Married Life - 40. fejezet

Sziasztok :)

Megint én :D

Eddig Szil segített ki engem, ha besűrűsödött az életem, amit ezúton is köszönök, most viszont fordult a kocka, és örülök, hogy viszonozhatom eme jótettet.

Ne akadjon ki, aki chatbe akar írni, és nem jön neki össze, sajnos szarakszik a cbox, és nem csak nálunk :/

Jenny

40. fejezet

Első reakciómban el akartam dobni a falatnyi fehérneműt, de aztán észbe kaptam. Mégis, hogy venné az ki magát? Aztán csak lemondóan legyintettem egyet, és vártam a kiakadt szövegeket.

Kellan elfojtott kuncogása volt az első hang, ami eljutott a fülemig. Ez nem annyira lepett meg, Kristen reakciója viszont annál inkább: Mosolyogva, lassú léptekkel közelített meg, majd a fülemhez hajolt.

- Ennyire nem lehetsz kiéhezve.

- Ennyire nem vagyok – súgtam vissza – csak majdnem – néztem a szájára, és közben önkéntelenül megnyaltam a szám.

Feleségem ajka kissé elnyílt, és ezzel még jobban hívogatott. Már majdnem megadtam magam, amikor Kellan megszólalt.

- Ha kienyelegtétek magatokat, megdobhatnátok valami kajával.

- Upsz – húzta be a nyakát Kristen, majd Kellan felé fordult. – Erre nem számítottam. Bocs, de nincs itthon annyi kaja, ami neked elég lenne. Esetleg elmehetnénk valahová enni. Van a közelben egy étterem, egész jól főznek.

- Jó, akkor szedjük össze magunkat – döntöttem mindenki nevében, és elkaptam a mellettem elsétáló Wendy karját. – Ezeket ne hagyd szét, ha megkérhetlek – nyomtam a kezébe a bugyit.

- Te pedig ne nyúld le őket – feleselt villámló szemekkel. – Én nem megyek veletek.

- Már hogyne jönnél – kapta fel a fejét a barátom.

- Nem megyek, mert Rob utál. Nem vagyok hajlandó olyan emberekkel egy asztalhoz ülni, akik utálnak.

- Nem utál – bizonygatta Kel, és közelebb lépett hozzánk. – Ugye Rob? Nem utálod Wendyt.

- Nem utállak Wendy – néztem a sértődött lányra, de elkövettem azt a hibát, hogy közben elhúztam a szám.

- Na látod?! Én megmondtam! Utál!

- Wendy, velem jönnél egy percre? – karolta át Kristen, és választ sem várva kiterelte a szobából.

Kellannal egymásra néztünk, fogalmunk sem volt, mi fog ebből kisülni.

- Nem egyszerű eset – böktem fejemmel a távozók irányába.

- Nem olyan vészes. Azért kezelhető.

- Háááát… - vakartam meg a fejem – ha te mondod.

Folytattam volna a csevegést, de barátom figyelmét már más kötötte le. Kathy. Mosolyogva merültek el egymás szemében, látszott rajtuk, hogy megszűnt a külvilág. Hirtelen feleslegesnek éreztem magam a saját nappalimban, és egy sor toporgás után inkább úgy döntöttem, magukra hagyom őket. Jól is jött, mert már gyötört a nikotinéhség. Egy pillantást vetettem Beckyre, mennyire hagyhatom őt a két jómadárra, aztán mégsem kockáztattam, kivettem őt Kathy kezéből, és vele együtt léptem a teraszra. Mivel amúgy is cipő volt a lábán, és már stabilan megállt, letettem magam mellé, hogy minél távolabb legyen a füsttől.

A nadrágomba kapaszkodva szemlélte ténykedésem, és amikor felizzott a cigim vége, rámutatott.

- Büdösz.

- Igen hercegnőm. Ez tényleg büdös. Sose próbáld ki – magyaráztam neki. Sosincs elég korán hozzá, hogy nevelni kezdjem, még akkor sem, ha nem éppen aktuális dologról van szó. Talán ha sokszor elmondom, mire felnő, beleverődik a fejébe.

- Mike isz büdösz.

