Married Life - 21. fejezet

21. fejezet

Sziasztok :)

Ismét egy két szemszöges fejezetet kaptok,

és remélem, nagyot élvezkedtek, amikor Rob és Mike…

De nem lövöm le a poént, inkább olvassátok :DD

(Rob)

Kristen még az öltözőben volt, és Beckyt Kathyre bízva indultam utána. Ekkor lépett ki tőle Mike, és amikor meglátott, önelégült vigyor terült szét az arcán.

- Ez volt életem legjobb menete – mondta a képembe. – Kris igazán finom falat, kár, hogy nem tudtad megtartani magadnak.

Mielőtt végiggondolhattam volna tettemet, már csattant is az öklöm. Telibe találtam a bal arcát, és megingott, de azonnal utána kaptam, hogy az ingét megmarkolva nekinyomjam a falnak. Készülődtem az újabb csapásra, amikor valaki elkapta a karom. Elborult aggyal taszítottam egyet az illetőn, és ismét lecsaptam Mike-ra. Eleredt az orrából a vér, én pedig elégedetten mázoltam szét rajta, egy újabb ütéssel.

- Rob hagyd abba! – jutott el a tudatomig Kristen kiabálása, és megint magamon éreztem a kezeket.

Próbáltam kissé lehiggadni, ekkor láttam meg, hogy Mike szinte összecsuklik a kezeim között. Undorodva engedtem el, de nem néztem végig, ahogy a fal mentén a földre csúszik. Azonnal Kristen felé fordultam, és döbbenten láttam, hogy a szája sarkából vér szivárog.

- Gyere – ragadott meg, majd az öltöző felé tuszkolt.

- Mi történt veled? – töröltem le hüvelykujjammal a vércsíkot. Éreztem, hogy kissé duzzadt alatta a szája.

- Nekiestem a folyosón az egyik szekrénynek. – Értetlen arcom láttán kifejtette. – Nekilöktél, amikor meg akartalak állítani.

Ezek szerint az ő karját éreztem magamon Mike ütlegelése közben, én állat pedig fellöktem. Ijedten néztem a szemeibe.

- Kristen, ne haragudj! Én… én nem akartalak bántani. Kérlek, bocsáss meg! – hadartam, és végighúztam kezem az arca ívén. Fájdalmas grimaszomat látva azonban csitítani kezdett.

- Csss – Átkarolta a nyakam, és arcát a mellkasomba temette. – Semmi baj.

Kissé arrébb húztam őt, el attól a szemétládától, kezem közben a hátát simogatta.

- Mit keresett nálad Mike? – böktem ki a kérdést, ami azóta nem hagyott nyugodni, hogy láttam az öltözőjéből kilépni.

- Semmit – mondta zavartan.

Agyam ezerrel kattogott, majd kezeim lassan lehullottak róla, és rám szállt egyfajta üresség.

Miért nem mondja el nekem, hogy mi történt a zárt öltözőajtó mögött? Ezek szerint Mike igazat mondott, tényleg nem tudtam őt megtartani magamnak! Együtt voltak, és nemrég ért véget Mike életének legjobb menete. A feleségemmel!

Az üresség helyébe lassan fájdalom kúszott. Kristen észrevette, hogy valami nem stimmel, és kissé elhúzódott tőlem, hogy a szemembe nézhessen.

- Rob, nem tudom, hogy mit talált ki már megint Mike, de ne higgy neki, kérlek. Én téged szeretlek, fogd már fel! – Hangja kezdett hisztérikus lenni.

- Akkor miért nem mondod el, hogy mit keresett itt? – suttogtam a kérdést elszorult torokkal.

- Tényleg semmi nem volt, ami említésre méltó – mondta határozottan, és hittem neki, talán, mert hinni akartam. De a kételyem nem múlt el teljesen, és ezt ő is észrevette. – Ha nem lesz elérhető közelségben, még beszélünk róla.

Ez az ígéret kissé megnyugtatott, és szorosan magamhoz öleltem. Szükségem volt rá, hogy érezzem őt minden porcikámmal. Beszívtam finom illatát, majd az álla alá nyúltam, és kissé megemeltem a fejét. Bűnbánó arccal vizslattam felrepedt ajkát, aztán óvatosan hozzáérintettem az enyémet. Nyelvem végighúztam a sérülésen, és éreztem vérének sós ízét.

Egy utolsó szemétládának éreztem magam, arra sem érdemesnek, hogy egyáltalán hozzáérjek. Lassan kibontakoztam derekamat ölelő karjaiból, és fojtott hangon kértem, hogy menjünk végre haza.

