Married Life - 14. fejezet

Sziasztok!

Jenny ismét kedves kis FVt hagyott nekem :DD Megpróbáltam megoldani a helyzetet az én szám/agyam íze szerint, remélem, nem fogtok csalódni.

Szil

14. fejezet

Tudtam, hogy a szívem fog beleszakadni abba, amit ha kimondok, ő nyilván kapni fog az alkalmon, de nem tehettem mást. Boldoggá akartam tenni. És ha ennek a saját boldogtalanságom az ára, akkor vállalnom kell.

Megfordult a fejemben, hogy Beckyt hozom fel kifogásként, miért is NE csinálja, de mivel a lányunk már evett szilárd táplálékot is, ez könnyebben megoldhatónak tűnt, mintha Krisnek naponta többször szoptatnia kellene.

Emellett is még millió dolgot tudtam volna említeni, ami „szerintem” az ellen szól, hogy ő is dolgozni kezdjen, de nem tettem. Csak a véleményemet voltam képes kimondani.

- Nem akarom, hogy elfogadd azt az ajánlatot – közöltem vele a döntésemet. A könnyek tovább szaporodtak a szeme sarkában, és a tekintete is csalódást sugárzott felém. – De ha te ennyire szeretnéd, akkor legyen.

A csalódottság helyét meglepetés, és öröm váltotta fel, ahogy újra rám pillantott, engem viszont egyre inkább hatalmába kerített a reménytelenség. Tudtam, hogy ezzel újabb szakadékot fogunk ásni magunk közé, mert az ugyan tény, hogy rendbejöttek a dolgaink az elmúlt két hónap alatt, de ez az egész még olyan törékeny volt, mint egy szappanbuborék. És ha most újabb két és fél hónapig nem látjuk egymást, akkor már egyszerűbb lenne máris beadni a válópert. Ez elég elkeserítően hangzott.

Ennek ellenére nem akartam őt sem korlátozni, sem befolyásolni. Azzal bíztattam magam, hogy a munkaterápia talán jót tesz az idegeinek, és hamarabb kigyógyul a depresszióból. Ami persze majd egyenlő lesz azzal, hogy kivirul, és az összes kollégáját az ujjai köré csavarja, míg engem a fene megesz Monte Carloban.

Nem tudtam tovább elviselni az ő örömét szemben az én gyötrelmeimmel, ezért a házba mentem, megkerestem a cigimet, kivettem egy üveg sört a hűtőből, és visszamentem az erkélyre. Becky közben elszenderedett, ezért Kristen épp befelé vitte, nyilván, hogy lefektesse. Szerettem volna utánuk menni, és a maradék kis időt velük tölteni, ami még megadatott, de a lábaim nem engedelmeskedtek.

A sört megittam, a cigit elszívtam, és fájdalmas tekintettel bámultam fel a csillagokra, amikor szerelmem utánam jött, és a hátamhoz simult. A derekamon összekulcsolta a kezeit, és mélyet sóhajtott.

Egy halvány remény még átfutott rajtam, hogy másnap hátha mégis nemet mond majd az ajánlatra, de aztán el is vetettem a gondolatot. Tudtam, hogy el fogja fogadni. Lehajtottam a fejem, és én is vettem egy mély levegőt.

- Hiányozni fogsz – mondtam halkan. – És Becky is.

Erre érezhetően megdermedt, a karjai megremegtek, majd elvette őket a derekamról. Már most hiányzott az érintése is.

- Rob, kérlek, érts meg! Amikor te forgatsz, akkor is alig látjuk egymást!

- Megértelek, nem?! Mondtam, te döntesz. Én nem szólok bele.

Kezdett bennem túlzottan felgyűlni a feszültség, és sajnos csak rajta tudtam levezetni. Ő viszont nem vágott vissza. Csak elgondolkodva bámult ő is a fejünk felett elterülő csillagtenger felé.

