Married Life - 36. fejezet

Sziasztok!

Nem kommentelem, de ti tegyétek – csakis az, aki késztetést érez rá, oké? ;-)

Persze engem motiválna a továbbiakban, ha minél többen éreznétek késztetést :D de rajtatok múlik…

Jó olvasást!

Szil

36. fejezet

- Mióta vagy rosszul reggelente? Más bajod is van? – záporoztak felé a kérdéseim, mivel az elsőre, a legfontosabbra nem válaszolt, csak elfordult. – Kris! – szóltam rá végül keményebben. –Segíts már egy kicsit!

- Nem tudom – suttogta.

Nem tudja.

- Nem tudod? – értetlenkedtem. Hogy nem lehet tudni az ilyet? – Nem tudod, hogy terhes vagy-e?

- Rob – sóhajtotta a nevem. – Nem, nem tudom, hogy az vagyok-e.

Kezdett egyre magasröptűbb lenni ez a beszélgetés.

- Hogyhogy nem tudod? Nem csináltál tesztet? – firtattam homlokráncolva.

- Ha hiszed, ha nem, nem volt rá időm! – Szerelmem hangja egyre magasabb oktávban tündökölt, mire rájöttem, hogy nemcsak én vagyok ideges.

- Oké. – Mondtam lenyugtatva háborgó idegeimet. – Elmegyek és veszek egy tesztet. Megcsináljuk most.

- Egy óra múlva indul a gépünk, délután már programom van – jött a halk kifogás. Ezt nem akartam elhinni. Azt hiszi, kibírom ki tudja meddig, amíg lesz ideje – maximum tíz perce – arra, hogy megcsináljon egy kurva terhességi tesztet?

Éreztem, hogy kezd elfogyni a türelmem, de kényszerítettem magam, hogy ne kezdjek el hisztizni. Az nem férfias.

- Szívem! – búgtam gyengéden, miközben magamhoz öleltem. – Nagyon szeretném tudni, lesz-e kisbabánk.

Alighogy kimondtam, a szívem egyszerre kezdett repesni a boldogságtól, és zuhanni az akadályoktól, ami miatt most mégsem lenne okos dolog még egy babát bevállalni. Kristen is észrevette ezt rajtam. És elsápadt. Majd eltolt magától.

- Te nem akarod ezt a gyereket – suttogta zaklatottan. Kicsordultak a könnyei, és a kezét az ajkaira tapasztotta. Aztán kiszaladt a fürdőből. Egyenesen a gyerekszobába – én meg utána.

- Nem arról van szó, hogy nem akarom – vitáztam vele. Miért is nem mondtam el neki előbb az anyagi gondjainkat? – tépelődtem. Most meg baromira nem illene a helyzethez. Később. Vagy majd megoldom – döntöttem. Kell nekem ez a baba!! – Még azt sem tudjuk, hogy létezik-e – mondtam ehelyett óvatosan. És halkan, mert Kris közben felemelte Beckyt a kiságyból, és ébresztgetni kezdte, míg a másik kezével elkezdte összeszedegetni a pici holmijait.

- Oké, vedd meg a kurva tesztet! – kiabált rám.

Ezzel több dolgot is megoldott, bár fájt kicsit a hangnem, amit használt. De Becky legalább felébredt, és én is rohantam megkeresni a kocsikulcsokat. Aztán az autóig. Már benne ültem, amikor rádöbbentem, hogy szinte meztelen vagyok – egyetlen szál boxer takarta a lényegemet, de még cipőt sem húztam. Akkor ezért volt furcsa a pedál tapintása a meztelen talpammal…

Visszarohantam a házba. Kristen már Beckyt öltöztette, fel sem pillantott – tán észre sem vett – mialatt én is villámsebesen magamra rángattam két ruhadarabot, egy cipőt, és ismét az ajtóhoz szaladtam.

Aztán be a kocsiba, és padlógáz. Igen ám, de hol van itt gyógyszertár? – estem majdnem kétségbe, de aztán eszembe jutott, azokat mindig valami kereszttel vagy x-szel jelölik, csak kiszúrom. Próbáltam minél lassabban vezetni, hogy ne menjek el egy mellett sem, de semmi. Felhívtam Steph-et, aki persze nem volt kegyes hozzám, mert nem azonnal diktálta a címet, ahogy azt elvártam volna

- Mi az? Becky beteg megint?

- Ki vagy rúgva, ha nem mondasz egyet két másodpercen belül! – ordítottam a telefonba.

- Oké, Rob, nyugi. Hol vagy most?

