Married Life - 41. fejezet

Sziasztok :)

Ezt még tőlem kapjátok, de a következő már Szilé.

A kommenteket köszönjük (LL)

Jenny

41. fejezet

Egész délután azon járt az agyam, vajon mit talált ki Kristen, de nem volt mód rá, hogy faggatni kezdjem. A csapat velünk jött haza, és egész szürkületig ment a csevely, akkor Kellan kitalálta, hogy elmehetnénk meginni egy korsó sört.

Így is lett, beültünk egy közeli pubba, ott folytattuk az estét. Részemről vigyáztam, hogy ne vigyem túlzásba az ivást, mert terveim voltak éjszakára, és nem az alvás.

Különben is, ha bealszom, akkor a titok is titok marad holnapig, és ezt nem szerettem volna, lévén, hogy az én bőrömről volt szó.

Tíz körül Kellan elbúcsúzott. Felajánlottam ugyan, hogy aludjon nálunk, de hárította azzal, hogy egy barátjához megy, aki épp itt tartózkodik Londonban.

Megígértem neki, hogy vigyázni fogunk Wendyre, de magamban ismét elátkoztam a sorsot, hogy miért teszi ezt velem. Mit tenni azonban már nem tudtam.

Mondhatni, csendes volt a ház, amikor hazaértem, csak a tévéből szűrődött némi halk zene. Kristen a fotelba kucorodva bambult rá, látszott, hogy gondolatban messze jár. Az sem tűnt fel neki, hogy megérkeztem, csak akkor kapta fel a fejét, amikor leguggoltam mellé.

- Wendyék alszanak? – kérdeztem reménykedve.

- Nem. Kathyvel elment valami klubba.

- Nem veszélyes ez Katyre nézve? – kérdeztem aggodalmasan.

- Nyugi, Kathy érett lány, tud bánni vele.

- Ha te mondod – hagytam rá némileg kételkedve.

Elgondolkodtam rajta, hogy járok jobban: ha máris nekiszegezem a kérdést, mit ígért a nevemben, és a válasz esetleg tönkrevágja az est további részét, vagy várjak még, és élvezzük ki a napból hátralévő időt.

Töprengésemet viszont félbeszakította Kristen cseppet sem visszafogott csókja. Ez mindent eldöntött, kit érdekel Wendy, amikor itt a nejem.

Lassan arról is megfeledkeztem, hogy Wendy a világon van, és felkaptam Kristent, hogy a hálószobánkba vigyem.

Óvatosan az ágyra ültettem, de mielőtt hanyatt döntöttem volna, lesimítottam róla a pólót, közben vigyázva rá, hogy véletlenül se hagyjak ki egyetlen szabaddá váló testfelületet sem a csókok özönéből. Ez meg is tette a hatását: alighogy eldobtam a ruhadarabot, a hajamba túrt, és úgy húzott magához közelebb. Próbáltam gyengéd lenni, de ez most nem ment. Túl rég voltunk együtt, és nem tudtam visszafogni csókjaim mohóságát, sőt finoman beleharaptam az alsó ajkába. Kristen ezt cseppet sem bánta, és ennek hangot is adott egy halk nyögéssel.

Nyelvem végigszántott nyaka lágy ívén, majd lejjebb is, míg el nem értem a már keményen meredező bimbókat. Amikor szopogatni kezdtem, belemarkolt a vállamba. Örültem, hogy ilyen heves érzéseket tudok belőle előcsalni, és egyre lejjebb haladva folytattam az édes kínzást, mígnem megállított a nadrágja. A farmer feszesen, és csábítóan simult csípőjére. Kezem először anyagon keresztül simított végig rajta, de aztán eltávolítottam az utamba lévő akadályt.

Nem lehettem elég gyors, mert Kristen is besegített, méghozzá elég türelmetlenül, aztán a rajtam lévő ruhák eltávolításába kezdett.

Minden lekerült ruhadarab után megajándékoztuk egymást egy forró csókkal, és amikor végre pucér testünk egymáshoz simult, vágyunk még tovább fokozódott.

Hegyes bimbókkal meredő melle szinte átdöfte a mellkasomat, és ágyékunk is szorosan összepréselődött, ezzel elérve, hogy amúgy sem csekély vágyam még inkább meredezzen. Kristen kissé megemelte az egyik lábát, de csak azért, hogy combjával szorosan közrefogja férfiasságomat, és ezzel elvegye a maradék józan eszemet. Egy morgás kíséretében ismét az ajkába haraptam, most már cseppet sem gyengéden. Egy pillanatig azt hittem, túlzásba estem, és talán el is tol magától, de helyette lágy csípőmozgásba kezdett, és azt hittem, felrobbanok az érzéstől, amit ezzel kiváltott belőlem. Ha még egy percig folytatja, biztos, hogy nem bírok megálljt parancsolni magamnak, ezért inkább az ágyra döntöttem, hogy én is az őrületbe kergessem őt.

