Diziváltozás

Sziasztok!

Kicsit variáltam a dolgokat, ahogy azt észre is vettétek.
Pls kommentbe véleményeljétek, hogy milyen lett az eredmény!
Köszi :))

Szil

Married Life - 30. fejezet

Sziasztok.

Bevallom, ihlethiánnyal küzdöttem, de azért próbálkoztam… valamivel… Nézzétek meg, mi lett belőle :S Sztem szar, de mindenki döntse el.. Legközelebb jobban igyekszem, megígérem!

Szil

30. fejezet

Gyötrelmesen lassan teltek a napok. Szinte számoltam a perceket, amikor szünetet tarthatok, és felhívhatom Krist. Ezzel persze egy idő után az agyára mentem, mivel neki is volt dolga, és többnyire eközben zavartam a hívásaimmal. Mégis annyira hiányzott Beckyvel együtt, hogy ezekre a pillantokra vártam minden nap minden órájában.

De szerelmem tényleg kiakadt egy idő után, ezért megegyeztünk abban, hogy reggel hívom őket, ő pedig este engem, amikor véget ér az éppen aktuális program, amin részt vesz.

Ez körülbelül egy hétig működött is. Utána viszont nem bírtam tovább. Egyik este közöltem vele, hogy meglátogatom őket. Volt ugyanis egy napom, amikor nem kellett forgatnom, és már a repülőjegyet is lefoglaltam… volna, ha tudtam volna, hogy ők éppen hol tartózkodnak. Ezt viszont nem volt hajlandó elárulni, amikor rákérdeztem.

- Rob, tök felesleges idejönnöd most, az út legalább tíz órás, és én sem érnék rá napközben, aztán vissza is kéne indulnod szinte rögtön. Arra a két órára nem érdemes ennyit utaznod – érvelt, amivel csak lelombozott.

- Nekem az a két óra is megérné, ha láthatnálak téged és Beckyt – erősködtem.

- New Jerseyben vagyunk – árulta el végül sóhajtva Kristen.

Ez valóban messzebb volt, mint hittem, sőt, amikor később rákérdeztem a reptérnél, kétszer át is kéne szállnom. Ami azt jelentené, hogy tényleg csak két órát tölthetnék el velük, és jöhetnék is vissza, hogy ne késsek a forgatásról.

Mégis nekiindultam. Dean is velem tartott, ugyanis több híresség keringett újabban a Monte Carlo-i repülőtéren. Amikor végre leszálltunk New Jerseyben, egyből Kris szállodájához taxiztunk, de ő persze nem volt sehol. Csak Kathyt találtam meg Beckyvel. Ő mondta, hogy szerelmem Mike-kal ment valahova, de most nem programra – legalábbis az ő tudomása szerint.

Majdnem eldurrant az agyam, amikor a nejem ügynökét is megkérdeztem, és közölte, fogalma sincs, hol vannak, a mai tájékoztatóknak már vége. Ekkor hívtam csak fel Kristent.

- Idejöttem – mondtam neki egyelőre nyugodtan. – A szállodában vagyok Beckyvel. Te viszont Mike-kal… - henteregsz – akartam mondani, de még időben észbe kaptam. Alaptalanul nem kéne gyanúsítgatnom. Bár… kellő alapot adott, hogy ő inkább Mike-kal ment el, minthogy engem várjon. – henteregsz valahol – mondtam ki végül.

- Nem hentergünk, Rob – felelte higgadtan. – Pár perc és ott leszek – ígérte, de ekkorra már felhúztam magam azon, hogy képes ilyen hűvös lenni. És főleg miért az?!

- Felesleges, maradj csak, ahol vagy! – vágtam oda neki, majd leraktam a hívást.

Visszafordultam Kathy és Becky felé. Kathy döbbenten nézett rám, Becky szája viszont lekonyult.

- Bocs – nyúltam a lányomért, és elvettem Kathy karjaiból. Utána leültem vele a szőnyegre, és elgyönyörködtem benne. Hirtelen minden haragom elpárolgott. Semmi más nem számít, csak ez a kislány – gondoltam. Még ha az anyja olyan csélcsap is, amilyen, az én kis hercegnőm a legfontosabb.

Ennek ellenére fájdalmat okozott az a gondolat, hogy mi van, ha tényleg Mike-kal hetyeg, vagy hetyegett valahol szívem örök és egyetlen szerelme. Azt nem élném túl. De a házasságunk sem.

- Én nem akarok beleszólni… - kezdte Kathy, aki még mindig ott ácsorgott, ahol hagytuk, de félbeszakítottam.

- Akkor ne szólj bele – vetettem oda neki durván. Nem érdekelt, hogy megbántom, most én is annak éreztem magam.

- De a feleséged szeret téged – folytatta a figyelmeztetésem ellenére.

- Ha ilyen nagyokos vagy, akkor áruld már el, mi a fenéért lógnak együtt folyton? – néztem rá gunyorosan, de erre ő is elbizonytalanodott.

- Nem folyton… - felelte tétován. – Csak… ma…

- Hát ez az! Hogy még ma is! – szinte kiabáltam, de már túl voltam a tűrőképességem határán. – Éppen ma, amikor tudta jól, hogy idejövök! És mindjárt indulnom is kell vissza, erre ő…

Lenyeltem a kikívánkozó szavaimat, és inkább visszafordultam elpityeredő kislányomhoz. Magamhoz öleltem, és az illatától rögtön nyugodtabbnak éreztem magam. Egyetlen percig. Ugyanis ekkor kimondta Mike nevét. Messzire eltartottam magamtól, majd lassan visszahúztam magamhoz. Ő nem tehet semmiről – csillapítgattam magam. Biztos az anyja emlegeti előtte folyton azt a pojácát – dühöngtem, de Kathy halk hangja megállította bennem a feszültség továbbnövekedését. A jelek szerint kimondtam az iménti gondolatomat, mert pontosan arra válaszolt.

- Nem ő emlegeti… - suttogta alig hallhatóan.

- Hogy mondtad? – kérdeztem.

Erre el is pirult.

- Nem ő emlegeti előtte… - Máris leesett. Ki az, aki Kristenen kívül sok időt tölt a lányommal? Kathy. És kitől hallhatta ezt a nevet annyiszor, ha nem az anyjától? Lemarháztam magam gondolatban, de ez még nem derített fényt arra, miért tűntek el együtt megint.

- Oké, egészségedre. Csak azt áruld el, hogy miért és hova mentek most is? – akartam mégis tudni.

- Nem mondhatom meg… - vált síróssá a hangja. El is határoztam, hogy nem faggatom. Nem hiányzott most a nyakamba még egy bőgő nőszemély is a saját bajaim mellé. – Ezt ő akarja elmondani.

Szóval Kathy tudja. És Kristen akarja elmondani. Nem azt mondta, hogy őneki kell elmondani, hanem ő akarja elmondani. Tehát mindenképp megtudtam volna. Ez remek. Egyre kevésbé vártam a találkozást azzal a boszorkánnyal, aki lépten nyomon megkeserítette az életemet az ilyenfajta húzásaival.

És aki két percen belül meg is érkezett. Kifulladva rontott a szobába, majd felcsillant a szeme, amint meglátott, és szinte repült felém. Mivel még mindig a szőnyegen ültem Beckyvel, térdre rogyott mellettünk, és átkarolta a nyakam.

- Nagyon boldog születésnapot – súgta a fülembe, aztán megcsókolt.

A döbbenettől sem haragudni, sem pedig ellenkezni nem volt időm. Erőm sem.

Visszacsókoltam, bár még nem értettem semmit, de az ajkai íze és a közelsége feledtettek velem mindent. Egész addig, amíg el nem szakadtuk egymástól.

