Married Life - 42. fejezet

Sziasztok :)

Megjöttem. Bocs a késésért :P  De a lényeg a kövi, nem? :D

És most beképzelt leszek :PP sztem ez egy kurvajó fejezet lett :DD

De döntsétek el ti :)

Sok puszi nektek!

Szil

42. fejezet

Riadtan eresztettem el Wendyt, és pördültem Kristen felé, de a dühös ábrázat és a szikrát hányó szemek helyett egy mosolygós arcot láttam.

- Wendy, ehhez még szerintem is fiatal vagy – mondta, de aztán elpirult. Egyáltalán nem tetszett, hogy elpirult. Ezek szerint ő tizenöt évesen már…? Nem voltam benne biztos, hogy akarom-e tudni. – De ha mégis oda kerülsz, akkor a korosztályodból válassz valakit, hidd el, tényleg meg fogod találni a tökéletes személyt erre. Érezni fogod! – biztatta a lányt, aki félénk mosollyal nyugtázta mindezt, bennem azonban egyre nőtt a feszültség.

- Na jó, elég volt a hegyi beszédből, húzzatok aludni vagy… akármi mást csinálni. Én meg őrzöm az erényeimet – tessékelt ki aztán bennünket „kedvesen”, ám fintorogva fiatal pártfogoltunk, aztán magára csapta az ajtót.

Kérdőn fordultam Kris felé, ő viszont a hálószobánkat célozta be. Követtem.

- Becky? – kérdeztem.

- Már alszik – mondta, majd elkezdett vetkőzni. Ezt mindig szívesebben csináltam én magam, de most…

- Te hány évesen vesztetted el a szüzességedet? – szakadt ki belőlem a kérdés annak ellenére, hogy még mindig nem tudtam, akarom-e tudni.

Kris meglepetten pillantott rám, majd zavartan elmosolyodott.

- Számít ez? – kérdezett vissza. Valójában nem számított, csupán arra voltam kíváncsi, hogy Mike volt neki az első, vagy valaki más. Nem tudtam eldönteni, melyik verziónak örülnék jobban.

- Inkább nem – nyögtem, és elfordultam. Én is ledobáltam a ruháimat, és elindultam zuhanyozni. Ahol továbbra sem tudtam kiverni a fejemből a dolgot. Ha Mike volt neki az első, akkor… Akkor végem. Valószínűleg örök kapocs lesz ez köztük, bár én a magam részéről már alig emlékeztem a lányra, akivel tizenévesen először elbénáztam a szexet. Talán azért, mert nem jártunk utána már túl sokáig, és soha többé nem találkoztunk. Ők viszont…

Pár perccel később hallottam, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja. A zuhanyfülke párás falán át figyeltem, ahogy szerelmem anyaszült meztelenül belép, a ruháinkat – azt is, amit én vetettem hanyagul a földre az imént – bedobja a szennyes kosárba, majd határozottan felém indul. Beengedtem magam mellé, de…

- Ha szeretnéd, elárulom, hogy…

- Ne! – vágtam közbe. Ha kimondja Mike nevét, én biztosan belehalok. – Hagyjuk inkább, jó? – Mondjuk ez sem volt jobb, hogy csak feltételeztem a tényt, amelynek minden bizonnyal volt is valóságalapja.

Kris kezei végigfutottak a mellkasomon, egyelőre felfelé. Imádtam, ahogy simogat, mindig olyan óvatosan kezdte – kivéve olyankor, mikor nem bírtunk magunkkal –, mintha ez lenne neki az első alkalom… Felnyögtem. Most már mindig ez fog eszembe jutni?! – gyötrődtem az érintése alatt, amelyet viszont egyre jobban élveztem. A testemet sem tudtam befolyásolni. A kívánságaim egyértelműen látszani kezdtek.

Majdnem mindent elfelejtettem, a ránk zúduló víztől kezdve a ma esti Oscaron át Wendy nyílt felkínálkozásáig, egy dolog azonban nem hagyott nyugodni. Ki volt az a szerencsés, akit a feleségem először megtisztelt a kegyeivel? Mert azóta már nyilván többeket, na de… az első az más.

A válasz kiderítését elodáztam, mert a szóban forgó hölgyszemély a nyakam végigharapdálása után a mellkasomat borította csókokkal, hogy aztán elém térdeljen és a kezeivel már előbb keményre izgatott testrészemet vegye az ajkai közé. A csempének dőltem, a víz sugarát pedig gyengébbre állítottam.

