Married Life - 28. fejezet

28. fejezet

Sziasztok!
Megint én :D
Most nemtom, nem fűzök semmit hozzá, olvassátok!
Szil

A recepción megérdeklődtem, merre van az a terem, ahol Kris filmjének sajtótájékoztatóját tartják. Most nem az a lány volt a pultban, aki előző este – ezt abból is észrevettem, hogy az nem meresztett rám hatalmas szemeket. Ez a mostani viszont igen.


- Atyaúristen! Robert Pattinson! – visította.

Körül sem kellett néznem, hogy tudjam, mindenki minket bámul. Vagyis csak őt.

- Igen, én volnék, megtudhatnám, merre van a terem? – próbáltam visszaterelni a figyelmét a kérdésemre.

- Jézusom! Jézusom! – ismételgette. Sejtettem, hogy tőle már nem fogok hasznos infót szerezni, ezért megpróbálkoztam a másik hölgynél sorba állni, aki mással foglalkozott éppen. – Kaphatnék egy autogramot? – kérdezte a hüledező leányzó. – Kérem! Ó, istenem! Ezt nem hiszem el!

Vettem egy mély levegőt, és visszaléptem hozzá.

- Utána válaszol a kérdésemre? – firtattam felvont szemöldökkel, miközben a hajamba túrtam. Nem kellett volna, ettől még jobban beindult. Újabb visítást kaptam, a csaj pedig csaknem átmászott a pulton, hogy elérjen.

Hátrébb léptem, és úgy döntöttem, Krisszel majd később találkozok, de a rajongók hadából egy életre elegem volt. Ekkor egy férfi ragadta meg a lány derekát, és veszekedni kezdett vele, de az hajthatatlan volt, egyre csak közeledni akart felém.

- Csak egyetlen aláírást, kérem, csak egyet, ezt nem hiszem el, úristen! Kérem, csak ennyit – sikongott tovább. Eluntam és el akartam tűnni onnan, de ekkor a férfi is megszólalt.

- Kérem, nem adna neki egyet? Ő az egyik legjobb munkaerőnk, ha most ez miatt kirúgjuk, ami esélyes, akkor egy remek munkatársat veszítünk el.

Félve a pasasra pillantottam, de végül beleegyeztem. Hátha úgy hamarabb szabadulok, hátha nem fognak tovább zaklatni és hátha megtudom, hol van a feleségem. Visszaléptem a pulthoz, és felemeltem az egyik odakészített tollat.

- Hol írjam alá? – kérdeztem a lányra pillantva. A tekintete tébolyult elszántságot tükrözött. Kievickélt az őt tartó férfi szorításából, lesimította a ruháját, felém lépett egyet, megköszörülte a torkát, majd olyasmit tett, ami miatt mégis jobbnak láttam mielőbb távozni.

- Ide – kiáltotta, majd széttépte magán a blúzt, és elém – meg a bámészkodók elé – tárta kétségtelenül nem valódi melleit, melyeket csak egy átlátszó melltartó fedett.

Elhajítottam a tollat, és a liftek felé menekültem. Kristen szobájába érve még az ajtót is bezártam, jól leellenőrizve, hogy tényleg nem tud bejönni senki.

- Mit csinálsz? – érdeklődött mögöttem Kathy.

Megperdültem, és belülről az ajtónak dőltem.

- Ne tudd meg, mi történt… - suttogtam lehunyt szemmel.

- Na, mesélj! – mondta, aztán visszament Beckyhez a szőnyegre játszani.

Édes kislányom már meg tudta magát tartani ülés közben, de most, ahogy meglátott, előredőlt, majd kis kezeire támaszkodva feltolta magát. És felállt. Persze ugyanezzel a lendülettel vissza is tottyant a popsijára, de nem kezdett el sírni, hanem felém nyújtogatta a karjait.

Odaültem mellé, és együtt rakosgattuk tovább a lego darabkáit. Kathy is csatlakozott, és kifaggatott a lenti incidensről, mely miatt visszamenekültem ide. Utána meg kinevetett.

- Most mi van, nem is sajnálsz? – meredtem rá sértetten.

De csak nevetett, a könnye is majdnem kicsordult. Elfintorodtam, és visszafordultam a lányom felé.

