Married Life - 19. fejezet

Sziasztok!

Íme a következő.

Azt hiszem, ez elég vegyes fejezet lett, van benne minden :D

19. fejezet

A reggeli kávémat kortyolgattam, és vártam, hogy Kristen elkészüljön.

- Basszameg! – hallatszott a fürdő felől, és odasiettem, hogy megkérdezzem, mi a baj. Be akartam nyitni, de az ajtó zárva volt.

- Minden rendben, kicsim? – érdeklődtem.

- Nem!

Megforgattam a szemeimet, mert rájöttem mi ez a nagy káromkodás. Hiába, az együtt töltött évek alatt kiismertük egymást.

- A táskádban van?

Nem strapáltam magam, hogy bővebben kifejtsem a kérdést, tudtam, hogy tudja, hogy tudom mi a gond.

- Igen, basszus!

A nappaliba siettem, és beletúrtam a kisméretű sporttáskába. Egy csomó kacat akadt a kezembe, de ami kellett volna, azt nem találtam. Végül az asztalra borítottam az egészet, és előkerült a doboz tampon is.

Visszamentem a fürdőszobához, és beadtam neki az ajtó résén. Egy ideig toporogtam még előtte, de aztán jobbnak láttam, ha inkább a nappaliban várom meg.

Remek. Nem elég a gond, még ez is. Kristen az első két-három napban mindig rendkívül feszült volt, ilyenkor jobb szokott lenni, ha meghúztam magam, vagy úgy közlekedek a lakásban, hogy az öt lépés távolság megmaradjon. Legtöbbször ezekben a napokban törtek ki a veszekedések, de reméltem, most kivételesen megússzuk.

Az órámra néztem. Dean bármelyik pillanatban megérkezhet, hogy együtt menjünk el Beckyért anyáékhoz. Tulajdonképpen már itt kéne lennie. Idegesen a hajamba túrtam, és elővettem a telefonom. Azon is megnéztem mennyi az idő, de a kijelző ugyanazt mutatta, mint az órám. Hirtelen megszólalt a készülék, és ijedtemben eldobtam. Káromkodva nyúltam utána, és amikor megláttam, hogy a testőr hív, rosszat sejtve emeltem a fülemhez.

- Rob, van egy kis gond – vágott a közepébe.

- Becky jól van? – kérdeztem meg a legfontosabbat.

- Nyugodj meg, semmi baja. – Fellélegeztem, és innentől kezdve már nem is nagyon izgatott mit akar, de ő folytatta. – Viszont nem mehettek el érte.

- Mi?! Miért? – Visszatért a gombóc a torkomba, és nyeltem egyet.

- Elég nagy tömeg van a szüleid háza körül, és nem lenne tanácsos, ha idejönnétek.

- Oké, akkor hozd el te.

- Nem!

- Mi az, hogy nem? Dean, ne idegesíts, mi ez az egész?

- Attól tartok, hogy esetleg van köztük egy-egy szemfüles paparazzi, akit nem tudnék lerázni, és akkor a mostani tartózkodási helyetek is kiderülne. Stephel megbeszéltük, hogy az lenne a legjobb, ha Becky itt maradna a szüleidnél pár napig, amíg lenyugszanak a kedélyek. Én is itt maradok, és vigyázok rájuk.

- Értem – mondtam erőtlenül. Sokkolt a hír, hogy továbbra sem láthatom a lányomat.

- És Rob. Jobb lenne, ha ti sem nagyon mozdulnátok ki. Egy emberem folyamatosan a házatokon tartja a szemét, és ha gond adódna, értesít engem.

- Kristen totál ki fog akadni, ugye tudod? Arról nem is beszélve, hogy forgatnia kéne. – Ezt a részét mondjuk nem bántam, hogy elmarad, de tudtam, akkor később kell behozni a lemaradást.

- Sajnálom. Figyelni fogom a helyzetet, és amint javulás van, azonnal hívlak.

- Kösz, Dean. – Még nem szakítottam meg a vonalat, mert valami motoszkált a fejemben, és mindenképp választ akartam rá kapni. – Mond csak, hogy lehet, hogy ennyi ember megjelent a hírre? Ez Anglia! Itt eddig nem voltak ilyen gondjaink!

