Married Life - 26. fejezet

26. fejezet

Kellemes olvasgatást!
És nagyon ne utáljatok majd pls!!!
Szil


Csak percek telhettek el, mert amikor kinyitottam a szemem, Kristen aggódó tekintetével találtam szembe magam.

- Mi történt? – kérdeztük egyszerre. Én nem emlékeztem, ő pedig látta a káoszt a konyhában.

- Azt hiszem, vacsit akartam csinálni – feleltem, miután én is szemügyre vettem a környezetet. Mintha legalább egy bombát dobtak volna a házra.

- És ki fog összetakarítani? – érdeklődött Kristen, de azért aggódva méregette a fejemet is, amelyet beütöttem, és most aggódva tapogattam rajta a púpot.

- Nem tudom… - nyögtem. Egyre jobban fájt, és meg is szédültem, ahogy felültem.

- Oké, te menj az ágyba, máris rendet rakok, addig pihenj – mondta kedvesen.

Meglepett, hogy nem kiabál velem a kupleráj miatt, de örültem is egyben. Legalább megúsztam egy veszekedést. Azzal védekeztem volna, hogy a szándék a fontos. A kútba esett vacsorát viszont sajnáltam.

- Ne haragudj – kértem bocsánatot, mielőtt eltűntem volna hálószoba iránt.

Kris egy kézlegyintéssel elintézte, aztán a kezembe adta Beckyt, és nekiállt rendet teremteni. A kislánnyal együtt vánszorogtam a nappaliba, és a kanapéra rogytam. Aztán elfeküdtem rajta, a picit a mellkasomra fektetve. De ő rögtön mocorogni kezdett, és többször egymás után vidáman gügyögte: pa-a. A szívem megtelt iránta imádattal – nem először –, és az egyik földön heverő gumimaciért nyúltam. Boldogan hadonászott vele egy ideig, majd elmélyülten tanulmányozni kezdte.

- Maci – mondtam neki.

- Ma… - kezdte volna utánozni a hangot, és tágra nyílt szemekkel nézett rám.

A konyha felé sandítottam, de nem láttam Kristent, csak hallottam, amint időnként engem szidva pakolja a dolgokat elfele. Hirtelen eszembe jutott, hogy meglepem valamivel.

- Mama – mondtam halkan Beckynek.

- Ma – ismételte.

Úgy gondoltam, kezdetnek ez is megteszi, de tovább gyakoroltattam vele a szót. Egyszer azonban olyasmit mondott a mama helyett, hogy még a vér is jéggé dermedt az ereimben.

- Máj… - Ez elég egyértelműen Mike-nak hangzott.

- Mama – erősködtem, de azt juszt sem volt hajlandó kimondani, egyre csak a „máj”-t hajtogatta. A k betűt már szinte hallottam is a végén.

Feladtam. És a fejem is még jobban kezdett szaggatni. Kissé sokkolt, hogy a második szó, amit Becky kimond, pont azé a paraszté legyen, de nem tehettem semmit. Zaklatottan emelkedtem fel a kanapéról, és próbáltam nem arra gondolni, hogy Kristen a lányunkat is magával fogja vinni arra a promós körútra. Ahol ott lesz Mike is. Mekkora elégtételt fog neki jelenteni, hogy az ő nevét is kimondja a gyerekünk! Ezt nem akartam.

Kristen alig negyed óra alatt végzett a rendcsinálással. Ezt követően bejött hozzánk, és elvette tőlem a kicsit.

- Máj – újságolta Becky az anyukájának. Ő is megdermedt.

- Ezt te tanítottad neki? – nézett rám döbbenten.

- Persze, ki más? Minden vágyam az volt, hogy Mike nevét hajtogassa naphosszat! – feleltem bosszúsan.

- Oké, nyugi, talán elfelejti – pillantott aggódva Kristen Beckyre.

Ő azonban megint kimondta. Nyögtem egyet, és felálltam.

- Elmegyek zuhanyozni – néztem végig magamon. Még mindig csupa liszt voltam. Az egyebekről nem is beszélve. - Ne haragudj, hogy nem sikerült vacsorát főznöm – húztam el a számat.

- Semmi baj – mosolygott rám kedvesem fanyarul. – Majd eszünk valamit, vagy rendelek egy pizzát. Nekem sem volt ma időm… főzni – tette hozzá, de elhalkult a mondat végére. Ebből meg is sejtettem, hogy valami olyasmivel foglalkozott, ami nem biztos, hogy elnyerné a tetszésemet.