- Nem most van a születésnapom – közöltem vele sajnálkozva és kissé csalódottan, de aztán gyorsan utánagondoltam, milyen hónap van, és rájöttem, hogy pár nap múlva tényleg ünnepelhetek.

- Egy-két nap ide vagy oda nem számít – legyintett szerelmem. – Különben is csak ma tudunk sajnos találkozni, és ezt személyesen akartam odaadni – egyensúlyozott a kezében egy cigarettás méretű dobozt. – Ezért késtem, ne haragudj – nézett rám mellé bocsánatkérően.

- Mi ez? – kérdeztem. Még nem tudtam, hogy Mike minek volt vele, ha csak egy vacak ajándékot venni ment, ezért nem igazán éreztem magam jókedvűnek.

- Nyisd ki – felelte izgatottan. Becky már nyúlt volna a doboz felé, de Kris megfogta a kezecskéjét, és megpuszilta. – Ez most az apué, csillagom, engedd, hogy ő nézze meg először – mondta neki.

- Apué – ismételte erre Becky.

Elhűltem, hogy ezt milyen tisztán és érthetően ejtette ki. A Mike-ot viszont kissé ziláltan. Máris megvolt az első sikerélményem a nap során.

Kelletlenül kicseréltem a karjaimban bujkáló lányomat a feleségem által tartott dobozzal. Aztán kinyitottam. Egy aranyóra volt benne. Csodaszép volt, egészen egyedi kézműves munkának tűnt. A kidolgozása, és az egész, ahogy volt… Megdöbbentem. Már csak a látványától is. Aztán Kris rám szólt, hogy nézzem meg a belsejét.

Kivettem a tartóból, és úgy tettem, ahogy kérte. Alighogy megfordítottam a belsejébe bele volt vésve minden eddigi dátumunk. A megismerkedésünké, az első csókunké, az első szeretkezésünké, az, amikor megkértem a kezét, és a házasságunk megkötésének időpontja is. Emellett Becky születésnapja. Szóhoz sem jutottam. Utána viszont magamhoz öleltem kedvesemet, és puszikkal halmoztam el az arcát, végül a száját.

Kathy szedte ki valahogy közülünk a lányunkat, mert egy idő után már csak őt éreztem a karjaimban. Szorosan ölelt vissza, és abba sem akartuk hagyni a csókolózást. Csak a lányunk kuncogására kaptuk fel a fejünket, és néztünk rá.

- Mi most… elmegyünk sétálni egy kicsit – mondta Kathy, és a válaszunkat meg sem várva tűnt el Beckyvel együtt az ajtó mögött.

- Köszönöm – súgtam Kristen nyakába, miközben csókokkal borítottam a bőrét.

- Nincs mit – nyögte. Ő sem tétlenkedett, egyből vetkőztetni kezdett. De még volt egy kérdés, amire tudni akartam a választ.

- Miért volt veled Mike? – tettem fel, mielőtt elvesztem a józan eszem is a közelségétől és az érintésétől.

- Mert én még sosem jártam itt, és ő tudta, hol lehet ilyen egyedi órákat kapni, ahol helyben vésnek is bele. Ma reggel jutott eszembe, hogy megleplek – pillantott rám bocsánatkérően.

Minden kétségem tovaszállt, és a helyét végtelen szerelem vette át. Meg hála a sors iránt, amely összekötötte vele az életemet.

- Szeretlek – suttogtam, ő pedig viszonozta. Nemcsak a vallomásom, hanem a csókomat is.

Bármennyire is utáltam, tudtam, hogy alig másfél óra múlva Dean kegyetlenül magával fog rángatni, és az sem fogja érdekelni, ha épp a feleségemben időzök, ezért sajnos sietnünk kellett. Egy pillanatot sem akartam elszalasztani. Ennek ellenére lassan szabadítottuk meg egymást a ruháktól, majd felemeltem és a hálóba vittem kedvesemet. Végigfektettem az ágyon, és én is mellé feküdtem. Egyelőre… Ugyanis előbb neki akartam örömet okozni. A bokájánál kezdtem a cirógatást.

- Meggyógyult már a lábad? – kérdeztem halkan, mialatt puszikkal borítottam be a múltkori duzzanat helyét.

- Kutya baja – lehelte Kris. A kezeim feljebb jártak, mint a szám, és már a combjain kalandoztak, melyeket kérés nélkül tárt szét előttem. Ujjaimmal megközelítettem nőiessége bejáratát, de még szánt szándékkal nem nyúltam hozzá. Azt akartam, hogy megőrjítse a vágy, pont ahogy engem is. Nem is kellett hozzá sok. Kis idő elteltével már hangosan zihált és nyögött, az ujjamért, a nyelvemért, vagy bármimért könyörögve.

Először a nyelvemet kapta meg. Mélyen a testébe fúrtam, és élveztem a belőle áradó nedvek lágy zamatát. Ő pedig rögtön elment. Ekkor vetettem be az ujjaimat is. Szerelmem görcsösen tapadt rájuk rejtett izmaival, amivel engem is a téboly határa felé taszított. Nem bírtam tovább. Miközben felemelkedtem, hogy megcsókoljam, a csípőjét magamhoz húzva egyetlen lökéssel belétemetkeztem.

Az izmait most már saját lüktetésemmel keveredve éreztem, és baromi gyorsan nagyon közel kerültem a véghez. De el akartam nyújtani picit… hisz ki tudja, mikor lehetünk együtt megint. Lassítottam a mozgásomon, de Kris tiltakozva nyöszörögni kezdett, és a hátamat végigkarmolva követelte az előbbihez hasonló folytatást. Most sem tudtam neki ellenállni. Egyre hevesebben hajtottam magunkat a csúcs felé, mígnem le is csapott ránk.

Szorosan összefonódva és vadul csókolózva fogadtuk a megkönnyebbülést, mielőtt Kris mocorogni kezdett volna alattam.

- Hova készülsz? – kérdeztem, de elengedtem. Szerencsére nem ment messze.

- Repetázni akarok – döntött hanyatt, majd apró keze félreérthetetlenül ragadta meg folytatásra ítélt szervemet. Persze cseppet sem volt ellenemre a dolog. Szerelmem szája és nyelve pillanatok alatt újra tettre készre varázsoltak. Ezúttal viszont ő vette át az irányítást. Hosszan szopogatott és ízlelgetett, épp úgy megbolondítva az érzékeimet, mint nemrég én az övéit. Mikor már úgy éreztem, ez elviselhetetlenül jó, abbahagyta, amit csinált, de nem azért, hogy végre rám üljön, hanem hogy végigcsókolja a testemet, egész a nyakamig. Ott a hajába markolva húztam magamhoz egy csók erejére.

Nem apróztuk el. Míg egymás gyönyörízét kóstolgattuk, ő valahogy mégis átvetette a lábát rajtam, és a csípőm két oldalán térdelt. Ujjai még ekkor is izgattak. Én is kettőnk közé csúsztattam az egyik kezem, hogy felkészítsem őt a következő támadásra, de erre nem volt szükség. Nedvesen, és teljesen kitárulkozva várt. Saját magára – ugyanis most rajta múlott, mikor cselekszik végre mindkettőnk által áhított módon.

De sokáig csak a számmal foglalkozott. Megelégeltem végül, és a derekába markolva egyetlen mozdulattal magamra rántottam. Egyszerre nyögtünk fel, amint ismét kitöltöttem a bensőjét.

Nem engedtem el a derekát, és a mozdulataira rásegítve igyekeztem most is minél több és teljesebb gyönyört okozni neki. Mielőtt megint idő előtt végem lett volna, felültem, vele az ölemben, és a melleire vetettem magam. A mellbimbói keményen várták, hogy nyelvem végigsimítson rajtuk, majd a fogaim közé zárjam őket. Egyiket a másik után.