Körülnéztem, de egy árva utcatábla sem volt kirakva sehova. Tovább csordogáltam az autóval, de semmi.

- Fogalmam sincs. Ez egy szellemváros! – Éreztem, hogy kezdek kifutni az időből.

- El tudod mondani, mit látsz, ha körülnézel? Valami jellegzetes épületet keress, vagy hasonlót. – Semmi nem volt, ami jellegzetesnek számított volna. – Akkor kapcsold be a GPS-t.

- Basszus, miért csak most mondod? – vitáztam vele. Nekem sem jutott eszembe, de most nem ez volt a lényeg. Valakin le kellett vezetnem a dühömet. És főleg a pánikomat.

Steph könnyen elmagyarázta, hogy is működik a ketyere, aztán bepötyögtem a címet, és már dobta is ki az útvonalat. Pontosan húsz méterrel előttem volt egy gyógyszertár. Egy hadsereg álldogált előtte. De minimum öten. Most nyitott ugyanis, és még ők se jutottak be.

Az órámra néztem, kettő perc múlva nyolc. Reméltem, hogy nyolckor nyit, így a kocsiban vártam ki a maradék két percet, addig álruhát rántva magamra a kesztyűtartóból. Szép kis szalagcím lenne, „Robert Pattinson terhességi tesztet vásárol. Vajon megengedheti magának a mostani lecsúszott anyagi helyzetében, hogy még egy gyereket vállaljon?”.

Felnyögtem a gondolattól, hogy a válasz lehet, hogy nem. Aztán én kiáltottam magamban: NEM! Kizárt, hogy ne tudjuk megoldani. A patika végül kinyitott, beözönlöttek a várakozók. Én is betódultam utánuk. Egyetlen kiszolgálópult volt. Összeszorítottam a fogaimat, és beálltam a sorba. Negyed órába telt, mire sorra kerültem.

Persze, hogy ekkor döglött be a számítógép.

Lenyeltem egy nem ideillő káromkodást, és körülnéztem. Senki más nem volt itt rajtam kívül. Lekaptam a fejemről a napszemüveget és a sapkát, majd a meghökkent, de máris cseppfolyósodni kezdő fiatal gyógyszerész felé fordultam.

- Ezt… nem… hiszem… el… - nyöszörögte. Aztán elkiáltotta magát. – Vera! Nem fogod elhinni, ki áll itt előttem!

- Kérem, ne! Sürgős szükségem van a segítségére! – kérleltem halkan. Hiába.

- Ugyan ki? A pápa? – jött az unott válasz valahonnan bentről.

- Maga Robert Pattinson! – felelte erre a lány, akit Cloenak hívtak a kitűzője szerint.

- Én a dublőre vagyok – próbáltam meg kiábrándítani, de hasztalan.

- Akkor nem rejtőzött volna álca mögé – mutatott rá a tényekre.

- Oké, én vagyok, de segítsen, kérem!

Közben Vera is előbújt a rejtekéből, és hatalmas szemeket meresztett rám.

- Ezt… nem… hiszem… el… - nyöszörögte.

- Kérem! – kiabáltam el magam. – Adok autogramot vagy bármit, csak azonnal adjanak egy terhességi tesztet!

A hajamba túrtam mérgemben, de ezzel is csak azt értem el, hogy mindketten felnyögtek. A picsába!

- Nem jó a számítógép – jött egy picit később a valamivel higgadtabb, ám annál kiábrándítóbb válasz.

- Adok egy százast, és a borravalót tartsák meg, csak könyörgöm, azonnal adjanak egy terhességi tesztet! – A pánik most már tényleg kezdett eluralkodni rajtam. Eszembe jutott az a lány abban a szállodában isten tudja, hol. Amelyik azt akarta, hogy a mellét dedikáljam. Ezek vajon mit fognak kitalálni?

- A neje terhes, vagy… valamelyik barátnője? – A kérdés Cloetól érkezett. Elkezdte gombolni a blúzát. Már a feltételezés is sértő volt!

- A feleségem! Ő az egyetlen, aki képes felizgatni! – Alighogy kimondtam, rájöttem, hogy ez rám is rossz fényt vethet, de ha egyszer ez volt az igazság. Már láttam magam előtt a következő szalagcímeket: „A szexi ex-vámpír nem bír felizgulni más nők láttán, csak a feleségétől. Vagy lehet, hogy impotens?!”

