Married Life - 23. fejezet

Sziasztok :)

No comment.

Olvassatok! :D

Jenny

23. fejezet

Meglepetésemre, a rendező egyáltalán nem problémázott a tegnap estén. Gyorsan bemutatott, akinek kellett, és elküldött ruhapróbára. Steph viszont alig várta, hogy kiszedjen a karmai közül.

- Te mit keresel itt? – kérdeztem egy cseppet sem kellemes hangon, mert sejtettem, hogy most jön a fejmosás.

- Utállak, amiért tegnap nem jöttél! - Azonban elkerekedett a szemem, amikor vigyorogva ugrándozni kezdett. – Oscarra jelöltek a legutóbbi filmedért! – visította, és a nyakamba ugrott.

- Miii? – Először fel sem fogtam a szavakat. Sosem vágytam ilyen babérokra, de lassan átjárt egy jóleső érzés. Szerettem a szakmám, és az, hogy végre talán elismerést is kapok érte, ráadásul ekkorát, engem sem hagyott hidegen.

- Carol délután érkezik, egyből fotózásra mentek. Aztán holnap forgatás utánra meghívtak benneteket egy show műsorba. Tulajdonképpen a következő két heted végig…

- Állj, állj, állj – emeltem fel a kezem. – Ez ugye csak valami vicc? Mi köze ehhez Carolnak?

Máris nem tűnt olyan csábítónak a dolog. Utáltam a csajt, pláne, hogy annyi galibát okozott, és tudtam, hogy Kristen is meglehetősen féltékeny rá, bár teljesen alaptalanul.

- Rob, ez kötelező! – mondta Steph ellentmondást nem tűrően. – És nem úgy, mint a tegnapi! Ha ezt elcseszed, jó pár embert döntesz a porba, szóval kérlek, kivételesen szedd össze magad. Amúgy az ő játéka is hozzásegített ehhez, és mégiscsak ő a másik főszereplő.

Próbáltam átgondolni, de igazság szerint teljesen kiürült az agyam. Azért elővettem a legértelmesebb arcomat, és halványan rámosolyogtam.

- Rob!

Felszisszentem. Basszus, ez a nő ismer már annyira, hogy tudja, mi játszódik le bennem.

- Oké – mondtam gyorsan és röviden.

- Biztos?

- Igen – nyeltem egyet.

Előre féltem tőle, hogy Kristen mit fog szólni. Úgy ahogy sikerült üresjáratba tenni az agyam, és egész nap tettem a dolgom. Szerencsére ügyes profikkal voltam körülvéve, és minden zökkenőmentesen zajlott. A nap végén a rendező kijelentette, hogy holnaptól már a jeleneteket vesszük. Bosszúsan néztem Stephre, aki egész nap a nyakamba lihegett, talán attól félve, hogy meglépek, és ha tehettem volna, meg is teszem.

- Mégis hogy gondoltad, mikor fogom megtanulni a szöveget, ha egész este bájvigyorognom kell?

- Volt rá pár hónapod, Rob. Ezzel nem bújsz ki a feladat alól.

Lehajtott fejjel morogtam, mert bizony egyáltalán nem szántam erre időt. Ha nem jön közbe a sok pluszprogram, nem is lett volna gond mindez. Egy-egy este alatt simán bemagoltam volna, amit kell, de már előre láttam, hogy ez gyötrelmesebb lesz, mint gondoltam, ugyanis fáradtabban többször annyi ideig tartott ez a folyamat.

Már a saját ruhámban vettem magamhoz a táskám, amikor tűsarkak kopogását hallottam a folyosóról.

- Szia – állt meg az ajtóban Carol, és egy csábos mosolyt küldött felém vörösre rúzsozott szájával.

- Megvárnál kint? – tereltem kijjebb mit sem törődve vele, és becsuktam az ajtót.

Nagy levegőt vettem, hogy némi bátorságot csepegtessek magamba, és a telefonomért nyúltam, hogy felhívjam Kristent.

- Szia – vette fel a második csengésre. – Most indulsz? Mert akkor máris sütni kezdem a halat.

- Még nem – nyögtem. – Közbejött valami.

- Oh. Későn érsz haza?

- Úgy tűnik – mondtam az igazságnak megfelelően. Aztán elmeséltem a fejlemények jobbik felét, az Oscar jelölést. – És most fotózásra kell mennem – zártam a beszámolót.