Kris a hajamba túrva húzta közelebb magához a fejemet, utána ütemesen elkezdte karmolászni a vállamat – a saját mámora elérkezésének ütemében. Én sem késlekedtem. Ő beelőzött, de alig maradtam le mögötte az újabb élvezeteket tekintve.

Reszketve bújt a karjaimba, de mivel tényleg egyre kevesebb időnk volt, hamarosan zuhanyozni invitált. Nem mondtam nemet.

- Kár, hogy el kell menned – sajnálkozott, miközben gyengéden mosdattuk egymást.

- Sajnálom – feleltem. – Neked nem lesz szüneted?

- Csak egy-egy nap – húzta el a száját. – Körülbelül így, mint ez most neked, de Beckyvel nem szívesen tennék meg ekkora utat egyhuzamban – mentegetőzött, de feleslegesen, megértettem.

Mire visszaöltöztünk a ruháinkba, Kathy már ismét ott volt a lányunkkal a nappaliban, és épp mesét néztek. Leültem mögéjük a kanapéra, az ölembe vontam Kristent, és megpuszilgattam az arcát. Becky felfigyelt ránk, és rögtön hozzánk – jobban mondva hozzám – kéretőzött.

- Apué – mondta közben.

- Igen – öleltem őt is magamhoz, mikor Kris elvette Kathytől, hogy magunk közé vehessük. – Apu világszép kislánya – motyogtam neki.

Dean tíz perc múlva érkezett meg, indulnunk kellett a reptérre. Szerencsére életem női oda is elkísértek, úgyhogy egy potyafélórát még velük lehettem. Ott viszont könnyes búcsút vettünk. Kristen csak simán szomorú volt, Becky viszont nem fojtotta el a bánatát. Alig tudtam elszakadni tőlük. Valójában nem érdekelt annyira, ha kések másnap a forgatásról, de az egy teljes nap lett volna, ugyanis előbb nem indult ezután a járat után gépem, csak hatvannyolc csatlakozással, így ezzel voltam kénytelen elmenni és itt hagyni őket.

A feleségem és a lányom is kaptak még egy-egy puszit, mikor beszállásra szólították a gépem utasait, majd szomorú pillantásuktól kísérve szintúgy szomorúan lépdeltem tőlük egyre távolabb.

- Nyugi, öregem, már nem sokáig kell mellőznöd őket – próbált vigasztalni Dean, sikertelenül. Újabb néhány hétnyi magány elé néztem.

Ami borzalmas volt. Legalábbis a következő hét. A rendező végig veszekedett velünk, semmi sem volt neki jó sehogy… lassan már ott tartott a stáb, hogy sztrájkolni fogunk.

A születésnapomon Kristen ébresztett, amin meglepődtem.

- San Franciscoban vagyunk éppen, és most is rohanok egyik helyről a másikra, de úgy saccoltam, nálad most lehet reggel…

- Igen – nyöszörögtem a telefonba. Ekkor kapott csak észbe.

- Jaj, ne haragudj, felébresztettelek, igaz? Nem akartam, bocsánat! – mentegetőzött rögtön.

Nem haragudtam.

- Jobb lett volna, ha csókkal teszed ezt és nem csörgéssel, de soha ennél szebb ébredést – feleltem.

- Boldog születésnapot – súgta ekkor. – Becky is puszil sokszor.

- Én is őt. És téged is… - mondtam, de hallottam, hogy a háttérben már őt szólítja valaki. Igazam is lett.

- Ne haragudj, szívem, most mennem kell, de amint lehet, hívlak megint! – ígérte.

- Semmi baj… Kris! – szóltam gyorsan, mielőtt letenné.

- Igen?

- Szeretlek.

Egy másodperc szünet után életem párja gyöngéden viszonozta a vallomásom. Hallottam mosolyogni is közben.

- Én is nagyon szeretlek!

- Kristen! – hallottam megint valahonnan mögüle.

- Menj csak, majd beszélünk – eresztettem útjára.

- Oké, szia, vigyázz magadra! Szülinapos – búcsúzott, majd megszakadt a vonal.

Mivel még jó egy órám volt, hogy magamhoz térjek, nem kapkodtam el az ébredést. Sokáig hevertem csukott szemmel az ágyban és elképzeltem, hogy Kris ott van velem. Ez nem bizonyult jó ötletnek, mert a testem reagált a fantáziám által vetített képkockákra, és kézzel fogható hatás mutatkozott rajtam.

Alvásról ezek után pláne szó sem lehetett. Feltápászkodtam, és a fürdőbe mentem, hogy vegyek egy hidegzuhanyt.

Mikor végeztem, megborotválkoztam, felöltöztem, és indulni készültem. Úgy gondoltam, tökmindegy, hol ücsörgök, amíg nem kezdjük a mai felvételeket. Dean egy szál alsóban volt, mikor kinyitotta a szomszéd ház ajtaját, amelyen bekopogtam, hogy felkeltsem. Erről egyből eszembe jutott a bugyi, de inkább elhessegettem a gondolatot, és megkérdeztem, gond lenne-e neki, ha ma előbb indulnánk.

Mondta, hogy nem, majd beinvitált, amíg felöltözik. Kicsit félve léptem be, nem akartam itt összefutni Steph-el, de Dean közölte, hogy összebalhéztak valami hülyeségen, és egyelőre mosolyszünet van. Nem firtattam az okát, láttam, hogy nem feltétlenül akar beszélni róla.

Tíz percen belül indulásra készen állt. A stúdióhoz érve azonban megdöbbentő látványban volt részünk. Az egész épület összeomlott.

Married Life - 29. fejezet

Sziasztok! :)

Ez egy Jennyvel közös alkotás. Ő elkezdte, csak közbejött neki az apeh, ahol egész nap ücsörgött szegény, így rám maradt a befejezés :D

De talán nem fogtok csalódni ;-)

Kellemes olvasgatást :)

Szil

29. fejezet

Megláttam a lányt a recepcióról.

Felkaptam az itallapot az asztalról, és megpróbáltam elbújni mögé szerencsére hatásosan. Szerelmem értetlen arccal vizsgált, de amikor követte a pillantásomat, megvilágosodott. Ő is felismerte a lányt.

- Ő volt az, aki reggel… ? – Be sem fejezte, már hevesen bólogattam. - Menjünk – állt fel rögtön, és a kezem után nyúlt.

Nem kellett noszogatnia, lehajtottam a fejem, és próbáltam minél kisebbre összehúzni magam. Sikeres volt az osonás. Egy pillanatra megálltunk, amíg rendeztem a számlát, aztán kiléptünk az étteremből.

- Hogy van a lábad? – fordultam felé, mert észrevettem, hogy egy kissé biceg.

- Nem vészes, túlélem. – Persze, hogy nem vallotta volna be, ha legszívesebben ordítana a fájdalomtól.

Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam, és a közelben lévő park felé vettem az irányt.

- Mit csinálsz? – nevetett fel.

- Megsétáltatlak.

Fejét a nyakamba hajtotta, és halkan kuncogott.

Ahogy a fák közé értünk, megpillantottam egy tó csillogó víztükrét. A hold gyémántként verődött vissza a felszínéről, és ragyogása varázzsal töltötte el a közeli fákat.

Egy pad árválkodott pár lépésnyire tőlünk, odalépkedtem, és továbbra is az ölemben tartva Kristent, leültem rá.

Félretűrtem haját a nyakából, és belecsókoltam.

- Boldog évfordulót – leheltem.

Felkapta a fejét, és a homályban is láttam, hogy kissé értetlen pillantásokat vet rám.

- Most két éve kértem meg a kezed – mondtam elszoruló torokkal.

