Married Life - 38. fejezet

38. fejezet

Nem tudok mit mondani. Olvassatok :D :/

Pussz

Szil

Minden elképzelhető variáció megfordult a fejemben. Kris nem akar velem együtt játszani egy filmben. Megint. Pedig épp az hozott bennünket össze anno. De talán már nincs kedve hozzá. Hozzám. Ez volt az egyik legszörnyűbb gondolat.

A másik az volt, hogy szívesebben játszana együtt Mike-kal. Na ez borított csak ki igazán. De mielőtt felcsattanhattam volna a saját érdekeim mellett, szerelmem a szája elé kapta a kezét, és elrohant valamerre. Beletelt pár másodpercbe, mire felfogtam, hogy csak rosszul lett. Utána rohantam, de magára zárta a fürdőajtót. Persze, hiszen babát vár! – csaptam a homlokomra. Az zavart csupán, hogy nem tudok mellette lenni.

De türelemre intettem magam, és némán aggódtam érte a fürdőszoba előtt. Tudtam, hogy nem mennék most azzal semmire, ha nekiállnék neki könyörögni, engedjen be, sem azzal, ha faggatni kezdeném, mi történt és hogy van – egyértelmű volt.

Megvártam hát, míg kedvesem előtámolyog, de olyan gyengének tűnt, hogy inkább a karjaimba kaptam ( :PPP ANETTNEK SOK SZERETETTEL), majd a háló irányába vittem. Legalábbis amerre korábban még a hálót sejtettem. A lakosztályban több is volt ugyanis, nyilván azért, hogy Kathy is kényelmesen el legyen helyezve a közelükben.

Benyitottam az egyik szobába, de megdöbbentő látvány fogadott. Férfiruhák hevertek szerte-szét. Lassan, NAGYON lassan engedtem le őt a karjaimból, míg talpra nem állt. Aztán megragadtam a vállát, és magam felé fordítottam.

- Mi folyik itt, Kristen? – kérdeztem. Alig bírtam fékezni az indulataimat. Mi az, hogy a hálószobája tele van férfiruhákkal?! És kié ez a sok holmi?

Ezernyi kérdés kavargott az agyamban, de nem akartam elhinni a képzeletem adta válaszokat. Mike ugrott be elsőnek. Aztán az a ficsúr. Mert mi van akkor, ha Kathy hazudott?

- Ez… - nézett körbe. – Ez nem az én szobám – fogta meg a kezem, és magával próbált húzni valamerre. Ki innen.

- Akkor kié? – cövekeltem le, és nem hagytam, hogy magával rángasson.

- Rob…

- Kié, Kris? – Éreztem, hogy egyre jobban megy fel bennem a pumpa.

Aztán kimondta. Szívem szerint összetörtem volna valamit, de mivel pillanatnyilag a feleségem csuklóját markoltam, inkább elengedtem. Újra körülnéztem a szobában.

- Miért laksz együtt Mike-kal? – kérdeztem rá meg sem próbálva eltitkolni, milyen dühöt vált ki belőlem ez a tény.

- Mert valaki elszúrta a szobafoglalást, és csak így bírtak bennünket elhelyezni – magyarázta halkan, a csuklóit masszírozva. Ezek szerint mégis túl sokáig szorítottam. Megint megijedtem magamtól, de tudtam, hogy ennél komolyabban úgysem lennék képes bántani. Mike-ot annál inkább.

Elfantáziáltam róla, miket is művelnék vele. Először megkötözném. Mondjuk egy székhez. Nem! Pucérra vetkőztetném, és egy forgalmas főtéren kötözném a székhez. Esetleg egy univerzális turisztikai látványosság előtt. Hadd lássa mindenki, sőt, ország-világ, ahogy megalázom. Steph odacsődítené nekem az összes működő tévécsatorna egy-egy riporterét, kamerákat, aztán élőben leadhatnák, ahogy halálra kínzom Mike-ot. Lassan. Kegyetlenül. Először forró vassal. Aztán…

- Ne haragudj rám, kérlek – szakította félbe különben élvezetet adó gondolataimat Kristen. Felé fordultam.

- Nem kaphattál volna másik szobatársat? – kérdeztem.

Erre elpirult. Csak tetézte a bajt, amelyben így is nyakig ült. Valami nagyon tuti magyarázat kellett volna ahhoz, hogy elhiggyem a meséjét.