- Bocs, de… ha tudnád, hogy…

- Tudom! – vetettem oda.

- Dehogy tudod! Mindenki odavan érted! – világosított fel arról, amit sajnos magam is gyakran tapasztaltam. Csak arról nem voltak fogalmaim, miért.

- De legalább ne keserítenék meg az életemet – fakadtam ki. – Te vagy az egyetlen normális mai fiatal, aki nem akar rögtön az ágyamba mászni!

- Ó, dehogynem akarok! – felelte erre habozás nélkül. Még bólogatott is hozzá.

Most már őrá is riadtan pillantottam. És kétségbeestem. Most hogy küldjem el civilizáltan?! Ő tényleg a csendesebb-bolond kategóriába tartozott akkor ezek szerint, és sokat segített Krisnek is… De emiatt nem fogom lefektetni. Inkább nem törődök az érzéseivel és megsértem – határoztam. Biztos, ami biztos.

- Kathy…

- Nyugi, nem fogok rád mászni emiatt – győzködött hamis mosollyal az arcán. Most rendült meg benne végképp a bizalmam. – Tudom, mennyire odavagy Kristenért, és semmi kedvem hozzá, hogy bűnbak legyek a kapcsolatotok tönkremenetelében.

- Kösz – nyögtem kissé megkönnyebbülve, de még mindig nem bíztam benne, hogy ezentúl nem fog közeledni sehogyan sem.

Mivel viszont eddig sem tette, megelőlegeztem neki, és visszafordultam Beckyhez.

- Nem tudod, mikor ér véget az a vacak, amin a nejem részt vesz éppen?

Az órájára pillantott, majd közölte, hogy szerinte már vége van. Elkezdtem rajta tanakodni, hogy akkor hol van Kristen. Reméltem, hogy egyenesen visszajön ide, amikor végez, de még egy óra múlva sem volt sehol.

Ezúttal nem tudtam – és nem is mertem a keresésére indulni, részben az őrült recepciós miatt, részben pedig mert Kathy lelépett, mondván, hogy most én úgyis itt vagyok a lányommal, rá nincsen szükség. Előtte még kifaggattam, mit tud az esti programról, mert el szeretném vinni vacsorázni Krist, és ha nincsen akadálya, akkor vigyázhatna addig Beckyre, míg mi elvagyunk.

- Semmit nem terveztek estére, úgyhogy szívesen jövök. Mondjuk hétre? – kérdezte.

- Az tök jó lenne, kösz!

Még rám mosolygott, aztán elment. Fellélegeztem. Sosem hittem volna, hogy Kathy is a „klub” tagja, de legalább tényleg a kevésbé idült kategóriába tartozott.

Beckyvel egy egész várost is felépítettünk a szőnyegen, mire hallottam a zár csippanását. Kristen hangja is a fülembe szállt, de amikor kinyitottam az ajtót, megelőzve, hogy ő tárja ki, megdöbbentő látvány fogadott.

Kristen Mike karjaiban volt, ő a nyakába kapaszkodott, és a látszat túl egyértelműen intim volt ahhoz, hogy ezt szó nélkül hagyjam.

- Mi a francot csinálsz? – támadtam Mike-ra.

- Semmit, csak… - kezdte, de leintettem.

- És te hogy képzeled ezt? – vettem elő Krist is.

- Rob! Nyugi! – nézett rám higgadtan, talán csak egy cseppnyi nehezteléssel a hangjában Kristen. De még mindig nem bontakozott ki Mike karjaiból. – Beengednél bennünket? – kérdezte nyugodt hangon.

- Ó, persze! Gyertyát is tartsak?!

- Kiment a bokám! – bökte ekkor ki végre a szituáció okozta félreértésemre adandó megfelelő magyarázatot. – Mike csak volt olyan kedves, és felhozott, hogy ne kelljen gyalogolnom. És most engedj be!

