Married Life - 20. fejezet

Sziasztok.

No comment, bocs, de tényleg nem tudok mit hozzáfűzni :D :S

Olvassátok.

Szil

20. fejezet

A rosszullétem ellenére felkeltem, hogy reggelit készítsek életem két legfontosabb hölgyének, de csak a fürdőig jutottam, hogy kiadjam magamból az előző nap vacsorázott kínait. Utána rendbe szedtem magam, lezuhanyoztam, fogat mostam és máris jobban voltam, bár két főzet kávé és több szál cigi szükségeltetett ahhoz, hogy teljesen jól érezzem magam. A sonkás tojás viszont eközben szépen elkészült.

Becky nevetgélését hallottam a gyerekszobából, ezért utána néztem, mi a vidámság oka. Amikor felkeltem ugyanis, még aludt.

Most az egyik plüssfigurát szorongatta a kezében, amit még sosem láttam azelőtt. De elvenni nem akartam tőle, így csak tippelni tudtam, hogy egy mini vérfarkas az. Újra elátkoztam Tomot – nyilvánvalónak tűnt, hogy ezt is tőle kaptuk.

Kivettem a kiságyból szívem hercegnőjét, hogy aztán az egyik karomban őt, a másikban a reggelivel telepakolt tálcát egyensúlyozva ébresszük fel szívem királynőjét, aki az utóbbi napok alatt hozzászokott a sokáig alváshoz, de ma sajnos már dolgoznia kellett menni.

Ha tehettem volna, hagyom aludni, de tartottam egy esetleges kiakadástól a részéről, amikor majd délben rájön, hogy piszkosul elaludt, így inkább nem kockáztattam. A tálcát az éjjeliszekrényen helyeztem biztonságba, Beckyt pedig továbbra is a karomban tartva hajoltam Kristen fölé. Kislányommal szinkronban kezdtük puszilgatni a mamit, aki először csak hunyorgott ránk fél szemmel, majd mosolyogva átölelt bennünket, és viszonozta a puszikat.

- Mi ez a nagy hízelgés itt kora reggel? – kérdezte aztán.

- Munkába kell menned – feleltem fintorogva.

Erre szerelmem felsikkantott, és ki is ugrott az ágyból.

- Mennyi az idő? – kérdezgette, míg ruhákat dobált szét a gardróbban.

- Még van időd, gyere reggelizni – mondtam.

Nem tetszett, hogy ennyire siet… Inkább nem akartam belegondolni, miért is várja már szemmel láthatóan alig, hogy odaérjen a forgatásra. Pedig még bő egy óra volt vissza, hogy odaérjünk.

- Oké – nézett ki ránk, majd továbbra is kissé idegesen ült le mellénk, de csak két falatot evett, mielőtt újra elkezdett volna kapkodni.

- Szívem, miért vagy ilyen zaklatott? – érdeklődtem megjátszottan semleges hangon, de közben előre tartottam a választól.

Amely viszont közel sem volt olyan vészes, mint amilyennek képzeltem.

- A rendező így is szét fog tépni, amiért napokig ellógtam… - morogta.

- Dehogy fog! Majd mi Beckyvel megvédünk – pillantottam a lányunkra, akinek figyelmét az egyik párna csücske kötötte le pillanatnyilag. Olyan édesen motyogott hozzá, hogy tisztára elérzékenyültem.

Kris viszont tovább pörgött. Odaléptem hozzá, bár még csak bugyiban és melltartóban volt – ezzel húzva pattanásig az idegeimet, mert szívem szerint visszarántottam volna az ágyba… vagy inkább itt helyben szaggatom le róla a csipkét –, és magamhoz öleltem.

- Legalább egy jó reggelt puszival megszánsz még, mielőtt átengedlek annak a két kiéhezett pasasnak?

- Rob – szólt rám, puszi helyett. – Nincsenek kiéhezve.