- Itt van – dugta elém a dobozkát Vera, de elrántotta a kezét, mikor érte nyúltam. Igen, sejtettem, hogy nem fogják elhinni. – Ingyen is a tied lehet, édes, de kérek cserébe valamit! – szabta meg a feltételeket.

- Mit? – nyögtem.

- Egy harapást a nyakamra, de látszódjon ám! – Ezzel fogta magát, előjött a pult mögül, majd elém lépett, hátrarázta a haját, és várta, hogy cselekedjek. Én nem jutottam szóhoz a döbbenettől, Cloe viszont felkuncogott. Volt egy érzésem, hogy ő is kér…

Valamiért úgy éreztem, nem hatna rájuk – rájuk SEM! – a mosolyom, ezért nyeltem egyet, a lány nyaka fölé hajoltam… és mielőtt elértem volna, kikaptam a kezéből a tesztes dobozt. Magához térni sem volt ideje, olyan gyors voltam a továbbiakban. Akár egy vámpír – fintorogtam egy jóízűt.

Aztán nyomtam egy puszit az arcára – ezzel is eldicsekedhet, bár nem olyan látványos alapon –, aláírtam a százdolcsist, amit amúgy sem költöttek volna el soha, hisz tőlem kapták – fintorogtam még egyet  –, végül pát intettem, és otthagytam a két döbbent leányzót.

Bevetődtem a kocsiba, és újabb padlógázzal téptem… volna vissza, de eltévedtem. A GPS mentett ki a bajból, bár ehhez megint Steph telefonos segítségére volt szükségem, mert nem tudtam a pontos címemet. Mindig Dean hozott-vitt a házba, nem jegyeztem meg. Feleslegesnek tartottam erre a pár hónapra, amíg itt lakom.

Amint a ház elé kanyarodtam, láttam, hogy Kris már a taxiba pakolja be Beckyt.

Nem mehetnek el! Még nem! – kiáltottam magamban, majd hangosan is:

- Várj! Nem mehetsz el! Tudni akarom, lesz-e gyerekünk! – rohantam oda hozzájuk.

- Megvetted? Jó. A gépen megcsinálom – vette el szerelmem a kezemből a benne szorongatott dobozkát, és túl higgadtnak tűnt. A kezdeti dühe ellenére félelmetesen higgadtnak.

- De én is akarom tudni! – suttogtam könyörögve.

- Negyed órán belül már a levegőben kell lennem, most nincs rá idő! – vitázott velem.

- Magángéppel mentek, kicsit később, majd Dean elintézni, csak… kérlek! – ragadtam meg a karját, hogy ne tudjon beszállni. Ráadásul puszi nélkül akart itthagyni. A kezemre nézett, majd a szemembe. – Nem bírom ki, hogy csak órák múlva tudhatom meg.

Kris egy percig habozott még, majd bólintott. Megkönnyebbülésemben hatalmas sóhaj szakadt ki a torkomból. Azonnal előkaptam a mobilomat, mialatt kivettem Beckyt a gyerekülésből, és magamhoz szorítottam.

- Lehet, hogy kishúgod lesz – suttogtam neki, és elkezdtem vele táncikálni a taxi mellett, míg arra vártam, hogy Dean felvegye a telefont. Az én kis hercegnőmnek tetszett a mutatvány, mert kacagni kezdett a hullámzó mozgástól, amiben részesítettem.

Kristen kivette az utazótáskát, kifizette, majd elküldte közben a taxit.

Steph-et tárcsáztam inkább, mert Dean valamivel nagyon kiüthette magát.

- Mi van már megint? – lihegte a mindenesem.

- Bocs, rosszkor hívlak… Csak nem értem el Deant, és reméltem, hogy…

- Rob! – nyögte. – Nyögd ki. Öt másodperced van.

- Kéne egy magángép, ami elviszi Kriséket egy óra múlva.

- Oké! – Ezzel le is tette. Voltak elképzeléseim, mit csinált éppen. Még egy pillanatig döbbenten bámultam a kezemben tartott mobilt, majd vállat vontam. Most az sem érdekelt volna, ha maga az amerikai elnök dolgozik éppen Steph-en. Szerelmem felé fordultam, aztán kicseréltem Beckyt az ő kezében szorongatott csomagra, és a ház felé indultunk.

Egyből bezavartam a fürdőbe, hogy azonnal csinálja meg. két perc múlva jött is vissza. Addig lovacskáztattam a lányunkat a térdemen, amely ezzel abba is maradt. Kris leült mellém a kanapéra, és lehunyt szemmel várta az eredményt. Egyelőre egy csík látszott. A gyomrom görcsbe rándult, és a szívem a torkomban dobogott.