Ajkam végigcsókolta az egész testét, néha a nyelvemet is bevetve, közben a kezem sem tétlenkedett, de vigyáztam, hogy kerüljem a lényeget. Kristen egyre aktívabban vonaglott alattam, és igyekezte úgy forgatni a csípőjét, hogy a tárgyra térhessek, de ellenálltam a néma könyörgésnek.

Amikor viszont rekedten a nevem nyögte, megadtam magam, és két ujjam édes forróságába csúsztattam, nyelvem pedig kicsit feljebb kezdett játékba duzzadt nőiességével.

Amikor ajkaim közé csippentettem, elakadt a lélegzete, és a lepedőbe markolt. Kezem mozgása, és amit a számmal műveltem, rövidesen a csúcsra repítették, a teste ívbe feszült, és kéjesen megremegett.

Csak egy-két perc szünetet adtam neki, mielőtt folytattam volna, azt is csak azért, hogy megízleljem ajka édes ízét. Ezután visszavezettem a kezem legérzékenyebb pontjához, de ő mást gondolt ki. A vállamnál fogva kényszerített arra, hogy hanyatt feküdjek.

Örömmel hagytam magam, és most ő csókolt végig ugyanúgy, mint én tettem vele nem sokkal ezelőtt. A kínzást is visszakaptam, mert ő is kerülte férfiasságom érintését. Ez viszont már sok volt nekem, úgy éreztem, amint hozzám fog érni, elsülök, ezért felültem, és miután hosszan megcsókoltam, hogy némileg összeszedjem magam, a feneke alá nyúlva emeltem magamra. Ágyékunk szorosan összetapadt, és tövig merültem el benne, ezzel a legédesebb érzést előcsalva belőlem. Kristen felnyögött, és lassú ritmusban emelgetni kezdte rajtam a csípőjét. Összevillant a tekintetünk. Az övé is homályos volt, de ott volt benne az elégedettség is, és tudtam, ez annak szól, hogy milyen hatást váltott ki belőlem. Meg mertem volna esküdni, hogy direkt kínoz, és húzza el a végső pillanatot.

Meg is állt egy rövid időre, ekkor szakadt nálam a cérna. Magam alá fordítottam, és fenekét kissé megemelve, hogy még mélyebben tudjak beléfúródni, folytattam a ritmikus mozgást. Egyre gyorsabb tempót vettünk fel, hogy aztán egyszerre érjük el a gyönyör kapuját.

Percekkel később, amikor már kissé lenyugodva feküdtünk egymás mellett, megkérdeztem, ami már oly régóta nyomta a lelkem, mi vár rám, mit ígért Wendynek.

A válasza némileg elsápasztott.

Tisztában voltam vele, hogy ez fair ajánlat, mégis görcsbe állt a gyomrom. Igyekeztem nem is gondolni rá az elkövetkező napokban.

Kellan közben hazarepült, de előtte megígértük egymásnak, hogy ezután nem hanyagoljuk el ennyire egymást, és a találkozóra is sort fogunk keríteni a régi kollégákkal.

Kristen reggeli rosszullétei némileg csökkentek, de még így sem volt a helyzet magaslatán, és egyre kimerültebbnek tűnt.

Kathy szabadságot kapott, viszont Wendyt rendszeresen elhívta valahová. A tizenöt éves lány feltűnően jól viselte magát, mi pedig arra is sort tudtunk keríteni, hogy egy kicsit a szerepünkkel foglalkozzunk, amit végül mindketten elfogadtunk. A közös film. Csak így hívtuk, bár volt címe is, de ez jobban hangzott. Megdöbbentett, hogy izgulok, pedig nem szoktam, már belerázódtam a filmezés világába, de hogy újra együtt játszhatok majd Kristennel, felkavaró érzés volt.

Előtte azonban még várt rám egy nagy esemény, az Oscar-gála. Erre elég vegyes érzelmekkel készültem. Nem hittem igazán, hogy megérdemelnék egy ilyen díjat, pláne, hogy nálam sokkal nagyobb színészek is vannak a szakmában, akik még nem kapták meg, holott megérdemelték volna.