Vártam valami reakciót. Abban biztos voltam, hogy ennyitől nem borul ki, sőt, talán inkább örül, de még nem tudta a lényeget, amit viszont szerettem volna elhallgatni, és semmissé tenni. Feleségem agya viszont jobban vágott, mint amire számítottam.

- Carollal?

Inkább tűnt kijelentésnek, mit kérdésnek, és csak egy rövid igent tudtam kipréselni magamból.

- Szólj, ha végzel, és sütöm a halat.

Zavartan vontam össze a szemöldököm. Ez most mi? Semmi patália, vagy féltékenykedés? Nem értettem, mitől változott meg ennyire a hozzáállása. Már tegnap is furcsa volt, de ma már biztos voltam benne, hogy Mike-nak semmi köze ehhez.

Megszakítottam a hívást, és elgondolkodó arccal léptem a folyosóra. Carol kissé távolabb várakozott, és épp akkor tűnt fel Steph és Dean is. Közösen mentünk az autóhoz, és miután elhelyezkedtünk benne, Carolhoz fordultam.

- Miért hívtál múltkor? – érdeklődtem, mert most eszembe jutott, hogy jó pár nappal ezelőtt az ő neve világított a telefonomon.

- Jó, hogy nem egy év múlva kérdezed – válaszolta sértetten.

Közönyösen viszonoztam a tekintetét, és vállat vontam.

- Na jó – fújta ki a levegőt. – Én már akkor kaptam egy fülest a jelölésről, és szólni akartam neked.

- Honnan tudtad? – csapott le egyből Steph.

- Megvannak a kapcsolataim – mosolygott a szőkeség önelégülten.

Majdnem felröhögtem. Volt némi sejtésem, milyen kapcsolatai lehetnek. Főleg vízszintes irányban.

- És azt is áruld már el, hogy került a neved a telefonomba? – kérdeztem rá a számomra is rejtélyes esetre.

- Oh, hát míg forgattunk, az egyik szünetben beleírtam.

- Te szórakoztál a telefonommal? – sziszegtem vészjóslóan, és megragadtam az alkarját.

- Rob csillapodj – éreztem meg Steph kezét a vállamon. – Nem mutatna jól a fotón, ha kék-zöld lenne a partnered – adta meg egyből a magyarázatot is.

Azért örültem, hogy nem a csajt félti, csak az imidzsünket.

- Soha többé ne merj semmimhez hozzányúlni – mondtam vészjóslóan, mielőtt elengedtem.

- Te nem vagy normális – dörzsölgette meg a kezét.

Nem érdekelt a véleménye, kinéztem az ablakon. Pár perc múlva meg is érkeztünk, és rövidesen reflektorok kereszttüzében díszelegtünk. Szólt a zene, és a fotós folyamatos utasításokkal látott el minket, merre forduljunk, hogy nézzünk, mire gondoljunk. Kezdett az agyamra menni, de amikor azt kérte, hogy csókoljuk meg egymást, kiakadtam, és el akartam hagyni a helyszínt. Carol viszont utánam kapott, és egy szempillantás alatt a számra tapadt. Dühösen löktem el magamtól.

- Ezt meg ne próbáld még egyszer! – üvöltöttem rá.

Nem érdekelt a továbbiakban a fotózás. Rohamtempóban vágtattam ki az épületből. Hallottam a lépéseket magam mögött, és nagyon reméltem, hogy Carolnak volt annyi esze, meg se próbáljon utánam jönni. Dean utolért, és már nyitotta a kocsiajtót. Azért volt bennem annyi jóérzés, hogy előre engedjem Stephaniet, és csak utána vágódtam az ülésre.

- Fordulj ide! – utasított, miután Dean gázt adott. Nem értettem mit akar, de amikor egy zsebkendővel törölgetni kezdte a számról a rúzsfoltot, hálásan pillantottam rá. – Az ingednek viszont annyi – mutatott a galléromra.

Felnyögtem, mire együtt érzően megveregette a kezem. Eszembe jutott, hogy fel kell hívnom Kristent, de csak egy sms-t küldtem, hogy tízperc múlva otthon vagyok. Stephet kitettük félúton, aztán pár perc múlva mi is megérkeztünk. Elköszöntem Deantől, és most kivételesen bosszantott a szája sarkában bujkáló mosoly.

- Élvezkedj csak a nyomoromon – morogtam, de már nem hallotta.

Edénycsörömpölés és finom illatok szálltak felém a konyhából. Megpróbáltam észrevétlenül a hálószobánkba osonni, hogy lecseréljem a rúzsfoltos inget, Kristen hangja azonban megállított.