Fájt, hogy ő erre a napra nem emlékezett. Én számon tartottam közös életünk minden egyes pillanatát, és az esküvőnk, meg Becky születésén kívül ez a dátum volt számomra a legfontosabb.

- Tudom – suttogta. Ezek szerint mégsem felejtette el. Máris jobb kedvem kerekedett. – Csak nem gondoltam, hogy te is emlékszel rá.

- Persze, hogy emlékszem. Soha életemben nem voltam akkora zavarban, mint azon az estén.

- És látszott is rajtad. - Kristen lágyan a hajamba túrt, és egy túl apró csókot adott a számra. – Emlékszel a pincérre, aki aznap este felszolgált nekünk?

- Igen – nevettem fel. – Nálam jobban csak ő volt zavarban.

Fiatal, kezdő pincér volt, egy elég neves étteremben. Úgy gondoltam, ha már lánykérés, adjuk meg a módját. De valahogy semmi nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. Olyan előételt rendeltem, amit nem is szerettem. Láthatólag Krisnek sem jött be, mert csak ide-oda tologatta a tányéron.

Aztán a pincérfiú eltévesztette a főétel rendelésünket, és a szép nagy húsadag helyett valami förtelmes kinézetű pürét rakott elénk.

Ezt nem voltam hajlandó elnézni. Azon az estén legalábbis nem. Visszaküldtem az ételt, és újra megrendeltem azt, amit eredendően is.

Vörösbort fogyasztottunk, míg vártuk a frissensültet. Vonzotta a tekintetem, ahogy Kristen az ajkához emelte a poharat. Iszonyatosan szexi volt, szinte feledtette az addigi kellemetlenségeket.

De jött újabb, méghozzá ismét a pincérfiú képében. Büszkén mosolyogva tette Kristen elé a tányért, de amikor az enyém következett, az étel lecsúszott róla, és az asztalon landolt. Fele az ölemben.

Elképedve néztem le, és lassan szedegetni kezdtem magamról a hasábburgonya darabkákat.

- Elnézést – hebegte a srác, és egy tétova mozdulatot tett az ölem felé, hogy ő is segítsen, de a pillantásom eltántorította ettől.

Szemem sarkából láttam, hogy felénk tart egy férfi, valószínűleg a tulajdonos. Tett egy hessentő mozdulatot a kezével, mire a pincér srác eltűnt a balfenéken.

- Elnézésüket kérjük Miss. Stewart és Mr. Pattinson. Természetesen megtérítjük a tisztíttatás költségeit, és önök a ház vendégei.

Ismét végignéztem magamon. Elegánsabb voltam ugyan, mint máskor, de nem hiszem, hogy bárki is tisztíttatná a farmernadrágját. Az ingben nem voltam biztos. Legfeljebb anyám fogja szívni a fogát – tőle kaptam ugyanis –, de nem hinném, hogy hagyná a költségtérítést.

Lemondóan sóhajtottam, és tudomásul vettem, hogy nincs mellettem a szerencse. Most már afelől is kétségeim voltak, hogy megkérjem-e Kristen kezét. Talán az égiek nem akarják.

(Kristen)

Láttam Robon, hogy készül valamire. Egész este feszült volt, és próbált kínosan ügyelni a részletekre. Nem ő tehetett róla, hogy nem jött össze.

Belefeledkeztem várakozástól csillogó szemeibe, és zavart, féloldalas mosolyába. Miután végeztünk a balul sikerült vacsorával, még arra is ügyelt, hogy szóljon pár szót a szerencsétlen pincér védelmében.

Én nem biztos, hogy megtettem volna, nem azért, mert szívtelenebb vagyok, hanem mert eszembe sem jutott.

Rob viszont igazi úriemberként viselkedett. Ebből a szerepből csak egyszer zökkent ki, amikor egy harminc körüli férfi mohón végigmért a pillantásával. Akkor vérengző vadállatra hasonlító szemekkel küldte padlóra a pasit, és az asztal fölött megfogta a kezem. Alatta viszont összeért a lábunk, és már ettől is szikrák pattogtak köztünk.

Rob viszont egy elnézést kérő mosoly kíséretében visszahúzta azt maga alá. Sejtettem, hogy mire készül, és teljesen megértettem feszült hangulatát. Egyszer már visszautasítottam. Nem hittem benne, hogy egy papírdarab változtat bármit is a kapcsolatunkon. Pedig neki számított, talán, mert a szülei is boldog házasságban éltek.

Miután fizetett, sétálni mentünk. Halogatta a pillanatot, én pedig nem tudtam, hogyan fogok reagálni a kérdésre.

A Temze partján bandukoltunk, közben néztük az egyik arra tévedt sétahajót. Ezer apró fénnyel világított, olyan volt, mint egy gyöngyszem a sötét vízen. Kellemes zongoradarabot sodort felénk a szél róla, és megálltunk, hogy jobban kiélvezhessük a pillanatot.

A ZONGORADARAB

Rob magához húzott a derekamnál fogva, és egy gyengéd érzéki csókban forrtunk össze.

- Kristen. Gyere hozzám – lehelte szinte alig hallhatóan.

Most kellett volna igent mondanom, és tökéletes lett volna a pillanat. Tétováztam. Nem azért, mert nem szerettem az életemnél is jobban, hanem mert ilyen félresikerült voltam. Egy darab papír. Tényleg ettől lesz jobb? De aztán Rob szemeibe néztem, és elszállt minden kétségem, épp időben, mert már láttam felcsillanni a lemondás szikráit benne.

- Igen. Hozzád megyek.

Sok mindent vártam, de hogy megdöbben a válaszomtól, azt nem. Csak egy pillanatig tartott. Aztán felemelt, és körbe-körbe forgott velem, hogy aztán leeresztve a számat keresse. Ekkor felerősödött a felénk szűrődő zene, és ez valahogy teljessé tette a pillanatot.

Most így visszagondolva egészen meghatónak tűnt a pillanat. Kicsit mocorogni kezdtem Rob ölében, hogy kényelmesebb pozíciót találjak a lábamnak, de gyorsan abbahagytam, amikor hangosan felsóhajtott. Fenekem alatt éreztem, hogy nadrágja jobban feszül a kelleténél, mégis elszánt arccal nézett rám.

- Nem fogunk megint egy parkban dugni, szóval jobb, ha nyugton maradsz.

- Oké – próbáltam nyugtatni. – Én csak…

- Te csak bosszút állsz.

- Mi van?! – néztem rá értetlenül. Most miről beszél ez a lökött?

- Azóta is folyamatosan bosszút állsz rajtam, amiért megkértelek, és igent mondtál.

Majdnem felpattantam az öléből felháborodásomban, de időben eszembe jutott a kiment bokám.

- Miről beszélsz, Rob?

- Arról, hogy sosem akartál igazán férjhez menni.

- Tényleg nem akartam! - Megdöbbentette a válaszom, és fájdalmasan rándult egyet az arca, de folytattam. – Mike-hoz például sosem mentem volna hozzá! És máshoz sem! De aztán megismertelek téged, és amikor igent mondtam, azt azért tettem, mert szeretlek, és nem akartalak elveszíteni. De papír nélkül is veled maradtam volna! – Felindultan hadonásztam a kezemmel, de félő volt, hogy véletlenül eltalálom őt, ezért kicsit visszább vettem. – Milyen bosszúról beszélsz?! – kezdtem én is egyre jobban belelovallni magam a vitába. Még a feltételezés is sértett!

- Semmi… felejtsd el – húzta a száját.

- Mike-ról beszélsz? – firtattam mégis. – Őt már megbeszéltük múltkor.

- Nem, csak…

- Akkor?

