Married Life - 25. fejezet

Sziasztok!

Jenny rám bízta a teendőket, úgyhogy most én fűzöm a fejezethez, hogy nem fűzök hozzá semmit :D :) Olvassátok, élvezzétek :P :)

Szil

25. fejezet

- Kristen, esküszöm, nem tudom, hogy került hozzám ez a… tanga – emeltem magasra a hozzám vágott ruhadarabot, és elborzadva néztem rá.

- Rob… – kezdte. Tiltakozva felém emelte a jobb kezét, miközben lehunyta a szemét. – Ne próbáld… Ne próbáld nekem bemagyarázni, hogy nem tudsz semmit. – Hangja szinte remegett az idegességtől, vagy az elfojtott sírástól. – Múltkor rúzsfoltos voltál. Aztán az a kibaszott interjú. Most meg… ez. – Hadonászott a kezével.

- Kicsim…

Tiltakozni akartam, megmagyarázni, hogy az egész egy nagy félreértés, és én is csak áldozata vagyok vélhetően Carol bosszújának, de nem tudtam folytatni a megkezdett mondatot, mert a keze a számra tapadt.

- Ne… mondj… semmit! Takarodj! – kiabálta. – Tűnj el, Rob!

Döbbenten álltam. Ennyire még sosem láttam kiakadni, még akkor sem, amikor a depresszió kínozta. Azt nem tudtam, hogy gondolja, csak a szobából távozzak, vagy magából a házból, de sejtettem, hogy az utóbbiról lehet szó.

A lábaim viszont nem engedelmeskedtek, és tétovázásomat kihasználva Kristen a vállamra csapott.

- Szemét – zokogott fel.

Hogy újabb csapásait megakadályozzam, megfogtam a csuklóját, és kisebb hadakozás után sikerült a teste mellé szorítanom. Feje lehanyatlott, neki a mellkasomnak, és máris éreztem, hogy a könnyeitől átnedvesedik az ingem.

- Sosem csaltalak meg – mondtam, mielőtt újabb erőt gyűjtene a tomboláshoz. – Tényleg nem tudom, hogy került hozzám, és ki tette a zsebembe. Csak sejtem, hogy az a kurva lehetett – sziszegtem, és indulatos hangomra kissé megemelte a fejét. Halk sóhaj hagyta el az ajkam, mert kezdtem némi esélyt látni rá, hogy esetleg kimagyarázhatom magam, ezért gyorsan folytattam is. – Próbálkozott. De nem voltam vevő rá, gondolom ezért a bosszú. Különben is, gondolj bele, ha lett volna valami, akkor bugyi nélkül megy el? Szerinted nem tűnt volna fel neki, hogy hiányos az öltözete?

- Egyszer az én bugyimat is elvitted.

Erre tényleg nem tudtam mit válaszolni. Ha nem lett volna ennyire komoly a helyzet, valószínűleg mosolygok a szavain. Most viszont nem mertem megkockáztatni.

- De az már használhatatlan volt, mert elszakítottam – válaszoltam végül halkan.

- Mert sosem bírsz magaddal.

- Mert megőrjítesz – suttogtam a hajába, és óvatosan megkockáztattam, hogy a kezem a tarkójára simuljon.

Nem lökött el, és ezt apró győzelemként éltem meg. Amikor viszont másik kezem a csípőjére simult, megmerevedett a teste.

Rögtön átkozni kezdtem magam meggondolatlanságomért, de mielőtt bármit is reagálhattunk volna, megszólalt a mobilom.

Csodálkozva néztem a kijelzőre, és agyam hirtelen elöntötte a düh.

- Mi a faszt akarsz, te ribanc?! – üvöltöttem. – Holnap visszakapod a rohadt tangád, és feldughatod magadnak.

Észrevettem, hogy Kristen összerezzen a hangomtól, és észbe kapva halkítottam le magam a mondat végére, nem akartam, hogy Becky felébredjen.

Carol zavart dadogására viszont nem számítottam. Döbbenetem csak nőtt, amikor közölte, hogy azért hívott, mert elnézést szeretne kérni a viselkedéséért, és közölte, fogalma sincs, milyen alsóneműről beszélek.

Miután válasz nélkül kinyomtam a hívást, ránéztem a rejtélyes ruhadarabra.