Amint a szavak a tudatomba szivárogtak, szélesre nyitottam nekik az ajtót. Mike tenyérviszkettető vigyorral az arcán lépett be, és egyenest a háló felé vitte szerelmemet. Aki szerencsére tiltakozott ez ellen, és a kanapéra pakoltatta magát. utána vettem csak szemügyre a bokáját, amely tényleg a duplájára volt duzzadva. A fél cipője hiányzott is. a maradtat látva azonban nem is csodálkoztam, hogy ez történt. Legalább tizenöt centin egyensúlyozott. De nem szidtam meg, minek akarja az amúgy is végtelennek tűnően hosszú lábait még jobban kiemelni, sejtettem ugyanis, hogy valami hülye divatszakértő vetette fel vele azt a borzalmat. Ami egyébként baromi szexi volt, mármint a szandál, de főleg ő. És a lábai.

- Kösz a segítséget! – néztem célzatosan Mike felé, aki tovább vigyorogva indult el az ajtó felé. Erős volt a kísértés, hogy utánarohanok és a falba passzírozom, de Krisre és a lányomra való tekintettel elvetettem az ötletet.

Amint becsukódott mögötte az ajtó, kedvesem mellé térdeltem, és a kezembe vettem a lába szárát. A duzzanathoz nem mertem hozzáérni, mert biztos nagyon fájt volna neki.

- Látta már orvos? – kérdeztem arra gondolva, azért maradt el ilyen soká a sajtótájékoztató után, mert esetleg Mike odavitte.

- Nem – csóválta a fejét életem makacssága. – Csak beborogatom és jobb lesz – tette hozzá biztatóan.

Nem értettem vele egyet, de tudtam, ismertem már annyira, hogy hiába is akarnám dokihoz cipelni, teljesen fölösleges az erőfeszítésért, mert a végén olyan hisztit levágna, hogy én adnám be a derekam, és végül nem mennénk.

- Mára már nincs programod, ha jól tudom – kezdtem később, miután a kérésére segítettem neki átöltözni valami kevésbé olyasmibe, amelyben megjelenni ildomos a média előtt – egy trikót és egy rövidnadrágot adtam rá –, majd rendeltünk magunknak ebédet.

- Nincs – erősített meg. – Miért?

- Reggel még azt terveztem, elmehetnénk valahova vacsorázni, csak mi ketten. Kathy vállalta, hogy vigyáz addig Beckyre, de most a lábad miatt…

- Azzal nem lesz gond, menjünk! – nézett rám mosolyogva a tányérja fölött.

- Biztos?

- Persze, alig várom!

Örültem az örömének. Rég voltunk már csak kettesben el így, és most pótolni akartam az elmaradt hasonló „randik” egy részét. Hiába voltunk házasok, szerettem volna, ha újra meg újra belém szeret.

A délutánt még a lányunkkal töltöttük, este viszont, miután ő elaludt, már hatkor nekiálltunk készülődni. Ezt én javasoltam, tekintve, hogy ha megint nekem kell segédkeznem szerelmemnek az öltözködésben, jobb, ha idejében elkezdjük, ugyanis a vérem már akkor is forrt. Épp melltartóját csatoltam be, amikor megdermedt a kezem.

A szemébe néztem, ő ártatlanul vissza rám.

- Te vagy a világ legcselesebb boszorkánya! – vágtam a fejéhez, de a mosolyomat nem tudtam elrejteni. – Ez hihetetlen, mire rá nem bírsz venni! – mondtam, majd újra kikapcsoltam a melltartót, az ágyra hajítottam, és elnyúltam rajta szerelmem mellett.

- Most mégsem segítesz? – kérdezte tovább tettetve a tehetetlent.

- A bokádnak van baja. Simán fel tudsz te öltözködni nélkülem is, ha akarsz.

Ekkor az ágyhoz bicegett, leült rá, majd úgy ahogy volt, egyetlen szál bugyiban mászott mellém, sőt, rám, combjait a csípőm két oldalára téve. A teste azonnal vonzotta az érintésem. Kezemmel végigsimítottam a lábain majd a derekán, végül a mellei felé közelítettem.

- Abban nincs semmi izgalmas, ha én öltözködök – mondta félreérthetetlenül csábítóan, majd kezét végighúzta a mellkasomon egész a hasamig, ott benyúlt a pólóm alá, és újra felfelé csúsztatta rajtam a tenyerét. Az érintése máris tovább izzította a rá kihegyezett érzékeimet. Egy csókért hajolt fölém, de büntetésből nem nyitottam ki a számat tapogatózó nyelve előtt, akármilyen nehezemre is esett ez.