- Hova, hova?

- Csak… - mutattam az ujjammal valamerre, de nem a jó irányba, és kissé idétlen hadonászás lett belőle.

- Akkor most az igazat – dőlt neki a falnak.

- Oké, szóval nem tudom, hogy milyen márkájú rúzst használsz, de verhetetlen az íze.

Magam sem tudtam, hogy honnan jött elő ez az ötlet, de Kristen is meglepett arcot vágott.

- Lancome. – Most én voltam meglepve, mert fogalmam sem volt, hogy miről beszél. – A rúzsom márkája.

- Ahh, igen. Az jó.

- Szóval?

Közelebb jött, és egyből kiszúrta a galléromon pirosló foltot. Kissé felvonta a szemöldökét mielőtt megszólalt.

- Látom, jól érezted magad.

- Én nem… Steph is ott volt. Meg Dean.

Megőrjített, hogy két értelmes mondatot nem bírok kinyögni. Úgy gondoltam, többet ártok, ha szólásra nyitom a szám, ezért inkább gyorsan leültem az étkezőasztalhoz.

Kristen elém tette a magpakolt tányért, aztán feltűnően gyorsan ment ki a konyhából. Bekaptam pár falatot. Hiába volt finom az étel, valahogy mégsem esett jól. Eltettem a maradékot, aztán a fürdőszobába mentem, mert mielőbb szerettem volna megszabadulni az ingtől, és lemosni magamról a napot.

Titkon reménykedtem benne, hogy Kris esetleg utánam jön, de sajnos csalódnom kellett. Miután szárazra töröltem magam, visszabújtam a farmerembe, és Becky szobájába mentem, hogy megkukkantsam álmában. Megsimogattam a fejecskéjét, de nem szerettem volna felébreszteni, ezért több kényeztetést nem engedélyeztem magamnak.

A táskámhoz mentem, és előbányásztam belőle a forgatókönyvet, majd belemélyedtem. Már tizenegy is elmúlt, amikor elegem lett belőle, és idegesen elhajítottam.

Bementem a hálóba, ahol Kris még olvasott, és miután átöltöztem, mellé feküdtem.

- Holnap is később leszel?

Próbált könnyed hangot megütni, de pengévé vékonyodott szája elárulta, hogy bántja a dolog.

- Igen. Interjút adunk egy műsorban.

Bólintott, majd visszabújt a könyvbe.

- Meddig fog ez az őrület tartani?! – fakadt ki mégis.

- Két hetet mondott Steph. - Az ajkába harapott, és fejét hátradöntve nézett fel a plafonra. – Sajnálom kicsim. Tudom, hogy nagyon rosszkor jött, és nem a legmegfelelőbb személy a partnerem. Talán hagyni kéne a fenébe…

- Nem! Eszedbe ne jusson! Ez a legjobb dolog a szakmában, ami megtörténhet. Csak kibírjuk valahogy. Én bízom benned – most már folytak a könnyei, és a kezével törölgette őket. – Csak kerüld el, hogy rúzsfoltosan gyere haza. Anélkül sem egyszerű. Megint ott tartunk, mint hónapokkal ezelőtt. Sosem leszel velünk, csak amikor alszol, akkor fogunk látni. Vagy akkor sem, mert mi van, ha mi előbb elalszunk? Beckyvel ma nem is találkoztál. Pedig elkezdett járni. Annyira aranyos volt.

Végre rám nézett, és szomorú szemei ellenére rám mosolygott. Kivettem a kezéből a könyvet, és az éjjeliszekrényre tettem, majd lekapcsoltam a kislámpát. Gyengéden átkaroltam, és hosszasan simogattam a haját. Szuszogása lassan felvette az egyenletes ritmust, és rövidesen én is álomra szenderültem.

Reggel kávéillatra keltem, és miután megmosakodtam, álmosan támolyogtam a konyhába. Lelassult agyam csak tétova mozdulatokat engedélyezett, ezért kissé bizonytalanul nyúltam a csészéért.

- Nincs benne arzén – mosolyodott el szerelmem.

Enyhén elhúztam a szám, és kiléptem a teraszra, hogy rágyújtsak. Kristen habozás nélkül követett, és ahogy kiértünk az ingem nyílásába kapaszkodva húzott magához. Nyelve édesen körbesimogatta a szám, mire a derekánál fogva magamhoz rántottam. Szinte erőszakosan hatoltam a szájába, de nem tiltakozott, csak kéjesen belenyögött a csókba.