- Miről fog szólni a film? – kérdeztem aztán végleg beletörődve a megváltoztathatatlanba.

- Kosztümös film lesz, én egy feltörő prostit fogok alakítani.

A szavai hallatán szívesen összetörtem volna valamit. Féltem, hogy a korlát lesz az, amire támaszkodtam, így inkább elvettem róla a kezem, és zsebre dugtam. Tehát három hónapon át, ameddig az ő filmjének a forgatása tart, azzal a tudattal kell ráadásul élnem, hogy ha csak a szerep kedvéért is, de idegen férfiak fogdossák majd össze a testét, amit csak a magaménak akartam tudni.

Nem voltam vele igazságos, hisz az én előző filmem is tele volt pikáns jelenetekkel, sokszor még alsónadrág sem lehetett rajtam a hitelesség kedvéért, de ez mégis más volt.

- Ahogy mondtam, te döntesz – szűrtem a szavakat fájdalmasan összeszorított fogaim közül, aztán otthagytam, és a fürdőszobába mentem. Reméltem, hogy sikerül lemosnom magamról a dühöt, és a kétségbeesést, hogy legalább a hátralevő négy napot még ki tudjam használni, amíg ő velem van. Amíg Beckyvel velem vannak. Utána pedig… Csak a sorshoz fohászkodhatok, hogy semmi ne úgy süljön el, ahogy rémálmaimban megtörténik.

Kristen utánam jött a zuhanyzóba, túl korán ahhoz, hogy a mérgem tűrhetőre csillapodhasson. Amint meghallottam nyílni a fülke ajtaját, felé fordultam, és az sem érdekelt volna, ha még ruhában van, berántottam magam mellé, és éhesen falni kezdtem az ajkait. A dühöm uralta a tetteimet, így cseppet sem bántam vele kíméletesen.

Egyik kezem rögtön a lábai közé csúszott, és reményvesztetten öleltem magamhoz. Feltűnt, hogy egyáltalán nem tiltakozik a durvább bánásmód ellen, sőt, az ő kezei is a vágyamra találtak, és egyre intenzívebb simogatásba kezdett. Ajkai édes íze csillapíthatatlan éhséget gerjesztett bennem, és a zuhanyzó falának döntve emeltem magamhoz. Azonnal beléhatoltam, könnyedén, ami az enyémhez hasonló vágyakozására utalt.

Egyszerre nyögtünk fel a kéjtől, amely felemésztette bensőnket. Egyre gyorsabban mozogva hajtottam magunkat a beteljesülés felé, de a cél előtt megálltam. Lihegve támasztottam a homlokom Kristenének, majd újabb forró, és immár szerelemittas csókokkal borítottam az arcát, a száját.

Utána kihúzódtam belőle, és meglehetősen értetlenkedő tekintete ellenére eltoltam magamtól. Elzártam a csapot, aztán fogtam egy hatalmas törölközőt, és belebugyoláltam szerelmem testét. A sajátomat csak nagyjából végigtöröltem.

- Mi a baj? – kérdezte Kris újra könnyekkel a szemében.

Lecsókoltam őket, aztán felemeltem, és a hálóba vittem.

- Szeretni akarlak – súgtam vissza, miközben az ágyra fektettem, és magam is melléheveredtem. – Nem egy gyors menetet.

A könnyei újból felgyűltek, ezúttal a meghatottságtól. Kibontogattam a törölközőből, a bőre minden egyes négyzetcentiméterét a csókjaimmal borítva, közben pedig igyekeztem elhessegetni a gondolatot, hogy ki tudja, meddig nem tehetem majd ugyanezt. Talán soha többé…

Most viszont tényleg szeretni akartam, ameddig csak lehetséges. Valamiért máris a legrosszabbtól, vagyis a házasságunk végétől tartottam, és bár hiábavalónak éreztem az erőlködést, hogy meggyőzzem róla, ne tegyen tönkre mindent ezzel az ajánlattal, be akartam neki bizonyítani, mit veszíthet, ha végül elhagy engem.