„Kié vagy?” – méricskéltem.

Azt hittem, gondolom a szavakat, de Kristen váratlan, gúnyos nevetése másról árulkodott.

- Lehet, hogy Stephé? – pislogtam.

- Szánalmas vagy.

Kristen el akart menni mellettem, ki a szobából, de utána kaptam, és szorosan a falnak préseltem.

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy vele is kikezdtem?

Dühösen meredtünk egymásra, de szemem lassan lejjebb siklott, a piros csodára. Egyre szaporább lélegzettel gusztáltam a halmokat, amiket csak ímmel-ámmal takart a csipke. Kezem önálló életre kelt, és izgatóan simított végig rajtuk.

Kristen szájához hajoltam, hogy megízleljem ajkait, ő viszont fejét félrehajtva adta tudtomra, hogy nem kér belőle.

A simogatást viszont nem hagytam abba, sőt, egyre intenzívebben köröztem mellbimbóin.
Egyik kezem megindult a hasán keresztül a lábai közé, mire beharapta az ajkát. Tudtam, hogy élvezetének hangját akarja elfojtani, és kíváncsian vártam, vajon meddig bírja. Félretoltam a könnyű anyagot, és amikor két ujjam bevezettem vágytól nedves barlangjába, elszakadt nála a cérna, és nyögve kapaszkodott a vállamba.

Ismét kísérletet tettem rá, hogy megcsókoljam, de kitérve előlem fejét a vállamnak döntötte.
Majd megőrültem érte, hogy hozzámérjen, viszont úgy tűnt, ez most elmarad, és csak én kényeztethetem őt a végtelenségig.

Ez a gondolat szimpatikus volt, ezért rögtön hozzá is kezdtem tervem megvalósításához.
Ujjaim gyorsabb ritmusra váltottak, és amikor éreztem, hogy már csak pillanatok választják el a gyönyörtől, hirtelen megszakítottam a kontaktust.

Elkínzott arccal emelte rám a szemeit, de nem törődve vele felkaptam, és a fürdőszobába vittem.
Fél kézzel megnyitottam a zuhanyt, a másikkal a karját fogtam, nehogy elszökjön, bár ziháló lélegzetéből ítélve nem valószínű, hogy ilyesmi megfordult a fejében.

Amikor kellemesnek ítéltem a víz hőmérsékletét, lesimogattam róla a fehérneműt, majd én is megszabadultam az utálatos ruhadaraboktól.

Beléptem a fülkébe, és magamhoz vontam remegő testét. Egy rövid ideig csak álltam, és öleltem őt, majd felemeltem a tusfürdőt, és nyomtam egy adagot a kezemre.

Felnyögött, amikor kezem újra a lába közé siklott. Most a csiklóját kezdtem kényeztetni, és végre magamon éreztem finom ujjait. Elakadt a lélegzetem, ahogy térdre ereszkedett előttem, és végighúzta nyelvét lüktető vágyamon. Még volt annyi lélekjelenlétem, hogy elfordítsam a zuhanyfejet, ne menjen az arcába a víz, de amikor szája teljesen körülölelt, megszűnt a külvilág. Váltakozó ritmussal mozgott rajtam, hol gyorsan, hol lassan, de amikor éreztem, hogy robbanni készülök, felállt.

Levegő után kapkodva támasztottam kezem a fülke falának, és értetlen szemekkel néztem rá.

- Csak visszaadtam – suttogta Kristen, de ajka máris a számon volt.

Feneke alá nyúlva emeltem magamhoz, és egyből el is tűntem benne. Egyik kezével a vállamba kapaszkodott, másikkal a zuhanyfejbe.

- Ez is… le fog… szakadni, mint… a múltkor – nyögtem a lökések közepette, de rájöttem, hogy már egyáltalán nem izgat, mert egy hatalmas sikítással Kristen elélvezett, és ezzel engem is a fellegekbe repített.

Pár percig még a vállamon pihegett, én pedig hátam a falnak döntve próbáltam talpon maradni.
Közben visszafordítottam felénk a vízsugarat, és hagytuk, hogy végigszántsanak bőrünkön a cseppek.

Már megtörölközve, és a fürdőlepedőt magunk köré tekerve mentünk a hálószobánkba. Újra eszembe jutott a zuhanyfej, és örültem, hogy ez kivételesen megúszta.