- Miért csinálod ezt velem? – nyögtem, mikor nem válaszolt. – Én komolyan igyekszem nem kiborulni folyton, amikor a neve szóba kerül. Már azt is tolerálni tudom, ha teszem azt egy étteremben kell ennünk! Sőt! Lenyeltem, hogy leforgattatok egy pornófilmet együtt, és csókolgatott meg simogatott közben. Majdnem meg is dugott a kamerák előtt, Kris, a kurva életbe! – Persze életem párja most csak tágra nyílt szemmel nézte a tombolásom, amellyel – tudtam – igencsak gyorsan vágom magam alatt a fát, de normális férj már régen nem tűrte volna el mindezt. Az kizárt! – Végül mindig elhittem, hogy nincs köztetek már semmi – folytattam higgadtabban. – De ez most… - mutattam körbe. – Miért nem mondod meg végre, ha viszonyotok van?

- Nincs viszonyunk, Rob – felelte erre, de most túl ingerült voltam ahhoz, hogy elsőre megértsem.

- Akkor mi ez itt? – dühöngtem tovább, majd kimentem a szobából, és a nappali erkélye felé vettem az irányt. Ott rágyújtottam, hogy lecsillapodjak annyira, hogy meg tudjuk ezt beszélni.

A dühöm mellett immár a félelem is munkált bennem, hogy mi van, ha ezeknek tényleg viszonyuk van? Akkor elveszítem őt. És Beckyt is. És a kisbaba… Lehunytam a szemem, és nem mertem gondolkodni tovább.

- Kathy – szólalt meg Kristen a hátam mögött. Nem értettem, mi a fenének emlegeti Kathyt, amikor most messze nem róla van szó.

Mégis megfordultam, és könyörgéssel vegyes haraggal néztem végig rajta.  Vártam a magyarázatát.

- Miatta lakik itt Mike – érkezett meg. Majdnem felröhögtem. Tényleg azt hiszi, hogy ezt beveszem? Hangosan is feltettem a kérdést. – Talán már nem emlékszel… - Király! Most még az értelmi szintemet is megkérdőjelezi! - …de egyszer már szó volt róla, hogy Kathy oda van Mike-ért. – Rémlett valami, de egyelőre nem akartam elhinni, hogy már megint hülyét csináltam magamból. Nem, ehhez több bizonyítékra volt szükségem!

- És? – kérdeztem összeszorított fogakkal.

- És mivel Kathy apja eléggé… hogy úgy mondjam, régimódi, ha a lányáról van szó, tombolt volna, ha kiderül, hogy együtt járnak. Azért lakik itt Mike is, mert Kathy közelében akar lenni, és ezt máshogy nem teheti meg. Úgyhogy az egyik szoba a miénk Beckyvel, a másik kettő pedig az övék – az egyik csak alibiből, hogy ne bukjanak le.

Percekig emésztgettem a dolgot. Aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy Steph vajon tudna-e nekem szerezni egy biztos, és életfogytig tartó helyet valamelyik elmegyógyintézetben, ahova önként szerettem volna bevonulni ebben a pillanatban. Igen, sikerült megint hülyét csinálnom magamból.

- Megértem, hogy a látszat mást mutat… - folytatta tovább a nő, akit már megint sikerült valószínűleg olyannyira biztosan megkérdőjeleznem abban a kérdésben, hogy érez-e irántam valamit, hogy nem sok választja el attól, hogy beadja a válópert. – Biztos, hogy én is kiakadnék, ha te laknál együtt… valaki olyannal, akit nem szívlelek. De én csak jót akartam nekik. Kathy nagyon sokat segít nekem, csak meg akartam hálálni valahogy! – a végét már szinte kiabálta, és a könnyek is elkezdtek csordogálni az arcán.

Közelebb léptem, mire ő hátrált egyet.

- Bocsáss meg! – vontam vissza mindent, amit kiejtettem a számon. – Nem akartam, de… amikor megláttam a ruháit mindenütt… Mi másra gondolhattam volna? – kérdeztem egyre kétségbeesetten.

Kris megrázta a fejét, majd letörölte a könnyeit, és a szemembe nézett.

- Semmire, igazad van. Előre kellett volna szólnom – vette magára a bajt.

- De nem a te hibád, én voltam megint egy idióta! – Most már nem engedtem, hogy elhátráljon – illetve az erkély fala is segített ebben megakadályozni, melynek nekisimult, mikor egyre közelebb értem, majd a karjaimba zártam. – Bocsáss meg – ismételtem, és puszikkal borítottam az arcát. – Szeretlek!