Én tudtam, mit veszíthetek. Belehalnék. Az életem egy üres, kiégett, lelketlenül kopár sivataggá változna. Ha többé nem hallhatnám a nevetését, nem láthatnám, ahogy a mosolya ragyog felém, nem ízlelhetném édes ajkait. És nem kóstolhatom többé a bőrét, mint ebben a pillanatban is.

A törölközőt félredobva nyújtózott el előttem csábítóan, a kintről beszűrődő holdfény megtört a testén maradt néhány vízcseppen, amelyeket sorban lecsókoltam róla. A melleinek különleges figyelmet szenteltem, hiszen tudtam, hogy még kissé érzékenyek, de amikor ő szólt rám, hogy ne vigyázzak rá annyira, átadtam magam a valódi szenvedélyemnek.

A mellbimbói kőkeményre merevedve állták a nyelvem ostromát, az ujjaim pedig könnyedén csusszantak ki-be sikamlóssá vált teste tűzforró barlangjába. A nyöszörgés, amit az érintésem váltott ki belőle még jobban feltüzelte ki sem hűlt vágyaimat. Ujjaim után ízlelni is akartam a testéből csorduló mézet, amivel már sikolyokat is képes voltam előcsalogatni az ajkai közül.

Utána fölé helyezkedtem, és mielőtt a magamévá tettem volna, olyan érzelmekkel telten csókoltam szájon, hogy én is beleborzongtam. Kristen keze a csípőmet karmolta, majd a fenekembe markolva húzott magába. Belesóhajtottunk a csókba, amelyet nem szakítottunk meg, és egyre jobban zihálva űztük a gyönyört. Egyszerre robbant testünk mélyén az örvénylő áradat, amelynek reszketve adtuk át magunkat.

Szorosan összeölelkezve feküdtünk, bágyadtan cirógatva egymás verejtéknedves testét.

- Nem akarlak elveszíteni benneteket – osztottam meg vele félelmeimet.

- Ez csak egy film, Rob, miért veszítenél el? – kérdezte, és az arcomra simította a tenyerét, hogy megnyugtasson.

De a nyugalmamnak már akkor vége szakadt, amikor először említette, hogy forgatni fog.

- Nem tudlak meggyőzni, hogy inkább velem gyertek, ugye? – Meg sem próbáltam eltitkolni a szomorúságot és a fájdalmat a hangomban.

- Úgy érzem, szükségem van rá, hogy csináljak valamit – magyarázta. – Imádom Beckyt, és imádok vele lenni, a nap huszonnégy órájában is, ha lehetne, de… Így nem érzem magam senkinek.

Értettem, hogy mit is akar ebből kihozni. Legalábbis próbáltam megérteni. Az mégis rosszul esett, hogy erről SEM beszélt eddig. Szóval dolgozni szeretne, foglaltam össze magamban.

- Beckyvel mi lesz addig? – firtattam, ha már a lányunk is szóba került.

- Magammal viszem, mindig lesz ott valaki, aki vigyáz rá a felvételek alatt, és amúgy is csak napi négy órás szerződést írok alá – avatott be a részletekbe. – Ezért is fog három hónapig elhúzódni.

Ez így már valóban jobban hangzott, mégsem tetszett a dolog. Mert ez azt jelenti, hogy nekünk nem lesz egyetlen percünk sem egymásra. Két és fél hónapon át legalábbis – amíg az én filmem forgatása tart.

- És velünk mi lesz addig? – öntöttem szavakba a gondolataimat.

Ezen Kristen is elgondolkodott. És egyre több tanácstalanság költözött az arcára.

- Kérlek, gyertek inkább velem! – suttogtam, miközben hozzábújtam, és a nyakába temettem az arcomat. – Nem bírom ki nélkületek olyan sokáig.