Aprót bólintott, majd sietve összeszedte azt a pár holmit, ami még a szobájában volt. Mind behajigálta egy sporttáskába, és átvettem tőle, hogy ne kelljen cipekednie.

Kissé félve nyitottam ki az öltözőajtót, de szerencsére Mike már eltakarította magát. Szemem a fal mellett álló szekrényre siklott, amin apró vércsík jelezte, melyik részének esett neki Kristen. Újra elfogott a bűntudat, és ökölbe szorult a kezem.

- Annyira sajnálom – kértem elnézését újra.

- Hagyd már, Rob. Mondtam, hogy nincs semmi gond.

Apró kezét az enyémbe helyezte, és szapora léptekkel indult Kathy felé. Átvettük tőle a lányunkat, és mindent megköszönve indultunk hazafelé.

Még be sem csuktuk rendesen a kocsiajtót, amikor újra feltettem a kérdést.

- Nos, mit akart tőled Mike?

(Kristen)

Újra végigpörgettem az öltözőben történteket. Magam előtt láttam Mike szomorú, szenvedő szemeit, ahogy azt kéri, próbáljam meg újra vele, mert az irántam való szerelme semmit nem halványodott az elmúlt évek alatt, és a poklokat járta meg minden egyes nap, míg forgattunk. A kezemet szorongatva vallotta be, annyira kíván engem, hogy szinte fizikai fájdalmat érez. Biztosított róla, Beckyt is úgy szereti, mintha a sajátja volna, és ő boldogan vállalná, hogy együtt neveljük tovább.

Mivel jól ismertem őt, tudtam, hogy amit mond, komolyan gondolja. Kedveltem is, mint régi barátomat, de ez a kérése kissé kiverte nálam a biztosítékot, és nyers szavakkal utasítottam vissza.

Nem értettem, hogy gondolhatja, elhagyom miatta Robot, akit jól tudja, mennyire szeretek. El sem tudtam képzelni, hogyan reagálna szerelmem, ha mindezt megtudná. Így is teljesen kiborította őt a forgatás. Azt hittem, hogy kezdi megszokni a helyzetet, és a vége felé úgy tűnt egész jól kezeli a stúdióban töltött napokat. De most kiderült, hogy csak elfojtotta a negatív érzelmeit, ami ma robbant.

Rob sűrűn pillantgatott rám miközben azért az utat is figyelte, és feszült arccal várta a válaszom. Dean mögöttünk jött egy másik autóval. Bár kissé már csökkent a körülöttünk lévő őrület, azért még nem hagyták, hogy kíséret nélkül közlekedjünk.

- Csak beszélgettünk – mondtam a féligazságot.

- Miről? – csapott le egyből a témára.

- Beckyről – vágtam rá azonnal.

Volt némi rossz érzésem, hogy hazudtam, de mivel Rob szorítása enyhült a kormányon, rálegyintettem.

- És nem… - kezdett bele, de láthatólag küzdött önmagával, fojtassa-e. – Te meg ő…

- Nem, Rob! – könyörültem meg rajta. – Nem feküdtem le vele.

Bosszantott, hogy egyáltalán gondolt erre. Már annyiszor biztosítottam őt arról, hogy csak ő létezik, és mégis mindig kételkedik bennem. Arra gondolni sem mertem, mit fog szólni, ha megtudja, hogy lesz egy promóciós utam pár hét múlva, ráadásul Mike is kötelezően részt kell vegyen rajta.

Amikor hazaértünk, megkértem Robot, hogy lássa el Beckyt, én pedig a konyhába indultam, hogy nekilássak a vacsorakészítésnek.

Befűszereztem a húsokat, és miután a sütőbe toltam, megmostam a zöldségeket. Közben Rob is előkerült Beckyvel a karján, és kivett a szekrényből egy babapiskótát. Lányunk mosolyogva nyúlt értem, már ismerte ezt a finomságot, sőt lassan követelte is.

- Na, nézzük, mit készít anyu. - Leguggolt a sütő elé, és érdeklődve figyelte a tartalmát. Becky kinyújtotta a karját, és a húsokra mutatott. - Husi – tanítgatta őt Rob.

- Vigyázz, nehogy hozzáérjen – kértem, mire egy szemforgatást kaptam válaszul.

- Ezt mi is tudjuk, Anyuci – okított, majd visszafordult Beckyhez. - Na, megyünk játszani?

Felállt, és adott egy finom ám túl rövid csókot, aztán Becky arcát is elém tartotta, hogy megpuszilhassam.

