Married Life - 30. fejezet

Sziasztok.

Bevallom, ihlethiánnyal küzdöttem, de azért próbálkoztam… valamivel… Nézzétek meg, mi lett belőle :S Sztem szar, de mindenki döntse el.. Legközelebb jobban igyekszem, megígérem!

Szil

30. fejezet

Gyötrelmesen lassan teltek a napok. Szinte számoltam a perceket, amikor szünetet tarthatok, és felhívhatom Krist. Ezzel persze egy idő után az agyára mentem, mivel neki is volt dolga, és többnyire eközben zavartam a hívásaimmal. Mégis annyira hiányzott Beckyvel együtt, hogy ezekre a pillantokra vártam minden nap minden órájában.

De szerelmem tényleg kiakadt egy idő után, ezért megegyeztünk abban, hogy reggel hívom őket, ő pedig este engem, amikor véget ér az éppen aktuális program, amin részt vesz.

Ez körülbelül egy hétig működött is. Utána viszont nem bírtam tovább. Egyik este közöltem vele, hogy meglátogatom őket. Volt ugyanis egy napom, amikor nem kellett forgatnom, és már a repülőjegyet is lefoglaltam… volna, ha tudtam volna, hogy ők éppen hol tartózkodnak. Ezt viszont nem volt hajlandó elárulni, amikor rákérdeztem.

- Rob, tök felesleges idejönnöd most, az út legalább tíz órás, és én sem érnék rá napközben, aztán vissza is kéne indulnod szinte rögtön. Arra a két órára nem érdemes ennyit utaznod – érvelt, amivel csak lelombozott.

- Nekem az a két óra is megérné, ha láthatnálak téged és Beckyt – erősködtem.

- New Jerseyben vagyunk – árulta el végül sóhajtva Kristen.

Ez valóban messzebb volt, mint hittem, sőt, amikor később rákérdeztem a reptérnél, kétszer át is kéne szállnom. Ami azt jelentené, hogy tényleg csak két órát tölthetnék el velük, és jöhetnék is vissza, hogy ne késsek a forgatásról.

Mégis nekiindultam. Dean is velem tartott, ugyanis több híresség keringett újabban a Monte Carlo-i repülőtéren. Amikor végre leszálltunk New Jerseyben, egyből Kris szállodájához taxiztunk, de ő persze nem volt sehol. Csak Kathyt találtam meg Beckyvel. Ő mondta, hogy szerelmem Mike-kal ment valahova, de most nem programra – legalábbis az ő tudomása szerint.

Majdnem eldurrant az agyam, amikor a nejem ügynökét is megkérdeztem, és közölte, fogalma sincs, hol vannak, a mai tájékoztatóknak már vége. Ekkor hívtam csak fel Kristent.

- Idejöttem – mondtam neki egyelőre nyugodtan. – A szállodában vagyok Beckyvel. Te viszont Mike-kal… - henteregsz – akartam mondani, de még időben észbe kaptam. Alaptalanul nem kéne gyanúsítgatnom. Bár… kellő alapot adott, hogy ő inkább Mike-kal ment el, minthogy engem várjon. – henteregsz valahol – mondtam ki végül.

- Nem hentergünk, Rob – felelte higgadtan. – Pár perc és ott leszek – ígérte, de ekkorra már felhúztam magam azon, hogy képes ilyen hűvös lenni. És főleg miért az?!

- Felesleges, maradj csak, ahol vagy! – vágtam oda neki, majd leraktam a hívást.

Visszafordultam Kathy és Becky felé. Kathy döbbenten nézett rám, Becky szája viszont lekonyult.

- Bocs – nyúltam a lányomért, és elvettem Kathy karjaiból. Utána leültem vele a szőnyegre, és elgyönyörködtem benne. Hirtelen minden haragom elpárolgott. Semmi más nem számít, csak ez a kislány – gondoltam. Még ha az anyja olyan csélcsap is, amilyen, az én kis hercegnőm a legfontosabb.

Ennek ellenére fájdalmat okozott az a gondolat, hogy mi van, ha tényleg Mike-kal hetyeg, vagy hetyegett valahol szívem örök és egyetlen szerelme. Azt nem élném túl. De a házasságunk sem.