- Megőrjítesz. Azóta is, és folyamatosan. Egy szexőrültet csináltál belőlem. Nem tudok józanul gondolkodni melletted. Most is… Nézd meg! – bökött az öle felé.

- Nem kell megnéznem, szívem. Érzem – Nem bírtam ki, hogy ne mozdítsam meg újból a fenekem.

Rob halkan felmordult, aztán mohón a szám után kapott.

(Rob)

Nem akartam elhinni, hogy nem érti! De már nekem sem volt fontos az előbbi szemrehányásom, most sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy megbüntessem azért, amiért tényleg egy kiéhezett kéjencet csinált belőlem! Na jó, abban vétlen volt, hogy hogy nézett ki, és abban is, hogy milyen hatást volt képes kiváltani belőlem egyetlen pillantása, érintése, de hogy erre még direkt rá is játsszon csak azért, hogy engem a totális őrületbe kergessen, az több volt a soknál!

Büntetésem eszközéül a testiséget – azaz a saját fegyverét – választottam, holott ekkor még nem tudtam, milyen csúnyán vissza fog ez ütni.

Egyelőre vadul haraptam az ajkait, hogy érezze, mennyire kívánom, sőt, őt is a végletekig akartam izgatni, hogy aztán kegyetlenül ott hagyjam. Legalábbis amíg vissza nem érünk a hotelbe.

Mindehhez nemcsak a csókokat gondoltam megfelelőnek, hanem azt is, hogy az egyik kezem, mely addig a combján pihent, egyre feljebb kússzon selymes bőrén, mígnem a szoknyája alá nyúlva el nem értem a bugyija szegélyét. Másik kezemet a tarkójára tettem, és nem engedtem ki a nyelvét az ajkaim közül. Az íze és az iménti röpke dühöm a saját vágyaimat is tovább fokozta, de nem akartam megszerezni neki azt az örömet, hogy megint a rabszolgájává tesz.

Én akartam felül kerekedni!

Ujjaim becsúsztak a bugyija alá, mire Kris levegő után kezdett kapkodni, de készségesen tárta szét a lábait kutakodó ujjaim előtt. Azonnal nedvesnek tapintottam. Két ujjamat fúrtam mélyen nőiességébe, persze gondosan elkerülve a csiklóját, mert tudtam, hogy ahhoz elég lenne csak egy másodpercre hozzáérnem, hogy azonnal elélvezzen. De most nem akartam. Azt akartam, hogy legalább egy picit sejtse, mit élek át mindig, ha a közelemben van.

Ujjaimat szaporán mozgattam benne, és bizseregtem a hüvelye apró szorításaitól. Legszívesebben elfektettem volna a padon, hogy a nyelvem is érezhesse mindezt, de a helyszín ahhoz azért nem volt megfelelő.

- Kérlek – nyögte szerelmem, amikor a legérzékenyebb pontjának izgatása nélkül is csaknem a csúcsra repítettem ujjaimmal, de az utolsó pillanatban visszahúztam őket teste bejáratáig, és vártam, hogy kissé lecsillapodjon.

- Most szenvedned kell, ahogy én szenvedek mindig miattad – feleltem kegyetlenül, holott fogalmam sem volt, meddig bírom még tartani magam az elhatározásomhoz. A nadrágom minden eddiginél szűkebb volt, fájóan zárta börtönbe elszabadulni akaró vágyamat, de nem eresztettem.

Kristen viszont trükkösebb volt annál, minthogy ezt csak úgy annyiban hagyja. Mocorogni kezdett az ölemben, részben, hogy újra foglyul ejthesse az ujjaimat, másrészt pedig, hogy engem is tovább kínozzon. Feneke izgatóan dörgölőzött feszülő testrészemhez, a szája pedig szinkronban mozgott az enyémmel.

- Kérlek – nyögte megint, most már dühösebben, mikor a második orgazmusa előtt is megálltam.

Halkan felnevettem rajta, de ez is csak egy pillanatig tartott. Ő ugyanis fájó bokájával mit sem törődve felpattant az ölemből, térdre vetette magát előttem, és két másodperc alatt kiszabadított a nadrágom fogságából. Újabb egy másodpercbe telt, hogy a szája forrón körbezárja férfiasságomat.

Most már én könyörögtem kegyelemért. A hajába markoltam, hogy elrántsam, de ekkor tövig magába nyelt. Kétségbeesetten néztem körül, abban reménykedve, hogy nem látja senki, mit művelünk, és szerencsém is volt. Egy teremtett lélek sem járt a környéken.

Kiengedett a szájából, mire a hűs levegőt éreztem nyála által nedvessé tett szervemen, de a vágyamat nem volt képes csillapítani az éji levegő sem. Egy enyhe nyomással ösztönöztem mégis, hogy újra tüntessen el magában, mire készséggel meg is tette. Egyre gyorsabban mozgatta a fejét, apró ujjaival is izgatva lüktetésem tövét, de mielőtt szétrobbanhattam volna, elrántotta a fejét, és csillogó szemekkel rám nézett.

Még az ajkait is megnyalta a szégyentelen, mint egy jóllakott kiscica. Holott nem lakattam jól semmivel. Belém szorult az élvezet, de kitörni készült. Mégis egy pillanatig vártam, hogy lecsituljak annyira, hogy ne szakadjon belé a vágyam megnyilvánulása, amint beléhatolok – addig úgyis volt még dolgom.

Első körben talpra állítottam magam elé, és fájó lábát felemelve a padra raktam a talpát. A szoknyáját ő maga húzta a derekára, én pedig félretoltam a bugyiját, és ajkaim közé vettem legérzékenyebb kis pontját, mely mostanra már hatalmasra duzzadt. Felsikoltott, mikor a fogaim közé vettem, de aztán észbe kapott, és az egyik kezével a vállamat markolta, a másikat pedig a szája elé kapta, hogy elfojtsa az öröme további hangjait.

Mivel úgyis „szabad voltam”, elérkezettnek láttam az időt, hogy magamra húzzam őt végre. Ha már egyszer kiprovokálta… Megfordítottam, hogy háttal legyen nekem, és miközben megszabadítottam a bugyijától, elhalmoztam a popsiját csókjaimmal. Utána enyhe terpeszben – még mindig háttal nekem – az ölembe ültettem. Olyan könnyedén siklottam belé közben, mintha már legalább órák óta szeretkeznénk. A nedvessége nem is hasonlított az éjszaka hidegéhez, csaknem felgyújtotta a testemet.

Ahogy ült ott rajtam, még a járókelőknek is úgy tűnhetett volna – ha lettek volna ezen a késői órán –, hogy csak az ölemben ül, és semmi egyéb. A szoknyája redői eltakarták a térdeimet, csak az ő combjai villantak ki, melyeken végigsimítottam, majd alájuk nyúlva emelgetni kezdtem magamon, hogy ne terheljem a fájó lábát. Háta a mellkasomnak feszült, nyögései oldalra hajtott feje felől érkeztek a fülembe. Meg is tudtam csókolni közben, mialatt egyre szaporább ritmusban olvadtunk egymásba újra és újra.

A gyönyör ostorként csapott le ránk, hangjait egymás szájába zihálva fojtottuk el. Szerelmem hevesen remegett a karjaimban, ágyékunk még mindig tüzesen simult egymásba. Egész addig úgy ültünk ott, míg a szívverésünk a normálisra nem kezdett hasonlítani.

Kris ezután felállt rólam, egy zsepivel megtörölgette magát, megigazította a bugyiját, engem a szájával tisztogatott le. Visszarendeztük a ruháinkat, aztán kézen fogva visszasétáltunk az autóig. Azaz ő bicegett, úgyhogy pár méter után a karjaimba vettem. Közben persze alig bírtunk elszakadni egymás ajkaitól.

