Married Life - 27. fejezet

27. fejezet

Sziasztok!
Jennynek más teendői meg dolgai akadtak, ezért most én hozom a péntekit is, amíg nem tudja ő, remélem, elnézitek :PPP Beleadtam apait-anyait :DD
És jól kiszúrtam magammal az előző végén :/// De kötöttem rá csomót, na olvassátok ;-)
Szil


JA ÉS EZÚTON SZERETNÉK MEGKÉRNI MINDEN KEDVES OLVASÓT - bár nem szokásom - HOGY AKI A NEM TETSZIKET PIPÁLTA BE (ami nem baj!!! nem vagyunk egy ízlésűek! :) ) LEGYEN SZÍVES KETTŐ DB TŐMONDATBAN LEÍRNI, MI VOLT A BAJA A FEJEZETTEL. A TÖRTÉNET SZÁLA VAAAGY.. NEMTOM.. MELYIK CSELEKMÉNY..?? PLS! CSAK KÉT RÖVID MONDAT, VAGY EGY ÖSSZETETT!! MERT TÖK KÍVÁNCSI VAGYOK! ÉS NEM LESZ BELŐLE GÁZ, VITA VAGY AKÁRMI, EZT MEGÍGÉREM!!
KÖSSZIIII :))) (L))


Ott álltam döbbenten a lift előtt, amely már rég összecsukódott előttem, és semmi mást nem hajtogatott az agyam, csak ennyit: „Mi van?!?!”.


Nem bírtam felfogni, amit láttam. Mert annyira nem akartam elhinni. Nem tudtam gondolkodni sem, azt hittem, hogy menten összeesek a rám szakadó fájdalomtól. Kristen megcsalt… Hiába állította, hogy nem akar semmit Mike-tól, most mégis… Ha tudta volna, hogy jövök, tán még időben eltűnteti a nyomokat, meg mindenkivel beszél, hogy ne árulkodjanak, sőt, valószínűleg el sem megy vele vacsorázni, de nem tudta. És megtette. Bár ha tudta volna, akkor is lefekszik vele, csak akkor nekem nem jut semmi a tudomásomra – jutott eszembe.

Elhátráltam a lifttől, és két dolog jutott az eszembe. Az egyik az volt, hogy azonnal megkeresem a hotel bárját, és a sárga föld alá iszom magam. A másik pedig az, hogy felmegyek utánuk, megölöm Mike-ot, és a nejemhez sem leszek kíméletes.

Vagy felmegyek, és könyörgök neki, hogy ne csinálja ezt…

A legutóbbi tetszett a legkevésbé, bár valószínűleg az érne a legtöbbet.

Hogy tehette ezt?! A szívem is beleszakadt a fájdalomba, és éreztem, hogy az agyam is kezd elborulni. Hívtam a liftet. Levegőt is alig kaptam, mire megérkezett. Lehajtott fejjel beszálltam, és türelmetlenül toporogtam, hogy induljon már végre, de valaki még visszatartotta. Az ajtó újra kinyílt, csigalassan. Gyilkos tekintettel vártam, hogy belépjen végre az, aki miatt így is késlekedek. De nem lépett be senki. Csak a nő lábait láttam. Amelyek ismerősnek tűntek.

Felemeltem a tekintetem, és Kris döbbent tekintetével találtam szembe magam. Én legalább ilyen döbbenten meredtem rá, szóhoz sem jutottam.

- Rob? – kérdezte hitetlenkedve, majd a nyakamba ugrott, és meg akart csókolni, de lefejtettem magamról a karjait.

- Mit keresel te itt? – faggattam durván. Még nem csillapodott le a dühöm.

- Hogy én? – pislogott egy sort. – A szobámba tartok éppen lefeküdni. Egyébként pedig promóciós körúton vagyok, emlékszel?

- Basszus… - morogtam. Ez nem igaz! Ezek szerint észrevett, lejött egy másik lifttel és most úgy tesz, mintha tök egyedül menne fel épp az emeletre.