Agyam hátsó zugában megszólalt egy vészcsengő, hogy elkések, ha tovább megyünk, de nem akartam hallgatni rá. Máris éreztem feltámadni a vágyam, és ágyékom ingerlően az övének dörzsöltem. Tarkómon lévő keze a hajamba markolt, és már éppen felkapni készültem, hogy a hálószobába vigyem, amikor halk kopogás szűrődött felénk a bejárattól.

- Picsába, ez Dean – nyögtem szenvedősen.

- Kinyitom – ajánlotta fel Kristen, és kisiklott az ölelésemből.

Máris kínzón tört rám a hiánya, és a korlátba kapaszkodva próbáltam magam összeszedni. Reméltem, hogy lefoglalja a testőrt egy rövid időre, mert nadrágom árulkodó jelét adta iménti akciónk hatásának.

Szürcsölni kezdtem a kávét, és rágyújtottam, hátha ez eltereli a gondolataimat. Mire mindkettőt kivégeztem, menetkésznek éreztem magam, és magabiztosan léptem a szobába.

Közben Becky is felébredt, és a karomba véve búcsúztam el tőle, aztán Kristennek adtam egy sokat sejtető csókot, hogy érezze, ennek még lesz folytatása, amint hazaértem.

A délelőttöm teljesen átlagos forgatási napként zajlott, aztán délutánra ez átment egy kicsit döcögősbe, mert beborult, és néha a nyakunkba zúdult némi eső. Kissé le is hűlt, és munka végeztével fázósan menten Deannel az autó felé.

Szerencsére most Carol nem velünk jött, és reménykedtem benne, hogy azért, mert értett a tegnapi intelmemből, és igyekszik távol tartani magát tőlem.

Ez a reményem viszont szertefoszlott, amikor a televízió stúdiójához érve végigsimított a karomon, és puszira nyújtotta az arcát.

- Álmodban – morogtam, és elléptem mellette, hogy köszöntsem a műsorvezetőt, Patrickot.

Kisebb igazítást végeztek rajtam, majd a színpadra léptünk. Körbenéztem, és úgy száz, százhúsz főre saccoltam a közönséget.

Patrick eleinte a filmmel kapcsolatos kérdéseket tett fel, aztán áttért a magánéletünkre. Kristen és Becky hogyléte felől érdeklődött, és kipillantottam Stephre, de intett, hogy ez még belefér. Amúgy is kisebb botránnyal ért volna fel, ha megszakítjuk az adást, mivel élő közvetítés volt. Adtam néhány semmitmondó választ, és reménykedtem benne, hogy ennyivel megúsztam.

Ezek után azonban áttért Kristen filmje körüli botrányra, és a neten megjelent fotókra. Összeszorított szájjal csak annyit mondtam, hogy ezzel kapcsolatban nem nyilatkozom, mire megértően Carol felé fordult, és őt kezdte faggatni, eleinte szintén a filmről, aztán kettőnk kapcsolatáról.

- Robbal mindig is jól megértettük egymást – hazudta a szőkeség a kamerába. – Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy több volt köztünk, mint munkakapcsolat, hisz elég intim közelséget követelt meg tőlünk a film.

Magamban fortyogva hallgattam a sok sületlenséget, és minden erőm ráment, hogy kultúráltan üljek a helyemen, és ne pofozzam fel itt helyben ezt a ribancot.

- És hogy mennyire élveztük – folytatta -, azt bizonyítja Rob Oscar jelölése, hisz igazi átélés nélkül ez nem jött volna létre.

Idegesen a hajamba túrtam, így próbálva levezetni a bennem felgyűlt feszültséget, de nem sokat segített. Még sikerült normálisan elköszönnöm Patricktól, de amint a színfalak mögé értünk, Carol karja után kaptam, és a falnak nyomva sziszegtem az arcába.

- Idefigyelj te kis önelégült, hülye picsa! Ha még egyszer ilyen szarságokkal tömöd tele a média fejét, én esküszöm, hogy megöllek.

- Rob, nyugi. Nem éri meg – éreztem meg Dean kezét a hátamon.

Érdekes mód ez hatott rám, és egyből elengedtem Carolt. Ha Steph próbálkozik hasonlóval, nem biztos, hogy ennyivel megússza a kis dög. Még kapott egy megvető pillantást, aztán otthagytam, had hápogjon tovább magában.

- Ugye tudod, hogy roncs leszek, mire ezt végigcsinálom? – fordultam a testőr felé.