Nem válaszolt. Tudtam, hogy hiába minden erőfeszítésem. Fel is adtam. Vettem egy mély levegőt, aztán adtam egy puszit a nyakán lüktető érre, majd a szájára, és a szemébe néztem.

- Szeretlek.

Viszonozta a vallomásom, de éreztem rajta a feszültséget, amely bennem is munkálkodott. Magamhoz öleltem, és álomba cirógattam, de én nem tudtam nyugodtan pihenni.

Másnap reggel zaklatott éjszakám után, mely során minden lehetséges félelmem az agyamba vetült, mégis vidáman reggeliztem életem két legfontosabb nőjével. Beckyt én etethettem. Kihasználtam minden vele töltött pillanatot is, mielőtt el kell utaznom. Kristen délelőtt közölte, hogy találkozik az ügynökével, Dannel, de mielőtt felajánlhattam volna, hogy elkísérjük, megkért, hogy vigyázzak addig Beckyre.

Így hát itthon maradtunk az én kis hercegnőmmel. Mivel elég jó idő volt, úgy gondoltam, kiviszem úszkálni kicsit a fűthető medencébe. Ráadtam egy meglehetősen imádnivaló kis babafürdőruhát, és vidáman pancsolni kezdtünk.

Kristen is megérkezett egy órán belül, mikor már éppen kiszálltunk, hogy a csöppségem ne ázzon teljesen szét a vízben. Kissé gondterheltnek tűnt, de elmélyülten tanulmányozott közben egy papírhalmazt. Sejtettem, hogy a forgatókönyvet nézegeti.

Elhatároztam, hogy én nem fogok belenézni, épp elég azt tudnom, hogy milyen szerepe lesz, a részletekre nem voltam kíváncsi. Mégis, mikor este vacsora után Kris a lányunkat fürdette, belelapoztam, és már az első oldalakon olyan pikáns jelenetekbe botlottam, amelyeket én magam sem vállaltam volna el, nemcsak az ő helyében, de a férfi szereplő helyében sem. Akivel ráadásul szinte az egész filmet végig kell szexelnie majd szerelmemnek.

Erről eszembe is jutott, hogy vajon ki lesz a társa mindebben. A forgatókönyv végére lapoztam, hogy átfussam a névsort, ahol szíven szúrásként döbbentett meg, amit láttam.

Mike.

Úgy éreztem, nem kapok levegőt. A dühöm minden eddiginél nagyobb méreteket öltött. Mindeközben hallottam nejem és kislányunk boldog kacagását a fürdőszobából, de nem sikerült lehiggasztania ennek sem.

Egész testemben remegve nyúltam a kocsikulcsért, mert tudtam, ha most itt maradok, annak valószínűleg végérvényes összeveszés lesz a vége. Ezt pedig szerettem volna elkerülni. Így hát inkább megszöktem.

Sokáig tapostam a gázt London utcáin, mire egy túlbuzgó rendőr kocsi a nyomomba nem szegődött. Egyből felismertek, de persze épp ezért nem hitték el, hogy nem ittam. Megfújtam a szondát, még a hülye tesztjeiket is elvégeztem, csak ezután bocsátottak utamra egy csinos kis csekkel, amelyet gyorshajtásért szabtak ki rám. Nem érdekelt a dolog, tovább hajtottam, azt kívánva, bár elérném a fénysebességet. Aztán visszafordultam. A házunk közelében leállítottam a kocsit, és az első utamba kerülő bárba mentem.

Még szerencse, hogy közel laktunk, mert órákkal később, amikor bezárták a pubot, nem kellett messze gyalogolnom. Annyira még nem voltam részeg, hogy autóba merjek ülni ilyen állapotban, ezért hazasétáltam.