- Elengednél? – szisszent fel ekkor. – Fáj!

Ekkor vettem csak észre, hogy szorítom a csuklóját. Elengedtem.

- Miért, Kristen? – nyögtem.

- Mit miért? – értetlenkedett tovább. – És mi a fene bajod van? És hogy kerülsz ide? – záporoztak a kérdései.

- Ha nem jöttem volna, hetyeghettél volna tovább Mike-kal, igaz? Bocsáss meg, hogy meg akartalak titeket látogatni! – kiabáltam,

- Rob! Állítsd le magad! – szólt vissza ugyanolyan hangnemben. Imádtam, amikor dühös. Magamhoz rántottam, és a lift előtt ácsorgó meglepett tömeggel mit sem törődve a falnak döntve csókolni kezdtem.

Viszonozta a kiéhezett ribanc! Még vadabbul csókoltam, miközben félkézzel magunkra csuktam a liftajtót, de be is nyomtam rögtön a gombot, ami megállítja. Szinte szaggattam le róla a ruhát, fel sem tűnt, hogy az imént még nem ezt viselte.

- Hagyd abba! – kérte, mikor levegőhöz jutott. – Ne tedd ezt, hallod? – sírta.

A könnyei állítottak csak meg. Felemeltem a fejem, és megláttam szenvedő tekintetét. Azonnal elléptem tőle és némán figyeltem, hogy megpróbálja rendbe hozni a ruhája felső részét, amit széttéptem.

- Miért bántasz? – szipogta közben. – Mit tettem?

- Lefeküdtél Mike-kal – suttogtam. Nem bírtam ránézni sem, elfordultam.

Erre megdermedt a mozdulat közben és közelebb lépett.

- Hogy mit csináltam?

És még tagadja… Majdnem felröhögtem. Hogy tagadhatja, ami ennyire nyilvánvaló.

- Miből gondolod, hogy bármit is tettem vele?

- Az előbb együtt lifteztetek fel, és láttam, hogy hagytad magad megcsókolni! – vágtam hozzá a szavakat.

- Az előbb… De hát most szálltam ki a taxiból, az ég szerelmére! – zokogott tovább. – Hogy liftezhettem volna vele az előbb?

- Ha nem te voltál, akkor mégis kicsoda? – néztem rá fájdalmasan. – Van netán egy ikertestvéred, akit eddig rejtegettél?

A sírása elmúlt. Most már csak döbbenten nézett rám. És nem szólt egy szót sem. A liftkezelőhöz lépett, és benyomta az ő emelete gombját. Lassan megindultunk felfelé. A ruhája pántját éppen csak össze tudta fogni a vállán. Elszégyelltem magam, hogy tehettem ezt vele. Túl élénken élt bennem, amikor egyszer megerőszakoltam.

Most mégis nekem fájt jobban, amit tett. Épp, mielőtt elértük volna a megfelelő emeletet, újra benyomta a stopgombot.

- Tudod, tényleg elegem van belőle, hogy nem bízol bennem – mondta fojtott hangon.

- De hogyan bízzak, ha… - akartam közbevágni, de a tekintete elhallgattatott. Igaza volt. Esélyt sem adtam, hogy megmagyarázza.

- Nem feküdtem le Mike-kal. És senki mással. Amióta ismerlek. Nagyon sajnálom, ha ezt nem tudod nekem elhinni. Én elnéztem neked Brooke-ot. Elnéztem Carol szarságait, amikkel közénk akart állni, majdnem sikeresen. Még azt is elnéztem, amikor egy kurva bugyit találtam a kibaszott zakódban! – Már annyira kiabált, hogy tartottam tőle, a lányunk is felébred a hangjára. – De most elegem van! – ezt viszont már olyan megtörten mondta, hogy összeszorult a szívem. És sejtettem, hogy valami nagyon rossz fog következni. Bejött. – Menj el innen, Rob. Hagyj engem békén…

Ezzel fogta magát, és kiszállt a liftből. Én még nem voltam képes megmoccanni. Még mindig azt hittem, hogy megcsalt, de a szavai mindennél mélyebb sebet ejtettek bennem. Hallottam csapódni a szobája ajtaját is. Utána kell mennem! Meg kell próbálnom… magam sem tudtam, hogy mit, de meg akartam tenni mindent, hogy ne így váljunk el… Abba belehalnék! Meg egyáltalán, akárhogyan szakadna meg a kapcsolatunk, azt én nem élném túl.