- Mintha azt mondtad volna, ma nem fogunk dugni a parkban – incselkedett kicsit később, mikor már a szállodája felé tartottunk.

Igaza volt. ennyit arról, hogy tartani tudom magam a fogadalmaimhoz. Elfintorodtam, de mivel ő felkacagott, mosolyba fordult a mimikám.

- Valld be, hogy nem volt ellenedre – súgta csábítóan.

- Nem volt ellenemre – vallottam be engedelmesen. Ma úgy éreztem, bármit kérhet tőlem, megkapja, akár a csillagokat is az égről. Kivéve egyvalamit.

- Mi lenne, ha lelépnénk innen valahova messze? – vetette fel az ötletet. – Csak mi hárman!

Annak örültem, hogy unja azt a hajcihőt, amin éppen részt vesz, és nekem sem lett volna ellenemre ellógni a világ elől, de engem is vártak a forgatáson, és szerelmemnek is dolga volt még itt.

- Nem lehet – nyögtem fájdalmasan, várva a vihart, ami azt mutatná, hogy Kris szerint én nem is akarom igazából. De elmaradt, csak egy nagy sóhaj szakadt ki belőle.

- Tudom… - felelte elszontyolodva.

- Meddig tart még a körutad? – kérdeztem aztán. Gyors utánaszámolást követően kibökte, hogy még egy hónap legalább. – És ti nem kaptok szabadnapot? – kérdeztem.

- Nem tudom, talán… valamelyik hétvégén, de… most Amerikába megyünk majd holnap, aztán Ázsia… fogalmam sincs, hogy tudnánk összehangolni egy rövid találkát – keseredett el egyre jobban.

Engem sem töltött el földöntúli örömmel, hogy még egy teljes hónapot kell külön lennünk, épp ezért velük akartam tölteni még a másnapot is a gépem visszaindulásáig Monte Carloba.

Másnap vasárnap volt, úgyhogy Kristennek sem volt programja. Beckyvel együtt leléptünk a szállodából, és felfedeztük Párizst. Szerencsére alig akadtunk össze rajongókkal, de akkor is a normálisabb fajtából. Az a lány a recepción egy életre való elrettentő példát mutatott nekem.

Este fájó szívvel kellett búcsút vennem életem két legfontosabb személyétől, hogy felüljek egy gépre, mely visszarepített a következő hónapnyi magányom színhelyére…

Married Life - 28. fejezet

28. fejezet

Sziasztok!
Megint én :D
Most nemtom, nem fűzök semmit hozzá, olvassátok!
Szil

A recepción megérdeklődtem, merre van az a terem, ahol Kris filmjének sajtótájékoztatóját tartják. Most nem az a lány volt a pultban, aki előző este – ezt abból is észrevettem, hogy az nem meresztett rám hatalmas szemeket. Ez a mostani viszont igen.


- Atyaúristen! Robert Pattinson! – visította.

Körül sem kellett néznem, hogy tudjam, mindenki minket bámul. Vagyis csak őt.

- Igen, én volnék, megtudhatnám, merre van a terem? – próbáltam visszaterelni a figyelmét a kérdésemre.

- Jézusom! Jézusom! – ismételgette. Sejtettem, hogy tőle már nem fogok hasznos infót szerezni, ezért megpróbálkoztam a másik hölgynél sorba állni, aki mással foglalkozott éppen. – Kaphatnék egy autogramot? – kérdezte a hüledező leányzó. – Kérem! Ó, istenem! Ezt nem hiszem el!

Vettem egy mély levegőt, és visszaléptem hozzá.

- Utána válaszol a kérdésemre? – firtattam felvont szemöldökkel, miközben a hajamba túrtam. Nem kellett volna, ettől még jobban beindult. Újabb visítást kaptam, a csaj pedig csaknem átmászott a pulton, hogy elérjen.

Hátrébb léptem, és úgy döntöttem, Krisszel majd később találkozok, de a rajongók hadából egy életre elegem volt. Ekkor egy férfi ragadta meg a lány derekát, és veszekedni kezdett vele, de az hajthatatlan volt, egyre csak közeledni akart felém.

- Csak egyetlen aláírást, kérem, csak egyet, ezt nem hiszem el, úristen! Kérem, csak ennyit – sikongott tovább. Eluntam és el akartam tűnni onnan, de ekkor a férfi is megszólalt.

- Kérem, nem adna neki egyet? Ő az egyik legjobb munkaerőnk, ha most ez miatt kirúgjuk, ami esélyes, akkor egy remek munkatársat veszítünk el.

Félve a pasasra pillantottam, de végül beleegyeztem. Hátha úgy hamarabb szabadulok, hátha nem fognak tovább zaklatni és hátha megtudom, hol van a feleségem. Visszaléptem a pulthoz, és felemeltem az egyik odakészített tollat.

- Hol írjam alá? – kérdeztem a lányra pillantva. A tekintete tébolyult elszántságot tükrözött. Kievickélt az őt tartó férfi szorításából, lesimította a ruháját, felém lépett egyet, megköszörülte a torkát, majd olyasmit tett, ami miatt mégis jobbnak láttam mielőbb távozni.

- Ide – kiáltotta, majd széttépte magán a blúzt, és elém – meg a bámészkodók elé – tárta kétségtelenül nem valódi melleit, melyeket csak egy átlátszó melltartó fedett.

Elhajítottam a tollat, és a liftek felé menekültem. Kristen szobájába érve még az ajtót is bezártam, jól leellenőrizve, hogy tényleg nem tud bejönni senki.

- Mit csinálsz? – érdeklődött mögöttem Kathy.

Megperdültem, és belülről az ajtónak dőltem.

- Ne tudd meg, mi történt… - suttogtam lehunyt szemmel.

- Na, mesélj! – mondta, aztán visszament Beckyhez a szőnyegre játszani.

Édes kislányom már meg tudta magát tartani ülés közben, de most, ahogy meglátott, előredőlt, majd kis kezeire támaszkodva feltolta magát. És felállt. Persze ugyanezzel a lendülettel vissza is tottyant a popsijára, de nem kezdett el sírni, hanem felém nyújtogatta a karjait.

Odaültem mellé, és együtt rakosgattuk tovább a lego darabkáit. Kathy is csatlakozott, és kifaggatott a lenti incidensről, mely miatt visszamenekültem ide. Utána meg kinevetett.

- Most mi van, nem is sajnálsz? – meredtem rá sértetten.

De csak nevetett, a könnye is majdnem kicsordult. Elfintorodtam, és visszafordultam a lányom felé.

- Bocs, de… ha tudnád, hogy…

- Tudom! – vetettem oda.

- Dehogy tudod! Mindenki odavan érted! – világosított fel arról, amit sajnos magam is gyakran tapasztaltam. Csak arról nem voltak fogalmaim, miért.

- De legalább ne keserítenék meg az életemet – fakadtam ki. – Te vagy az egyetlen normális mai fiatal, aki nem akar rögtön az ágyamba mászni!

- Ó, dehogynem akarok! – felelte erre habozás nélkül. Még bólogatott is hozzá.

Most már őrá is riadtan pillantottam. És kétségbeestem. Most hogy küldjem el civilizáltan?! Ő tényleg a csendesebb-bolond kategóriába tartozott akkor ezek szerint, és sokat segített Krisnek is… De emiatt nem fogom lefektetni. Inkább nem törődök az érzéseivel és megsértem – határoztam. Biztos, ami biztos.

- Kathy…

- Nyugi, nem fogok rád mászni emiatt – győzködött hamis mosollyal az arcán. Most rendült meg benne végképp a bizalmam. – Tudom, mennyire odavagy Kristenért, és semmi kedvem hozzá, hogy bűnbak legyek a kapcsolatotok tönkremenetelében.