Kérdően vontam el a szemöldököm. Ezt vajon ő honnan tudja?! Bár én sem voltam, megkaptam ugyanis tőle mindent, és még többet is… mégis minden percben kívántam. Ahogy most is, amint a bőre bársonyát tapintottam az ujjaimmal és a tenyerem alatt. Végigsimítottam a hátán, és egy csak azért is csókért hajoltam fölé. Karjai a nyakam köré fonódtak, és ajkait nyújtotta felém. Azonnal közéjük furakodtam a nyelvemmel, miközben a fenekébe markoltam.

Ő felnyögött és én is kezdtem egyre jobban felhevülni. Egy pillanatra Becky felé sandítottam, de még mindig a párnával volt elfoglalva. Felemeltem Kristent, és a gardrób falának döntöttem. A bugyiját ő maga húzta félre, miután vágyódó férfiasságomat kiszabadította a boxerem fogságából. Azonnal elmerültem benne. Forró volt és lüktető. Tovább faltam az ajkait, miközben mozogni kezdtem, egyre hevesebben. Szerelmem egyre hangosabb nyögdécselései betöltötték az egész helyiséget, de az élvezet pillanatában én sem tudtam visszafogni magam. Beszereztem néhány karmolásnyomot is, de cseppet se számított.

Alighogy levegőhöz jutottunk, eltolt magától, és a rajta maradt, mostanra megviselt fehérneműt levéve indult a fürdő felé.

- Ez több volt, mint egy jó reggelt csók, de most muszáj lezuhanyoznom – közölte csillogó szemekkel.

Becky még mindig játszott. Kristen után mentem. A fürdőben már nem volt túl kegyes hozzám, csakis azt engedte meg, hogy cirógassam, miközben lemosakodott. Két perc sem volt az egész. Utána továbbra is rohamtempóban kezdett öltözni, majd biztosra véve, hogy én itthon maradok a lányunkkal egy csókot nyomott a számra, és indulni készült.

- Hová, hová nélkülünk? – kaptam el a csuklóját.

- Dolgozni… – felelte tétován. – Ti inkább maradjatok itthon – tette hozzá, de ez rosszul esett.

- Miért? – kérdeztem.

- Nem szeretném, ha a lányunk holnap címlapra kerülne.

Ez logikus magyarázatnak tűnt, mégsem voltam teljesen elégedett vele. Felhívtam Deant, aki megnyugtatott, hogy csend van, és tiszta a terep. Kristen ezután is elég nehézkesen egyezett csak bele, hogy elkísérjük, de nem hagytam magam lerázni. Egyre jobban érdekelt, miért is nem szeretné, hogy ott legyek.

Villámgyorsan felöltöztem, Beckyt addig szerelmem etette, majd kocsiba pattantunk és irány a stúdió. A rendező csak pár percig tajtékzott a csúszás miatt, de aztán lehiggadt, és elkezdett dirigálni. Kathy bocsánatkérő mosollyal és egy kávéval közeledett felénk. Kris megköszönte neki a sok segítséget – nyilván nem először –, majd elment átöltözni. Jobban mondva levetkőzni.

Egy fél órán belül megtudtam, miért is nem akarta, hogy itt legyek. Mike és Luke látványába és szerepébe már beletörődtem, sőt, számítottam is rá, hogy megint mire készüljek. De most még egy lány is belekerült a jelenetbe, valamint újabb két pasi. Hatan vonaglottak egy teniszpálya-méretű ágyon. Ez már több volt annál, amit el tudtam viselni. Beckyvel a karomon odébb vonultam, hogy ne csak a látványtól kíméljem magam, hanem a hangoktól is, amelyeket biztosan ugyanúgy imitáltak, mint magát az aktust, de akkor is… Kristen nyögéseire egyedül magamat tartottam jogosultnak. Ő pedig most… négy férfivel egy ágyban… Szívesen ittam volna valami erőset.

Ha megtehettem volna anélkül, hogy el akarna válni tőlem, kirángatom innen, és soha többé nem engedem egyetlen stúdió, vagy forgatókönyv közelébe. Sőt, azt is megtiltom neki, hogy ezentúl tévét nézzen. De abból is oltári balhé lett volna. Ahogy a hangulatom érezhető változásából is majdnem az lett.

Mikor hazaértünk, nekem is szegezte a kérdést, hova tűntem már a forgatás elején.