Meglepett, mennyire tisztán ejtette ki annak a féregnek a nevét, és annak sem örültem, hogy párhuzamot vont kettőnk dohányzása között. Már nem is kívántam a cigit, inkább elnyomtam. Nem akartam semmiben sem hasonlítani hozzá.

Lányom gyomra hirtelen megkordult, és a hasára tette a kezét.

- Éhesz – magyarázta komoly arccal.

- Nemsokára ehetsz. Beülünk egy étterembe, és kapsz csirkét.

- Kecáposzat – nevetett fel. – Lesz nad maszat.

- Igen. Mint múltkor – nevettem én is. – Jól kidekoráltad apádat.

- Apa isz nad maszat.

Nem bírtam ki, felkaptam őt, és feldobtam a levegőbe. Hatalmas kacagással honorálta tettemet. A hancúrnak Kristen vetett véget, amikor kiszólt nekünk, hogy indulásra kész mindenki.

A nappaliban szemügyre vettem, ki mindenki a mindenki, és meglepetten láttam, hogy Wendy vállán is ott fityeg a vászontáska. Sejtelmem sem volt, mivel győzte meg Kristen, el is határoztam, alkalom adtán kifaggatom a módszerről, még nekem is jól jöhet.

Mivel nem mentünk messzire, gyalogosan terveztük megtenni a távot, ezért Beckyt babakocsiba ültettem. Nem felejtettem el feltenni az álcáimat, és Kristen, illetve Kellan is hasonlóképp cselekedett.

Wendy ugyan elragadtatottan, hatalmasra nyílt szemmel figyelt minket, de nem szólt egy szót sem. Némileg megnyugodtam, viszont egyre jobban izgatott a dolog, mitől a nagy változás, egyelőre viszont nem firtattam.

Hiába volt az álca, kisebb feltűnést keltve ültünk le az egyik asztalhoz. Kellan természetesen Kathy mellé ült, és hogy ne legyen másra lehetőség, Beckyt a mellettem lévő székre ültettem. Reménykedtem benne, hogy az asztal felém eső végét Kristen foglalja el, de ő Beckyt választotta, így Wendy került oda.

Mindenki megrendelte a szájíze szerinti fogást, majd kínos csend telepedett az asztalra. Kel valószínűleg Kathy miatt volt zavarban, én pedig a tizenéves lány jelenlétével nem tudtam mit kezdeni. Pláne így, hogy meg sem mukkant, úgy ült a helyén, mint aki dugót nyelt. Ránéztem, vajon él-e még, vagy máris hívjak mentőt, mire szélesem rám vigyorgott, biztosítva ezzel, hogy semmi gondja. Azaz mégis volt gond, mert az asztal alatt megéreztem lábamhoz simuló lábát, és a döbbenettől bennem rekedt az összes levegő, és józan gondolat.

- Bassza meg! – üvöltöttem fel, mire MINDENKI felém kapta a fejét.

- Rob! – szólt rám Kristen. – Viselkedj már, kérlek!

Mivel nem akartam mindenkinek feltárni, mi is borított ki, megpróbáltam higgadtságot mutatni, de belül forrtam a méregtől.

- Meg ne próbáld még egyszer – szűrtem Wendy felé a fogaim közt.

- Különben mi lesz? – kérdezte halkan, de cseppet sem szerény hanghordozással.

- Kidoblak az utcára.

- Azt nem mered megtenni. Kellan megöl.

- Téged öl meg, ha megtudja, miben mesterkedsz.

- Tévedsz. Sosem bántana. Tudod, ő szeret engem.

- Neked ez a rögeszméd? – förmedtem rá, de aztán elszégyelltem magam. Végül is egy árvával veszekszek, aki csak egy kis szeretetre vágyik. Na de miért pont tőlem? – Emeltem az égre a szemeimet. Válasz azonban nem érkezett, csak a csirke. Legalábbis Becky meg én azt rendeltünk, természetesen ketchuppal.