Itt volt például Hugh Jackman, akire felnéztem, nagy színésznek tartottam, és ő sem volt még a díj tulajdonosa, bár ami késik, nem múlik. Frusztrált a tudat, hogy ráadásul meg kell mérkőznöm vele a jelenlegi elismerésért. Mindkettőnket a legjobb férfi színész kategóriában jelöltek, és a filmjeink is vetekedtek a kis szobrocskáért, ami felbecsülhetetlen értékkel bírt annak, aki megkaparinthatta.

Kristen megigazította a szmokingomat, aztán a csokornyakkendőmet vette szemügyre.

- Csini vagy – mondta elégedetten, és rám villantotta gyönyörű mosolyát.

- Biztos nem lehet… - kezdtem bele, de a számra tette a mutatóujját, és megrázta a fejét.

- Hidd el, így a legjobb. Megígértük neki.

- Te ígérted meg.

Csókra nyújtotta a száját, és a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz. Ahogy kóstolgattam, kezem lejjebb csúszott a csípőjére, imádtam érezni őt. Minden egyes porcikáját. Nem hagyta, hogy nagyon belemelegedjünk, kis idő múlva eltolt magától.

- Idő van, indulás – tolt meg kissé, és sóhajtva adtam meg magam.

A limuzin, ami Los Angeles utcáit rótta, igazán fényűző, és kényelmes volt, mégis feszengtem benne. Előre rosszul voltam a felhajtástól, na meg volt egy zavaró tényező, ami nem könnyítette meg a dolgom.

Oldalra pillantottam, és szemügyre vettem az elegáns női ruhát. Meglepően felnőttes idomokat takart. Felsóhajtottam, de nem amiatt, mert hatással volt rám.

A szabályos arc elégedettséget tükrözött, és megállapítottam, hogy az ízléses sminkkel tizenkilencnek tűnik.

- Kurvára izgulok – suttogta Wendy csillogó szemekkel. – Szerintem bepisilek, ha meglátom a kamerákat.

Erre nem reagáltam, csak felvontam a szemöldököm. Mit mondhattam volna? Hogy először én is így éreztem, mégis száraz maradt a gatyám?

Amikor az autó megállt, és kiszálltunk belőle, vagy ezer kamera fénye villant a szemünkbe.

Wendy ösztönösen közelebb húzódott hozzám, én pedig odasúgtam neki pár nyugtató szót. Innentől kezdve levakarhatatlan mosoly ült ki az arcára, sőt belém karolt, és felbátorodva fordult a fényképészek felé.

Nem nagyon tetszett ez a felállás, és másik kezemmel közelebb húztam feleségemet.

Ennyit még el bírtam viselni az otthoni nyugalom érdekében, csak ettől ne menjen tovább. Így is egyre kíváncsibb szemekkel vizslattak minket, és innen-onnan elhangzott egy-egy kíváncsi kérdés a lány kiléte felől, de nem foglalkoztunk vele.

A kötelező bájvigyorok közepette bevonultunk a helyünkre. Én ültem középre, Wendy és Kristen pedig a két oldalamon foglalt helyet. Egy pillanatra megláttam Carolt, de szerencsére a nagy tömeg elválasztott minket, és talán visszariasztotta, az a tény is, hogy két nő van velem.

A gála az idegen nyelvű filmekkel kezdődött, aztán jöttek a dokumentum és rövidfilmek, a zenék, effektek, látványok, majd a forgatókönyvek, és csak ezután tértek rá a szereplőkre.

Kiosztották a legjobb mellékszereplő díjakat, és amikor a legjobb női főszereplőre került a sor, Kristen felállt mellőlem. Kérdőn emeltem rá a szemem, de intett, hogy maradjak.

Azt hittem talán rosszul lett, és a mosdóhoz siet, meglepetésemre azonban a színfalak mögé tartott. Bármi is volt a tette mögött, engem nem avatott be a részletekbe, és emiatt kissé csalódott voltam.

Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a színpadra lépett, hogy kinyissa a borítékot, amely a legjobb férfi főszereplő nevét rejtette.

Elhangzott pár rövid mondat, majd lassan, számomra kínzóan lassan kihúzta a rejtélyes papírt. Visszafojtott lélegzettel vártam. A szívem egyre hevesebben vert, és próbáltam leolvasni az arcáról valamit, de nem ment. Most legszívesebben megráztam volna, ne vágjon már ilyen pókerarcot!

A két sorral előttem ülő Hugh hátrafordult, és összevillant a tekintetünk. Nem volt benne semmi ellenséges, csak egy adag egészséges vetekedés. Ő is feszültnek tűnt, kissé gyöngyözött a homloka.