- Tudom, de sok az Amerikai újságíró köztük.

- Fenébe! Nincs jobb dolguk? – morgolódtam. De nem akartam tovább fárasztani a testőrt, ezért miután még egyszer a lelkére kötöttem, hogy nagyon vigyázzon a lányunkra, elköszöntem tőle.

Épp időben szakítottam meg a vonalat, mert hallottam, hogy Kristen a szobába lép.

- Indulhatunk? – nézett rám, de aztán meglátta a táskája tartalmát az asztalon, és a száját húzva lépett oda. – Ezt muszáj volt? – háborgott, miközben visszadobálta őket a táskába.

- Kris – kezdtem bizonytalanul. Egyelőre nem vett tudomást rólam, a konyhába lépett, és engedett egy pohár vizet magának, amivel bevett egy tablettát. – Kris figyelnél rám?

- Mondjad – fordult végre felém, de az ingem gallérját kezdte igazgatni.

- Nem megyünk Beckyért – nyögtem ki, és keze megállt a levegőben.

Kissé összehúzta a szemeit, és a fejét rázva nézett vissza rám.

- Miket beszélsz?

Elismételtem neki, amit Dean mondott, és vártam a kitörést. Meglepetésemre nem kezdett kiabálni, sem sírni, csak megfogta a karom, és a derekára vonta, majd hozzám bújt.

- Annyira utálom, amikor ez van – mormolta. – Mindig azt hiszem, hogy most már jobb lesz, hogy csitul az érdeklődés irántunk, de akkor jön valami, és annyi a békének. Ez most már végigkíséri az életünk? - Nem válaszoltam, hisz magam sem tudtam a választ, de nem is várta el. – Nem kellett volna otthagynom anyukádéknál.

- Most ne kezdd magad hibáztatni – pusziltam a hajába.

- Akkor is az én hülyeségem – csattant fel, és tudtam, hogy most fog kitörni a vulkán, ezért kissé hátrébb léptem. – Most ki tudja, meddig kell külön lennünk.

- Akkor már inkább az én hibám, hisz miattam mentél el – próbáltam csitítani önmaga iránti haragját.

- Tudod mit? Igazad van! Nem csak én vagyok a hibás. Mindketten kurvára elcsesztük!

- Akkor most, hogy ezt így megbeszéltük, szerezhetnénk valami kaját.

Megdöbbent a hirtelen váltásomon, és először úgy nézett rám, mintha elment volna az eszem, de aztán elmosolyodott.

- Idióta – lökte meg a vállam. – Jól jönne egy-két DVD is. Tényleg, van lejátszónk?

Kézen fogtam, és körbevezettem a lakásban, hisz még nem volt rá módja, hogy alaposan szemügyre vegye. Természetesen nem hiányzott a lejátszó sem, sőt filmekből is sikerült jó néhányat beszereznem.

- De a kajára nem gondoltál – ingatta a fejét.

- Sör viszont van – vigyorogtam rá, de csak egy fintor volt a válasz, és a telefonért nyúlt.

Először anyámat hívta, aztán a helyi boltot.

Amíg sorolta, hogy miket szállítsanak ki, én Stephaniet hívtam, hogy küldessen nekünk ruhákat, de megnyugtatott, hogy már intézkedett. Ilyenkor örültem neki, hogy ő az ügynököm, és ezt közöltem is vele. Aztán válogatni kezdtem a filmek között, és természetesen egy Jack Nicholson klasszikuson akadt meg a szemem. Mire a készülékbe helyeztem, Kristen is végzett. Leültem a kanapéra, és befészkelte magát az ölembe. Elmerengve simítottam végig a haján.

- Mi van? Nem indítod? – pillantott fel rám.

- Tudod, mikor néztünk együtt utoljára filmet?

- Eszméletlen rég – sóhajtott.

- Igen. Eszméletlen rég.