- Maszat – szólalt meg áhítattal a lányom, és máris belemártott egy sültkrumplit a szószba. Ezután minden figyelmemet felé fordítottam, sőt közelebb húzódtam hozzá, ezáltal is távol tartva magam Wendytől. Nem is ért több atrocitás, jól elvoltam egyre maszatosabb lányommal. Néha én is kaptam egy-egy adagot a számba, vagyis inkább köré, de most odafigyeltem, és sűrűn használtam a szalvétát. Úgy látszik mégsem eléggé, mert amikor felnéztem, Wendy felkiáltott.

- Akurvaélet! Úgy nézel ki, mint egy jóllakott vámpír!

Kellan felröhögött, mire megajándékoztam egy gyilkos pillantással. Nem nagyon hatotta meg, de azért átadta a saját szalvétáját, ami még nem volt úgy szétázva, mint az enyém.

- Régi szép idők – jegyezte meg merengve.

- Nehogy azt meséld be, hogy neked hiányzik.

- Pedig hiányzik! Nem maga a film, hanem a csapat. Peterrel ezer éve nem találkoztam. Azt sem tudom, él-e még.

- Apátok jól van – szólalt meg Kristen, mire rákaptuk a fejünket. – Néha beszélünk telefonon – Adott magyarázatot. - Pont tegnap hívott. Edmontonban forgatnak valami westernt, ott van az egész családdal.

- Össze kéne hozni egy találkozót – merengett el Kellan.

- Jó lenne – helyeseltem. – Csak nehéz lesz összehozni olyan időpontot, ami mindenkinek jó. Gondolom, a többiek is ezerrel forgatnak.

- A lányok biztos, velük hetente beszélek – vallotta be, és kaján vigyorra húzódott a szája.

- Miért nem lepődök meg ezen – forgattam a szemem. – Én Jacksonnal szoktam néha beszélni, de mostanában hanyagolom szegényt, semmire nem volt időm.

Jelentőségteljesen Kristenre néztem, mert elsősorban rá szerettem volna a szabadidőmet fordítani, na meg Beckyre. Feleségem enyhén elpirult, és ettől rendkívül elégedettnek éreztem magam. Mindig meglepett, hogy még ennyi idő után is zavarba tudom hozni. Nem engedtem őt a pillantásommal, kitartóan szemeztünk. Szívem heves dobogásba kezdett, és ráeszméltem, hogy utoljára talán akkor tettünk ilyesmit, amikor a Sagát forgattuk. De legsűrűbben, mikor még Mike-kal járt, akkor is lopva, és reményem sem volt rá, hogy az enyém legyen.

Ettől a gondolattól elfogott a rosszkedv, amit Kristen egyből észrevett, mert kérdőn felvonta a szemöldökét. Enyhén megráztam a fejem, jelezve, hogy nem mostani téma. Vagyis inkább nem téma. Tudtam, ha megint előhozakodnék vele, mik járnak a fejemben, tényleg kiakadna.

Pedig ahogy Kellant és Kathyt elnéztem, volt mitől aggódnom, mert eléggé egymásra kattantak. Nem bírtam megállni, hogy ne gonoszkodjak egy kicsit, és a lány felé fordultam.

- Hogy van Mike?

Kérdésemet tudatlan vigyorba burkoltam, mint aki semmit nem vett észre a köztük zajló dolgokból.

- Mike? – kérdezte meglepetten.

Vajon tudja, kiről van szó? – gondolkoztam. – Vagy Kellan mindent kivert abból a… Nem! Kathy rendes. Nem lehet rá rosszat mondani, az szemétség lenne. Azért jólesően töltött el a tudat, hogy Bunkó Mike ilyen könnyen felejthető.

- Ki az a Mike? – kapott a kérdésen Kellan. Mindenki hallgatott, és élmény volt nézni, ahogy lassan kiül az arcára a felismerés. – Az a Mike?

Kristen és én összenéztünk, de Kathy kényelmetlenül feszengett a székén.

- Eltaláltad Kellan. Az a Mike – adtam meg a kegyelemdöfést.

- És mi köze van Kathynek hozzá?

- Annyi, hogy gyakran összefut vele – magyarázta Kristen, és közben küldött felém egy légyölő pillantást. – Tudod, Kathy vigyáz Beckyre amikor dolgozok, és a legutóbbi filmemet Mike-kal forgattam.