Egész végig azon gondolkodtam, mi a fenét csináljak?! Aztán rádöbbentem, hogy semmit. Az agyamba viszont befészkelte magát az a gondolat, hogy szerelmem Mike miatt vállalta csak el ezt a filmet. Hiába hagyta ott értem – elméletileg – miután megismerkedtünk, most mégis keresztezték egymás útját, és tessék…

Időközben hazaértem, és beléptem a házunkba, ahol csend honolt. De a villany az egész földszinten égett. Belülről az ajtónak dőltem, és próbáltam volna az emeletre vezető lépcső felé indulni, de tartottam tőle, hogy az most meghaladná a képességeimet.

Ráadásul Kristen is megjelent a konyha felől, és elég volt végignéznie rajtam, hogy lekeverjen egy pofont.

- Tudod te, hogy aggódtam érted?! – kiabálta.

Rá akartam szólni, hogy halkabban, mert Becky felébred, de csak egy suttogásnyi bocsánat szócskára futotta az erőmből.

- Bocsánat?! Ennyi?! Legalább a mobilodat vitted volna magaddal! – veszekedett velem tovább.

- Olyan szép vagy – feleltem a kifakadására. És tényleg az volt, még ilyen féktelen dühösen is. Bárgyú módon büszkeséggel töltött el a tudat, hogy ilyen heves érzelmeket vagyok képes kiváltani belőle. Csapongani kezdtek a gondolataim. – Mike-kal biztos nem veszekedtél így soha.

- Mi? Mike?! Mi köze ehhez Mike-nak?!

- Miatta hagysz el… - nyögtem. – Érte. Most már tudom, ő mit érezhetett.

- Rob! – szólt rám, már könnyekkel gyönyörű szemeiben.

- De nem baj, semmi baj – súgtam, és magamhoz öleltem. Kicsit kapálózott, de végül elengedte magát. – Kívánlak – nyögtem a hajába.

A szám elérte a fülcimpáját, finoman beleharaptam, majd a fejét hátrafeszítve az ajkait vettem birtokba. Nyelvem kíméletlenül tört előre a szájában, az övét kutatva, és amint megleltem, érzékien fájó csókot váltottunk.

- Rob… - nyögdécselt, amint már a nyakát csókolgattam, de nem az őt is elborító szenvedélytől, ahogy először hittem. – Engedj… el…

- Nem, még három napig az enyém vagy – leheltem, egyre szaporábban kapkodva a levegőt.

A kezeim már a ruhája alatt matattak, a bőre, amit tapintottam, a legnemesebb selyemmel vetekedett. Elborította az agyamat a vágy, hogy tényleg kiélvezzem ezt a három napot, mielőtt vége mindennek. Kétségbeesetten szorítottam magamhoz, miközben járási képességeim maradékát összeszedve a nappali felé húztam. Lerogytam a kanapéra, és Kristent az ölembe emeltem. Ekkor már nem tiltakozott.

- Ez nem változtat… semmin – nyöszörögte, de nem állt ellen, ahogy a melleit kényeztettem. Kezem megállás nélkül simogatta a combjait, a fenekébe markolva húztam még közelebb, hogy ágyékomhoz dörgölőzhessen. Meg is tette. Felnyögtem a vágytól, amely már a végső energiáimat emésztette fel szépen lassan, és a fenekén keresztül a lábai közé csúsztattam a kezemet.

Az ott talált forróság az eszemet vette, és Kris nyögésekkel is rásegített még erre. Egyre jobban benedvesedett az érintésem alatt. A másik kezemmel széttártam rajta a köntösét, és a bőrét ízleltem, miközben ujjaimmal éppen kielégítettem őt. A nevemet nyögte a szenvedélye csúcsán. Ezután kigomboltam a nadrágomat, amelyből keményen előbukkanó, fájóan lüktető férfiasságomra húztam a testét.

A csípőjénél fogva segítettem a mozdulatait. Ő eközben újra a szám fölé hajolt, és egyre gyorsabb tempót diktált. A tarkómnál a hajamba markolt, és többször a számba harapott ezalatt, de ezzel csak tovább szította bennem a vágyat önmaga iránt. Aztán hátrahajlította a felsőtestét, egyik kezével a térdemen támszkodott, míg a másikat a mellein át a hasa felé, majd még lejjebb csúsztatta addig a pontig, ahol összekapcsolódtunk.