- Én is szeretlek – zokogta. A szívem lángra lobbant a szavai hallatán, de egyben utáltam magam, amiért megint megríkattam.

- Ezen sokszor csodálkozom – mondtam halkan felsóhajtva.

- Én is – hüppögött tovább, de felemelte a fejét, és rám nézett. – De akkor is így van. Csak kérlek, ne ítélj folyton első pillantásra.

- Oké.

Megkockáztattam, hogy megcsókoljam, és örömmel tapasztaltam, hogy viszonozza. Alighogy a nyelvemet beengedte az ajkai közé, el is veszítettem a fejem. A fenekén végigsimítva a combjai alá nyúltam, és kissé megemeltem. Szerelmem karjai a nyakam köré fonódtak, miközben továbbra is a falnak döntve vadul csókoltam őt. A legfelemelőbb dolog az volt, hogy mindezt viszonozta is.

- Megmutatod, melyik a te hálószobád? – kérdeztem rekedten a vágytól, mikor egy pillanatra elszakadtunk egymástól.

- Meg – súgta, és addig harapdálta a nyakamat, amíg az útbaigazítása segítségével sikerült végre rálelnem az ő kis privát birodalmára.

- Becky meddig lesz még távol? – érdeklődtem, miközben az ágyra fektettem kedvesemet. Látni akartam még a lányomat is, akit Kathy vitt el valamerre, hogy tudjunk beszélgetni, mielőtt vissza kell repülnöm Monte Carloba, de most izgalmasabb dolgom akadt. Elkezdtem kigombolni Kristen blúzát, és mivel csak sokára érkezett tőle válasz, úgy sejtettem, rá is hatással van, ami most történik.

- Még egy óra minimum – lehelte elfúlóan. A csókjaim a mellei környékén jártak éppen, finoman beleharaptam a mellbimbóiba, majd felváltva kényeztettem őket a nyelvemmel és az ujjammal. Ugyanez volt a tervem valamivel lentebb található vidékeken is a testén, de egyelőre a nadrágja állta útját az elképzeléseimnek.

- Talán elég lesz… átmenetileg – hajoltam fölé ismét, és az ajkaira tapasztottam a számat. Ő hevesen viszonozta a csókomat, és megint vetkőztetni kezdett. Pont, mint amikor megérkeztem.

Ezúttal viszont hagytam magam. Sőt, segítettem is neki ebben, míg végül meztelenül nem fonódtuk össze a hűs lepedőn, mely nem volt képes csillapítani a bennünk tomboló tüzet.

Kris érintései az őrületbe kergettek, és bár elsősorban én kívántam mindenféle érzéki örömökben részesíteni, nem tudtam ellenállni, amikor hanyatt döntött, és elhatározta, hogy végigcsókolgatja a testem. Mindenütt, kivéve a legfájóbb pontomon. Édes kínokat okozott, hogy nem érintette meg lüktető testrészemet, csak körülötte érezhettem a nyelvét magamon.

Férfiatlanság ide vagy oda, könyörögni kezdtem neki, hogy vegyen végre a szájába. Megtette!

Felnyögtem az élvezettől, amint ajkai körém zárultak, de aztán a nyelvét húzta végig rajtam a tövétől a végéig. Az ujjai folyamatosan cirógatták a combjaim belső felét, míg a nyelve is fel-le járt rajtam őrjítő táncot. Csakis az ösztönzés kedvéért a hajába túrva esdekeltem azért, hogy megint nyeljen el, mire meg is kaptam, amit akartam.

Borzasztó jól csinálta! Egy kósza pillanatra – megjegyzem, nem először – bevillant, hogy vajon hol tanulta ezt, és főleg: kitől? De aztán már csak a gyönyörre figyeltem, amellyel megajándékozott. Próbáltam, de végül nem tudtam visszatartani az élvezetemet. Nem hagyta. Miután édes nyelve tisztára szopogatott utána, addig izgatott megint, míg elég mereven nem álltam ahhoz, hogy fölém kerekedve magába vezessen.

A csípőjébe kapaszkodva segítettem őt a mozgásban, de eltökélt szándékom volt, hogy én is belekóstolok még a világ legédesebb gyümölcsébe, mielőtt újra átadom magam a szenvedélynek.