- Kösz – nyögtem kissé megkönnyebbülve, de még mindig nem bíztam benne, hogy ezentúl nem fog közeledni sehogyan sem.

Mivel viszont eddig sem tette, megelőlegeztem neki, és visszafordultam Beckyhez.

- Nem tudod, mikor ér véget az a vacak, amin a nejem részt vesz éppen?

Az órájára pillantott, majd közölte, hogy szerinte már vége van. Elkezdtem rajta tanakodni, hogy akkor hol van Kristen. Reméltem, hogy egyenesen visszajön ide, amikor végez, de még egy óra múlva sem volt sehol.

Ezúttal nem tudtam – és nem is mertem a keresésére indulni, részben az őrült recepciós miatt, részben pedig mert Kathy lelépett, mondván, hogy most én úgyis itt vagyok a lányommal, rá nincsen szükség. Előtte még kifaggattam, mit tud az esti programról, mert el szeretném vinni vacsorázni Krist, és ha nincsen akadálya, akkor vigyázhatna addig Beckyre, míg mi elvagyunk.

- Semmit nem terveztek estére, úgyhogy szívesen jövök. Mondjuk hétre? – kérdezte.

- Az tök jó lenne, kösz!

Még rám mosolygott, aztán elment. Fellélegeztem. Sosem hittem volna, hogy Kathy is a „klub” tagja, de legalább tényleg a kevésbé idült kategóriába tartozott.

Beckyvel egy egész várost is felépítettünk a szőnyegen, mire hallottam a zár csippanását. Kristen hangja is a fülembe szállt, de amikor kinyitottam az ajtót, megelőzve, hogy ő tárja ki, megdöbbentő látvány fogadott.

Kristen Mike karjaiban volt, ő a nyakába kapaszkodott, és a látszat túl egyértelműen intim volt ahhoz, hogy ezt szó nélkül hagyjam.

- Mi a francot csinálsz? – támadtam Mike-ra.

- Semmit, csak… - kezdte, de leintettem.

- És te hogy képzeled ezt? – vettem elő Krist is.

- Rob! Nyugi! – nézett rám higgadtan, talán csak egy cseppnyi nehezteléssel a hangjában Kristen. De még mindig nem bontakozott ki Mike karjaiból. – Beengednél bennünket? – kérdezte nyugodt hangon.

- Ó, persze! Gyertyát is tartsak?!

- Kiment a bokám! – bökte ekkor ki végre a szituáció okozta félreértésemre adandó megfelelő magyarázatot. – Mike csak volt olyan kedves, és felhozott, hogy ne kelljen gyalogolnom. És most engedj be!

Amint a szavak a tudatomba szivárogtak, szélesre nyitottam nekik az ajtót. Mike tenyérviszkettető vigyorral az arcán lépett be, és egyenest a háló felé vitte szerelmemet. Aki szerencsére tiltakozott ez ellen, és a kanapéra pakoltatta magát. utána vettem csak szemügyre a bokáját, amely tényleg a duplájára volt duzzadva. A fél cipője hiányzott is. a maradtat látva azonban nem is csodálkoztam, hogy ez történt. Legalább tizenöt centin egyensúlyozott. De nem szidtam meg, minek akarja az amúgy is végtelennek tűnően hosszú lábait még jobban kiemelni, sejtettem ugyanis, hogy valami hülye divatszakértő vetette fel vele azt a borzalmat. Ami egyébként baromi szexi volt, mármint a szandál, de főleg ő. És a lábai.

- Kösz a segítséget! – néztem célzatosan Mike felé, aki tovább vigyorogva indult el az ajtó felé. Erős volt a kísértés, hogy utánarohanok és a falba passzírozom, de Krisre és a lányomra való tekintettel elvetettem az ötletet.

Amint becsukódott mögötte az ajtó, kedvesem mellé térdeltem, és a kezembe vettem a lába szárát. A duzzanathoz nem mertem hozzáérni, mert biztos nagyon fájt volna neki.

- Látta már orvos? – kérdeztem arra gondolva, azért maradt el ilyen soká a sajtótájékoztató után, mert esetleg Mike odavitte.

- Nem – csóválta a fejét életem makacssága. – Csak beborogatom és jobb lesz – tette hozzá biztatóan.

Nem értettem vele egyet, de tudtam, ismertem már annyira, hogy hiába is akarnám dokihoz cipelni, teljesen fölösleges az erőfeszítésért, mert a végén olyan hisztit levágna, hogy én adnám be a derekam, és végül nem mennénk.

- Mára már nincs programod, ha jól tudom – kezdtem később, miután a kérésére segítettem neki átöltözni valami kevésbé olyasmibe, amelyben megjelenni ildomos a média előtt – egy trikót és egy rövidnadrágot adtam rá –, majd rendeltünk magunknak ebédet.

- Nincs – erősített meg. – Miért?

- Reggel még azt terveztem, elmehetnénk valahova vacsorázni, csak mi ketten. Kathy vállalta, hogy vigyáz addig Beckyre, de most a lábad miatt…

- Azzal nem lesz gond, menjünk! – nézett rám mosolyogva a tányérja fölött.

- Biztos?

- Persze, alig várom!

Örültem az örömének. Rég voltunk már csak kettesben el így, és most pótolni akartam az elmaradt hasonló „randik” egy részét. Hiába voltunk házasok, szerettem volna, ha újra meg újra belém szeret.

A délutánt még a lányunkkal töltöttük, este viszont, miután ő elaludt, már hatkor nekiálltunk készülődni. Ezt én javasoltam, tekintve, hogy ha megint nekem kell segédkeznem szerelmemnek az öltözködésben, jobb, ha idejében elkezdjük, ugyanis a vérem már akkor is forrt. Épp melltartóját csatoltam be, amikor megdermedt a kezem.

A szemébe néztem, ő ártatlanul vissza rám.

- Te vagy a világ legcselesebb boszorkánya! – vágtam a fejéhez, de a mosolyomat nem tudtam elrejteni. – Ez hihetetlen, mire rá nem bírsz venni! – mondtam, majd újra kikapcsoltam a melltartót, az ágyra hajítottam, és elnyúltam rajta szerelmem mellett.

- Most mégsem segítesz? – kérdezte tovább tettetve a tehetetlent.

- A bokádnak van baja. Simán fel tudsz te öltözködni nélkülem is, ha akarsz.

Ekkor az ágyhoz bicegett, leült rá, majd úgy ahogy volt, egyetlen szál bugyiban mászott mellém, sőt, rám, combjait a csípőm két oldalára téve. A teste azonnal vonzotta az érintésem. Kezemmel végigsimítottam a lábain majd a derekán, végül a mellei felé közelítettem.

- Abban nincs semmi izgalmas, ha én öltözködök – mondta félreérthetetlenül csábítóan, majd kezét végighúzta a mellkasomon egész a hasamig, ott benyúlt a pólóm alá, és újra felfelé csúsztatta rajtam a tenyerét. Az érintése máris tovább izzította a rá kihegyezett érzékeimet. Egy csókért hajolt fölém, de büntetésből nem nyitottam ki a számat tapogatózó nyelve előtt, akármilyen nehezemre is esett ez.

Ő viszont tovább kísértgetett, a számat elhagyva végigcsókolta a nyakamat, óvatosan a fülcimpámba harapott, majd végighúzta rajta a nyelvét, és belesúgta, hogy úgysem nyerhetek vele szemben.

- Ezt sajnos tudom – súgtam vissza.