A látvány is meg az érzések is így együtt sok volt. Még párszor erősen magamra rántottam, és a teste mélyébe élveztem. Ő sem váratott soká magára, hála az ujjainak, amelyekkel fojtatta magán a játékot. Utána magamhoz öleltem, mielőtt összerogyhatott volna.

És sírhatnékom támadt. Nem akartam őt elengedni magam mellől soha. És ha csak belegondoltam, miket olvastam a forgatókönyvében, még jobban elkeseredtem. Hogy ilyesmit műveljen mással, még ha harmincan is veszik őket körbe a forgatáson, az már sok volt. Főleg, ha eszembe jutott az is, ki a partnere.

- Ne vállald el, kérlek, gyere velem – nyögtem a bőrét cirógatva ajkaimmal.

- Már aláírtam Rob, sajnálom – ábrándított ki.

- Mike miatt? – kérdeztem letaglózva a fájdalomtól.

- Nem Mike miatt, magam miatt – felelte. – Bízz bennem.

Bízzak benne… Könnyebb volt ezt mondani, sőt még megígérni is, mint érezni. Szerettem volna bízni abban, hogy nem választhat el bennünket semmi és senki. Szerettem volna bízni őbenne is, hogy nem arra fogja használni ezt a két és fél hónapot, hogy más férfiakkal – Mike-kal! – flörtöl… vagy még tovább megy. Bízni akartam benne, hogy van valamilyen megoldás.

De nem tudtam gondolkodni. Még mindig a testében voltam, és az elfogyasztott alkoholmennyiség sem tudta ennyivel lecsillapítani iránta a vágyaimat. Újra éreztem, hogy megkeményedek. Ezúttal én vezettem a kezem a lábai közé, és a csiklóját izgatva apró nyögéseket sikerült belőle előcsalogatnom.

Közben újra mozogni kezdett rajtam, és az ezt követő robbanás sem maradt le semmivel az előzőhöz képest. Újra magamhoz szorítottam remegő testét, de ezúttal nem feledkezhettünk tovább egymásba, ugyanis Beckyt hallottuk meg a babaőrzőn keresztül. Kristen leszállt rólam, megigazította a köntösét, és az emeletre szaladt.

Én is kijózanodtam már annyira, hogy fel tudjak állni. Megigazítottam a ruhámat, majd szintén az emeletre vettem az irányt. Hosszan zuhanyoztam, utána a gyerekszobába léptem a lányokhoz. Beckynek egyre több fogacskája nőtt ki az utóbbi hetekben, de még így is elég kusza volt a mosolya. Lenyűgözött, ahogy kacagott, miközben szerelmem játszott vele. egy furcsa gondolat fogalmazódott meg bennem ekkor. És alig vártam, hogy intézkedhessek.

Magukra hagytam őket, most nem csatlakoztam, mert az új ötletem fontosabbnak tűnt. A dolgozószobába mentem, és azonnal tárcsáztam Stephet.

- Tudod te hány óra van?! – nyögte a vonal túlsó végén.

- Négy körül, de nem érdekel. Sokat fizetek neked ugye? – kérdeztem.

- Rob, most akarsz fizetéscsökkentésről beszélgetni?

- Nem, emelni akarom – javítottam ki. – Ha el tudod intézni, hogy lemondd a következő filmemet, megduplázom a béredet!

Steph nem jutott szóhoz. De az álom nyilvánvalóan kiröppent a szeméből. És nyilvánvalóan nem a fizetésemelés lehetősége miatt.

- Te megőrültél?! – ordított, amint magához tért. – Tudod, mennyiért fognak ezért perelni?

- Nem érdekel, Steph! Van pénzem, kifizetem őket is, de most nem megyek el Londonból. Intézd el valahogy, bánom is én. Ha meg mégis annyira akarnak engem, akkor hajlandóak várni rám még három hónapot.