Figyelmem ismét a színpad felé irányult, ahol Kristen állt döbbent arccal. Kezdett kissé kínossá válni a dolog, de hirtelen felsikított, és egy hatalmas mosoly kíséretében kimondta a nevem.

Minden szem felém irányult, és a reflektorok is elvakítottak. Wendy szinte a nyakamba ugrott, aztán szerencsére észbe kapott, és lemászott rólam. Én viszont csak ültem a helyemen, és nem fogtam fel.

- Menj már! – lökött oldalba kissé a tizenéves lány.

Mentem. Ahogy elhaladtam a széksorok mellett, végig a színpadon várakozó Kristent néztem, és egyre szélesebben mosolyogtam. Út közben elkapott Hugh, és egy gratuláció kíséretében megszorongatta a kezem. A gesztusért cserébe kapott egy vállon veregetést. Ahogy elértem a feleségem, a derekára tettem a kezem.

- Szia, cica – súgtam oda, de nem elég halkan. A mikrofon továbbított mindent, és halk kuncogás futott végig a termen.

A szobrocska nem tudom, mikor került a kezembe, csak feleségem mosolygós arcát láttam. Aztán összeszedtem magam, és megpróbáltam egy-két értelmes szót szólni a várakozó tömeghez, ami persze szokás szerint nem ment. Eszembe jutott a zsebemben lévő papírdarab, amit még Kristen készített oda, és megkönnyebbülten vettem elő, hogy felolvassam, ki mindenkinek tartozok köszönettel.

Még mindig kábán mentünk a színfalak mögé, és ahogy takarásba értünk, hátamat a falnak vetettem.

- Nem hiszem el – mondtam félig suttogva.

Nem volt időm tovább emészteni dolgot. Kristen könnyes szemekkel karolta át a nyakam, és a fülembe mormolt valamit. Hirtelen járt át az öröm érzése, és felkaptam őt, hogy megpörgessem a levegőben.

Még egy órácskát kötelezően a helyszínen töltöttünk, aztán siettünk elérni a gépünket. Alig vártuk, hogy hazaérjünk a lányunkhoz, akire most anyám vigyázott, mivel Kathy hazautazott a szüleihez.

Késő este léptük át a ház küszöbét. Wendy első útja a fürdőszobába vezetett, valószínűleg, hogy mielőbb megszabaduljon a ruhájától. A visszaúton már nagyon zavarta őt, vagy ötször elpanaszolta, ez mennyire nem az ő stílusa. Káromkodásból is több hagyta el a száját, mint az elmúlt napokban, úgy látszik, eddig volt kitartása viselkedni.

Anyámmal még beszéltünk pár szót, ő a tévén keresztül figyelte az eseményeket, és még mindig nem tért magához a meglepettségtől, meg talán a meghatottságtól sem. Folyamatosan törölgette a szeméből előbújó könnycseppeket, és azt ismételgette, hogy mennyire büszke rám. Végül hosszas ölelgetések után elköszönt tőlünk. Kristen elvonult zuhanyozni, én pedig azt nézegettem, hol legyen a szobrocska helye, amikor Wendy kiviharzott a nappaliba.

- Basszameg de lájkoltam ezt a napot. Láttad Neil Patrick Harrist? Épp a kólám ittam a büfében, amikor megjelent. Majdnem ráköptem az egészet meglepetésemben. Az a pasi szédületes. Kár, hogy ő is buzi. – Wendy szája lebiggyedt, és olyan szomorú arcot vágott, mintha a világ összes pasija buzi lenne. – Fáj a fejem – nézett rám végül kedvesen. Nem értettem, miért. Aztán kiderült, igényei voltak. – Gitározz nekem – kérte nagy pislogó szemekkel.

Az órára néztem. Hajnali egyet mutatott.

- Inkább aludnod kéne. Azért fáj a fejed, mert álmos vagy.

- Ha fáj a fejem, nem tudok elaludni.

- Akkor vegyél be fájdalomcsillapítót.

- Nem tudom, hol tartjátok. Megtennéd, hogy behozol nekem egy szemet? Muszáj vízszintesbe tennem magam.

Nem adott rá lehetőséget, hogy tiltakozzak, szinte rohanva indult a szobája felé.

- Hát ez… - kezdtem felháborodva, de nem fejeztem be a mondatot. Ha még hallotta volna, megkapja a magáét, de így nem volt értelme.