Akkor hagyjam, hogy megcsaljon Mike-kal? – jött belőlem a kérdés. Viseljem el a kicsapongásait, és örüljek, hogy vele lehetek? A kín majdnem a földre taszított. Ehelyett kiléptem a liftből. Igen, még azt is elviselném, de elveszíteni nem akarom! Bár most mondta, hogy nem történt semmi… mióta ismer, senki mással.

Az ajtajához léptem, és bekopogtam. Kathy nyitott ajtót, de a lánc megakadályozott benne, hogy beléphessek.

- Megmondanád Krisnek, hogy beszélnünk kell? – kértem.

- Sajnálom, azt mondta, ne engedjelek be – nézett rám bocsánatkérően.

- Akkor állj odébb, betöröm ezt a szart, és bemegyek magamtól.

Riadt tekintetet vetett rám, de nem moccant. Kezdett elfogyni a türelmem.

- Kathy – szóltam rá, de ekkor hangokat hallottam a folyosó végéről. Egyre közeledtek. Nem akartam közönséget ahhoz, amit tenni készülök, ezért megvártam, míg elmennek mellettem.

Utánuk pillantottam. Mike volt az. És Kristen. Azaz… Most közelebbről láttam, mint az előbb a hallban. Ez nem Kristen volt… Különben is, hogyan cserélne ruhát öt perc alatt harmadszor?! Ez nem egy film, hanem a való élet!

- Bent van a feleségem? – kérdeztem Kathytől, aki elhúzta a száját.

- Hol másutt lenne?

Újra a párocska felé néztem. Ez tényleg nem Kristen volt. csak nagyon hasonlított rá. Alig mertem elhinni, hogy ez igaz lehet. Megkérdeztem Kathytől, ki az a nő Mike mellett, mire közölte, hogy ő Cybille, a nejem testdublőre.

- A testdublőre? – képedtem el. Neki nincs szüksége testdublőrre! Tökéletes az alakja! De tényleg hasonlítottak ezzel a nővel.

- Igen, most Mike-kal kavar, de megvolt már neki Howard, Luke, Craig, Brian, John, Blake… az apám… - Fogalmam sem volt róla, kiket sorol. A pár eltűnt a folyosó másik végén. Csak egy pillanatig csodálkoztam, hogyhogy nem szólt be nekem Mike, majd elkiáltottam magam.

- Kristen!

Semmi. Csak Kathy próbált meg lepisszegni, de hiába.

- Hallgass el, mert Becky már alszik – lépett a résen át a látóterembe szerelmem. A szétszakított ruháját egy köntösre cserélte.

- Kérlek, beszéljük meg – mondtam halkabban, mert a szomszéd szobák ajtóit is kinyitották egy páran.

- Rob… – csóválta a fejét, engem pedig ismét hatalmába kerített a rettegés. – Nem – mondta, majd megfordult, és visszament a hálóba.

Kathyre pillantottam, aki sajnálkozva vállat vont.

- Engedj be, aztán tűnj el innen – suttogtam neki. Láttam, hogy fontolóra veszi a dolgot. Azon is elkezdtem gondolkodni, hogy mit ajánlhatnék fel neki cserébe, de önzetlenebb volt ennél. Halkan kioldotta a zárat, és helyet cseréltünk. Még odasuttogtam neki egy köszit, és már ment is. Én már hangosabban csuktam be az ajtót, és a háló felé közelítettem.

Kristen ott sírt bent, az ajtónak háttal, összegömbölyödve az ágyon. Lassan odaléptem hozzá, és megérintettem a vállát.