- Három hónap?! – ismételte hisztérikusan. Majd hallhatóan több mély levegőt vett. – És ha nem tudom elintézni?

- Akkor ki vagy rúgva – feleltem nemes egyszerűséggel.

Újabb még tíz mély levegő múlva közölte, hogy megteszi a tőle telhetőt.

Tudtam, hogy a rendező tombolni fog, és tényleg jó kilátásaim nyíltak egy szaftos kis perre, de nem érdekelt, mert akkor is itt maradhatok Kristennel és Beckyvel. Sőt, még a forgatásra is elkísérhetem őket, legalábbis olyankor, amikor nem a bíróságon lesz dolgom.

De könnyebben megúsztam. Másnap Steph felhívott, hogy kerek kétmillió fontomba kerül, hogy elhalasszák a filmet három hónappal későbbre. Fél órával később el is utaltam a pénzt. Utána felébresztettem Kristent, boldog mosollyal az arcomon.

- Te minek örülsz így? – dünnyögte még álmosan, de a csókjaimat bágyadtan viszonozta.

- Itt… maradok… veletek… - magyaráztam örömöm okát, minden egyes szó után puszikkal hintve az arca különböző pontjait, az orrát, az állát, végül a száját.

- Mi? Hogyhogy itt maradsz? – tolt el magától kissé, hogy a szemembe nézzen.

Elmeséltem neki, mit sikerült alig fél nap alatt elintéznem. Persze első körben megkaptam a magamét, amiért ennyi pénzt csak úgy kiszórtam az ablakon, de nekem megérte.

- Értetek mindent – mondtam komoly hangon, mire meghatódott, és boldogan ölelte át a nyakamat. Csókunkat megint Becky szakította félbe, amikor gügyögni kezdett. Együtt mentünk át hozzá a gyerekszobába. Ahogy meglátott bennünket, ő is elkápráztatott minket a tudásával.

- Papapapapapa – mondogatta, kezében egy csörgővel.

Kristen könnyes szemekkel szorította magához, miután kivette a kiságyból, én pedig szintúgy elérzékenyültem. Az ilyen kis apró csodák, véletlen örömök mindennél többet jelentettek a mindennapjaimban. És tényleg minden pénzt megért, hogy velük lehessek. Még ha Kristen épp forgat is.

Amely egy hét múlva el is kezdődött. Beckyre én vigyáztam a színfalak mögött, amíg szerelmem dolgozott. Először bevezető jeleneteket vettek fel, amelyek még nem voltak olyan pikánsak. Már így is rosszul esett együtt látnom őt Mike-kal, de az a tudat vígasztalt, hogy éjszakánként én ölelhettem át a testét, én szoríthattam magamhoz, nekem adta át magát. Napközben viszont szenvedtem. Mégis ezerszer inkább ez, minthogy ne tudjam, mit művelnek.

Így viszont tudtam. Az első keményebb jelenetre újabb egy hét múlva került sor. Kristen szinte semmit nem viselt, csak egy túl izgató hálóingszerűséget, amely alig takarta a fenekét, olyan rövid volt. A jelenet szerint Mike váratlanul látogatja meg Kristent, aki Sylvie-t, a kurvát alakította a filmben. Ha nem az én feleségem lett volna az, aki éppen sokadjára vette fel ugyanezt a jelenetet a kamerák kereszttüzében, még érdekesnek is tartottam volna, sőt, izgatónak, így viszont majd szétvetett a féltékenység. Főleg miután a rendező egy idő után egyre később intette le a felvételt, ők pedig vagy negyedórán keresztül megállás nélkül imitálták a szeretkezést.