Már azt hittem, megláttam egy halvány második csíkot, amikor fogta a kis izét, és a háta mögé rejtette.

- Mit lesz, ha pozitív? – kérdezte rémülten. Erre a kérdésre még nem voltam felkészülve.

Leraktam Beckyt a szőnyegre, a kezébe adtam a maciját, és Kris felé fordultam.

- Előbb tudjuk meg, hogy az-e. Ha igen, akkor gondolkodunk, hogy oldjuk meg, de menni fog – próbáltam megnyugtatni, hogy részemről nincs akadálya még egy babának.

Ekkor elsírta magát. Egyre több jelet produkált, amely arra utalt, hogy tényleg terhes, de még nem mutatta meg, hogy valóban az-e.

- Tudok az anyagi gondjainkról – nyögte szipogva.

Ezzel belém rekesztette a levegőt egy pillanatra.

- Honnan? – sápadtam el. Nem akartam, hogy megtudja.

- Steph elmondta.

- Micsoda? – tomboltam. – Kirúgom!

- Ne rúgd ki, jót akart.

A mai napon saját magam akartam neki elmondani, nem Steph közreműködésével. Bár nekem sem lett volna rá időm. Elaludtunk, aztán ő máris rohant volna vissza a turnéra.

- Nem érdekel, hogy jót akart-e, semmi köze hozzá.

A tény ettől még tény maradt, tényleg szarban voltunk.

- Nem kell aggódnod, nekem van egy ötletem – törölte le a könnyeit az arcáról kedvesem, és bizakodva felém fordult.

- Mi lenne az? – gyanakodtam. Volt egy olyan érzésem, hogy nem leszek elragadtatva attól, amit kitalált.

- Akarnak egy folytatást – adta meg a kegyelemdöfést.

Lesápadtam – ma már nem először. Hogy folytatást akarnak abból a szennyből, amit forgatott? Ez kizárt. Felröhögtem.

- És az miről szólna? Szex orrvérzésig? – Nem akartam őt többé Mike vagy Luke, vagy akárki más karjaiban látni. Még ha csak egy film kedvéért történne.

- Nem kell bunkónak lenned – feleselt. Jogosan. – Van tán jobb ötleted?

- Éppenséggel van. Már mondtam Steph-nek is – bólintottam.

- Neki mondtad, ja, csak a feleségednek felejtettél el szólni, hogy akár el is válhatnánk, akkor sem tudnál több időt tölteni a családoddal mint így… Miért csinálod ezt, Rob? – Kris kezdett hisztérikussá válni. Azon gondolkodtam, ezt mi válthatta ki nála.

- Nem akarom, hogy megcsináld a forgatást. Tudom, hogy sokat kerestél vele, de ez nem számít. Az én dolgom eltartani a családomat! – néztem rá komolyan. Úgy is gondoltam.

- Legalább ezegyszer félretehetnéd a kurva férfiúi büszkeségedet! – pattant fel a kanapéról, és elkezdett fel-alá járkálni. – Most is ott van a teljes összeg a számlámon, amit kaptam. Lehet, hogy te csődben vagy lassan, de azt tudjuk használni – állt meg előttem esdekelve.

- Szívem… – sóhajtottam, és megfogtam a kezét. A szemébe néztem. Elgondolkodtam.

Két lehetőségem van. Vagy hagyom, hogy Kris megcsinálja a második filmet, és ezáltal nekem nem kell a tébolyig forgatnom az elkövetkező legalább két évben megállás nélkül, vagy… vagy forgatok, és elveszítem a családomat.

Egyik lehetőség sem tetszett. De a családom volt fontosabb.

- Rendben. Vagyis… Mikor lenne a folytatás? – kérdeztem.

Kris erre már láthatóan kellemetlenebbül érezte magát. A félelmeim feléledtek. Mindjárt közli, hogy amint véget ér a turné, és ezzel az együttléteinknek megint annyi. Még nekem is legalább egy hónapig tart a forgatás.

- Hat hét múlva… - suttogta szemlesütve.

- Mi? – Szinte beletrafáltam. Két hetünk lesz tehát, hogy biztosítsuk egymást sírig tartó szerelmünkről, mielőtt újra ágyba bújik a jó ég tudja, hány idegen pasassal. És Mike-kal. – A rohadt életbe.

Vettem egy mély lélegzetet. Majd még egy párat. Kris elhátrált tőlem, és az ablakhoz lépett.