Nem mertem rákérdezni, elárulta mégis magától.

- Dannel beszéltem, azt mondta egy nappal korábban kéne Londonba utaznom. És megküldte a részletes program tervet is.

- Nagyszerű – feleltem. – És mi lesz Beckyvel, míg te utazgatsz?

Persze már erre is kész megoldása volt.

- Kathy is velünk tart, ő fog rá vigyázni, amíg én teszem a dolgom.

Emlékeztem Kathyre.

- Szóval hetekig nem látlak titeket? – kérdeztem, bár inkább volt ez kijelentés, mint kérdés.
Szerelmem az ajkába harapott, és a lányunkra pillantott.

- Sajnálom – suttogta.

Fáradtan lehunytam a szemem, és a fürdőbe mentem, hogy lemossam magamról a konyházás nyomait. Igenis zavart a tudat, hogy Mike a közelében lesz hetekig, sőt, egy szállodában fognak megszállni. Nem bíztam benne. Csakis Kris józan eszére hagyatkozhattam, de nem tudtam, hogy ha például elkezdenek nosztalgiázni esetleg, az mit fog kiváltani szerelmemből. Az őrület határára gondolkodtam magamat, mire végeztem.

Kris épp akkor fektette le Beckyt, aki elszenderedett időközben.

- Még nem rendeltem kaját, de máris – nyúlt a telefonért, de megfogtam a karját, és magamhoz húztam.

- Nem akarom, hogy elmenj – mondtam halkan. Félbe akart szakítani, de az ujjamat a szájára téve megakadályoztam. – De tudom, hogy muszáj. Csak arra kérlek, hogy tartsd magadtól távol Mike-ot.

- Eszembe sem jutott a kötelezőkön kívül bármit is csinálni vele – próbált megnyugtatni. Sikerrel.

Átkarolta a nyakam, és egyik lábát a derekamhoz emelte. Vettem a jelet, és a másikat is felemelve magamhoz húztam. Az én testemet csak egy törölköző fedte, amit magamra csavartam, ő viszont meglehetősen túl volt öltözködve. A hálóba vittem, hogy kiküszöböljük ezt a problémát. Az ágyra fektettem, és mellé heveredte lassan megszabadítottam minden fölöslegesnek ítélt ruhadarabtól. Örömmel láttam, hogy megremeg az érintésemtől.

Mikor már meztelenül feküdt előttem, a nyelvemet is bevetettem, és lágyan végighúztam minden porcikáján, a mellbimbóitól kezdve. A lábait szélesre tárta, de még nem nyúltam közéjük, azt akartam, hogy ő is legalább úgy akarjon engem, mint én őt. Kezei hol a karomat, hol pedig a lepedőt markolászták. A cérna akkor szakadt el nála, amikor nyelvem már nőiessége bejáratánál járt, de nem mentem vele közelebb.

A hajamba markolva rántott mégis magára. Ekkor fúrtam csak bele mélyen, ízlelgetve a belőle áradó zamatos élvezetnedveket. Szerelmem rögtön felsikoltott, majd tovább hangoskodott, amikor pár ujjamat is eltűntettem benne. Gyorsan mozgattam, tudva, hogyan érjek hozzá és pontosan hol ahhoz, hogy minél több örömet okozzak neki. Meg is történt. Alig pár mozdulat után nedvei elárasztották a kezemet. Precízen letakarítottam róla, nem akartam, hogy egy csepp is kárba vesszen, majd a lábai közé emelkedtem, hogy én is alámerülhessek teste izzó barlangjában.

Ő viszont máshogy döntött. Bár még nem kapott levegőt az imént átéltektől, kicsúszott alólam, és hanyatt döntött. Ezúttal ő nyelte el tövig csakis érte vágyódó szervemet. Kezével is rásegített, mire pár másodperccel később úgy éreztem, végem van. De más jutott eszembe. Elrántottam magamtól a hajánál fogva, aztán megfordítottam. Kezei az ágy támlájába kapaszkodtak. Végigcsókoltam a nyakát, vállát, hátát, majd megcirógattam a fenekét, összezártam enyhén terpeszben levő lábait, és mögé térdeltem. Lassan merültem el benne addig, amíg már nem maradt belőlem több.