Először megvártam, míg reszketve a karjaimba nem omlott, amint a csúcsra ért, majd anélkül, hogy kihúzódtam volna belőle, átfordultam vele az ágyon, és a lábai közé helyezkedve lassan csúszkálni kezdtem benne. Egyetlen hosszú, forró csók után feljebb emelkedtem, és feltérdeltem. Őt a derekánál fogva emeltem magamhoz, minek következtében még szélesebbre tárta a lábait, így teljesen elmerülhettem benne.

A teste lágyan, izzóan és nedvesen ölelt körbe és magába. Túlságosan élveztem, hogy benne lehetek, és mindenképpen el akartam nyújtani a pillanatot, de egyre nehezebb volt visszafojtanom a vágyaimat.

Végigsimítottam a testén, majd az egyik lábát átemeltem a mellkasom előtt, és kis helyezkedést követően hasra fordítottam. Illetve négykézlábra. Végigcsókolgattam szerelmem hátát, miközben újra csak aprókat mozogtam benne, így igyekezve minél inkább késleltetni a majdani pillanatot. Kristen a lepedőt és a párnát tépve nyöszörgött, és mind jobban kidugta a fenekét, hogy még jobban érezhessen magában, de ekkor gondoltam egyet, és kiszálltam belőle.

A csókjaim tovább szaporodtak verejtéknedves bőrén, a lapockáitól egyre lejjebb haladva. Még mindig térdelt, így könnyedén megközelíthettem a popsiját, melyet szintén puszikkal, és kisebb harapásokkal ízleltem, majd a lábait picit szélesebbre tárva hátulról fúrtam belé a nyelvemet. A kezem a hasa alá vezettem, egész addig, míg el nem értem a melleit, és ezeket izgatva folytattam, amit elkezdtem.

Kris nyögései egyre szaporábbakká váltak, mikor úgy döntöttem, hogy az ujjaimat is bevetem a cél érdekében. Egyszerre kettőt tűntettem el benne, miközben a nyelvem játékát sem szakítottam félbe. Élvezettel figyeltem ezután, ahogy megremeg az érintésemre, az izmai ismerős szorítása sem hiányozhatott.

Nem bírtam tovább. Amint elélvezett, és nedvei beborították a kezem, ismét mögé térdeltem, és teljesen belétemetkeztem. A combjait összezárta, ezzel még szorosabb benyomást keltett az, ahogyan beléhatoltam. Egyre veszettebb tempóban igyekeztem a beteljesülés felé, de mikor felemelkedett, és a mellkasomhoz simult a háta, az még érzékibb pillanatokat eredményezett.

Míg én a melleit cirógattam újra, és a nyakát halmoztam el csókjaimmal, ő a fenekembe markolva húzott magába még beljebb. Végül elszakadt nála a cérna – mellesleg nálam is – és ismét a tenyerére támaszkodva kezdett szinte hangosan sikítozni a gyönyörtől, mely végighullámzott a testén. Én pedig a saját mámoromban fürdőzhettem még tán percekig, mielőtt kihúzódtam belőle, és mellé fekve a karjaimba vontam.

Pihegve simult a mellkasomra, de máris csókért közeledtek felém az ajkai. Megadtam magunknak a tökéletes befejezéshez szükséges csókot, melyet nem is követett más, az óra ugyanis letelt, és már hallottuk a hangokat a szoba elől a nappaliból.

Legnagyobb sajnálatunkra nem volt lehetőségünk tovább izzítani a szerelmes pillanatokat, ehelyett villámgyorsan magunkra kapkodtuk a ruhákat, hogy aztán egy végső ölelést követően a lányunk elé siessünk.

Mielőtt kiléptünk volna, mégis visszarántottam kedvesemet, és biztosítottam róla, mennyire boldog vagyok, hogy ő a feleségem.

- Nagyon szeretlek – súgtam meghatottan. Magam sem tudtam, miért érzékenyültem el így, de az egész délután, a veszekedést leszámítva az imént történt csodás végkifejlettel bezárólag annyira megérintették a szívemet, hogy már csak egy dolgom volt hátra. De előbb látni akartam Beckyt.

Mike is ott ácsorgott a nappali túlsó végében, mikor kiléptünk Kris szobájából. Szerelmem rögtön a lányunkhoz sietett, és a karjaiba vette, majd megköszönte Kathynek a segítséget, és egy szabad estét ajándékozott neki.