Fantasztikus érzések járták át a testem, és piszkosul rövid idő alatt elmentem. Szinte fel sem fogtam. Kris olyan profi munkát végzett, hogy már csak a rám lesújtó gyönyör volt az, amit minden idegszálammal érzékeltem. Átfutott az agyamon, hogy és ezt vajon kivel fejlesztette ilyen tökéletesre, de pillanatnyilag túl tompa volt az eszem ahhoz, hogy ebbe jobban belegondoljak.

Ezután ismét felfelé haladt a nyelve a testemen, mígnem elérte a számat. Levegő után kapkodva csókoltam meg, és végre elég közel volt hozzám, hogy én is simogatni kezdjem. Sorra vettem az összes általam ismert erogén zónáját, mire reszketni kezdett a karjaimban, jóval azelőtt, hogy egyik lábát felemeltem volna, és eltűntettem benne az ujjaimat.

Egyelőre nem kívántam tovább menni, meg akartam várni, hogy szerelmem kellőképpen élvezze az érintésemet. Élvezte is. De még hogy! A számmal kellett elfojtanom a sikolyait, nehogy a házban alvó másik két nőneműt felébressze a hangjával. Beszereztem jó néhány harapást és karmolást, mire végül a karjaimba omlott. Még ekkor is vonaglott a kéjtől, amiben részesítettem.

Időközben én is megint felizgultam, ezért pár csóknyi pihenő után magamra emeltem, és most az ő hátát döntöttem a csempének, mialatt a csípőjébe markolva húztam fel őt lüktetve fájó férfiasságomra.

A nyögések most is végigkísérték szenvedélyes egyesülésünket, de ezúttal nemcsak arra figyeltünk, hogy a másiknak jó legyen, hanem arra is, hogy mi egyre közeledjünk a várva várt gyönyörig, majd együtt lépjük át annak kapuját.

Gyengéd cirógatások közepette fürdettük le egymást, mikor légzésünk és szívverésünk már újfent normális ütemet diktált, majd újabb szerelmes csókok által kényeztetve törölköztünk szárazra, és egy Beckyre vetett pillantás után bújtunk össze aztán a hálóban a takaró alatt.

Még nem bírtam elaludni. Most, hogy a szenvedély felszáradt az agyamról, megint eszembe jutott a közös zuhanyt megelőző téma. Azt hittem, Kris már elaludt, de tévedtem, mert amint az ujjaim megálltak a válla cirógatásában, ő felemelte a fejét a mellkasomról, és rám nézett.

- Nyugodtabb lennél, ha elmondanám? – kérdezte halkan.

- Fogalmam sincs – feleltem boldogtalanul. – Szerinted az lennék? – firtattam kíváncsian, de főleg rettegve attól, hogy máris kiböki, és engem a pokolba taszít.

- Szerintem igen – mosolygott rám egy pár pillanatnyi – számomra éveknek tűnő – töprengés után.

- Nem is tudom – haboztam tovább.

- Legalább egyszer s mindenkorra leszállnál végre Mike-ról – mondta.

Nem kaptam levegőt. Sejtettem, hogy az a tahó volt! Egy kicsivel sem lettem nyugodtabb. A rohadt életbe. És ezt képes így közölni?

Nem bírtam tovább a közelében lenni, úgy éreztem, szükségem van egy kis időre, míg lehiggadok.

- Tudtam, hogy ő volt! – morogtam összeszorított fogakkal, miközben lelökés helyett leemeltem magamról a nőt, akit az életemnél is jobban szerettem. Még így is. – Ki más lehetett volna? – dühöngtem aztán halkan tovább.

- Rob – méltatlankodott Kris, mialatt már a nadrágomat húztam magamra. – Ugye semmit nem fogtál fel az előző mondatomból?

- Dehogynem! – emeltem fel a hangom. – A te egyetlen és örök szívszerelmed, Mike volt az, akinek legelőször hagytad, hogy megkeféljen!

- Fejezd ezt be. És figyelj rám – szólalt meg megint az én idegességemtől eltérő síri nyugalommal. Én azonban nem figyeltem.

Elegem lett. Ennél jobban már csak azzal küldhetett volna padlóra, ha közli, hogy Becky annak a pojácának a lánya. De azt nem hittem volna el, volt ugyanis pár vonása a kiscsajnak, amit tőlem örökölt.

- Annyira biztos voltam benne, hogy ez lesz! – gurult méregbe ő is.

- Miért, mit vártál? Hogy majd tapsolok is hozzá? – Tudtam, hogy egyre feleslegesebben hergelem magam, hisz változtatni már úgysem tudok rajta, de aztán arra gondoltam, hogy ha már úgyis megint hülyét csinálok magamból, legalább ne aprózzam el.