- Sajnálom, de ha ez az ára, hogy együtt lehessünk… Neked akkor épp szüneted lesz, amíg dolgozom, és tudsz vigyázni Beckyre. Bejöhettek majd a stúdióba is. És nem fogja megtudni a világ, hogy anyagilag rossz passzban vagyunk – magyarázta halkan azt, amin nekem is forgott az agyam éppen.

Tudtam, hogy ez lenne – ez lesz! – a jó megoldás, csak még nem emésztettem meg. aztán eszembe jutott valami más.

- Mi lenne, ha én is szerepelnék a filmben? – vetettem fel. – Dupla gázsit kapnánk, és veled lehetnék egész nap…

Kedvesem rám bámult, majd ezúttal ő nevetett fel. A könnye is majd’ kicsordult.

- El tudod képzelni magad Mike-kal egy jelenetben, amint… ő is, meg te is… és… én…

Igaza volt. Máris gyilkolhatnékom támadt a gondolatra. Sőt, Mike-ot biztosan megölném, ott helyben. Aztán engem lecsuknának és Krisre maradna Becky felnevelése…

És a másik babáé. Majdnem megfeledkeztem róla!

Felálltam, és közelebb léptem Kristenhez.

- Hol a teszt? – kérdeztem gyorsan. Egy pillanatra zavarba jött, majd a farzsebébe nyúlt, és előhúzta.

Dermedten vártam, hogy mi lesz az eredmény.

Nem mertem megnézni magam, tőle akartam hallani.

Ő viszont elsápadt, aztán a szája elé rakta a kezét, és a fürdőbe rohant.

Ezúttal magára zárta az ajtót – persze a tesztet is vitte, így segíteni sem tudtam neki a rosszulléténél, és azt sem tudtam MÉG MINDIG, hogy apa leszek-e ismét, vagy sem.

Idegesen hallgattam Kris öklendezéseit, majd csend. Szólongatni kezdtem, de nem válaszolt. Már éppen felmértem az ajtó paramétereit, hogy vajon be tudom-e törni, amikor hallottam, hogy megnyitja a csapot.

Aztán kattant a zár.

Holtsápadt szerelmem kilépett az ajtón. A kezei üresek voltak. Egyből magamhoz rántottam, és a farzsebét taperoltam, hogy végre én is láthassam, mennyi a csík!

De nem volt ott a teszt.

- Kidobtad? – kérdeztem.

- Nem… - rázta meg a fejét, majd a háta mögé bökött. Megláttam a mosdó szélén. Ő viszont megingott, így tartanom kellett, mialatt odanyúltam érte.

Ezután a kanapéhoz támogattam, az ölembe ültettem, és felemeltem a kis cuccot.

Csak néztem, de nem bírtam felfogni.

- Sajnálom… - súgta Kristen. Nem értettem mit sajnál. Megkérdeztem. – Hogy így alakult – felelte. – Biztosan nem erre számítottál, vagy nem ezt akartad…

Ezek szerint – a szomorú hanghordozásából ítélve ő így akarta, hogy történjen. És… de hiszen én is!

Még mindig a kütyüt bámultam. Mi az, hogy sajnálja, hogy így alakult? Én nem! Ekkora öröm nem adódik az ember életében minden nap!

A tesztet elhajítottam, őt pedig csókolni kezdtem, hevesen, és vadul, minden szerelmemet és szenvedélyemet beleadva. Egy álmom vált valóra! Főleg így, hogy viszonozta a csókomat végre. Nem maradt más a világon, csak mi ketten.

Becky hangocskája rángatott vissza a valóságba a mennyországból, melyet kedvesem közelsége váltott ki belőlem. És a tény, hogy… mekkora mázlisták vagyunk!

Végre ő is boldognak tűnt. Csak kicsit aggodalmasnak is egyben, de a boldogsága volt a hangsúlyosabb.

- Akkor tehát… - kezdtem, de elszorult a torkom. És könnyek is csípni kezdték a szemeimet. – Most ez azt jelenti, hogy…

- Azt hiszem – mosolygott vissza rám életem legfőbb értelme.

- Szeretlek! – suttogtam – valószínűleg bambán vigyorogva közben –, és puszikkal borítottam az arcát, száját, nyakát. Viszonozta a vallomásomat.

Utána egyszerre mondtuk ki a nyilvánvalót. Ezt követően pedig a tekintetünk beszélgetett a szánk helyett. Nem volt kétséges, hogyan döntünk. Belevágunk.

Sőt, a lányunk is kacarászva kiáltozott:

- Baba!