- Felfordult a gyomrom – feleltem röviden.

Ekkor csodálkozva rám pillantott, és megállt a keze Becky etetésében.

- Mondtam, hogy maradjatok itthon – motyogta.

- Hogy vállalhattad el ezt a filmet?! – akadtam ki.

Tényleg nem értettem, mi vitte rá. Ha legalább valami dráma lett volna. Vagy valami… akciófilm, minél kevesebb szexszel, de ez?! Színtiszta pornó!

- Jól fizetnek érte.

- Mégis mennyit? – Szerettem volna tudni, mennyiért eladó a feleségem.

Megnevezte az összeget. A duplája volt annak, amennyit én kerestem a legutóbb. Percekig nem jutottam szóhoz. Aztán egy másik gondolat furakodott az agyamba.

- Mikor lettél ilyen… anyagias? – csodálkoztam.

- Nem vagyok anyagias – tiltakozott.

- De igen, az vagy. Az erkölcseidet mocskolod be azzal, hogy ezt a szemetet leforgatod. Jó pénzért… - Nem tudtam titkolni a megvetésem.

A mozdulatain látszott, hogy egyre jobban idegesítik a szavaim, de muszáj volt megmondanom a véleményemet. Nem bírtam magamban tartani.

- Van egy kislányod, az ég szerelmére!

Ekkor felpattant, és elém állt.

- Rob! – kezdte. Egy teljes percen át farkasszemet néztünk, majd a harag lassacskán eltűnt a tekintetéből. – A szüleimnek kellett a pénz – mondta aztán.

- Hogy micsoda?

Lesütötte a szemeit, és visszafordult Becky felé.

- Apám rosszul fektetett be, és rengeteget buktak rajta. Ami pénzem volt, azt már odaadtam nekik, de most… megint elszúrt valamit.

Külön kasszán voltunk, illetve egyen, az enyémen. Az övéhez sosem nyúltunk, bár nem is nagyon gyarapodott, mióta teherbe esett. Azóta nem forgatott filmet ugyanis. És ezek szerint az a számla most kiürült.

- De… Miért nem kértél tőlem pénzt? – értetlenkedtem.

- Mert az én szüleim, és nem akartalak belekeverni.

- Szívem – léptem hozzá közelebb. Láttam, hogy könnyeket próbál kipislogni a szeméből. – Emlékszel még a házassági eskü szövegére? – kérdeztem gyengéden.

Szipogva bólintott, de nem nézett rám. Felemeltem az állát, hogy magam felé fordítsam.

- Nyugodtan szólhattál volna, ami az enyém, az a tiéd is.

Bántott, hogy nem bízott meg bennem annyira, hogy elmondja ezeket a problémákat, és inkább leforgat egy ilyen mocskot, csak tőlem ne kelljen segítséget kérnie.

- Én imádom az önállóságodat, de nem kéne túlzásba vinned – céloztam ezzel arra, hogy nem helyeslem, amiért így cselekedett, de késő lett volna visszacsinálni. - Amint vége ennek a filmnek, komolyabb szerepek után nézek, ebben biztos lehetsz… - suttogta totálisan elkeseredve.

- De most ezt nem azért mondtam, csak… - magam sem tudtam, mit szeretnék ebből kihozni ezért inkább elhallgattam.

Az okát tehát már tudtam, miért ment bele ebbe a filmbe. De nem lett volna értelme felbontani a szerződését.

- Mikor ér véget ez az egész? – kérdeztem nyugalmat erőltetve magamra.

- Még egy hónap – mondta halkan.

Elgondolkodva figyeltem, ahogy befejezi Becky etetését, majd mosogatni kezd.

Egy hónap. Akkor viszont nekem kell mennem Monte Carloba, mert akkor kezdődik a saját filmem forgatása. Ez őrület. Ráadásul utána kéthónapnyi szünetem sem lesz, hanem szinte azonnal kezdődik a következő, mivel ezzel csúsztam három teljes hónapot. Ahogy ebbe belegondoltam, rájöttem, hogy semmi időnk nem lesz egymásra még jó fél évig. Vagyis még annyi sem, amennyi most… Kristen csak négy órát dolgozott, én viszont napi tízet, tizenkettőt fogok, így megint lemaradok egy fél évről a lányom életéből. És ahogy az imént mondta, legközelebb komolyabb szerepben szeretne tündökölni. Vagyis nem szándékszik felhagyni a színészkedéssel azután sem, hogy ezt a filmet befejezte és a szülei dolga is rendeződött.