A végén már levegőt is alig kaptam. Legszívesebben odamentem volna, és kirángatom őt Mike karjaiból, de tudtam, hogy ezt úgyis megakadályoznák, így még öt percen át szenvedtem. Utána a rendező negyedóra szünetet rendelt el. Kristen feltápászkodott az asztalról, amelyen éppen akciózniuk kellett, magára kapott egy köntöst, és felénk indult. Becky nyugodtan aludt a babakocsiban, őt meg sem hatotta a körülötte található zűrzavar, az én lelkem viszont vérzett.

Főleg, miután megláttam, hogy Mike-ra milyen erőteljes hatással volt a jelenet. Kristen közben odaért hozzánk, egy csókot akart adni, de elfordultam, és az egyik asszisztensre bízva Beckyt megfogtam a csuklóját, hogy magammal húzzam egy üres helyiségbe.

- Élvezted? – szegeztem neki a kérdést.

Alig láttam a dühtől, de az ő arcán tisztán tükröződött a döbbenet.

- Nem! – felelte határozottan. Félrehúztam rajta a köntöst, és a lábai közé nyúltam, hogy magam bizonyosodjak meg erről. Az árintésemre egyből felnyögött, de a félelmeimmel ellentétben nem volt benedvesedve. Csak most kezdett, ahogy egyre mélyebbre fúrtam az ujjaimat a testében.

Nem csókoltam meg, arra most nem lettem volna képes, de a fenekénél fogva felemeltem, és a falnak támasztottam a hátát. A lábai azonnal körém kulcsolódtak, és a nadrágom elejét kibontva azonnal elmerülhettem nőiessége barlangjában. Gyorsak voltunk, és kapkodóak, de most erre volt szükségem. És a jelek szerint neki is, mert lehet, hogy Mike nem tüzelte fel így – sőt, ahogy meggyőződhettem róla, semennyire sem –, de a nyögései, és utána az elégedett mosolya arra utaltak, hogy neki sem esett rosszul ez a lopott negyedóra.

Újra meg akart csókolni, de megint elfordultam.

- Ne haragudj, de ezt majd este.

Visszarendeztük a ruháinkat, majd elindultunk. Az ajtóban azonban megtorpantam.

- Te lehet, hogy nem élvezted, de Mike igen.

- Mi? Ezt honnan veszed? – kérdezte elpirulva.

Tudtam, hogy ő is érezte, amikor a jelenetet forgatták, mégis kimondtam, ha már ennyire ezt akarta.

- Állt a farka, miután lemászott végre rólad. – magyaráztam. Még mélyebb vörösre váltott az arcszíne. – Nagyon nem szeretném, ha a kamerák előtt dugatnád meg vele magad.

- Nem fogom, és ha ez megnyugtat, a kamerák mögött sem – gúnyolódott. – Te úgyis itt vagy kéznél – suttogta aztán az ajkaimhoz egész közel, de elhajoltam a csókja elől. Ekkor a nadrágom elejére simította a kezét, és az iméntiekre utalva kissé megmarkolta, amit ott talált. Elakadt a lélegzetem.

- Szeretlek, te bolond – mondta aztán már tényleg szerelemmel a hangjában. – És ha Monte Carloba mentél volna, akkor sem hagytam volna magam.

Ekkor hallottuk, hogy a rendező folytatásra csődíti össze a népeket. Kristen is elindult, de visszarántottam magamhoz, és nem törődve azzal, hogy nemrég még Mike csókolta, az ajkaira tapasztottam a számat. Két teljes percet késtünk.

Becky még aludt, Kristen pedig folytatta az önkéntelen kínzásomat. A nap végére elhatároztam, hogy beszélni fogok Mike fejével, nehogy olyasmit kezdjen el képzelegni, ami nem létezik. Kristen még öltözködött, Becky tovább aludt, amikor megvártam őt az épület előtt.

- Beszélni akarok veled – mondtam.

Mike csodálkozva torpant meg, majd gúnyosan vigyorogva végignézett rajtam.

- Mi az, nem tetszik, hogy Kris ma nekem is megvolt?

Gondolkodás nélkül lendítettem ütésre az öklömet.