Nem is emlékeztem rá, de talán még mielőtt Becky fogant, akkor lehetett. Pedig anno, amikor a szállodai szobákba zárva éltük az életünket, orrvérzésig műveltük a dolgot.

Beindítottam a masinát, és összebújva merültünk a filmnézésbe. Úgy félórája nézhettük, amikor meghozták az élelmiszereket, akkor tartottunk egy kis szünetet, majd miután mindent a helyére tettünk, visszaültünk a készülék elé.

Amikor vége lett, megsimogattam Kristen karját.

- Ez jó volt – motyogta.

A hangjából ítélve már félig aludt, ezért a karomba vettem, és a hálószobába vittem.

Reggel valamilyen mazochista hajlamnak köszönhetően az volt az első dolgom, hogy megnéztem az internetet. Tele volt a fotóinkkal, de a leggyakrabban két kép szerepelt. Az egyiken Kris Mike autójában, a másikon én, ahogy Lizzy autója mellett térdelve próbálom őket visszatartani. Az emlék még elevenen élt bennem, és a fájdalomra, ami a szívembe markolt, automatikusan ökölbe szorultak az ujjaim. Kristen finom kezei az enyémre simultak, de hirtelen reakciómban elrántottam, és a hajamba túrtam vele.

Egész nap kerültük egymást, de ha mégis ugyanott volt dolgunk, kínos hallgatásba burkolóztunk.

- Nem Mike-nál voltam – szólalt meg váratlanul.

Először azt hittem, csak képzelem ezt a mondatot, de amikor rám pillantott, rájöttem, hogy tényleg kimondta.

- Akkor… kinél voltál? – kérdeztem elszoruló torokkal, és reméltem, nem egy újabb férfinév hagyja el a száját, esetleg Luke-é.

- Egy panzióban szálltam meg, és Kathy segített nekem. Ő vigyázott Beckyre.

A megkönnyebbülésem határtalan volt. Szóval akkor tényleg igaz, hogy nem feküdtek le Mike-al.

- Kathy – mormoltam a nevet. – Különleges lány. Ahhoz képest, hogy az apja rendező, és teljesen elszállhatna magától, rendkívül normális és segítőkész.

- Igen. Én is megkedveltem. Nem megyünk ki a teraszra? – vetette fel az ötletet.

- De, persze – egyeztem bele, és eszembe jutott, hogy most mennyire jól jönne egy gitár. Sajnos a gyűjteményem szintén a lángok martaléka lett, és arra még nem szántam időt, hogy újabbakat szerezzek be. Volt köztük egy-két darab, amit igazán sajnáltam, például azt, amelyiken gitározni tanultam. A maga nemében persze mindegyik pótolhatatlan volt, hisz mindhez kötött valami emlék.

Kristen felkapta a friss zsömlékkel teli tálat, én meg a vajat és dzsemet vettem magamhoz. Mindent a kerti asztalra pakoltunk, és megkezdtük első reggelinket az új házban.

Elnéztem Kristent, ahogy jóízűen beleharap a megkent péksüteménybe, és gyorsabb ritmust vett fel a szívem, amikor lenyalt szája sarkából egy kis dzsem darabkát.

Megpróbáltam elterelni a gondolataimat, és meredten bámultam a kert végében lévő orgonabokrot, amin nem volt semmi látnivaló, mert már ledobta az összes virágot magáról.

- Kérsz még? – emelkedett fel félig, és átnyúlt az asztalon, hogy újabb adagot vegyen magához.

V alakban dekoltált pólója megadta magát a gravitációnak, és ezáltal tökéletes rálátásom nyílt domború idomaira.

- Nem – álltam fel hirtelen, és a kerítés mellett futó sövényhez sétáltam, hogy megnézzem közelebbről a leveleit.

- Mióta vagy ilyen érdeklődő a növények iránt? – hallottam meg hangját a hátam mögül, és karjai máris a derekam köré fonódtak.

- Mióta nem téphetem le a bugyidat – nyögtem fel, és lefejtettem magamról a karokat.

- Oh! – kapott észbe, és hátrált egy lépést.