Kristen nyögése máris majdnem meghozta számomra a várva várt gyönyört, de még nem tartottam ott. Előbb azt akartam, hogy ő is megint élvezze. Végigsimítottam a testén, merev mellbimbóit kényeztettem egy ideig, míg apró harapásokkal tarkítottam a nyakát, közben pedig egyre őrültebb ritmusban mozogtam benne ki és be. A nyögései sikolyokká változtak, és ő is hátra nyúlt, hogy a fenekembe markolva ösztönözzön még keményebb lökésekre. A csípőjébe kapaszkodva adtam meg neki, amire vágyik, de ez már nekem is sok volt. Egy utolsó lökést követően a teste legmélyébe élveztem, ő pedig annyira remegett, hogy majdnem össze is rogyott. Elé nyúlva magamhoz húztam, és csókokkal hintettem a bőrét. Elfordította a fejét, hogy ajkait is elérjem. Csókunk az iménti szenvedélyt idézte.

Utána kicsusszantam belőle, és magammal húztam az ágyra. Egymással szembe feküdtünk az oldalunkon, lábaink összefonódva, és sokáig csak bámultunk a másik szemébe. Hasonló szerelmet közvetítettünk a tekintetünkkel, majd újabb csókjainkkal is. Végül összeölelkezve nyomott el bennünket az álom.

A következő napokban szerencsére nem volt több zűr, a forgatás is jól haladt. Megérkezett a partnernőm, aki csodák csodája nem invitált rögtön az ágyába. Csak később tudtam meg, miért: a nőket szerette. Gyanús is volt, amikor elég félreérthetetlen pillantásokat küldözgetett Kristen felé, aki az elutazása előtti napon bejött hozzám ebédszünetben. Mégis bemutattam őket egymásnak.

- Ez a csaj… Allison nem bukik rád – jelentette ki aznap este elégedetten, bár kissé csodálkozva, miután részletes gyakorlati bemutatót tartott abból, hogy ő mennyire bukik rám igenis.

- Nem – feleltem. – De rád annál inkább… – vallottam be.

Kristen tágra nyílt szemekkel fogta fel, mit is mondtam, majd felnevetett.

- Legalább jó kezekben leszel, míg én nem leszek melletted. – A végén viszont már ő is elkomorult. Másnap reggel indult a gépe, vagyis ez volt az utolsó közös éjszakánk a jó ég tudja, meddig. Ismertem már az ilyen körutakat. Csak nagyon ritka esetben tartanak tényleg addig, amíg a program szerint kellene.

Éppen ezért kihasználtunk minden hátralevő percet. Hajnalban már nem volt érdemes elaludnunk, úgyhogy inkább még egy utolsót szeretkeztünk. Becky is korábban ébredt aznap, úgyhogy volt időm még játszani vele is kicsit.

Aztán Dean mindannyiunkat bevitt a stúdióba, ahol már muszáj volt sort keríteni a búcsúzkodásra, hogy továbbszállítsa őket a reptérre.

Nehezen engedtem csak el Kristent, aki legalább olyan kelletlenül bontakozott ki a karjaimból.

- Szeretlek – suttogtam, habár egész éjjel erről győzködtem.

- Én is szeretlek – felelte. Újabb csókot váltottunk, végül Dean unta meg az enyelgést és szólt ránk, hogy menni kéne.

Hosszan néztem utánuk, és fájt a szívem, hogy itthagytak. De engem is szólítottak felvételre, így mennem kellett. Szerencsére gyorsan telt a nap, Allison nemi hovatartozása ellenére tökéleteset alakított az ágyban, még én is elhittem, hogy valóban élvezi, amit pedig csak imitáltunk. Ennek ellenére is letört voltam, mint a bili füle. Ez szemet szúrt neki is, ezért vigaszképpen meghívott egy italra forgatás után. Elfogadtam. Tudtam, hogy miatta nem kell aggódnom, és Kristennek sem. Kedvesem még délután telefonált, de máris elfoglaltsága akadt: egy parti, hogy a régi szereplők újra kissé összekovácsolódjanak. Most megint a hívását vártam, de közben elcsevegtünk Allisonnal.