Ez nem töltött el földöntúli boldogsággal, emlékeztem még rá ugyanis, milyen volt Becky születése előtt az, amikor a világ két különböző pontján voltunk kénytelenek létezni, egymástól távol, mert oda kötött a munka. Borzasztóan hiányzott nekem és számoltam a napokat, mikor engedélyeznek nekünk pár nap szabadságot. De persze ezt sem mindig sikerült összehangolni, így többnyire az egyikünk mindig dolgozott - sokszor éjszaka is -, amikor a másik meglátogatta.

Nem akartam, hogy megint ez legyen. Steph szerint a Monte Carló-ival együtt még négy filmre szerződtem. Azt talán egy, de legrosszabb esetben is másfél év múlva fogom csak magam mögött tudni… Addigra Becky kétéves lesz. Elszomorított a gondolat. De pillanatnyilag más problémára is megoldást kellett találni. Magukra hagytam a lányokat és a dolgozószobába zárkóztam, ahol félórás eszmecserét folytattam az apósommal. Újabb fél óra elteltével már át is utaltam neki az összeget, amire szüksége volt.

Ezután csatlakoztam szerelmemhez, aki épp a szemünk fényével lubickolt a kádban. Nem szálltam be melléjük, csak szemlélőként vettem részt a mókában. Az öltöztetésből viszont kivettem a részemet, amíg Kristen rendesen lefürdött. A pillantásom minduntalan ráterelődött. Bármennyire imádtam a lányunkat, most hálás voltam neki, amikor ásítozni kezdett.

Mire lefektettem, szerelmem is megtörölközött és a hálóba készült volna, de nem bírtam tovább a csókja nélkül. Már a fürdőszobában magamhoz akartam ölelni, de elhátrált előlem. Végigsimogattam a pillantásommal, miközben lassan utána lépdeltem. A fal állított meg mindkettőnket, Kristen pedig fogságba esett. Az agyamban felvillantak a reggel látott képek abból a jelenetből, de olyan kevés ideig néztem, hogy szerencsére el tudtam őket hessegetni. Felemeltem a kezem és elkezdtem bontogatni a testére tekert törölköző mellei közötti csomóját. A textildarab nesztelenül hullott a lábaihoz. Hallottam, hogy felgyorsul a légzése, a szemébe néztem, majd elnyíló ajkaira, de még nem csókoltam meg.

Ujjaimat végighúztam a nyakán, a kulcscsontján, míg el nem értem a melle felső ívét. Másik kezemmel a füle mellett a csempének támaszkodtam. Szándékosan kihagytam a mellbimbóját, amely már az érintés lehetőségétől is keményen meredezett felém, ujjaim tovább csúsztak a hasán át a lábai közé.

Ekkor Kristen kisebb terpeszbe állt, hogy jobban hozzáférjek. A csiklóját találtam meg először és amint izgatni kezdtem, egész testében megremegett. A kezei görcsösen a pólómba markoltak, aztán a tarkómnál fogva magához rántott. Belenyöszörgött a csókunkba, de nyelve sem hagyta abba édes csábításomat. Utána a nyakát ízleltem végig, és egyik ujjamat a testébe csúsztattam. Ismét halk sikkantást kaptam válaszként. A második ujjam eltüntetésekor lélegezni felejtett el, amikor pedig már három ujjamra tapadtak görcsösen a hüvelyizmai, ízlelni is vágytam a belőle csorduló aromát.

A nyelvemmel körbecirógattam rózsás mellbimbóit, majd térdre rogytam előtte. Szerelmem a vállamba kapaszkodva várta a további érzéki gyötrelmeket. Az én idegszálaim is pattanásig feszültek, a nadrágom szűksége pedig borzasztó kínokat okozott, mialatt kihúztam belőle az ujjaimat, aztán megfogtam az egyik lábát, és feltettem a mellettünk levő mosdószekrény tetejére. Tökéletes látvány nyújtottak nőiessége elnyíló szirmai.