Elgondolkodva néztem utánuk, miközben a salátát tépkedtem. Rob mostanában szinte többet foglalkozott Beckyvel, mint én. Ez volt a munkám átka. Egyre jobban összenőttek, és láthatólag igyekezett minél több időt vele tölteni, kiélvezve még szabad napjait. Már előre féltem, mi lesz, amikor neki is beindul a munka.

Közben elkészültem, és utánuk mentem a nappaliba. Rob a földön feküdt, Becky pedig épp marokra fogta a haját.

- Au! – háborgott kedvesem. – Te kis bestia.

- Nehogy kitépd apád híres haját – nevettem el magam.

- Nagyon vicces – fintorgott, és közben megpaskolta a padlót maga mellett.

Odamentem, hogy melléjük telepedjek, de megszólalt Rob mobilja.

- Maradj, hozom.

Felkaptam az asztalról a készüléket, és rápillantottam. Carol neve világított a kijelzőn.

- A barátnőd – nyújtottam felé idegesen, és magamhoz vettem Beckyt, hogy ő is megkapja a vacsiját.

Még láttam Rob meglepett arcát, mielőtt kiléptem a szobából, de nem voltam kíváncsi a részletekre. Csak egy kérdés motoszkált a fejemben, vajon miért adta meg annak kurvának a telefonszámát, és viszont, hisz a képernyő nem csak egy név nélküli számot írt ki, hanem a csaj nevét.

Még bele sem ültettem Beckyt az etetőszékbe, máris utánunk jött.

- Na, mi az, nem beszélsz vele? – kérdeztem gúnyosan.

- Nem.

A válasz meg kellett volna nyugtasson, de mégis az ellenkezőjét éreztem. Vajon miért utasította vissza a hívást? Talán nem akar a fülem hallatára csevegni vele?

- Tetszik neked Carol? – csúszott ki számon a kérdés.

Lehunytam a szemem, és közben szuggeráltam a szót: Nem! Már megbántam, hogy rákérdeztem, de visszaszívni nem tudtam. Viszont nem érkezett válasz, és lassan felnyitottam egyik szemem, hogy kilessek alóla. Rob arca centikre volt az enyémtől.

- Kis butusom – lehelte halkan. – Nekem csak te tetszel.

Kézfejével végigsimított az arcomon, le mellemen keresztül egész a csípőmig. Beleborzongtam a finom érintésbe, és a testem is egyből reagált rá.

Becky viszont panaszosan felsírt a magáét követelve, és ezzel visszazökkentett minket a valóságba.

Rob nagyot sóhajtva egyenesedett fel, de mielőtt elment, felém küldött egy sokat sejtető mosolyt.

- Siess – tátogta.

Vívódva néztem utána. Sejtelmem sem volt, hogy neki, vagy a bennem kiabáló hangnak higgyek.

(Rob)

Elszívtam a teraszon egy cigit, aztán a fürdőszobába mentem, és engedtem egy kád vizet. Tettem bele pár csepp fürdőolajat, és meggyújtottam a gyertyákat, amiket már korábban odakészítettem.

Hallottam, hogy Kristen már a gyerekszoba felé tart, és kiszöktem a pezsgőért, ami behűtve várt. Gyorsan töltöttem két pohárral, és visszasiettem, hogy a kád mellé tegyem.

- Rob?

Kristen halk hangja a közelből érkezett, és félig kilépve az ajtón húztam magamhoz. Egyből lecsaptam ajkaira, és kezeit a nyakamra téve vontam még közelebb.

- Szeretlek – suttogtam, és lesimogattam vállairól a top pántját.

Tudtam, hogy mik járnak a fejében Carollal kapcsolatban, és eldöntöttem, hogy ezeket a képzelgéseket egyszer és mindenkorra kiűzöm a fejéből.

Ő is vetkőztetni kezdett, és amikor már nem volt rajtunk semmi, beemeltem a kádba. Utána léptem, leültem, és a csípőjénél fogva ültettem az ölembe. Megpusziltam szája sarkában a sebet, amit én ejtettem rajta, de nem ízlelgethettem sokáig, mert nyelvét hevesen a számba dugta. Édes íze szinte eszemet vette, és mohón szívtam magamba. Kezem kettőnk közé vezettem, és ujjamat alig érezhetően duzzadó középpontjához tettem. Lendült a csípője, hogy jobban hozzám nyomja magát, ezért határozottabb becézgetésbe kezdtem.