- Azt vártam, hogy végighallgatod a kurva mondandómat! – kiabálta felém. Már az erkélyre vezető ajtó előtt álltam, és feltett szándékom volt elszívni a zsebemben levő doboz cigit, de erre visszafordultam.

- Mit akartál még elmondani? – sziszegtem felé mérgesen. – Azt, hogy ő nyalt ki először? Vagy azt, hogy vele tanultad meg, hogy kell úgy leszopni valakit, hogy azt higgye az illető, meghalt és a mennyekbe jutott? Kösz, de nem vagyok rá kíváncsi!

- Bazd meg – reagálta le röviden. Aztán felállt az ágyról, és magára tekerte a lepedőt. – Szeretlek! – vágta aztán hozzám. – De néha oltári nagy seggfej bírsz lenni! – Ezzel fogta magát, és a fürdőbe vonult. Az ablakok is beleremegtek abba, ahogy bevágta maga után az ajtót.

Követtem a példáját, ki akartam menni végre füstölni az erkélyre, de a lányunk hangját hallottam meg a gyerekszoba felől.

Remek – gondoltam bűntudatosan. Sikerült felébresztenünk. Vettem pár mély lélegzetet, és átmentem hozzá. Legnagyobb döbbenetemre Wendy megelőzött, és most a karosszékben ülve ringatta a kicsit.

- Hát te? – kérdeztem hülyén.

- A veszekedésetek a holtakat is felébresztette volna – vetette felém foghegyről.

- Bocs. – Nem állt szándékomban tovább mentegetőzni. – Most már átveszem, kösz – nyúltam Becky felé, majd miután megkaptam, hátat is fordítottam Wendynek. Most a lányomra volt szükségem ahhoz, hogy tényleg lehiggadjak.

- Tudod, tényleg seggfej vagy – közölte viszont velem a kiskorú. Dühösen fordultam meg, de hang nem jött ki a torkomon. Majd pont ő fog kioktatni! Hah! – Ha ennyire bele vagy pistulva ebbe a csajba – bökött a hálónk felé. – hogy még az én bájaim sincsenek rád hatással… – vágta pózba magát. Tisztára, mint egy hivatásos. – Akkor nagy barom vagy, ha egy ilyen semmiségen felhúzod magad.

- Ez nem semmiség – vitáztam vele is, immár suttogva, hogy ne ijesszem meg Beckyt, aki épp visszaaludni készült. – Te nem tudod, kicsoda Mike!

- Ó, dehogynem. És még mindig tartom magam ahhoz, hogy szerintem buzi. Nem dugta meg a nődet, hidd el nekem.

- De, sajnos igen – fordultam el ismét. Aztán leültem a Wendytől megüresedett székbe.

- Ahj! Miért vagytok ti pasik ilyen kurva bonyolultak? – csattant fel erre. Még sosem láttam ilyennek. Ijesztő volt. Vártam, mire akar kilyukadni. Úgy gondoltam, majd aztán tartok neki kiselőadást arról, hogy a nők mennyivel jobban azok. – És a felfogásotok is, mint egy óvodásé! Te tényleg nem látod meg a kibaszott erdőt attól a nyamvadt fától!

- Halkabban, ha kérhetem – szóltam rá, szentül elhatározva, hogy nem hallgatom végig, inkább elzavarom aludni. De nem figyelt rám. Folytatta.

- Kristen azt akarta közölni veled, hogy nem Mike vágta gerincre legelőször!

Legalább egy perc kellett, hogy felfogjam a szavait.

- Mi van? – ráztam meg a fejem aztán. – De hát azt mondta…

- Azt mondta, legalább egyszer s mindenkorra leszállsz Mike-ról – idézte Wendy a nejem nem is oly régi szavait.

- Igen – feleltem. – És?

Wendy közelebb lépett, lehajolt, tökéletes rálátást engedve nekem a dekoltázsára, amellyel most sem bírt elvarázsolni, majd egészen közelről a szemembe nézett, és úgy suttogta, szinte szótagolva, hogy felfogjam.

- Ez azt jelenti, hogy nem ő volt, te idióta! És sikeresen elbasztad a lehetőséget, hogy megtudd, ki volt valójában.

Egyre kevésbé tetszett, hogy egy majdnem tizenhat éves akar kioktatni, úgyhogy szólni akartam, azonnal húzzon a francba innen, és hagyjon engem békén, de mielőtt kinyitottam volna a számat, megtette magától.