Tíz körül mentem csak haza az üres lakásba, amely sivárnak tűnt a lányok nélkül. Önkéntelenül is eszembe jutott, milyen magányos voltam, mikor legutóbb elhagyott. Most is legalább olyan pocsékul éreztem magam, azt leszámítva, hogy most tudtam, nem egy újabb veszekedés következtében ment el, hanem a munkája miatt.

Bedugtam a mikróba valami ételfélét, és pár sörrel meg cigivel felszerelkezve a kanapén helyeztem kényelembe magam. A tévét kapcsolgattam körülbelül egy órán át, csak eddig bírtam ugyanis. Hallani akartam a hangját legalább. Meg a lányomét. De nem vette fel. Egyre idegesebb lettem, rémképek ezrei tolongtak az agyamban, és már épp le akartam rakni, amikor életem párja kifulladva beleszólt.

- Szia, ne haragudj, zuhanyoztam – zihálta.

- Hiányzol – feleltem, némileg megnyugodva, hogy nem esett baja.

- Te is nekem! – Hallottam, hogy mosolyog.

- Milyen volt a napod? – kérdeztem.

Elmesélte. Bár ne tette volna. Túl sokszor hangzott el ugyanis Mike neve, de nem tettem szóvá. Egy idegenre azonban felfigyeltem.

- Ki az az Eric? – firtattam, mikor a mondókája végére ért.

- Eric a testőröm – magyarázta. – Most kaptam, mert azt mondták, szükség lehet rá.

- Hol van Chase? – jutott eszembe a régi testőrének a neve.

- Őt sajnos máshova szerződtették, de Eric is jónak tűnik – felelte.

Közben már a laptophoz mentem, hogy lecsekkoljam ezt az Ericet. Találtam is róluk egy mai képet. Az sem tetszett, hogy Mike túl közel áll Krishez, de az még kevésbé, hogy egy ismeretlen fazon a derekát fogdossa.

- Magas szőke kigyúrt állat? – kérdeztem mereven.

- Igen… Miért?

- Mi a fenének ölelget téged?

- Ja, csak a tömegből akart kimenekíteni. A netet nézed?

- Jobban teszi, ha többé nem ér hozzád – mondtam egyre felbőszültebben.

- Rob, nyugi. Eric nős, és imádja a feleségét, aki el is kísért bennünket.

- Akkor se fogdosson – morogtam.

Hallottam szerelmemet felsóhajtani, mire rájöttem, hogy kicsit megint túlzásba vittem a féltékenykedést.

- Ne haragudj, de nehezen veszi be a gyomrom, ha más férfiak nyúlkálnak hozzád.

- Pedig a forgatást is egész jól bírtad – kötekedett.

- Ne is emlékeztess – fintorodtam el, és jó nagyot húztam a sörből, amely épp a kezem ügyében volt. – Mit csinálsz holnap?

Másnap még Londonban maradtak, ezért nem volt túl zsúfolt a program, meg is beszélte, hogy együtt ebédelnek a szüleimmel. Keservesen lassan teltek az órák, míg megint este nem lett, és nem beszélhettünk. De Kristen valamiért rosszkedvű volt. Hiába faggattam, nem mondta el. Ekkor nyíltan rákérdeztem a megérzésemre.

- Mike?

Csak egy pillanatig hallgatott, de aztán rávágta, hogy igen.

- De ne gondolj semmi rosszra, csak az anyukája állapota rosszabbodott.

Ettől sem lettem boldogabb. Mike most majd nyilván előadja, mennyire maga alatt van, Kristen pedig vigasztalni fogja, és isten tudja, mi lesz a vége. A borús gondolataim ellenére is türtőztettem magam, és nem akadtam ki ezen. Nagyon. Csak egy picit.

- Jobban tenné, ha más vállán sírdogálna – jegyeztem meg gúnyosan. – Nagyfiú már, nőjön fel az élethez.

- Rob – szólt rám szerelmem. Arra gondoltam, ha most elkezdi védeni Mike-ot, én összetörök valamit. – Csak elmondta, mert én érdeklődtem. De semmi más nem történt.

- Oké, ne haragudj – visszakoztam rögtön, de továbbra is rajta akartam tartani a szemem ezen a Mike-on. Ami elég nehéz volt így mérföldekről. – Becky most is alszik már? – tereltem inkább a szót. Előző este már lefeküdt, mikor beszéltünk.

- Igen, Kathy ma vidámparkba vitte, eléggé kimerült szegényem.