- Ki fogom rúgni Kathyt – zokogta.

- Nem te alkalmazod, nem rúghatod ki – feleltem.

Mivel már úgyis tudta, hogy itt vagyok, mellé ültem, és a karjaimba vettem.

- Bocsáss meg – suttogtam a hajába temetve az arcomat.

- Adtam neked valaha okot, hogy kételkedj bennem? Bármilyen konkrétumot, hogy azt hidd, megcsallak akár Mike-kal, akár más valakivel?

Nem, ő sosem adott. Csak mindig a körülmények. De azok túl sűrűn…

- Nem – mondtam.

- Akkor miért nem bízol bennem? Az a lány, akit láttál, a film ügyeletes kurvája volt, nem pedig én! – emelte fel a hangját. – Mike csak azért kefélgeti, mert hasonlít rám, de ez is… szánalmas…

- Kris – emeltem fel a fejét, hogy rám nézzen. Nekem fájt az, amit az ő szemeiben láttam. – Ne haragudj, de annyira… úgy tűnt, hogy te vagy az. Meglepetést akartam szerezni azzal, hogy idejöttem hozzátok a hétvégére, erre mit látok?! Hogy te – azaz egy lány, aki kiköpött a másod – Mike-ot falja a liftben. És állítólag veled vacsorázott – mutattam rá még egy tényre. – Legalábbis Kathy azt mondta…

- Körülbelül tízen vacsoráztunk együtt a többiekkel, Mike jött értem, amikor indultunk, nem hozta a többi nyolcat is.

Így már összeállt a kép. És megint idiótát csináltam magamból. Csoda, hogy Kris még nem hagyott el emiatt. Azaz… pár perce azt mondta, hogy nem akar látni többé. Most meg itt van a karjaimban. Az egyetlen pillanatnyilag legalapvetőbb módon akartam meggyőzni, hogy ne küldjön el.

Megcsókoltam, de csak egy pillanatra viszonozta, utána eltolt magától.

- Hagyjuk ezt, Rob… - Kábán figyeltem, ahogy az ágy túlsó végébe húzódik előlem. Rosszul esett, hogy már az érintésemet sem akarja. – Megint megbocsátok, te meg megint előhozod ezt az első adandó alkalommal…

Némán figyeltem, ahogy letörli a könnyeit és kifújja az orrát. Aztán felállt, odament az ablakhoz, és kibámult rajta.

- Szeretlek – súgtam. Nem hatotta meg.

- Elegem van ebből, érted? – kérdezte fáradtan.

- Megváltozom! – fogadkoztam.

- Nem kell megváltoznod! Csak bízz bennem.

Ez még egyszerűbbnek tűnt.

- Bízni fogok! – ígértem.

Erre megfordult, keresztbe tette a karjait a melle előtt, és percekig csak nézett engem. Én meg őt.

- Szeretném elhinni, hogy legközelebb nem csinálsz ilyesmit, de…

- Az életemre esküszöm!

Megint sokáig csak nézett. Utána elindult felém, megállt mellettem. nem mertem megérinteni. Igyekeztem annyi könyörgést sugallni a tekintetemmel, amire csak egy egész csapatnyi kiskutya lenne képes, akiket megszidtak.

- Az a szerencséd… – kezdte, és közben az ölembe ült.

- Hogy szeretsz? – fejeztem be a mondatát reménykedve, de megcsóválta a fejét.

- Hogy nem Becky életére esküdöztél – mondta, miközben átkarolta a nyakamat.

A köntöse lecsúszott a válláról, mire megláttam rajta egy lila foltot. Újra elszégyelltem magam, és elhatároztam, hogy picit később még csókokkal fogom gyógyítani a kezem nyomát. Egy vadállat vagyok – szidtam magam. Meg sem érdemlem ezt a nőt… Mielőtt viszont összetörhettem volna lelkileg, ráébredve, hogy nemrég igenis elzavart – vagyis nem kellek neki annyira, mint szeretném –, meg akartam nézni a lányunkat, hátha őt is utoljára láthatom.