Dühöm a konyhaszekrényen töltöttem ki, ami feljajdult, ahogy kinyitottam az ajtaját, hogy elővegyek egy tiszta poharat. Előkerestem Miss. Beképzeltkének a gyógyszerét, és én hülye, bevittem neki.

Az ajtó résnyire nyitva volt, és mivel egyik kezemet a pohár, másikat a tabletta foglalta el, nem kopogtam, csak lábbal berúgtam. Ahogy bepillantást nyertem a szobába, rögtön hátraarcot csináltam. Wendyn csak egy apró tanga volt, és épp egy felsőt készült magára venni.

- Gyere csak, már kész vagyok – invitált minden szégyenérzet nélkül.

Óvatosan hátralestem a vállam felett, hogy meggyőződjek róla, igazat mond. Egy türelmetlen sóhaj hagyta el a szám, és nem tudtam eldönteni, sírjak, vagy nevessek.

Wendy szótárában elég tág fogalom lehet a pizsama is, és a kész is. A tangából ugyanannyi látszott, mint eddig, felülre pedig egy épphogy mellét takaró topszerűséget húzott. Megállapítottam, hogy jócskán ellátta a természet mindennel, amire egy nőnek szüksége van. Kissé meglepett, hogy ilyen fiatalon már ennyire érett legyen valaki testileg, és az kifejezetten zavart, hogy ennek tudatában is van, sőt, fegyverként használja.

Rám viszont nem volt hatással. Mindent az éjjeliszekrényre tettem, aztán a lányra néztem.

- Wendy – kezdtem bele. – Nem lehetne, hogy úgy viselkedj, mint egy normális tizenöt éves?

- Egy hónap múlva tizenhat leszek – mosolygott rám csábosan.

- Oké, akkor, mint egy tizenhat éves. Mégis mit akarsz elérni? – tártam szét a kezem, és tényleg nem értettem. Arra már rá kellett jönnie az eltelt napokban, hogy rajongok a családomért, és szerelmes vagyok a feleségembe. És akkor azt még figyelembe sem vettem, hogy ő kiskorú.

Elgondolkozott a kérdésemen, és most először, mióta ismertem feszengeni kezdett. Lehajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott, úgy tűnt, épp a bátorságát szedi össze mondandójához. Amikor elkezdett beszélni, eddig sem csekély tanácstalanságom még nagyobb méretet öltött.

- Szűz vagyok – suttogta. – Azt szeretném, hogy az első jó legyen. A barátnőim azt mondták, hogy nekik az első fájt. Persze egyikük sem valami tapasztalt pasival kezdett, és úgy gondoltam, tanulok a hibájukból. Nekem egy érett férfira van szükségem – nézett rám nagy kérlelő szemekkel. – Te annak tűnsz. És jóképű is vagy.

- És házas – fejeztem be a monológot, de csak azért, hogy a sajátomba kezdjek. – Nézd Wendy! Látnod kellett, hogy odavagyok Kristenért. Ezen kívül monogám típus vagyok, és nem érzek magamban pedofil hajlamot. Hidd el, meg fogod találni a te tökéletes pasidat, csak ne kapkodd el. Ne tedd tönkre az életed. Próbálj türelmesebb, és főleg megfontoltabb lenni. Ne dobd csak úgy oda magad.

Úgy éreztem magam, mint egy ósdi nézetekkel megáldott felnőtt, és kételkedtem benne, hogy helyesen próbáltam-e meggyőzni őt. Ha tizenéves koromban nekem vágnak le hasonló szöveget, valószínűleg jót röhögök, vagy melegebb éghajlatra küldöm az illetőt.

Wendy nem ezt tette. Az ágy szélén lévő köntösért nyúlt, és magára vette.

- Ezt jól elkúrtam, igaz? – lépett hozzám közelebb.

- Eléggé – értettem egyet.

- Mindig elkúrom. Külön érzékem van hozzá.

- Figyelj – kezdtem egy újabb magyarázatba, mert nem akartam, hogy azt higgye, baj lenne vele, és azért a visszautasítás. – Te gyönyörű lány vagy. Csak még nagyon fiatal. És főleg meggondolatlan.

- Tudod, hányan lennének meggondolatlanok, ha a közeledbe kerülnének? – szakított félbe.

- Van némi sejtésem – nyögtem fel.

- Ne aggódj, megértettem, amit mondtál. – Hirtelen átkarolta a nyakam, és magához ölelt – Apuci – mormolta elváltoztatott hangon, aztán kuncogva elengedett. – Na, húzz a feleségedhez.

- A feleség itt van – hallatszott a hátam mögül.