Ő viszont tovább kísértgetett, a számat elhagyva végigcsókolta a nyakamat, óvatosan a fülcimpámba harapott, majd végighúzta rajta a nyelvét, és belesúgta, hogy úgysem nyerhetek vele szemben.

- Ezt sajnos tudom – súgtam vissza.

Ekkor halkan felkuncogott, és ismét a nyakamra tévedtek az ajkai. Keze viszont a mellkasomról siklott megint a hasamra, majd még tovább. A nadrágomon át már neki is nyilvánvaló lehetett, milyen hatást is gyakorol rám azzal, hogy szinte meztelenül ücsörög rajtam, sőt, még a csípőjét is lágyan mozgatja fölöttem, felszítva bennem a vágyat aziránt, hogy mielőbb magamon érezhessem a szorításait is.

Elkezdett simogatni, így az érintse felsokszorozódott a vastagabb anyagon át, majd másik kezével felgyűrte a pólómat, és a mellkasomat hintette be csókjaival. Egyelőre csak a combjain járattam az ujjaimat, bár a köztük levő forróság, melyet így is éreztem felém sütni, egyre inkább sóvárogtak rá, hogy legalább tapinthassam is. de meg akartam várni, mit talál ki engesztelésként.

Majdnem belehaltam, mikor végül megtudtam. Kibontotta az övemet, a sliccen át kiemelte a nadrágból lüktetve remegő gerjedelmem, és habozás nélkül eltűntette a szájában. Akármennyire is szoktam élvezni, amikor és ahogyan ezt csinálja, most elszakadt a cérna, és felrántottam magamhoz.

- Sssz – szisszent fel rögtön, de nem a kezem miatt, hanem az ő bokája miatt.

- Bocsánat – suttogtam, de a szám már az ajkait kereste, miközben elfektettem magam mellett, hogy kényelmes legyen neki, aztán egy pillanatra fölé támaszkodtam, és csókunk megszakítása nélkül tártam szét a combjait, hogy először a kezemmel férkőzhessek nőiessége közelébe.

A bugyija használhatatlanná vált izgalmának nedveitől, amelyek az én fantáziámat is beindították, csak most azt is észben kellett tartanom, hogy semmi extrémre ne vetemedjek a lába miatt. Nem ment könnyen. Ennek ellenére a szájától elszakadva a mellbimbói felé vettem az irányt, hogy annak rózsáit is megkóstolhassam.

A távolból egy furcsa hang zökkentett ki egy másodpercre. Fülelni kezdtem, hátha Becky az, de csak a telefon volt, úgyhogy folytattam utamat szerelmem testének dombjain. Ő is meghallotta azonban, hogy valami megállás nélkül ciripel, ezért ki akart csúszni alólam, de visszatartottam.

- Itt ne merj most hagyni! – figyelmeztettem komolyan.

Egy másodpercig egymás szemébe néztünk, majd lábai lassan a derekam köré kulcsolódtak, és közelebb húzott magához.

- Eszemben sincs – felelte halkan, és a nyakamba kapaszkodva húzódott hozzám egy csókért. Megkapta, és még többet is. A kezem visszavándorolt a combjai közé, de most már a testét fedő egyetlen apró anyag alá bújva. Ujjaim könnyedén csúszkáltak kedvesem barlangjának bejáratánál a lágy redők közt, amivel máris halk nyöszörgést sikerült belőle kiváltanom.

Az ő keze sem tétlenkedett, határozott mozdulatokkal simogatott engem is a csúcs felé, a szája éhesen falta az enyémet. Megelégeltem a kínzását, és a teste mélyére fúrtam ujjaimat. Ekkor sikkantott fel először. Csókunkat megszakítva ismét a melleit vettem kezelésbe, miközben lassan, izgató mozdulatokkal sikerült először kielégítenem. Ezt főleg a vállamba fúródó körmei, és apró szorításai jelezték felém.

A szám ezután még lejjebb merészkedett, és anélkül, hogy ujjaimat kihúztam volna a testéből, a nyelvemmel is izgatni kezdtem. Újabb sikolyokat kaptam cserébe, és még egy orgazmusba sikerült belehajszolnom. Ezt követően húzódtam csak el tőle, és a nadrágomtól megszabadulva helyezkedtem újra fölé.