Kristen felállt az ölemből, és a szomszédos szobába vezetett. Becky ott feküdt, a maciját ölelte, és édesen szuszogott. Megsimogattam a hajacskáját, bár inkább csak körberajzoltam, nem mertem igazán érinteni, hogy ne ébresszem fel, és a neki szánt puszit is az anyukája kapta meg. Aki kapott még egyet. És még egyet, mivel viszonozta is. aztán ez csókká vált.

Fogalmam sem volt, hogy most tényleg megbocsátott-e, vagy talán egy picit örül nekem, de meg akartam győzni róla, hogy szükségem van rá, és neki is rám.

- Ne haragudj rám – kértem pár perccel később, a hálószobába lépve. Felé fordultam és magamhoz öleltem. – Tudom, hogy egy idióta vagyok, de az a lány teljesen úgy néz ki, mint te, és… Mi a fenét gondolhattam volna?!

Kristen halkan felsóhajtott, de legalább visszaölelt.

- Akkor sem kellett volna ennyire kiborulnod ahelyett, hogy megkérdezel.

- Kérdeztelek… - feleltem tétován. Csak ő nem értette, miről beszélek, és én azt hittem, így próbálja titkolni az egészet. – Nem felejthetnénk el? – emeltem fel az állát és kerestem a tekintetét.

Szerelmem szeme megrebbent, majd lehunyta, és arcát a mellkasomba temette.

- Meddig akartál maradni? – kérdezte.

- Vasárnapig vagyok kirúgva. Hétfőn újra forgatunk.

- És… sikerült már jó útra térítened Allisont? – Először nem értettem, hogy érti, aztán leesett. Felnevettem a képtelen ötleten.

- Ha valakit bárhova is terelgetni akarok, az te vagy – húzódtam el tőle picit, hogy a nyakát kezdjem el aztán csókolgatni. – És nincs is olyan messze a hely, ahova terelni szeretnélek – indultam el vele az ágy felé.

- Rob – állított meg mégis. Tenyere perzselte a mellkasomat, és nem használt az érintése a józannak maradásom tekintetében, amikor lejjebb is merészkedett, bár csak a hasamig, de ez is elég volt, hogy majd’ felgyulladjak érte. – Ezzel még nincs megoldva semmi – rázta a fejét enyhén lemondóan.

- Bízom benned ezentúl, megígértem! – fogadkoztam ismét.

- És nem leszel féltékeny, ha holnap egész nap Mike-kal kell lennem? – Máris az voltam. De uralkodtam az érzéseim felett.

- Nem leszek – mondtam. – Beckyvel a nyomodban leszünk, akármerre mész, Mike-nak eszébe sem fog jutni, hogy összetévesszen az alteregóddal.

Erre végre elmosolyodott.

- Hidd el, én is megdöbbentem, mikor először szembetalálkoztam a hús-vér tükörképemmel – fintorodott el.

- Annyira nem is hasonlít rád – suttogtam újfent a nyakába. – Te sokkal szexibb vagy – harapdáltam is meg kicsit, mire felkuncogott. – Sokkal kívánatosabb… és érzékibb – minden szava után újabb csókot kapott a bőre. Az ízétől felforrt a vérem, és őrülten száguldani kezdett az ereimben, egy bizonyos testrészem felé. – És te vagy a prototípus.

Ekkor már a szája közelében jártam, nem haboztam hát megcsókolni.

Végre úgy viszonozta a csókomat, ahogy azt a viszontlátásunkra is elképzeltem. Tudtam, hogy az újabb tüske még benne van az eszement viselkedésem miatt, de most jó mentségem volt megőrülni: fogalmam sem volt arról a testdublőrről. A forgatáson egyszer sem láttam dupla Kristent. De megnyugtatott - sőt, örömmel töltött el - a tudat, hogy az egyetlen eredeti az enyém. Mike-nak csak másolat jut.