Beckyre pillantottam, aki az újabb vita ellenére is elpilledt a karjaimban. Elgondolkodtam Wendy szavain. Ha igaz, amit mondott, akkor tényleg elbasztam. De ha mégsem… Bár, Kris is kiakadt azon, hogy nem hallgattam végig. Akkor viszont valaki más volt. De kicsoda? Nem akartam belegondolni, hány férfivel volt dolga előttem, ezért inkább úgy döntöttem, bocsánatot kérek tőle, és megkérem, ha lehet, soha ne mondja el az igazságot.

Felálltam, Beckyt néhány puszi után visszafektettem a kiságyába, majd vetettem még rá egy utolsó pillantást, és a szobánk felé indultam. A gyerekszoba ajtajában azonban ott állt Kristen.

- Elaludt? – kérdezte halkan.

- El – mondtam ugyanúgy.

Közelebb lépett, hogy saját maga is meggyőződjön róla, meghatottan elmosolyodott, majd rám pillantott – kevésbé szeretetteljesen.

- Szeretném… - kezdte, de leintettem.

- Ne – kértem csendesen. Aztán kézen fogtam, és a hálószobánkban vezettem. Ott fordultam csak felé újra. – Figyelj, valójában nem számít. Félreértettelek – motyogtam sután. – Bocsánatot kérek. Tudom, hogy nem ő volt.

- Nem, nem ő volt – erősített meg ebben. Bár megkönnyebbültem, újra felsorakozott előttem megannyi ismeretlen, és arctalan, de jobbnál jobb pasas, akikkel kapcsolatba kerülhetett az élete során, de lenyeltem a szavaimat, és csak szimplán átöleltem.

Visszaölelt. El sem mertem hinni, hogy ilyen könnyen megbocsátott.

- Tényleg seggfej voltam – suttogtam a nyakába.

- Az bizony…

- De azt mondtad, szeretsz – folytattam.

- Mert így is van.

- Oké. Akkor nem érdekel, hogy ki volt az. – Komolyan is gondoltam. Ő azonban megint ellentétesen cselekedett azzal, amit vártam.

- Én mégis szeretném elmondani – húzódott távolabb. Ezek szerint meg akar büntetni a hülyeségemért – gondoltam. Nagyszerű. De ha ez az ára, hogy maximálisan megbocsásson, akkor muszáj végighallgatnom.

Eleresztettem, majd leültem az ágy szélére, és a térdeimre könyököltem. Nem néztem rá, vártam, hogy kibökje, csak legyünk már túl rajta.

Kristen nem elégedett meg az eddigi kínzásommal, mert az ölembe mászott, szembe velem. A lepedő lecsúszott róla, pedig jól magára csavarta, és a derekánál is rendesen felgyűrődött. Forró nőiessége perzselte az ágyékomat, még így a nadrágon keresztül is. Gyötört a gondolat, hányan kalandozhattak már benne rajtam kívül. Ráadásul mesélni kezdett.

- Ez első alkalom csodálatos volt – kezdte. – Tényleg az a pasi nyalt ki először, és én is tőle tanultam meg, hogy kell úgy leszopni valakit, hogy… tudod. – Megkínoztak a szavai. Nem könnyített a helyzetemen az, hogy miközben ezt mesélte, nem hagyta, hogy elhúzódjak, hanem mind szorosabban ölelt, és mocorogni kezdett az ölemben.

- Kris…

- Még sosem éreztem azt előtte, és utána sem, hogy ennyire jó lehetne bárkivel – vallotta be. Máris a pokolban éreztem magam. Szóval egy vérbeli Casanovával hozta össze a sors, akit még én sem bírtam felülmúlni. Eddig mégis voltam olyan beképzelt, hogy azt higgyem, velem élvezi a szexet a legjobban.

Ez már sok volt. Éreztem, hogy elsápadok.

- Kérlek, ne folytasd – könyörögtem kegyelemért.

- Szerelmes voltam belé – nem adta meg a kegyelmet. Felnyögtem a fájdalomtól, amely átjárta a testem. – És még ma is szeretem. Lehet, hogy te már elfelejtetted az elsőt, de nekem örökké a szívemben marad az emléke.

Muszáj volt feltennem egy kérdést a hallottak tükrében.

- Szoktatok találkozni?

Remegve vártam a választ. Ha most azt mondja, hogy igen, akkor végem.

- Igen. – Végem!

Zihálva fordultam el, és le akartam őt emelni magamról, de túl szorosan tartott, bántani meg nem akartam.

- Engedj, kérlek – néztem a szemébe.