- Én nem akarok beleszólni… - kezdte Kathy, aki még mindig ott ácsorgott, ahol hagytuk, de félbeszakítottam.

- Akkor ne szólj bele – vetettem oda neki durván. Nem érdekelt, hogy megbántom, most én is annak éreztem magam.

- De a feleséged szeret téged – folytatta a figyelmeztetésem ellenére.

- Ha ilyen nagyokos vagy, akkor áruld már el, mi a fenéért lógnak együtt folyton? – néztem rá gunyorosan, de erre ő is elbizonytalanodott.

- Nem folyton… - felelte tétován. – Csak… ma…

- Hát ez az! Hogy még ma is! – szinte kiabáltam, de már túl voltam a tűrőképességem határán. – Éppen ma, amikor tudta jól, hogy idejövök! És mindjárt indulnom is kell vissza, erre ő…

Lenyeltem a kikívánkozó szavaimat, és inkább visszafordultam elpityeredő kislányomhoz. Magamhoz öleltem, és az illatától rögtön nyugodtabbnak éreztem magam. Egyetlen percig. Ugyanis ekkor kimondta Mike nevét. Messzire eltartottam magamtól, majd lassan visszahúztam magamhoz. Ő nem tehet semmiről – csillapítgattam magam. Biztos az anyja emlegeti előtte folyton azt a pojácát – dühöngtem, de Kathy halk hangja megállította bennem a feszültség továbbnövekedését. A jelek szerint kimondtam az iménti gondolatomat, mert pontosan arra válaszolt.

- Nem ő emlegeti… - suttogta alig hallhatóan.

- Hogy mondtad? – kérdeztem.

Erre el is pirult.

- Nem ő emlegeti előtte… - Máris leesett. Ki az, aki Kristenen kívül sok időt tölt a lányommal? Kathy. És kitől hallhatta ezt a nevet annyiszor, ha nem az anyjától? Lemarháztam magam gondolatban, de ez még nem derített fényt arra, miért tűntek el együtt megint.

- Oké, egészségedre. Csak azt áruld el, hogy miért és hova mentek most is? – akartam mégis tudni.

- Nem mondhatom meg… - vált síróssá a hangja. El is határoztam, hogy nem faggatom. Nem hiányzott most a nyakamba még egy bőgő nőszemély is a saját bajaim mellé. – Ezt ő akarja elmondani.

Szóval Kathy tudja. És Kristen akarja elmondani. Nem azt mondta, hogy őneki kell elmondani, hanem ő akarja elmondani. Tehát mindenképp megtudtam volna. Ez remek. Egyre kevésbé vártam a találkozást azzal a boszorkánnyal, aki lépten nyomon megkeserítette az életemet az ilyenfajta húzásaival.

És aki két percen belül meg is érkezett. Kifulladva rontott a szobába, majd felcsillant a szeme, amint meglátott, és szinte repült felém. Mivel még mindig a szőnyegen ültem Beckyvel, térdre rogyott mellettünk, és átkarolta a nyakam.

- Nagyon boldog születésnapot – súgta a fülembe, aztán megcsókolt.

A döbbenettől sem haragudni, sem pedig ellenkezni nem volt időm. Erőm sem.

Visszacsókoltam, bár még nem értettem semmit, de az ajkai íze és a közelsége feledtettek velem mindent. Egész addig, amíg el nem szakadtuk egymástól.

- Nem most van a születésnapom – közöltem vele sajnálkozva és kissé csalódottan, de aztán gyorsan utánagondoltam, milyen hónap van, és rájöttem, hogy pár nap múlva tényleg ünnepelhetek.

- Egy-két nap ide vagy oda nem számít – legyintett szerelmem. – Különben is csak ma tudunk sajnos találkozni, és ezt személyesen akartam odaadni – egyensúlyozott a kezében egy cigarettás méretű dobozt. – Ezért késtem, ne haragudj – nézett rám mellé bocsánatkérően.

- Mi ez? – kérdeztem. Még nem tudtam, hogy Mike minek volt vele, ha csak egy vacak ajándékot venni ment, ezért nem igazán éreztem magam jókedvűnek.