- Ti menjetek csak szórakozni, mi vigyázunk a kis hercegnőre – motyogta végég a kicsi nyakába bújva. Én egyelőre Mike-ot figyeltem. És ezt Kristen is kiszúrta. – Rob! – szólt rám, mire ráemeltem a tekintetem. Figyelmeztető pillantással adta a tudtomra, hogy ezt már megbeszéltük, felejtsem el. Igyekeztem.

Mégis az egyetlen megnyugvást hozó dolognak az bizonyult, amikor azt láthattam, hogy Kathy boldogan mosolyogva lép oda Mike-hoz, aki szintén leveszi rólam a tekintetét, és Kathyre vigyorog. Szerelmesen. Telepatikus úton azért figyelmeztettem, hogy ha rossz hálóba talál átmenni éjszaka, mikor Kathyt akarja megkefélni, akkor ne merje eltéveszteni az ajtót, mert valóra váltom a kínzásáról szóló fantáziáimat.

Mintha meghallotta volna, mire gondolok, az ajtóból még visszafordult, de csak csúfondáros vigyorral felelt a ki nem mondott szavaimra, utána eltűntek Kathyvel együtt.

- Rob! – sokadjára szólított Kristen, mire ismét rá figyeltem. Már előttem állt. Elvettem tőle Beckyt, aki egyből jobb kedvre derített. – Azért nem kellett volna megfenyegetned – motyogta szerelmem. Döbbenten meredtem rá. – A forró vas kicsit erős volt, és méghogy a Colosseum előtt… - csóválta a fejét hitetlenkedve. Én is. Én inkább kétségbeesve is.

- Úristen, kimondtam! – jöttem rá. De már késő volt.

- Nem fog átjönni hozzám – biztosított róla Kris. Legalábbis próbált. De egy Mike-ból minden kitelik – gondoltam, ezért nem akartam a véletlenre bízni a dolgot.

- Azért csak zárd be az ajtódat éjszakára, kérlek! – szóltam szerelmemre, mire elfintorodott, de bólintott végül.

Ezután minden maradék percemet Beckyre szenteltem, miközben újra, ezúttal részletesebben elmeséltem Krisnek, amiért valójában ideutaztam.

Aztán vártam a reakciót. Tartottam tőle, hogy megint rosszul lesz, de nem lett. Viszont túl soká fontolgatta, hogy mit is mondjon az ajánlatra.

- Mikor kezdenénk a forgatást? – érdeklődött homlokráncolva.

- Másfél hónap múlva – feleltem. Tökéletes lett volna az időzítés, mivel akkor kerek egy hónapig nem lenne semmi dolgunk, illetve csak az, hogy együtt legyünk.

Kedvesem hümmögött még egy sort, de végül lassan bólogatni kezdett. A szája is finom mosolyra húzódott, de meg sem állt addig, míg a füléig nem húzódott végül az öröm.

- Szóval még egy közös film – jött hozzám közelebb csillogó szemekkel.

- Igen – hullt le rólam is a feszültség. A jelek szerint nincs tehát ellenére – ennek nagyon megörültem, de nem tudtam őt a karjaimba kapni, mert ott éppen Becky foglalt helyet. Illetve feküdt, épp elaludni készült. Félig már sikerült is neki, így nem mertem hangosan felnevetni örömömben.

- Furcsa lesz, hogy nem lesz rajtad vámpírmaszk – nézte végig az arcomat.

- Azt soha többé! – ráztam meg a fejem. Egy életre elegem volt a vakolatnyi sminkből. Így sem szoktak kímélni a sminkesek egy-egy jelenet előtt, de az… mozgatni sem bírtam benne rendesen akkoriban az arcizmaimat.

- Tetszik az ötlet – puszilt meg szerelmem, és végre tudtam, hogy helyre fog állni a rend köztünk végre minden tekintetben.

Mike kiiktatva a képből, az anyagi helyzetünk rendeződhet, nem leszek fölöslegesen féltékeny, mert Kristen az én páromat fogja alakítani a filmben, valamint növekszik benne egy apró kis ember, aki hamarosan a családunk létszámát fogja növelni egyel.

A visszautazásomig hátralevő időt szerelmes csókokkal és a majdani filmről való beszélgetéssel töltöttük – egyelőre egyetlen szem csemeténk feje fölött suttogva, vigyázva közben az álmát.

Valamelyest nyugodtan és végtelenül boldogan indultam vissza Monte Carloba abban a biztos tudatban, hogy már csak két hetet kell túlélnünk valahogyan, és utána a nap huszonnégy órájában együtt lehetünk. Sokáig. Mindörökre.