Kissé hátrahajtotta a fejét, és amikor ujjaim forró barlangjába siklottak, kéjesen felnyögött. Másik kezemmel melleit kezdtem kényeztetni, de egy idő után a szám vette át helyüket. A hegyesre duzzadt bimbók teljesen felfokozták a vágyam iránta, és rövidesen megéreztem lüktető férfiasságomon finom kezét. Próbáltam nem azonnal elélvezni, és kihúztam belőle ujjaimat, hogy csípője alá nyúlva magamra emeljem. Végigszaladt testemen a gyönyör előszele, amikor teljesen körbeölelt, és lassan mozogni kezdett. Már ezzel is a végtelenségig fokozta vágyam, de rövidesen gyorsított a tempón. Hangos zihálásunk betöltötte a helyiséget, és egyre jobban kezdetem elveszíteni a kontrollt. Már nem bírtam tovább, ösztöneim vették át az irányítást és én is rásegítettem csípőmmel. Ekkor hangos csattanással hagyta el a kádat egy adag víz.

Kristen megmerevedett rajtam, épp amikor mélyre hatoltam benne, és fátyolos szemekkel nézett a padló felé.

- Kicsim – nyögtem, és a combjába markoltam kínomban.

Ismét felém fordult a figyelme, és megkönnyebbülésemre folytatta a mozgást.

Fejem a vállába fúrtam, és amikor feltört belőlem élvezetem, ösztönösen beleharaptam. Halkan felszisszent, és abban a pillanatban éreztem, hogy ő is a csúcsra ér.

Hosszú percekig pihegett a mellkasomra dőlve, de aztán felemelte a fejét.

- Megharaptál! – mondta vádlón.

Egyből elfogott a bűntudat, és szemügyre vettem a vállán éktelenkedő harapásnyomot.

- Ne haragudj – kértem - Nem tudom, mi ütött belém.

- És felrepesztetted a szám – folytatta a felsorolást.

- Igen. Bocsáss meg – mondtam egyre letörtebben.

Egy állat vagyok! Tényleg nem érdemlem meg őt.

- És azt hiszed, kiengesztelhetsz egy menettel?

- Én nem… - kezdtem, de belém fojtotta a szót.

- Legalább kettő kell, hogy elfelejtsem a sérüléseimet – mondta csábosan, és szemei vidáman csillogtak.

Ez az engesztelési mód nem volt ellenemre, és kezem lassan végighúztam legérzékenyebb pontjain.

Ajka közben a mellkasomat térképezte, és kezdett ismét feltámadni a vágyam. Ahogy megérezte, hogy egyre jobban kitöltöm bensőjét, elégedetten sóhajtott fel.

Mielőtt azonban nagyon belelendültünk volna, a poharakért nyúltam, és egyiket a kezébe adva koccintottam őket össze.

- Egészségedre kicsim.

Kortyoltunk párat a nedűből, aztán ismét egymás ajkaira tapadtunk, onnan kóstolgatva tovább a kellemes ízt.

Rövidesen arra eszméltem, hogy Kristen feláll rólam, és hiánya máris kínozni kezdett. Rákaptam a tekintetem, de csábosan mosolyogva hívogatott a mutatóujjával, és szinte kirepültem a kádból, hogy kövessem.

A hálószobában értem utol, és dereka után kapva az ágyra döntöttem. Az sem érdekelt, hogy csurom vizesek vagyunk, és a kád dugóját sem húztuk ki. Számmal megérintettem a mellbimbóját, majd a fogaim közé vettem, és gyengéden ráharaptam. Felnyögött a kéjtől, és enyhén megvonaglott alattam.

Lejjebb csúsztam, és belső combját harapdálva közeledtem a célom felé. Amikor nyelvem hegyét hozzáérintettem csiklójához, szélesebbre tárta lábait. Annyira tetszett a reakció, amit kiváltottam belőle, hogy megismételtem a mozdulatot.

- Robh… – nyöszörögte.

Finoman belsőjébe vezettem két ujjam, és gyengéden mozgatni kezdtem. Közben tovább kínoztam nyelvemmel, és éreztem, hogy egyre nagyobb nedvesség ölel körül. Amikor a lepedőbe markolt, és meglendítette a csípőjét, abbahagytam a kényeztetést, hogy férfiasságommal töltsem ki bensőjét. Ahogy elmerültem benne, szaggatottá vált a lélegzete, és vállamba kapaszkodva ösztönzött gyors tempóra.

Én is alig bírtam már magammal, ezért eleget tettem kimondatlan kérésének. Az élvezet hullámai hirtelen értek utol, és egy-két lökéssel később Kristen teste is megvonaglott.