- Nyisd ki – felelte izgatottan. Becky már nyúlt volna a doboz felé, de Kris megfogta a kezecskéjét, és megpuszilta. – Ez most az apué, csillagom, engedd, hogy ő nézze meg először – mondta neki.

- Apué – ismételte erre Becky.

Elhűltem, hogy ezt milyen tisztán és érthetően ejtette ki. A Mike-ot viszont kissé ziláltan. Máris megvolt az első sikerélményem a nap során.

Kelletlenül kicseréltem a karjaimban bujkáló lányomat a feleségem által tartott dobozzal. Aztán kinyitottam. Egy aranyóra volt benne. Csodaszép volt, egészen egyedi kézműves munkának tűnt. A kidolgozása, és az egész, ahogy volt… Megdöbbentem. Már csak a látványától is. Aztán Kris rám szólt, hogy nézzem meg a belsejét.

Kivettem a tartóból, és úgy tettem, ahogy kérte. Alighogy megfordítottam a belsejébe bele volt vésve minden eddigi dátumunk. A megismerkedésünké, az első csókunké, az első szeretkezésünké, az, amikor megkértem a kezét, és a házasságunk megkötésének időpontja is. Emellett Becky születésnapja. Szóhoz sem jutottam. Utána viszont magamhoz öleltem kedvesemet, és puszikkal halmoztam el az arcát, végül a száját.

Kathy szedte ki valahogy közülünk a lányunkat, mert egy idő után már csak őt éreztem a karjaimban. Szorosan ölelt vissza, és abba sem akartuk hagyni a csókolózást. Csak a lányunk kuncogására kaptuk fel a fejünket, és néztünk rá.

- Mi most… elmegyünk sétálni egy kicsit – mondta Kathy, és a válaszunkat meg sem várva tűnt el Beckyvel együtt az ajtó mögött.

- Köszönöm – súgtam Kristen nyakába, miközben csókokkal borítottam a bőrét.

- Nincs mit – nyögte. Ő sem tétlenkedett, egyből vetkőztetni kezdett. De még volt egy kérdés, amire tudni akartam a választ.

- Miért volt veled Mike? – tettem fel, mielőtt elvesztem a józan eszem is a közelségétől és az érintésétől.

- Mert én még sosem jártam itt, és ő tudta, hol lehet ilyen egyedi órákat kapni, ahol helyben vésnek is bele. Ma reggel jutott eszembe, hogy megleplek – pillantott rám bocsánatkérően.

Minden kétségem tovaszállt, és a helyét végtelen szerelem vette át. Meg hála a sors iránt, amely összekötötte vele az életemet.

- Szeretlek – suttogtam, ő pedig viszonozta. Nemcsak a vallomásom, hanem a csókomat is.

Bármennyire is utáltam, tudtam, hogy alig másfél óra múlva Dean kegyetlenül magával fog rángatni, és az sem fogja érdekelni, ha épp a feleségemben időzök, ezért sajnos sietnünk kellett. Egy pillanatot sem akartam elszalasztani. Ennek ellenére lassan szabadítottuk meg egymást a ruháktól, majd felemeltem és a hálóba vittem kedvesemet. Végigfektettem az ágyon, és én is mellé feküdtem. Egyelőre… Ugyanis előbb neki akartam örömet okozni. A bokájánál kezdtem a cirógatást.

- Meggyógyult már a lábad? – kérdeztem halkan, mialatt puszikkal borítottam be a múltkori duzzanat helyét.

- Kutya baja – lehelte Kris. A kezeim feljebb jártak, mint a szám, és már a combjain kalandoztak, melyeket kérés nélkül tárt szét előttem. Ujjaimmal megközelítettem nőiessége bejáratát, de még szánt szándékkal nem nyúltam hozzá. Azt akartam, hogy megőrjítse a vágy, pont ahogy engem is. Nem is kellett hozzá sok. Kis idő elteltével már hangosan zihált és nyögött, az ujjamért, a nyelvemért, vagy bármimért könyörögve.

Először a nyelvemet kapta meg. Mélyen a testébe fúrtam, és élveztem a belőle áradó nedvek lágy zamatát. Ő pedig rögtön elment. Ekkor vetettem be az ujjaimat is. Szerelmem görcsösen tapadt rájuk rejtett izmaival, amivel engem is a téboly határa felé taszított. Nem bírtam tovább. Miközben felemelkedtem, hogy megcsókoljam, a csípőjét magamhoz húzva egyetlen lökéssel belétemetkeztem.