A bugyija nem volt útban, már az előbb is félrehúztam, így azonnal édes és forró célpontomba temetkezhettem. Csókunk ugyanolyan lüktető és bizsergető érzésekkel tarkította együttlétünket, mint testünk egyre szaporább mozgása, mellyel a mennyország felé igyekeztünk szorosan egymásba kapaszkodva. Kapkodó lélegzetünk ellenére sem eresztettük el egymást, nyögéseink hangja teljesen betöltötte a szobát, Kristen kéjes sikolyai pedig elhozták a számomra is a végső beteljesülést.

A teste ölé borultam, és puszikkal borítottam a nyakát, míg igyekeztem magamhoz térni. A mobil megint megszólalt, de most egyikünk sem moccant egy tapodtat sem. Remegve tértünk vissza lassan a valóságba, de túl hosszan elidőzni nem állt módunkban, ugyanis Kathy már bármelyik pillanatban megérkezhetett és nem akartam, hogy ilyesmi helyzetben találjon bennünket.

El sem akartam mondani Krisnek, hogy mi történt velem délelőtt, de ő zuhanyzás közben mégis rákérdezett, hogyhogy nem mentem utána a sajtótájékoztatóra, ugyanis számított rá, hogy megjelenek.

- A recepciós letámadott – vallottam be neki kelletlenül.

- Hogy mi? – jött a döbbent kérdés.

Elmeséltem neki az esetet. Nem hatódott meg, és nem is állt neki sajnálkozni, de a nevetés ott vibrált a szája sarkában.

- Hiába, mindig tudtam, hogy te vagy a legjobb pasi a világon – mondta végül, és a nyakam köré kulcsolta a karjait. Nem világosítottam fel a tévedéséről, de az igazáról sem győztem meg, ugyanis ekkor bekopogtak. Mivel a fürdő ajtaját nyitva hagytuk, hogy halljuk, ha valami történik, most abba kellett hagynunk az érkező miatt, amibe ismét belekezdtünk.

Segítettem Kristennek kikászálódni a zuhanyfülkéből, nehogy meg ne csússzon, majd egy törölközőbe és a köntösébe csavarva a bejárathoz vittem, ott talpra állítottam, és a hálóba menekültem Kathy elől. Rajtam csak egy szál törölköző volt a derekam köré csavarva, úgyhogy jobbnak láttam inkább időben eltűnni a színről. Amíg fel nem öltözök.

Kristen bicegett be hozzám percek múlva.

- Miért tűntél el úgy az előbb? – kérdezte vidáman. – Féltél, hogy Kathy olyat láthat, ami álmatlanságot okozna neki? – mért végig félreérthetetlen pillantással.

- Te nem vagy rá féltékeny? – hökkentem meg. – Én az vagyok mindenkire, aki rád néz!

- Az vagyok – felelte, ezzel újabb meglepetést szerezve nekem. – De amíg az én ágyamat melegíted esténként… vagyis éjjelente… vagy napközben, szóval mindig, addig nem aggódom – magyarázta.

Hát én aggódtam. Főleg, amikor egy olyan testhez simuló selyem csodát vett fel, amely alá fehérneműt sem lehetett volna passzírozni. Szívesebben maradtam volna máris itt a szállodában, csak hogy mások ne élvezhessék a látványát. De nem hagyta magát lebeszélni a vacsiról. Aranyos volt, ahogy könyörgött, úgyhogy megkegyelmeztem neki.

Elbúcsúztunk a lányunktól, és Kathytől, majd a földszint felé vettük az irányt. Kímélni akartam a lábát, ezért végig ölben vittem. Többen megbámultak, de egyikük sem érdekelt. A recepción most nem az a lány volt, aki reggel, így bátran lépdeltem át a hallon, majd szerelmemet az első taxiba ültetve elhajtottunk a vacsora helysínére.

Kristen végig mosolygott, a hangulata is jó volt, és ez rám is átragadt. Bár táncolni nem tudtunk, egészen addig nyugodtan, szerelmesen és kellemesen telt az este, míg nem egyszer csak…