Végigsimítottam a combjain, mígnem újra elértem a lényegét. De most már nem elégedtem meg annyival, hogy tapinthatom, szomjaztam az ízére is. Ahogy az előbb az ujjammal, most a nyelvemmel kezdtem becézgetni teste duzzadt kis cseresznyéjét. A körmei intenzíven fúródtak a vállamba, de meg sem éreztem, az íze elbódított, még többet akartam.

Ő viszont egyre hangosabban nyögött, teste remegett a kezeim közt, a nedvei pedig egyre édesebbé váltak. Nem bírtam tovább magammal. Abban a pillanatban, ahogy a térdei megroggyantak, a derekánál fogva magamra húztam, és az ölembe ültettem. Türelmetlenül kezdte kibontani a nadrágomat, segítettem is neki ebben. Míg ezzel vesződtünk, forró csókban forrt össze a szánk, a kezeim megállás nélkül simogatták. Aztán ő is megmarkolta egyre kibírhatatlanabbul vágyódó férfiasságomat, és magába vezette. Amint körülölelt a forrósága, szinte beleszédültem a mámorba. A nyögéseinket a csókjaink tompították, de ahogy egyre hevesebben mozgattam magamon, úgy szaporodtak élvezetünk hangjai.

Végül a padlóra hanyatlottam és őt is magammal húzva adtam át magam a gyönyörnek, amelyet az ölelése és a csókjai jelentettek.

- Szeretlek – súgta kicsivel később, majd a mellkasomra támasztotta az állát, és még mindig kissé szaporán lélegezve nézett a szemembe.

- Én is szeretlek – feleltem.

Kis idő elteltével legnagyobb sajnálatomra leemelkedett rólam, de aztán vetkőztetni kezdett. Kicsit megkésve, de ebben is segítettem neki. Belépett velem a zuhany alá, és újabb érzéki pillanatokban lehetett részünk, mielőtt korgó gyomrunk figyelmeztetett volna rá, hogy ma még egyikünk sem evett semmit. Az étvágyunk másfajta kielégítése után tehát némi ruhát magunkra kapva a konyhába mentünk falatozni.

Becky még aludt, mikor ismét az emelet felé irányultunk. Szerettem volna bevallani Kristennek, hogy mit intéztem a szüleivel kapcsolatban, de tartottam tőle, hogy inkább hideget kapok érte, mint meleget, ezért egy kis ideig tétováztam, de végül egyszerűen kiböktem:

- Átutaltam a pénzt apádnak.

És vártam. Vártam a dühkitörést, amiért az „ő” dolgába mertem avatkozni, holott én tényleg komolyan gondoltam, hogy ami az enyém, az az övé is. És ő is így gondolkodott, csak kérni utált mindig. Most sem tette. De nem is kezdett el velem vitatkozni. Csak a karjaimba fészkelte magát, és apró puszikkal halmozott el érte. Még a könnye is kicsordult, amit viszont én csókoltam le az arcáról. És meglepetten örültem neki, hogy egyáltalán nem haragudott azért, amit tettem.

A mostani filmet viszont be akarta fejezni. Ezt is megértettem valahol. És alkalmasnak tartottam az időpontot, hogy megkérdezzem:

- Ha végeztél, velem jöttök Monte Carloba?

Egy pillanatig tűnődött csak, mielőtt szerelmesen mosolyogva rávágta, hogy igen. Végtelen boldogság öntött el a szavaira, és hosszú csókkal köszöntem meg ezt neki. Az éjszaka nyugodtan telt, Becky is az igazak álmát aludta, mi pedig érzelmeinkbe feledkezve öleltük egymást még hosszú órákon keresztül, kizárva a külvilágot.