Megeresztettem felé egy féloldalas mosolyt, mert elpirult a kijelentésemre. De aztán ő is elmosolyodott, és az asztalhoz ment, hogy összeszedje a tányérokat.

A zsebembe kotortam a cigimért, és ahogy az öngyújtó felkattant, mégis visszasomfordált hozzám.

- Kaphatok én is?

- Ha már ennyi ideig kibírtad nélküle, nem kéne visszaszokni – érveltem.

- Lécci – nézett rám azzal a pillantással, amiről jól tudta, hogy le tud vele venni a lábamról.

A szája elé tettem a kezem, hogy beleszippanthasson, de nem terveztem, hogy nekiadom az egészet. Elégedetten szívott bele, de amikor visszatértem saját nikotinszükségletem pótlásához, szemét nem bírta elszakítani a számat elhagyó füsttől. Gondoltam egy merészet, majd teleszívtam káros anyagokkal a tüdőm, és az ajkához hajoltam, hogy így juttassam az adagjához.

Először meglepődött tettemen, de aztán vágyakozva érintette száját az enyémhez. A füst kavargott körülöttünk, miközben egyre szenvedélyesebben kóstolgattuk egymást.

Végül nem bírtam tovább, és megszakítottam a kínzó előjátékot, mielőtt késő lett volna.

Ismét a tévé előtt kötöttünk ki, és sorban néztük a filmeket.

***

Már öt napja voltunk bezárva. Anyámmal minden nap többször beszéltünk telefonon, és mindig megnyugtatott minket, hogy Becky jól van.

Nehezen viseltük a szituációt, főleg a lányunk hiányzott, és Kristen már attól tartott, hogy nem fog minket megismerni, ha még tovább tart az őrület.

Steph hívott minket, hogy talán holnap, vagy holnapután láthatjuk végre, mert megritkult a tömeg. Már csak a nagyon kitartóak strázsálnak a ház körül, de őket könnyűszerrel lerázzák Deanék.

Ettől kissé jobb kedvünk lett, és a szokásos filmnézés, meg olvasás helyett elővettünk egy pakli kártyát. Viszont majdnem összevesztünk rajta, hogy mit játsszunk, pókert, vagy black jack-et. Érezhetően egyre nagyobb lett a feszültség köztünk, és nem csak a bezártság miatt, hanem mert egyelőre tabu volt a szex is. Néha már úgy éreztem magam, mintha kínoznának, de még tudtam kezelni a helyzetet.

Kristen sem lehetett jobb állapotban, mert amikor zuhanyzás után csupasz felsőtesttel léptem a hálószobánkba, hozzám vágott egy pólót.

Aztán ez az éjszaka is elmúlt.

A konyhában ültem a kávémat kortyolgatva, Kristen pedig a reggelit varázsolta. Ínycsiklandó illatok terjengtek, de jobban lekötött csupasz lábának a látványa, és élvezettel legeltettem rajta a szemem.

Kissé nagy volt rá a póló, amit reggel elcsent tőlem, de amikor benyúlt a szekrénybe, vagy kissé előredőlt, hogy megillatozza a remekművet, izgatóan feszült meg rajta a ruhadarab.

Még mielőtt felkeltem, ismét rendelt élelmiszert a helyi szupermarketből, és csak áldani tudtam a szerencsémet, hogy ő a feleségem. Nekem eszembe sem jutott, hogy egy házba ennivaló is kell. Sör persze volt bőven, azt megrendeltem magamtól, amikor fogyni kezdett. Meg is kaptam rá a fintorokat, amikor felfedezte.

Persze nem rosszallásból, mert olykor ő is ivott belőle, de közben játékosan megveregette kézfejével a hasam.

Ez elgondolkoztatott. Vajon arra akart célozni, hogy kezd sörhasam lenni? Lopva lepillantottam, de megnyugodva láttam, hogy egyelőre nincs ilyen gond. Egyéb testrészem viszont másról árulkodott.

Beleborzongtam abba, hogy ennyire nagy hatással van rám a mai napig. Elég csak gyönyörködnöm formás idomaiban, és máris tettre kész vagyok, ami persze nem csoda, tekintve, hogy rég éreztem magam ennyire kiéhezettnek.