Gondolkoztam, hogy magamra vegyem-e a pizsamaalsóm, vagy esetleg lesz folytatása az együttlétünknek, de mivel Kristen épp a hálóinget húzta magára, letettem a dologról, és én is felöltöztem.

Továbbra is reménykedve bújtam a takaró alá, és hátulról hozzásimultam.

- Derítsd ki, kié a tanga.

- Oké – nyögtem, és kissé fészkelődni kezdtem a kényelmetlen téma miatt.

Nem kellett volna, mert ágyékom máris vágytól duzzadva feszült Kristen fenekének.
Próbáltam valami másra gondolni, mint a szex, de nem sok sikerrel. Kristen megérezhette, hogy dudorodik az alfelem, mert arrébb húzódott.

Csalódottan sóhajtottam. Hiú ábránd volt azt hinnem, hogy most már minden rendben köztünk.
A hátamra fordultam, és próbáltam rájönni, mikor is kerülhetett hozzám a káoszt okozó bugyi. És főleg, hogy ki került hozzám annyira közel, hogy beletegye a zsebembe, és miért tette. Egy fokkal sem lettem okosabb, viszont a vágyam lassan csillapult, és elnyomott az álom.

Utáltam, hogy reggel van. Nem azért, mert a reggelek általában utálatosak, hanem mert megint el kellett mennem, és ráadásul a délután egy részét a hülye picsával töltenem. Ráadásul egy nappal közelebb került Kristen elutazásának időpontja.

Miközben a reggelimet fogyasztottam, elhallgattam anya és lánya aranyos gügyögését, és tényleg úgy tűnt, teljesen normális család vagyunk. Már egészen kezdtem magam beleélni a gondolatba, amikor Kristen odahozta nekem a tangát, és én felnyögtem, amikor az ölembe dobta.
- Ezt esetleg visszaadhatnád a tulajdonosának.

- Ha tudnám ki az… - Gyilkos pillantása belém fojtotta a szót, de csak egy pillanatra. – Te is tudod, hogy nem csaltalak meg, Kristen. Pláne nem Carollal – hajtottam a magamét. Közben szemem végigpásztázta fenekét, amire izgatóan simult rá a farmer, és éreztem, hogy máris fellobban bennem a vágy.

- Igen, szeretném hinni. Csakhogy, gondolom nem vagy fából. – Itt felnevetett a képtelen ötleten, mert valljuk be, ez tényleg nem volt rólam elmondható. Legalábbis ha a feleségem volt a közelemben. Más nőkre viszont immunis voltam, csak ezt valahogy nem akarta felfogni az a személy, aki nélkül nem tudtam elképzelni az életemet.

Aztán rájöttem, hogy ez fordítva is igaz, hisz én is eleget szenvedtem alaptalan képzelgéseim miatt, amik Mike miatt voltak.

- Szeretlek – néztem rá könyörgő szemekkel, hogy végre értse már meg, én is szenvedek ettől az egész helyzettől, amibe kerültünk.

Lehajtott feje, és beharapott szája arról árulkodott, fontolgatja a hallottakat. Kihasználtam pillanatnyi megingását, és hozzá léptem.

- Gondolod, hogy ki tudnál belőlem váltani ilyesmit, ha nem így lenne? – vontam a kezét nadrágom elejére, ami az előbbi gusztálgatás hatására félreérthetetlenül dudorodott.

- Chhh. Te is csak pasi vagy!

Sértetten fordultam el.

- Még jó, hogy pasi vagyok – morogtam. – De nem a farkam irányít. Vagyis dehogynem, viszont kizárólag rád gerjed. Mindegy. Úgyis hiába magyarázkodok, hisz meg sem próbálsz hinni nekem. És egy kis bizalmat is adhatnál. Nem én tehetek róla, hogy folyton ilyen faszságok történnek velem. – Egyre hangosabban beszéltem, de amikor megláttam Becky nagyra nyílt szemeit, elhallgattam.

Elszégyelltem magam, hogy így beszéltem előtte. A végén még valami káromkodás lesz a második szó, amit kimond. Dühös voltam magamra, amiért ismét nem figyeltem eléggé, és előtört belőlem az indulat. Ettől viszont még idegesebb lettem, és azon gondolkoztam, normális vagyok-e.