Fáradtan rogytam mellé. Még azzal sem foglalkoztam, hogy betakarjam magunkat. Szorosan hozzám bújt, és rövidesen meghallottam egyenletes szuszogását.

Ekkor jutott eszembe, hogy a sütőben készül a vacsoránk. Halkan kiosontam mellőle, és gyorsan kiszedtem az épphogy még ehető ételt. Egy tálcára halmoztam mindent, és a hálószobába vittem. Kristen az illatok hatására magához tért, és mivel már hangosan korgott a gyomrunk, pillanatok alatt tűntettük el a kissé szárazra sült húsokat.

- Rob, biztos, hogy mindenünk megvan? – kérdezte Kris feszülten.

Másfél óra múlva a reptéren kellene lennünk, és még mindig eszünkbe jutott valami, amit magunkkal akartunk vinni Monte Carlóba.

- Igen. Azt hiszem – válaszoltam nem túl magabiztosan.

- Szerinted kihúztam a vasalót? - Választ sem várva rohant át a szomszédos szobába, de két perc múlva ismét mellettem volt. – Atyám, nem locsoltam meg Becky szobájában a virágokat.

Ismét eltűnt, aztán újabb morgolódások közepette cikázott végig a lakáson.

- Kris elkésünk – figyelmeztettem, de mintha a falnak beszéltem volna. – Kris figyelsz rám?

- Persze szívem – motyogta, és a fiókos szekrényhez lépve kivett belőle valamit.

- Na jó, ebből elég – ragadtam meg a karját, és magam felé fordítottam. – Most pedig nyugodj meg. Mélylevegő.

Először dühösen nézett rám, de aztán ő is beláthatta, hogy képtelenség, amit az elmúlt órákban művelt, mert tényleg mélylégzésbe kezdett.

- Így – dicsértem. – És most induljunk.

Dean természetesen kint várt minket, és amikor felbukkantunk, megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Nők! – súgtam oda neki, és ő egy szemforgatással jelezte, tudja, mire gondolok.

Segített kihordani a csomagokat, és megkezdte feltölteni velük a kisbuszt. Örültem, hogy előrelátóan a nagyobb autóval jött, mert félő volt, hogy ebbe is csak cipőkanállal férünk el.

- Régebben nem volt ennyi csomagotok – morogta, amikor végre a volán mögé ülhetett.

- Régebben csak ketten voltunk – válaszolta Kristen.

Összevillant a szemem Deanével, és örült a lelkem, hogy együttérzést látok benne. Kristen már két nappal ezelőtt megkezdte az idegeskedést, ezzel nem csak engem, hanem még jó pár embert az őrületbe kergetve.

A reptérig tartó út zökkenőmentes volt, ott viszont jó pár fotós fogadott minket. Beckyt egy takaróba bugyolálva próbáltuk átcsempészni rajtuk, ki tudja, mennyi sikerrel.

Amikor végre elértük a gépet, megkönnyebbültünk a minket körülvevő csendtől. Fáradtan rogytunk az ülésekbe, de nem tudtunk sokáig élvezni a nyugalmat, mert egy szem lányunk mostanában igencsak mozgékonnyá vált, és újabban hisztizett, ha egyhelyben kellett maradnia.

Mivel a hátunk egyre kevésbé bírta a gyűrődést, felváltva őrködtünk felette. De neki mindegy volt, hogy ki van körülötte, csak mászhasson. Épp ezért béreltünk magángépet, de ameddig felszálltunk, így is egyhelyben kellett maradnunk, és percekig hallgattuk nemtetszését.

Ahogy a levegőbe értünk Kris feszültsége is oldódott valamelyest, és egy puszit nyomtam az orrára.

Szemem sarkából láttam, hogy a testőr a földön fekve gügyög Beckynek, és a fejemmel intettem Krisnek, hogy lesse meg őket.

Édesen elmosolyodott, de aztán visszafordult felém, hogy egy csókot lopjon.

- Biztos, hogy nem felejtettem el semmit? – kérdezte újra, mire a fejemet rázva fintorogtam egyet.

- Ha még egyszer megkérdezed, beduglak a pilótafülkébe, és rádzárom az ajtót.

Halványan elmosolyodott, de vidámságát átvette a rémület, amikor a gép heves rángásba kezdett.

- Kérem, foglalják el a helyeiket, és kössék be a biztonsági öveket – hallatszott a mikrofonból a pilóta hangja. – Támadt némi problémánk.