- Ne nálam reklamálj – intett a hüvelykujjával Steph felé. – Ott van anyuci.

Stephanie csak legyintett egyet, és elbúcsúzott, mert még volt némi elintézendője, mi pedig az autóba ültünk.

- Remélem, Kristen nem látta az adást – morogtam.

- Ha látta is, nem hiheti, hogy igaz, amit a kiscsaj mondott.

- Bárcsak úgy lenne – sóhajtottam.

Szólt a tévé, amikor a házba léptem, és egyből beindult a vészvillogóm, de mivel még tele voltam a düh keltette adrenalinnal, elnyomtam a félelmemet, és mindenre készen a nappaliba léptem.

Szerelmem a kanapén feküdt kisírt, vörös szemekkel, és mereven nézte a szoba egy pontját.

Lehajtott fejjel sóhajtottam, és hirtelen minden haragom elszállt, csak a fájdalom maradt, mert már megint kezdett elcsesződni minden. Komolyan kezdetem belefáradni, még abba is, hogy Robert Pattinsonnak hívnak. Most tényleg átsuhant az agyamon, hogy ennyit nem ér meg az egész, mert hiába szeretem azt, amit csinálok, ha körülöttem tönkretesz mindent és mindenkit.

A kanapé elé lépkedtem, és elétérdelve fúrtam ujjaimat Kris hajába.

- Sajnálom.

- Mindig ezt mondod – suttogta, és legördült egy könnycsepp a szeméből.

Homlokom az övéhez érintettem, és mélyen beszívtam finom illatát. Erősen lehunytam a szemem, és azt kívántam, bárcsak ne lenne a világon rajtunk és Beckyn kívül senki. Egy lakatlan szigetre kéne költöznünk. Persze a paparazzik tuti, hogy ott is ránk találnának. Fájdalmasan felnyögtem a gondolatra.

Puha kezeit az arcomon éreztem, és kinyitottam a szemem.

- Késő van, le kéne feküdnünk.

Nem éppen ezt szerettem volna hallani, pláne a reggeli előjátékunk után, mégis beleegyezően bólintottam. Nem csodálkoztam rajta, hogy a tévében látottak után kevésbé kíváncsi rám.

- Nem akarsz előtte zuhanyozni? – kérdeztem mégis reménykedve, de tagadólag megrázta a fejét.

- Már túl vagyok rajta.

Azért én lemosakodtam, és mivel nem nagyon volt étvágyam, vacsora nélkül feküdtem az ágyunkba.

Kristen már egyenletesen szuszogott. Nem bírtam ki, és végigsimítottam a csípőjén. Halkan felsóhajtott, mire megismételtem a mozdulatot. Abban a pillanatban átfordult a hátára, kissé felhúzta a jobb lábát, és ettől felcsúszott a hálóinge, hívogatóan feltárva ölét. Nagyot nyeltem, és próbáltam visszalassítani szaporává vált lélegzetem. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, ami nem sokat ért, mert a hold telibe világította a szobát, és kínlódva fúrtam arcom a párnába, hogy elűzzem a látványt.

Fantáziám viszont tovább vetítette agyamba a képeket, nem hagyva nyugtot nekem. Úgy tíz perc után feladtam, és azon tanakodtam, hogy megmerjem-e kockáztatni felébresztve őt álmából a közeledést, vagy vegyek egy hidegzuhanyt.

Az első variáció sokkal csábítóbb volt, ezért óvatosan végighúztam ujjaimat a combján, egyre közelebb haladva középpontja felé. Ismét egy halk sóhajt kaptam, és ezt követően már határozottabb mozdulatokat is megengedtem magamnak. A szám is bevontam a játékba, először ezt is óvatosan használva, és éreztem alatta egyre keményebben meredező bimbóit.

Tenyerem közben rásimult a lába közötti puha párnácskákra, és apró mozdulatokkal dörzsölni kezdtem. Nedvessége árulkodott róla, hogy még álmában is élvezi, amit csinálok. Viszont ahogy egyre jobban hatalmába kerített engem is a vágyakozás, úgy lettek mozdulataim egyre erőteljesebbek, és erre már felpattantak a szemei. Levegő után kapkodva emelte rám a tekintetét. Egyszerre láttam benne dühöt, vágyat és csodálkozást. Visszafojtott lélegzettel, megmerevedve vártam, hogy melyik győzedelmeskedik.

Mindenre fel voltam készülve, mégis meglepődtem azon, ami történt…