Meglepődtem, amikor Kristen kezei hátulról átkaroltak.

- Tudom, hogy nem csaltál meg – suttogta. – De annyira félek, hogy egyszer csak rájössz, szürke kisegér vagyok. Belehalnék, ha elveszítenélek. Az életemnél is jobban szeretlek.

Megfordultam, és mivel vallomása erősen elszorította a torkom, meg sem próbáltam kimondani, mit érzek. Viszont a szám beszélt helyettem, és számomra is megdöbbentő szenvedéllyel csókoltam meg. Iszonyatos vágy tört rám, hogy magamévá tegyem, és ő is úgy kapaszkodott belém, mintha az élete múlna rajta.

A sors viszont ismét kegyetlen játékot űzött velünk, mert kopogtak. Kétségbeesetten nyögtem fel, és homlokom egy pillanatra Kristenének döntöttem.

- Muszáj, hogy lehűtsem magam – hagytam ott végül.

Erős lelkiismeret furdalásom volt emiatt, de nálam szemmel látható jele volt iménti akciónknak, és nem akartam Krstent sem kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy így mutatkozom Dean előtt.

Amikor úgy-ahogy lehiggadtam, csatlakoztam a nappaliban lévőkhöz.

Mostanában elég sok olyan hatás ért, ami döbbenetet váltott ki belőlem, amit viszont most láttam, attól az állam is koppant. Ez az év lehetne a nagy döbbenetek éve – gondoltam, aztán azon kezdtem agyalni, mit keres Deannél a tanga, és miért szorongatja vörös fejjel. Kezdtem azt hinni, hogy félreismertem a testőrt, és inkább tőle kellene féltenie Kristennek, mint a nőktől.

Ösztönösen hátráltam egy lépést, mire mindketten rám kapták a pillantásukat.

- Bocs, Rob – hajtotta le fejét a testőr. – Ez… az én bűnöm.

Némileg megnyugodtam, hogy nem azt mondta, az övé, és érdeklődve vártam a magyarázatra.

- Stephé. Tegnap ameddig te meg Carol… szóval túl gyorsan végeztetek, és majdnem lebuktunk.

- Te és Steph? – kérdeztem bambán.

- Igen – nyögött fel. – De ne tudjatok róla, megölne.

- És miért nem a saját zsebedbe dugtad?! – háborodtam fel.

- Mert… - hüvelykujjával a szomszédos ház felé bökött, melyben jelenleg ő lakott. – Itt van anyám.

Nem bírtam ki, felröhögtem. Kristen viszont egy légyölő pillantást küldött felém, ezért gyorsan becsuktam a szám, így viszont a fulladás fenyegetett.

- Kint megvárlak – közölte Dean kissé sértetten, és a tangát szorongatva kilépett az ajtón.

- Na, látod, hogy én ártatlan vagyok, mint a bárány? – kérdeztem nagyképűen, és hagytam előtörni nevetésem.

- Kivételesen megúsztad – boxolt hasba Kristen. – Már azt hittem, homokos.

- Én is – vallottam be. – Gondolj bele. Mi lenne, ha egy pasi hajtana rám? Azért vicces lenne.

- Nem hiszem, hogy annyira élveznéd – simított végig a karomon, és megeresztett egy csábos mosolyt.

- Tényleg nem. Viszont megyek, mielőtt újabb hidegzuhanyra kényszerítesz.

Könnyű puszit leheltem a szájára, aztán gondolataimba merülve kezdtem neki a napnak.
Délelőtt lekötött a munka, délután viszont, hogy ne kelljen Carol hülye szövegelésére figyelni, Stepaniet és Deant tanulmányoztam. Csodálkoztam rajta, eddig hogy nem vettem észre, mi is zajlik köztük. Félreérthetetlen pillantások, lopott érintések, sóhajok… Csendben rázogattam a fejem minden újabb megnyilvánulásnál, de Steph egy idő után gyanakodva nézett rám, ezért leálltam vele, és csak néztem ki a fejemből, várva, hogy mielőbb hazaérjek.

Sajnos lassan érkezett el a pillanat, de amikor sóhajtva becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, tovaröppent minden feszültségem.