Ezen gondolat után ki is zártam a fejemből mindenki mást, hogy csak a feleségemnek szenteljem minden figyelmemet, aki éppen eltolt magától, de csak azért, hogy egy lépést hátráljon, lecsúsztassa magáról a köntösét és egyetlen apró bugyiban csábító pózba vágja magát az ágyon.

Rekordgyorsan téptem le magamról a ruháimat, mégis legalább egy percig tartott, mire mindtől megszabadultam. Kedvesem természetesen nem állta meg, hogy tovább ne húzza amúgy is megtépázott idegeimet, ezért kegyetlen dolgokat művelt: folyamatos nyögéseket hallatva simított végig először a mellein, aztán a derekán, hogy végül egyik kezét szélesre tárt lábai közé csúsztassa. Ö felsikkantott, én viszont meghaltam, amikor azt láttam, hogy egy csekély simogatás után eltünteti magában az ujjait.

Végre nem volt rajtam akadály, ami megállíthatott volna, hogy megadjam neki, amire én is vágytam, de mégis máshogy cselekedtem. A kezét félretoltam, és a nyelvemet löktem az ujjai helyére. Egy újabb sikolyt követően a teste megrándult, mézédes nedvei a számba áramlottak, és minden izma megfeszült.

A nevemet kiáltotta a gyönyöre pillanatában. Ekkor emelkedtem csak fölé és merítettem már-már kínzóan feszülő testem nőiessége lágy redői közé. A tüze szinte perzselt. Nem apróztam tovább a szenvedélyt, heves és gyors lökéseimet csak csókjaink gyengédsége kompenzálhatta. Kristen karjai és lábai szorosan öleltek, miközben egyazon ritmusban mozogtunk a szerelem táncára.

Sűrű nyögések közepette léptük át a mennyek kapuját, miközben nyelvünk ismételten kéjes csókba olvadt.

Zihálásunk egy ideig még betöltötte a szoba csendjét, cirógatásaink pedig boldog és szerelmes álomba kísértek bennünket.

A másnap reggel egy idegen szobában ért, egy idegen helyen. Egyedül. Pedig úgy emlékeztem, hogy Kristen is velem volt még az éjjel. Ahogy körülnéztem, megnyugodva fedeztem fel a ruháit szerte a szobában, és mintha Becky nevetését hallottam volna szállni a levegőben.

Kiugrottam az ágyból, magamra kaptam a farmeremet, és életem két szerelmének a keresésére indultam. De csak az egyiket találtam a nappaliban. Becky Kathy karjaiban viháncolt éppen. Amint meglátott, apró kezeivel felém nyúlt, és vígan kiáltozta:

- Pa-aaa!

Mosolyogva menten oda érte, és elvettem a félmeztelenségem láttán pirulva elforduló Kathytől. Más esetben tán én is zavarba jöttem volna, most azonban az én kis hercegnőm kötötte le minden figyelmemet, aki épp valami ragacsot kenegetett az arcomra. Amikor megpuszilgattam, ő is elég ragadósnak tűnt.

- Csirizbe mártottad a lányomat? - kérdeztem Kathvtől, aki egy újságba temetkezett a látványom elöl.

- Nem – motyogta.

Vállat vontam, majd elraboltam a csöppséget. A fürdőbe mentem vele, és együtt álltunk be a zuhany alá. Ami elég meggondolatlan dolog volt, mint utóbb kiderült. Ugyanis egyik kezemmel őt kellett tartanom, miután a kis testét lemosdatva a sajátom következett volna. Nagyjából mégis megoldottam, majd mindkettőnket szárazra töröltem, és puha bababőrét teleszórtam puszikkal.

Végül felöltözve mentünk vissza Kathyhez a nappaliba. Most már ő is fellélegzett: volt rajtam póló. Megérdeklődtem, merre van a feleségem, mire közölte, hogy megint Mike-kal ment el. A kérdésemre, hogy nem tudja-e, ezúttal hova, annyit felelt, hogy az ismeretei szerint a hotel egyik különtermében van valami sajtótájékoztató. Újra a gondjaira bíztam a lányomat, majd szerelmem keresésére indultam.