim. Szorosabbra zárta rajtam ajkait, ahogy két ujjam belé hatolt, és mindketten nagyot nyögtünk. Másik karommal a melle felé nyúltam, és finoman a tenyerembe zártam, ahogy rátaláltam. Mozdulatai egyre gyorsabbak lettek, aztán hirtelen felrántotta a fejét, és egy fojtott sikkantás kíséretében elélvezett.
Megbabonázva néztem enyhén remegő alakját, és arcát, mely még gyönyörűbb lett, ahogy a kéj hullámai átfutottak rajta.
Ahogy elcsendesedett, magamhoz húztam egy csókra, és nyelvünk vad táncba kezdett. Óvatosan ismét kényeztetni kezdtem melleit, ezzel újra nyögéseket előcsalva Kristenből. (Eredetileg azt írtam, hogy belőle, de sou miatt módosítottam, mert még azt komizta volna, hogy Kris mellei nyögtek.) Kezemmel lejjebb simítottam bársonyos bőrén, hogy újabb örömökben részesítsem legérzékenyebb pontját. Halkan nyöszörögni kezdett, miközben keze egy pillanatra sem hagyta abba izgató játékát rajtam. Nem bírtam tovább, és hirtelen az oldalára fordítottam. Egyik lábát kissé feltoltam, és úgy térdeltem, hogy a másikat közrefogjam. Halkan felsikkantott, ahogy mélyen beléhatoltam. Lassan mozogni kezdtem, miközben egyik kezem a mellét, másik a csiklóját ingerelte.
- Rob – nyögött fel a lepedőt markolászva.
Éreztem, hogy már ő sincs messze a beteljesedéstől, és gyorsabb tempóra váltottam. Pillanatokkal később egyszerre értünk fel a csúcsra, és levegő után kapkodva, fáradtan nyúltunk el egymás karjaiban.
Reggel kávé illatra ébredtem, és ahogy kinyitottam a szemem, Kris állt előttem, Beckyvel a karján.
- Kávét hoztunk apucinak – gügyögte a mosolygós kislánynak, és felém nyújtotta a csészét. Becky felsikkantott, és cuppogni kezdett a szájával.
- Köszönöm – vettem el, és nem bírtam a szemem elszakítani a látványtól. A világ két legszebb és legfontosabb embere volt előttem, és mérhetetlenül szerencsésnek éreztem magam, hogy ők vannak nekem.
- Most kimegyünk, hogy apa elszívhassa azt a csúnya bagót. Jó?
- Nem fontos ám – tiltakoztam, de Kristen egy puszi kíséretében a kezembe nyomta a cigis dobozt, és a kijárat felé intett.
- Kint megvárjuk, amíg gatyába rázod magad.
Most jutott el a tudatomig, hogy teljesen pucér vagyok, csak egy könnyű lepedő fedi el a kényesebb részeket. Gyorsan felöltöztem, és utánuk siettem.
- Biztos nem gond? – mutattam fel a cigit, de Kristen a fejét rázta.
- Nem, ha utána adsz egy csókot.
- Áh, hogy erre megy ki a dolog – ingattam a fejem. – Cseles. Szóval én juttatlak a nikotinadagodhoz?
Kissé elpirulva vonta meg az egyik vállát, aztán a víz felé nézett.
Kellemes langyos szellő fújdogált, enyhe hullámokat csalva az óceán vizére. Kristen haját meglobogtatta egy fuvallat, és Becky megbabonázva figyelte.
- Mamamamama – ismételgette, aztán hangosan felnevetett.
- Azt mondta mama – szólaltam meg elképedve, és közelebb léptem hozzájuk. – Te vagy a legügyesebb kislány a világon – mormoltam, mire válaszul kaptam egy nyálbuborékot. Amikor kipukkant, újabb hangos kacaj hallatszott. - Hogy lehet valaki ennyire édes? – kérdeztem Kristenre nézve. – Akárcsak az anyukája.
Nejem erre a kijelentésre lágy csókkal ajándékozott meg.
Együtt reggeliztünk a teraszon. Most már Becky is velünk tudott tartani, igaz, az ő reggelije pépes formában volt feltálalva. Délelőtt sétáltunk egy nagyot a parton, aztán ebéd után úgy döntöttünk, kirándulunk egyet a környéken.