Ekkor halkan felkuncogott, és ismét a nyakamra tévedtek az ajkai. Keze viszont a mellkasomról siklott megint a hasamra, majd még tovább. A nadrágomon át már neki is nyilvánvaló lehetett, milyen hatást is gyakorol rám azzal, hogy szinte meztelenül ücsörög rajtam, sőt, még a csípőjét is lágyan mozgatja fölöttem, felszítva bennem a vágyat aziránt, hogy mielőbb magamon érezhessem a szorításait is.

Elkezdett simogatni, így az érintse felsokszorozódott a vastagabb anyagon át, majd másik kezével felgyűrte a pólómat, és a mellkasomat hintette be csókjaival. Egyelőre csak a combjain járattam az ujjaimat, bár a köztük levő forróság, melyet így is éreztem felém sütni, egyre inkább sóvárogtak rá, hogy legalább tapinthassam is. de meg akartam várni, mit talál ki engesztelésként.

Majdnem belehaltam, mikor végül megtudtam. Kibontotta az övemet, a sliccen át kiemelte a nadrágból lüktetve remegő gerjedelmem, és habozás nélkül eltűntette a szájában. Akármennyire is szoktam élvezni, amikor és ahogyan ezt csinálja, most elszakadt a cérna, és felrántottam magamhoz.

- Sssz – szisszent fel rögtön, de nem a kezem miatt, hanem az ő bokája miatt.

- Bocsánat – suttogtam, de a szám már az ajkait kereste, miközben elfektettem magam mellett, hogy kényelmes legyen neki, aztán egy pillanatra fölé támaszkodtam, és csókunk megszakítása nélkül tártam szét a combjait, hogy először a kezemmel férkőzhessek nőiessége közelébe.

A bugyija használhatatlanná vált izgalmának nedveitől, amelyek az én fantáziámat is beindították, csak most azt is észben kellett tartanom, hogy semmi extrémre ne vetemedjek a lába miatt. Nem ment könnyen. Ennek ellenére a szájától elszakadva a mellbimbói felé vettem az irányt, hogy annak rózsáit is megkóstolhassam.

A távolból egy furcsa hang zökkentett ki egy másodpercre. Fülelni kezdtem, hátha Becky az, de csak a telefon volt, úgyhogy folytattam utamat szerelmem testének dombjain. Ő is meghallotta azonban, hogy valami megállás nélkül ciripel, ezért ki akart csúszni alólam, de visszatartottam.

- Itt ne merj most hagyni! – figyelmeztettem komolyan.

Egy másodpercig egymás szemébe néztünk, majd lábai lassan a derekam köré kulcsolódtak, és közelebb húzott magához.

- Eszemben sincs – felelte halkan, és a nyakamba kapaszkodva húzódott hozzám egy csókért. Megkapta, és még többet is. A kezem visszavándorolt a combjai közé, de most már a testét fedő egyetlen apró anyag alá bújva. Ujjaim könnyedén csúszkáltak kedvesem barlangjának bejáratánál a lágy redők közt, amivel máris halk nyöszörgést sikerült belőle kiváltanom.

Az ő keze sem tétlenkedett, határozott mozdulatokkal simogatott engem is a csúcs felé, a szája éhesen falta az enyémet. Megelégeltem a kínzását, és a teste mélyére fúrtam ujjaimat. Ekkor sikkantott fel először. Csókunkat megszakítva ismét a melleit vettem kezelésbe, miközben lassan, izgató mozdulatokkal sikerült először kielégítenem. Ezt főleg a vállamba fúródó körmei, és apró szorításai jelezték felém.

A szám ezután még lejjebb merészkedett, és anélkül, hogy ujjaimat kihúztam volna a testéből, a nyelvemmel is izgatni kezdtem. Újabb sikolyokat kaptam cserébe, és még egy orgazmusba sikerült belehajszolnom. Ezt követően húzódtam csak el tőle, és a nadrágomtól megszabadulva helyezkedtem újra fölé.

A bugyija nem volt útban, már az előbb is félrehúztam, így azonnal édes és forró célpontomba temetkezhettem. Csókunk ugyanolyan lüktető és bizsergető érzésekkel tarkította együttlétünket, mint testünk egyre szaporább mozgása, mellyel a mennyország felé igyekeztünk szorosan egymásba kapaszkodva. Kapkodó lélegzetünk ellenére sem eresztettük el egymást, nyögéseink hangja teljesen betöltötte a szobát, Kristen kéjes sikolyai pedig elhozták a számomra is a végső beteljesülést.

A teste ölé borultam, és puszikkal borítottam a nyakát, míg igyekeztem magamhoz térni. A mobil megint megszólalt, de most egyikünk sem moccant egy tapodtat sem. Remegve tértünk vissza lassan a valóságba, de túl hosszan elidőzni nem állt módunkban, ugyanis Kathy már bármelyik pillanatban megérkezhetett és nem akartam, hogy ilyesmi helyzetben találjon bennünket.

El sem akartam mondani Krisnek, hogy mi történt velem délelőtt, de ő zuhanyzás közben mégis rákérdezett, hogyhogy nem mentem utána a sajtótájékoztatóra, ugyanis számított rá, hogy megjelenek.

- A recepciós letámadott – vallottam be neki kelletlenül.

- Hogy mi? – jött a döbbent kérdés.

Elmeséltem neki az esetet. Nem hatódott meg, és nem is állt neki sajnálkozni, de a nevetés ott vibrált a szája sarkában.

- Hiába, mindig tudtam, hogy te vagy a legjobb pasi a világon – mondta végül, és a nyakam köré kulcsolta a karjait. Nem világosítottam fel a tévedéséről, de az igazáról sem győztem meg, ugyanis ekkor bekopogtak. Mivel a fürdő ajtaját nyitva hagytuk, hogy halljuk, ha valami történik, most abba kellett hagynunk az érkező miatt, amibe ismét belekezdtünk.

Segítettem Kristennek kikászálódni a zuhanyfülkéből, nehogy meg ne csússzon, majd egy törölközőbe és a köntösébe csavarva a bejárathoz vittem, ott talpra állítottam, és a hálóba menekültem Kathy elől. Rajtam csak egy szál törölköző volt a derekam köré csavarva, úgyhogy jobbnak láttam inkább időben eltűnni a színről. Amíg fel nem öltözök.

Kristen bicegett be hozzám percek múlva.

- Miért tűntél el úgy az előbb? – kérdezte vidáman. – Féltél, hogy Kathy olyat láthat, ami álmatlanságot okozna neki? – mért végig félreérthetetlen pillantással.

- Te nem vagy rá féltékeny? – hökkentem meg. – Én az vagyok mindenkire, aki rád néz!

- Az vagyok – felelte, ezzel újabb meglepetést szerezve nekem. – De amíg az én ágyamat melegíted esténként… vagyis éjjelente… vagy napközben, szóval mindig, addig nem aggódom – magyarázta.

Hát én aggódtam. Főleg, amikor egy olyan testhez simuló selyem csodát vett fel, amely alá fehérneműt sem lehetett volna passzírozni. Szívesebben maradtam volna máris itt a szállodában, csak hogy mások ne élvezhessék a látványát. De nem hagyta magát lebeszélni a vacsiról. Aranyos volt, ahogy könyörgött, úgyhogy megkegyelmeztem neki.

Elbúcsúztunk a lányunktól, és Kathytől, majd a földszint felé vettük az irányt. Kímélni akartam a lábát, ezért végig ölben vittem. Többen megbámultak, de egyikük sem érdekelt. A recepción most nem az a lány volt, aki reggel, így bátran lépdeltem át a hallon, majd szerelmemet az első taxiba ültetve elhajtottunk a vacsora helysínére.

Kristen végig mosolygott, a hangulata is jó volt, és ez rám is átragadt. Bár táncolni nem tudtunk, egészen addig nyugodtan, szerelmesen és kellemesen telt az este, míg nem egyszer csak…