Az izmait most már saját lüktetésemmel keveredve éreztem, és baromi gyorsan nagyon közel kerültem a véghez. De el akartam nyújtani picit… hisz ki tudja, mikor lehetünk együtt megint. Lassítottam a mozgásomon, de Kris tiltakozva nyöszörögni kezdett, és a hátamat végigkarmolva követelte az előbbihez hasonló folytatást. Most sem tudtam neki ellenállni. Egyre hevesebben hajtottam magunkat a csúcs felé, mígnem le is csapott ránk.

Szorosan összefonódva és vadul csókolózva fogadtuk a megkönnyebbülést, mielőtt Kris mocorogni kezdett volna alattam.

- Hova készülsz? – kérdeztem, de elengedtem. Szerencsére nem ment messze.

- Repetázni akarok – döntött hanyatt, majd apró keze félreérthetetlenül ragadta meg folytatásra ítélt szervemet. Persze cseppet sem volt ellenemre a dolog. Szerelmem szája és nyelve pillanatok alatt újra tettre készre varázsoltak. Ezúttal viszont ő vette át az irányítást. Hosszan szopogatott és ízlelgetett, épp úgy megbolondítva az érzékeimet, mint nemrég én az övéit. Mikor már úgy éreztem, ez elviselhetetlenül jó, abbahagyta, amit csinált, de nem azért, hogy végre rám üljön, hanem hogy végigcsókolja a testemet, egész a nyakamig. Ott a hajába markolva húztam magamhoz egy csók erejére.

Nem apróztuk el. Míg egymás gyönyörízét kóstolgattuk, ő valahogy mégis átvetette a lábát rajtam, és a csípőm két oldalán térdelt. Ujjai még ekkor is izgattak. Én is kettőnk közé csúsztattam az egyik kezem, hogy felkészítsem őt a következő támadásra, de erre nem volt szükség. Nedvesen, és teljesen kitárulkozva várt. Saját magára – ugyanis most rajta múlott, mikor cselekszik végre mindkettőnk által áhított módon.

De sokáig csak a számmal foglalkozott. Megelégeltem végül, és a derekába markolva egyetlen mozdulattal magamra rántottam. Egyszerre nyögtünk fel, amint ismét kitöltöttem a bensőjét.

Nem engedtem el a derekát, és a mozdulataira rásegítve igyekeztem most is minél több és teljesebb gyönyört okozni neki. Mielőtt megint idő előtt végem lett volna, felültem, vele az ölemben, és a melleire vetettem magam. A mellbimbói keményen várták, hogy nyelvem végigsimítson rajtuk, majd a fogaim közé zárjam őket. Egyiket a másik után.

Kris a hajamba túrva húzta közelebb magához a fejemet, utána ütemesen elkezdte karmolászni a vállamat – a saját mámora elérkezésének ütemében. Én sem késlekedtem. Ő beelőzött, de alig maradtam le mögötte az újabb élvezeteket tekintve.

Reszketve bújt a karjaimba, de mivel tényleg egyre kevesebb időnk volt, hamarosan zuhanyozni invitált. Nem mondtam nemet.

- Kár, hogy el kell menned – sajnálkozott, miközben gyengéden mosdattuk egymást.

- Sajnálom – feleltem. – Neked nem lesz szüneted?

- Csak egy-egy nap – húzta el a száját. – Körülbelül így, mint ez most neked, de Beckyvel nem szívesen tennék meg ekkora utat egyhuzamban – mentegetőzött, de feleslegesen, megértettem.

Mire visszaöltöztünk a ruháinkba, Kathy már ismét ott volt a lányunkkal a nappaliban, és épp mesét néztek. Leültem mögéjük a kanapéra, az ölembe vontam Kristent, és megpuszilgattam az arcát. Becky felfigyelt ránk, és rögtön hozzánk – jobban mondva hozzám – kéretőzött.

- Apué – mondta közben.

- Igen – öleltem őt is magamhoz, mikor Kris elvette Kathytől, hogy magunk közé vehessük. – Apu világszép kislánya – motyogtam neki.