Másnap reggel viszont újra újságírók hada sorakozott fel a stúdió előtt. Azt még nem sikerült kideríteniük, most hol lakunk, de a fényképezőgépeikkel szerte a városban mindenütt ott voltak. Elég mocskos kérdésekkel bombáztak bennünket főleg a házasságunkkal meg Kris filmjével kapcsolatban, míg Beckyt hatékonyan rejtegetve bevonultunk az épületbe. Szerelmemet fel is zaklatta egy-kettő idióta, de Kathynek – és az általa hozott kávémnak – hála hamar lecsillapodott. Kristen kikapta a kezemből ugyanis, és egy hajtásra megitta.

Megdöbbenve néztem rá, hisz amióta a cigiről leszokott, nem is kávézott.

- Mostanság úgyis ritkábban szoptatok, talán már ezt is szabad – vont vállat bocsánatkérően.

A mosolya – mint mindig – most is levett a lábamról. És persze, hogy nem tudtam neki megtiltani semmit. Magamnak viszont annál inkább. Jelen esetben azt, hogy újra végignézzem, amint forgatnak. A háttérbe húzódtam a lányunkkal, és igyekeztem nem felfogni, mit is csinál.

Így ment ez napokig. Az újságíróktól kezdve a forgatástól való irtózásomig szinte minden. Csak az otthoni perceink, óráink voltak nyugodtak. Már-már azt fontolgattam, hogy megint megszöktetem őket egy lakatlan szigetre esetleg, amint szerelmem végez, de egyre több hívást kaptam az új filmemmel kapcsolatban, nem volt lehetőségem még csak gondolni sem ilyesmire. Főleg Steph ment az agyamra, de az övére meg a rendező, úgyhogy nem hibáztattam érte, sőt, meg is dicsértem, hogy jól végzi a munkáját.

Kristen is jól végezte a munkáját, akármilyen rosszul is esett nekem nap, mint nap, hogy más férfiak – köztük Mike – ölelgeti és csókolgatja órákon keresztül. Ebből viszont nem volt újabb konfliktusunk, ugyanis igyekeztem visszafogni magam. De mégis sokszor észrevette rajtam, hogy bánt, amit látok. Ilyenkor mindig azzal vígasztalt, hogy nemsokára vége az egésznek. Alig vártam. De a sorozatosan megjelenő újságcikkek és a forgatásokról kiszivárgott jelenetek egyre többször idegesítettek fel annyira, hogy pár üveg sörrel a kezemben a dolgozószobába vagy az erkélyre vonuljak búslakodni. Kristen eleinte megpróbált lecsillapítani, de a bajok meg főleg a vita elkerülése végett egy idő után jobbnak látta, ha békén hagy ilyenkor. Miután magamban kidühöngtem magam, mégis szerelmesen ölelő karjai között sikerült végleg lecsillapodnom. Egészen másnapig.

Egyik este a szüleimre bíztuk a lányunkat, és kikapcsolódás gyanánt elmentünk a barátainkkal egy buliba. Már akkor fergeteges volt a hangulat, amikor megérkeztünk. Amire nem számítottunk, az az volt, hogy Carol is ott lesz. Legutóbbi filmes partnerem. Kristen fintorogva nézte végig, amint a nyakamba akaszkodva üdvözöl. Én ezt kínosan mosolyogva tettem. Valaki persze erről a két másodpercről is fotót készített, és a neten máris szárnyra keltek a legújabb találgatások arról, melyikünk kivel csalja a másikat.

Lassacskán csak a családunk körében éreztük jól magunkat, és a házunk magányába bújva. Ott viszont minden tökéletes volt. Kristennek valóban jót tett a munka, a más környezet, valamint az, hogy emberekkel találkozhatott, szinte teljesen kigyógyult a majdnem-depresszióból. Becky is vidámabb lett ezáltal, én pedig egyszerűen csak élveztem az ő boldogságukat. Az egyetlen, ami aggasztott, az az volt, hogy Mike továbbra sem szállt le a feleségemről. És nekem is megtette az apróbb célozgatásait. Rendre kinevettem érte, és igyekeztem nem elképzelni, mi van akkor, hogyha igazat mondd, de ettől nem lett jobb. És nem is állt le.

A legdurvább dolog az utolsó forgatási napon történt…