- Ja. A szexeset – érte a felismerés Kellant.

Kezdett nagyon nem szeretem irányba menni a beszélgetés, és rájöttem, hogy öngólt lőttem. Ráadásul Kathy olyan szemekkel nézett rám, mintha áruló lennék. Ha belegondoltam, nem is állt annyira messze az igazságtól.

Remek, egy újabb elcseszett dolog, ami a számlámra írható. Simán megérdemelnék egy virító tetkót a homlokomra, hogy idióta.

- Mike homokos – szólalt meg váratlanul Wendy.

- Mi?! Ezt honnan veszed? – nevetett fel Kristen.

- Olvastam a neten.

- Nem kell ám mindent elhinni, amit írnak.

- Ja, mert az is csak kacsa volt, hogy ti jártok. Aztán tessék, már gyereketek is van. Anyám azt mesélte, eleinte George Michaelről sem lehetett tudni, hogy buzi, csak az újságok szellőztették a hírt. Arról is kiderült, hogy igaz. Szóval Mike buzi.

- Ez nem igaz! – csattant fel Kristen. – Én vagyok az élő példa rá, hogy hazugság az egész. A buzik nem fekszenek össze nőkkel.

Én felszisszentem, a többiek pedig elhallgattak. Azt hiszem, elsápadhattam, aztán valószínűleg vörösödni kezdtem, mert a vérnyomásom a plafonig ment.

Ha eddig nem, most teljes bizonyossággal elegem lett az egész Mike ügyből. Kristen ráadásul kiteregeti.

Nem tudtam tovább egyhelyben ülni, felpattantam a székről. Muszáj volt azonnal elszívnom egy cigit. Hallottam, hogy feleségem utánam szól, de nem érdekelt. Most nem.

Körülbelül kétutcányit rohantam, amikor elértem egy parkig. Levetettem magam egy padra, és rágyújtottam.

- Adsz nekem is?

Nem fordultam a hang irányába, felesleges volt: Megismertem.

- Nem – hangzott el a válaszom.

- Oké. Azért szóba állsz velem?

- Nem.

- Jó, akkor csak leülök ide melléd.

- Miért kellett ezt?! – fakadtam ki. – Esetleg a Luke-ról írt pletykákat nem akarod megcáfolni? Vagy egyéb pasiról?

- Nincs egyéb pasi. Luke sincs. Meg… Mike se.

- Kristen – nyögtem fel.

- Sajnálom – mondta halkan. – Egyszerűen nem bírom elviselni, amikor a média hazugságokat állít. Ráadásul a fiatalok elhiszik. Wendynek is meggyőződése, hogy amiket olvas, az mind igaz.

- És ez neked miért fáj? Mit érdekel téged, hogy mit írnak össze arról a szemétládáról?! Sose lesz már vége?! – már szinte ordítottam. Tényleg elegem volt. Megint Mike. Mindig Mike! Kis faszkalap!

- Rob, sajnálom - Elém guggolt, és kezei közé vette az arcomat, ezzel elérve azt, hogy rá figyeljek. – Belátom, hiba volt, de te hoztad fel a Mike témát. Szerinted Kathynek hogy esett, amikor érdeklődtél a hogyléte felől? Egyáltalán miért kellett ezt a kérdést épp most feltenned? Ennyire zavar, hogy Kellannal lehet köztük valami?

- Nem – suttogtam. – Nem az zavar.

Bővebb magyarázatot várt, és tudtam, muszáj megadnom. Végül nagyot sóhajtottam, és lesz, ami lesz alapon kinyögtem:

- Ha Kathy Kellannal kezd járni, akkor Mike megint szabad lesz. Tudom! – emeltem fel a kezem, amikor meg akart szólalni. – Tudom, hogy téged nem érdekel. De fogd már fel, hogy te nagyon is érdekled őt. Mindig is érdekelted, és mindig is érdekelni fogod. Én pedig egyre jobban belefáradok. Ne értsd félre, nem beléd, hanem a folytonos ténykedésébe, hogy valahogy a közeledbe férkőzzön. Miért nem tudja felfogni, hogy te most már az enyém vagy? Családod van, basszus! Mióta megy ez így, Kristen? – néztem végre rá elgyötörten. – Hét éve forgattuk az első közös filmünket, szóval azóta tart ez az egész. De még meddig? És miért kell ezt nekem nyugodtan elviselnem?!