Hiányzott a lányom is. Látni akartam őket, átölelni, megpuszilni, együtt lenni velük… De ez volt az, amit nem tehettem.

Még hosszan beszélgettünk, mesélt a találkozóról a szüleimmel is. A paparazzik viszont megint a nyomába eredtek, úgyhogy oda is követték. Másnap meg is jelentek az első cikkek. Először az volt a téma, mit keresett ott, miközben én itt forgatok, aztán sikerült kideríteniük, hogy milyen körúton van – ekkor elővették Mike-ot is. A szünetekben egész nap a netet bújtam, hogy milyen újdonsággal lep meg megint a sajtó, felkészült akartam lenni Kristen programjából, és abból, mikor mit csinál. Rettentően dühített, hogy csaknem minden fotón Mike-kal vagy Luke-kal mosolyog, de visszafogtam az indulataimat.

Ennek ellenére észrevehető volt, mennyire nem ott vagyok lélekben, ahol kéne. Steve is egyre idegesebb volt emiatt, végül kora délután lefújta a mai napot, mondván, hogy a szarból nem lehet várat építeni. Ennek következtében viszont elengedett bennünket hamarabb, hogy rápihenhessünk a következő napra.

Alig vártam, hogy hazaérjek, de előbb még behívott az irodájába.

- Hétvégén nem akarlak látni – vágta hozzám.

- Mi lesz hétvégén? – érdeklődtem.

- Tűnj el innen a nejedhez! Úgy látszik, használhatatlan vagy, ha ő nincs a közeledben. – Először fel sem fogtam a szavait. Aztán mégis. De mielőtt túlzottan megörülhettem volna a hirtelen jött szabadságnak, mégis volt egy feltétele. – Addig viszont nincs megállás. Holnaptól szünet nélkül forgatunk nyolctól nyolcig – közölte a rabszolgahajcsár.

Nem érdekelt, a hétvége lebegett a szemeim előtt. addig már csak azt kellett kiderítenem, hol lesznek épp Kristenék. Ráállítottam az ügyre Stephet, aki egy órán belül ki is derítette, hogy Párizsban töltik az egész hétvégét. Szerencsére az nem volt túl messze, így csak pár órát kell majd repülnöm. Szerelmemnek viszont nem árultam el semmit, meglepetésnek szántam a látogatásomat. Azt mégis hallotta a hangomon, hogy valami miatt madarat lehet velem fogatni, de sikerült eltitkolnom.

- Csak Steve-en mulatok. Azt hiszi, ha napi tizenkét órában ugráltat, akkor máris behódolunk neki. – És valóban, már ez sem érdekelt. Simán legyűrtem a napi tizenkét órát, mert egyetlen dologra tudtam koncentrálni, és ez erőt adott.

Pénteken számoltam a perceket is, de mivel aznap is nyolckor végeztünk, csak a kilenc óriási gépre tudtam jegyet foglaltatni. A forgatásról egyenesen a reptérre vitettem magam Deannel, aki ügyesen kicselezte a fotósokat. Csak ő, Steph, és Steve tudott a terveimről, így nem is tolongtak olyan sokan a terminálon, könnyedén feljutottunk a gépre. Egyetlen sporttáskát vittem magammal, így túl feltűnő sem voltam szerencsére.

Párizsban sem „várta” senki az érkezésemet, úgyhogy simán eljutottunk Kristenhez a szállodába. Vagyis csak a szállodába, mert ő nem volt ott. Kathyt találtam csak a szobájában, aki azt mondta, Mike-kal ment el vacsorázni. Megköszöntem neki, rápillantottam az alvó Beckyre, sőt, percekig gyönyörködtem benne, majd a hotel halljába mentem, hogy ott várjam, amíg visszatérnek.

Már majdnem éjfél volt, mire betoppantak. Ekkorra már millió lehetséges őrület megfordult a fejemben, hogy vajon hol vannak, és mit csinálnak. Ráadásképpen egymásba karolva, majdhogynem kézen fogva léptek az épületbe. A féltékenység elvette az eszemet.

Utánuk rohantam a liftek felé, de épp az orrom előtt csukódott össze annak az ajtaja. Még éppen láttam, hogy Kristen, aki nekem háttal állt, Mike nyaka köré fonja a karjait, az pedig a nejem válla fölött rám pillantva elvigyorodik, és megcsókolja.