Dean tíz perc múlva érkezett meg, indulnunk kellett a reptérre. Szerencsére életem női oda is elkísértek, úgyhogy egy potyafélórát még velük lehettem. Ott viszont könnyes búcsút vettünk. Kristen csak simán szomorú volt, Becky viszont nem fojtotta el a bánatát. Alig tudtam elszakadni tőlük. Valójában nem érdekelt annyira, ha kések másnap a forgatásról, de az egy teljes nap lett volna, ugyanis előbb nem indult ezután a járat után gépem, csak hatvannyolc csatlakozással, így ezzel voltam kénytelen elmenni és itt hagyni őket.

A feleségem és a lányom is kaptak még egy-egy puszit, mikor beszállásra szólították a gépem utasait, majd szomorú pillantásuktól kísérve szintúgy szomorúan lépdeltem tőlük egyre távolabb.

- Nyugi, öregem, már nem sokáig kell mellőznöd őket – próbált vigasztalni Dean, sikertelenül. Újabb néhány hétnyi magány elé néztem.

Ami borzalmas volt. Legalábbis a következő hét. A rendező végig veszekedett velünk, semmi sem volt neki jó sehogy… lassan már ott tartott a stáb, hogy sztrájkolni fogunk.

A születésnapomon Kristen ébresztett, amin meglepődtem.

- San Franciscoban vagyunk éppen, és most is rohanok egyik helyről a másikra, de úgy saccoltam, nálad most lehet reggel…

- Igen – nyöszörögtem a telefonba. Ekkor kapott csak észbe.

- Jaj, ne haragudj, felébresztettelek, igaz? Nem akartam, bocsánat! – mentegetőzött rögtön.

Nem haragudtam.

- Jobb lett volna, ha csókkal teszed ezt és nem csörgéssel, de soha ennél szebb ébredést – feleltem.

- Boldog születésnapot – súgta ekkor. – Becky is puszil sokszor.

- Én is őt. És téged is… - mondtam, de hallottam, hogy a háttérben már őt szólítja valaki. Igazam is lett.

- Ne haragudj, szívem, most mennem kell, de amint lehet, hívlak megint! – ígérte.

- Semmi baj… Kris! – szóltam gyorsan, mielőtt letenné.

- Igen?

- Szeretlek.

Egy másodperc szünet után életem párja gyöngéden viszonozta a vallomásom. Hallottam mosolyogni is közben.

- Én is nagyon szeretlek!

- Kristen! – hallottam megint valahonnan mögüle.

- Menj csak, majd beszélünk – eresztettem útjára.

- Oké, szia, vigyázz magadra! Szülinapos – búcsúzott, majd megszakadt a vonal.

Mivel még jó egy órám volt, hogy magamhoz térjek, nem kapkodtam el az ébredést. Sokáig hevertem csukott szemmel az ágyban és elképzeltem, hogy Kris ott van velem. Ez nem bizonyult jó ötletnek, mert a testem reagált a fantáziám által vetített képkockákra, és kézzel fogható hatás mutatkozott rajtam.

Alvásról ezek után pláne szó sem lehetett. Feltápászkodtam, és a fürdőbe mentem, hogy vegyek egy hidegzuhanyt.

Mikor végeztem, megborotválkoztam, felöltöztem, és indulni készültem. Úgy gondoltam, tökmindegy, hol ücsörgök, amíg nem kezdjük a mai felvételeket. Dean egy szál alsóban volt, mikor kinyitotta a szomszéd ház ajtaját, amelyen bekopogtam, hogy felkeltsem. Erről egyből eszembe jutott a bugyi, de inkább elhessegettem a gondolatot, és megkérdeztem, gond lenne-e neki, ha ma előbb indulnánk.

Mondta, hogy nem, majd beinvitált, amíg felöltözik. Kicsit félve léptem be, nem akartam itt összefutni Steph-el, de Dean közölte, hogy összebalhéztak valami hülyeségen, és egyelőre mosolyszünet van. Nem firtattam az okát, láttam, hogy nem feltétlenül akar beszélni róla.

Tíz percen belül indulásra készen állt. A stúdióhoz érve azonban megdöbbentő látványban volt részünk. Az egész épület összeomlott.