- Szeretkezni is szoktunk – sütötte le a szemeit. Nekem meg megállt a szívem. Máig megcsalna vele? Ez nem lehet igaz…

- Mondd, hogy ez nem igaz – csuklott el a hangom.

- De, igaz.

Ebben a pillanatban éreztem úgy, hogy tényleg vége a világnak. És ezt csak így közli… Semmi reményem.

- Miért teszed ezt velem? – néztem rá gyötrődve.

- Van még valami, amit nem tudsz – folytatta az ajkába harapva. Ennél rosszabb már úgysem lehetett. Felsóhajtottam, és vártam a végítéletet. – Mike volt az első barátom, de vele sosem feküdtem le – mondta eztán.

Ekkor vesztettem el a fonalat. De hát…

- Mi? – zavarodtam össze. – Akkor…

- Elhagytam őt, és nem másért, mint azért az illetőért, aki végül elvette a szüzességemet.

Percekig nem kaptam levegőt. És a szívem sem dobbant. Legalábbis úgy éreztem. Próbáltam visszaidézni az előbbi gyötrelmes kínokat okozó szavakat. Amelyeket most teljesen más szemszögbe állított ez az utolsó két mondat, amelyet kimondott.

Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ki miatt hagyta ott Mike-ot.

- Észre kellett volna vennem. – Még mindig alig mertem elhinni. – És nem is mondtad – suttogtam tovább hitetlenkedve.

- Azt hiszed, olyan fene büszke voltam rá, hogy húszévesen még szűz vagyok? – kérdezett vissza, miközben a hajamba túrt.

- De… nem is viselkedtél úgy… mint aki… mint akinek az az első alkalom… - dadogtam.

Minden pillanatára emlékeztem annak az éjszakának. Krisben egy csepp félelem nem volt, sőt, szenvedélyesebb volt, mint amire számítottam. Bár felsikoltott, amikor a magamévá tettem, de azt hittem, csak élvezetében teszi ezt, ugyanis utána a fenekembe markolt, és mozgásra ösztönzött. Ráadásul nem is vérzett. Ilyen nincs…

- Én voltam az… - kérdeztem, vagy mondtam; én sem tudtam pontosan.

- Te – mosolyodott el szerelmesen. – Sosem volt rajtad kívül más férfi az életemben… úgy…

A meghatottság könnyei szöktek a szemembe. De még volt egy-két elszámolnivalónk.

- Ha elmondtad volna, gyengédebb lettem volna – szólaltam meg, amint összeszedtem magam.

- Ha elmondtam volna, nem önmagadat adtad volna, hanem azt, akit nekem mutatni szerettél volna. De én téged akartalak.

Ez elfogadható magyarázat volt. Tényleg jobban vigyáztam volna rá, ha van róla fogalmam. Úristen… és én még azt hittem, hogy… Mert szánt szándékkal elhitette velem!

- Miért hagytál meg abban a hitben az előbb, hogy… megcsalsz? És hogy másba vagy szerelmes? – néztem rá helytelenítően.

Elpirult, és a nyakamba bújtatta az arcát. Magamhoz öleltem.

- Megérdemelted. Seggfej vagy. – Felnevettem. Tökéletesen egyet kellett értenem vele.

- Az. Egy szerelmes seggfej – egészítettem ki, majd felemeltem az állát, és megcsókoltam.

Visszacsókolt. Aztán lassan lekerült róla a lepedő, rólam meg a nadrág, és kisvártatva már csupaszon simultunk egymáshoz az ágyon. Megpróbáltam vele most olyan gyengéd lenni, mint akkor lettem volna. Úgy éreztem, sikerült is. Nem kapkodtam el semmit, lágyan cirógattam, és élvezettel figyeltem, ahogy először az ujjaimtól jut a csúcsra. Csak ezután helyezkedtem a lábai közé, és merültem el hívogató nőiességében.

- Szeretlek – suttogtam, mielőtt mozogni kezdtem volna.

- Szeretlek – súgta vissza boldogan csillogó szemekkel, majd kéz a kézben száguldottunk a gyönyörök legteljesebbike felé.

Igaza volt. Sokkal később, miután ő elaludt, de én még őt cirógattam, végiggondoltam mindent. Mike azért volt velem köcsög mindig, mert soha nem kapta meg azt, ami egy életre az enyém immár. Életemben tán először – de végérvényesen – fölényben éreztem végre magam vele szemben. És bár tartottam tőle, hogy lesznek még miatta harcaim Kristennel, biztos lehettem benne, hogy soha nem fog vele lefeküdni.

Boldog mosollyal az arcomon húztam magamhoz még szorosabban szerelmemet, és én is álomba szenderültem.