Bepakoltunk mindent az autóba, amire vélhetőleg szükségünk lesz, és nyugatnak vettük az irányt. Ahogy haladtunk, elénk tárult a sziget változatos növényvilága. A banánligetek, és ananászültetvények sokaságát pálmafák, és hortenziák törték meg. De ciprusfélék is felfedezhetők voltak, köztük legjellemzőbben a boróka.
Végül Sete Cidades kristálytiszta ikertavainál álltunk meg, és ámulva néztük a partot beborító szubtrópusi növények sokaságát. Úgy tűnt, ezen a szigeten nem lehet betelni a növényzet látványával.
A földre terítettünk egy plédet, és miután kényelmesen elhelyezkedtünk rajta, Kristen elővett egy útikönyvet.
- Azt írják, hogy a feltörő vulkán 1440-ben elpusztította a csúcsot, és a helyére ezeket a tavacskákat teremtette. A legenda szerint egy zöld szemű herceg, és egy kék szemű hercegnő bánatos könnyei fakasztották őket, akik nem lehettek egymáséi – nézett a tavak felé.
Én is szemügyre vettem az eltérő színű víztömeget, de aztán figyelmem inkább szeretteimre irányítottam, akik csendes áhítattal nézelődtek. Meglepett, hogy Becky mennyire át tudja venni a mi hangulatunkat. Mióta rendeződni kezdett az életünk, ő is szemmel láthatóan nyugodtabb lett. Sokkal kevesebbszer sírt fel, és egyre több mosolyt kaptunk cserébe.
Már estébe hajlott az idő, mire visszaértünk. A következő napokat kirándulással töltöttük, és azt is élveztük, hogy itt senki nem csodálkozik rá a triónkra. Csak egyszer zavartak meg minket, hogy autogramot kérjenek, azt is kultúráltan tették.
Amitől rettegtem, hogy Rodny felhív az esetleges utómunkálatok miatt, nem következett be. Viszont lassan letelt a szabadságra szánt idő, és kissé letörten kezdtük összepakolni a cuccainkat, amik már szinte a ház részét képezték.
Belesajdult a szívem, amikor arra gondoltam, hogy a következő forgatás helyszíne Monte Carlo lesz. Már szóba került köztünk, hogy mindannyian menjünk, de Kristen még nem döntött, és nem értettem hezitálásának okát.
Abba bele sem mertem gondolni, hogy milyen lenne a következő két és fél hónapot nélkülük eltölteni.
Még próbáltuk kihasználni utolsó napjainkat, és napközben szinte kétségbeesetten hajszoltuk a semmittevést. Esténként, ahogy alkalmunk nyílt rá, egymás karjaiban voltunk, és vad, szenvedélyes szeretkezések jellemezték együttléteinket.
Aztán amikor eljött az utazás pillanata, szinte sütött rólunk a letargia, de azért próbáltunk mosolyogni, és egymás előtt erősnek mutatni magunkat. De jobban ismertük egymást, semhogy titkolni tudjuk az érzéseinket, és a repülőút során többször felejtettük egymáson pillantásunkat, ezzel próbálva bíztatni a másikat.
Ahogy megérkeztünk Londonba, meglepődve tapasztaltuk, hogy fényképészek hada vár ránk a repülőtéren. Beckyt még nem mutattuk be a nagyközönségnek, és mióta megszületett, féltünk ettől a pillanattól. Kristen óvón szorította magához lányunkat, én pedig mindkettőjüket átkarolva próbáltam eljuttatni magunkat a kijárathoz.
Ahogy elértük az autót, besegítettem őket, majd a csomagjainkat hozó fiú felé fordultam, hogy honoráljam fáradozásait. Ahogy a csomagtartóba pakoltam, a fényképezőgépek folyamatosan villogtak, és amikor beültem az autóba, szinte körbevettek minket a paparazzik.
- Indulj már el! – szólt rám fojtott hangon Kristen.
Ahogy eleget tettem kérésének, belenéztem a visszapillantóba, de nem láttam az arcát, mert lehajtott fejjel szorította magához Beckyt.
- Be kéne tenni a gyerekülésbe – mondtam halkan, mert hirtelen nem tudtam, hogy fog reagálni szavaimra.
Mintha az utóbbi két hónap szappanbuborékként kipukkant volna, tovaszállt az eddig minket körülvevő burok, és elkezdtem rettegni, nehogy folytatódjon a korábbi rémálom.
Fellélegeztem, amikor láttam, hogy Kristen az ülésbe rakja Beckyt, és elkezdi bekapcsolni rajta a biztonsági hevedereket.
- Jól vagy? – kérdeztem azért rá.
- Minden rendben.