- Nem kell – suttogta. – Nem kell.

Felállt, és azt hittem, el akar menni. Helyette azonban az ölembe ült, és átkarolta a nyakam. Belefúrtam az arcom a nyakába, és beszívtam csábító illatát.

- Szeretlek – leheltem, és azt kívántam, bárcsak örökre így tudnánk maradni. Összebújva, minden gondot kizárva.

- Én is szeretlek. Megbocsátasz?

- Egy feltétellel.

- Mi lenne az? – kérdezte meglepetten.

- Ma este rácáfolsz arra, hogy Robert Pattinson homokos lenne.

Felkacagott.

- Ezer örömmel.

Hogy meg is pecsételjük az alkut, megcsókoltam. Csak egy röpke rövid csóknak szántam, de nem bírtam elszakadni édes ajkától, amit oly rég ízleltem. Egyre jobban belemelegedtünk, és félő volt, ha nem hagyjuk abba, megismétlődik a múltkori parkos szex, csakhogy most fényes nappal volt, és itt a fák is ritkábban helyezkedtek el. Az eszem jelzett, addig álljak meg, ameddig még lehet, de a testem sikítva tiltakozott. Csak még egy kicsit akartam belőle.

Kezem lassan behatolt Kristen pólója alá, és ujjaim rátaláltak keményre duzzadt bimbójára. Ahogy izgatni kezdtem, belenyögött a csókba, és még szorosabban tapadt hozzám.

- Ha én most paparazzi lennék, nagyon nagy bukta fotó jelenne meg rólatok.

A hang kijózanított, és felkaptam a fejem. Kellan állt alig pár lépésnyire tőlünk, és veszettül vigyorgott.

Kristen zavartan igazította el magán a pólóját, de aztán vállat vont.

- Te már ezt megszoktad. Régen is mindig te találtál ránk.

- Így van hugi – kapta el a feleségemet, és hatalmas cuppanós puszit adott az arcára.

Megcsóváltam a fejem. Érdekes, a régi kollégák közül senkire nem voltam féltékeny. Talán, mert túl jól ismertem őket, és tudtam, ők tényleg nem akarnak semmit Kristentől. Vagy csak ösztönösen éreztem, kitől kell tartani ezügyben?

- Várnak a többiek. Mi lenne, ha későbbre hagynátok az enyelgést?

- Tehetünk mást? – morogtam. – Kathyvel minden rendben?

- Persze. Azon kívül, hogy seggfejnek tart téged, semmi gond.

Kapott egy fintort, de nem feszegettem tovább az így is kínos dolgot.

Kellan elindult az étterem felé, de én egy pillanatra még megállítottam a feleségem.

- Árulj el valamit, Kris. Mivel vetted rá Wendyt, hogy viselkedjen? Na nem mintha bírta volna, de fogadok, sokkal rosszabbul jártunk volna, ha nem beszélsz vele. Szóval mit mondtál neki?

Kristen beharapta a szája szélét, majd egy enyhe vicsor kíséretében erősen sziszegve kifújta a levegőt.

- Ígértem neki valamit. – Kérdő szemmel ösztökéltem rá, hogy folytassa, és meg is tette, de talán jobb lett volna, ha tudatlan maradok. – A te nevedben ígértem ezt aaaa… dolgot. Nem fogsz örülni, de valamit valamiért.

Elhallgatott.

- Kristen, nyögd már ki!

- Jöttök? – kiáltott vissza barátunk, és sürgetően integetett hozzá.

- Megyünk, Kel – szólt vissza Kristen, és kézen fogott. – Időben meg fogod tudni, ne aggódj. Még ma. De most menjünk, ne várakoztassuk őket.

Nem szóltam, nem tiltakoztam, de magamban üvöltöttem. Nagyon! Baljós gondolataim támadtak. Mi vár rám?!