Kristen mosolyogva köszöntött, és egy édes csókot is kaptam. Miután Beckyt is megpuszilgattam, elégedetten vigyorogva ültem az étkezőasztalhoz.

- Mitől van ennyire jókedved? – tette elém Kristen a vacsorát.

- Tőletek! Mit csináltatok egész nap?

Kérdésemre halkan felkuncogott.

- Meglátogattuk Dean anyukáját. Azt hittem, egy házisárkányt fogunk a szomszédban találni, de egy kedves idős hölgyről van szó. És tudod mi a röhej? Hogy tud Steph és Dean viszonyáról. Teljesen felesleges volt dugdosnia azt a tangát.

Miközben az ételt fogyasztottam, elmesélte, mi minden került szóba. Legfőképp a sütemények készítése izgatta mindkettőjüket, amin azért meglepődtem, nem is gondoltam, hogy Kristen ennyire be tud lelkesedni bármilyen konyhai teendőtől. Viszont elégedett voltam vele, pláne, amikor elém tett egy tányér fahéjas sütit. A fahéjért megőrültem, és ezt ő is tudta. Örültem az apró figyelmességnek.

Egész idilli kezdett lenni a hangulat, amikor megszólalt a mobilja. Az ügynöke hívta a körúttal kapcsolatban, és szomorúan számoltam ki, hogy már csak öt napunk maradt a maival együtt. Egyedül az vígasztalt, hogy tudtam, holnap kell utoljára Carolt elviselnem, aztán elutazik végre.
Szerencsére ez gyorsabban bekövetkezett, mint vártam, mert másnap lemondták a programunkat, és mivel így sokkal előbb végeztem, mint amire számítottam, egész korán hazaértem.

Kristen és Becky viszont nem volt otthon, és egyből elfogott az idegesség, vajon merre lehetnek, de amikor felhívtam, megnyugtatott, hogy csak a szomszédban van, mert ígért Dean anyukájának egy receptet.

Egyből korogni kezdett a gyomrom, viszont sajnálatomra a vacsora még sehogy sem állt.
Gondoltam egy merészet, és elhatároztam, hogy kivételesen én lepem meg Kristent valami ínyencséggel.

Elővettem a szakácskönyvet, amit ő is használni szokott, és lapozgatni kezdtem. Kissé visszariasztott a sok bonyolult recept, és örültem, amikor rábukkantam egy tésztaféleségre, ami a könyv írója szerint egyszerűen elkészíthető.

Előkészítettem a hozzávalókat. Gyanúsan sokféle alkotóelem sorakozott a pulton. Már a tojások szétválasztásánál majdnem elvéreztem, de hajtott az önérzetem.

Nem foghat ki rajtam egy egyszerű recept!

Lassan tele lett minden tojáslével, és elhintett liszttel. Megállapítottam, hogy egész másképp fest a konyha, amikor Kristen ténykedik benne, de gondoltam, majd eltűntetem a disznóólat, miután végeztem. Az viszont egyre nagyobb lett, és lassan az edény sem fért el, amiben a tésztát kevergettem. Ráadásul csúszott is a kezem az olajtól, ami szintén az egyik összetevő volt, és egy hangos csattanással a padlón landolt a tál.

Elkeseredve néztem végig a hosszan elterült folyós tésztamasszán. A pulttól egész a nappaliig terjedt, de szerencsére a szőnyeg előtt egy centivel véget ért. Dühömben mindent a földre söpörtem, ami a pulton volt, és szép lassan beterítette a konyhát a lisztfelhő. Köhögve próbáltam levegőhöz jutni. Éreztem, hogy a por rátelepszik a szempilláimra is, és nagyokat pislogtam, hogy legalább a látásom ne szűnjön meg.

Feladtam. Elkeseredetten ültem le a földre, és vártam a csodát, hogy hátha magától eltűnik a kupleráj. Hiába szuggeráltam a szememmel a szétszóródott darabokat, egyik sem akart eltűnni. Már épp szedtem volna össze magam, amikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.

Gyorsan felpattantam, és léptem egyet előre, pont bele a tésztamasszába. Éreztem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj, aztán mintha lassítva élném át az eseményeket, zuhanni kezdtem hátrafelé. Már azt hittem, sosem érek földet. Amikor viszont mégis elértem, ütést éreztem a fejemen, és lassan elhomályosult minden.