Kezét a vállamra tette, és megeresztett egy halvány mosolyt. Bal kezem az övé felé nyúlt, és a számhoz emeltem egy könnyű puszira.
- Szeretlek – tartottam fogva tekintetét a tükörből, mert épp egy piros lámpa kényszerített megállásra.
- Én is szeretlek.
Csendben tettük meg az utat hazáig, és ahogy beléptünk az ajtón, Kristen a gyerekszoba felé sietett Beckyvel. Miután behordtam a csomagokat, a hűtőhöz léptem, hogy összeüssek valami ehetőt, de egy-két dobozos tej és üdítő kivételével semmi nem tartózkodott benne, ami persze nem volt meglepő, hisz a távol töltött idő alatt minden megromlott volna. A telefonhoz léptem, és tárcsáztam a helyi étterem számát.
Mire Kristen előkerült, az ételt is meghozták, és csendben falatozgattunk. Lopva tanulmányoztam elgondolkozó tekintetét, és vártam, hátha megossza velem, mi jár a fejében.
Amikor azonban megcsörrent a telefonom, mindenről megfeledkeztem. Steph hívott, hogy egyeztessük a forgatás részleteit, ezzel több mint három órát elvéve a napomból. Mire végeztem, meglepődve láttam, hogy Kristen épp a hűtőt tölti fel. Észre sem vettem, hogy elhagyta a lakást, és magamban fintorogtam egyet a felfedezésen.
Halkan mögé léptem, és átkaroltam a derekát. Lehunyt szemekkel dőlt a mellkasomnak, és a fejét oldalra hajtva kínálta csókra a száját. Élvezettel kóstolgattam puha ajkait, de mielőtt belelendülhettünk volna, hallottuk, hogy Becky felébredt.
A gyerekszobába mentünk, és egy ideig gyönyörködtünk benne, hogy játszik a csörgővel szerelmünk gyümölcse.
Miután megkapta a korai vacsorát, mindhárman kiültünk a teraszra. Kristen Beckyvel játszott, én pedig elővettem a legújabb forgatókönyvet, annak a tanulmányozásába merültem bele.
- Mikor utazol? – kérdezte váratlanul.
- Négy nap múlva. – válaszoltam halkan. Mellé lépkedtem, és elvettem a gyümölcskosárból egy narancsot. – Velem jöttök? – érdeklődtem közönyös hangon, miközben a hámozásra koncentráltam.
- Még gondolkozom rajta.
Rápillantottam, de láthatólag teljesen belemerült Becky ruhájának igazgatásába. Korábban mikor szóbahoztuk a dolgot, mindig kitérő választ adott, és mostanra kezdett egyre jobban zavarni a helyzet.
- Nem igazán értem, miért kell ezen gondolkozni.
- Most voltunk távol két hónapig, Rob. Összejött egy csomó elintéznivaló.
- Például? – erősködtem, hogy konkrét válaszokat csikarjak ki belőle.
- Beckyt látnia kell a gyerekorvosnak.
Bólintottam hogy ez érthető, és vártam a folytatást, mert amit mondott, az egy délután alatt lerendezhető.
- Ki kell vakarni a koszból a lakást, és erre legalább három napom rá fog menni.
Ismét bólintottam, de egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy itt teljesen másról van szó.
- A használt ruhákat is ki kell tisztíttatnom, és a mennyiséget elnézve ez is napokig fog tartani.
- Kristen… - szólaltam meg kissé élesebben és elkeseredettebben, mint kellett volna.
Bűntudatosan hajtotta le a fejét, és szokásához híven beharapta az alsó ajkát.
- Kristen, miről van szó? – guggoltam mellé, és hátrasimítottam haját a nyakából.
- Pár napja kaptam egy e-mailt az ügynökömtől.
Hirtelen ledermedtem. Reméltem, hogy nem azt fogom hallani, ami átsuhant az agyamon, de szavai máris megerősítették, hogy jó a megérzésem.
- Kaptam egy ajánlatot. Holnap kell választ adnom, hogy vállalom-e. Három hónapig tartana a forgatás. Itt Londonban.
A végét már szinte annyira halkan mondta, hogy alig értettem a szavakat.
Várakozón rám emelte a tekintetét, és láttam, hogy könnyek kezdenek gyűlni benne.
A kezemben lévő narancsra bámultam, és vártam, hogy a bennem dúló érzelmek közül melyik fog győzedelmeskedni. Aztán döntöttem, és nagy levegőt véve néztem rá.