Halkan felsóhajtottam, de így is meghallotta.

Lassan végigmért, és naná, hogy felfedezte hangoskodásom okát. Kissé elmosolyodott, de sajnálatomra visszafordult a pult felé, és a mosogatóba tette a piszkos edényeket.

Miközben ténykedett, ismét megfeszült rajta az anyag, és jól látható volt, hogy bugyi sincs rajta. Kissé felvontam a szemöldökömet, de pont végzett, megfordult, és nagyot nyújtózkodott. Mellei szinte átbökték az anyagot.

Felnyögtem a látványtól, és éreztem, hogy még kevesebb hely marad a nadrágomban.

Két lépéssel átszeltem a helyiséget, és magamhoz ölelve suttogtam a fülébe.

- Ezt direkt csinálod, ugye? Eltervezted, hogy kikészítesz!

- Nem tudom, miről beszélsz – nézett rám ártatlan szemekkel. Ha nem ismertem volna olyan régóta, talán még hiszek is neki.

- Nem tudod? – kérdeztem kissé rekedten. – Nézd meg, mit műveltél velem! – Megfogtam a kezét, és tenyerét a nadrágom elejére vontam. Lágyan végigsimított rajta, majd enyhén belemarkolt.

Elakadt a lélegzetem, és a szája után kaptam. Mohón és vadul csókoltam, de nem bánta. Ujjai végigszántották a nyakam, aztán a mellkasomon keresztül lejjebb vitte őket, és a csípőmhöz érve szorosan magához vont.

Halk morgás hagyta el a szám, majd egy hirtelen mozdulattal megfordítottam őt, és tenyerét a pultra fektetve előre döntöttem. Megszabadultam a nadrágomtól, majd feltűrtem a pólóját egészen a nyakáig, és végigcsókoltam háta selymes bőrét. Jobb lábam közben benyomtam az övéi közé, ezzel terpeszbe kényszerítve őt. Egy pillanatig gyönyörködtem a látványban, aztán mélyen beléhatoltam.

Hallottam, hogy körmei megkarcolják a pultot. Próbáltam visszafogni magam, ezért lassan kezdtem mozogni benne. Megsimogattam a csípőjét, és jobb kezem az alhasához csúsztattam. Kissé erősebben tapasztottam rá a tenyerem, és következő lökésemnél halkan felsikkantott. Szinte éreztem a kezem alatt, ahogy mozgok benne, és térdének enyhe remegése jelezte, élvezi, amit csinálok.

A következő mélylökésemnél megfeszítette a hüvelyét, ezzel szorosan körbefogva férfiasságomat.

- Ahhh, kicsim – hördültem fel, és azt hittem, azonnal elélvezek. De ezzel még nem fejezte be kínzásomat. Hátranyúlt a lába között, és a kezével is kényeztetni kezdett.

Ez a tökéletes póz – gondoltam, de lassan rám ereszkedett a vörös köd, és minden épeszű gondolatom tovaröppent. Ő hol nyöszörgött, hol halkan felsikkantott, én pedig kezdtem oxigénhiánnyal küzdeni. Szabad kezem a konyhabútornak döntöttem, hogy meg tudjam tartani mindkettőnket, mert az én lábaim is kezdték felmondani a szolgálatot. Aztán hatalmasat robbantunk. Kristen sikolya betöltötte a helyiséget, és keveredett férfias hörgésemmel.

Amikor már úgy éreztem, mégsem fulladok meg, pislogtam párat, és a látásom is kezdett visszatérni. Felegyenesedtem Kristent is magammal húzva, és a melleit simogatva csókoltam végig nyaka ívét. Vigyáztam, hogy továbbra is tartsam őt, hátha még mindig egyensúly gondjai vannak. Kissé még erőtlenül dőlt a mellkasomnak, de megállt a lábán.

- Hát, az előétel verhetetlen volt – suttogtam a fülébe, mire halkan felkuncogott.

- És még egy konyhát felavattunk.

- Igen. Konyhákból volt egy pár.

Miközben zuhanyozni indultunk, felidéztük az emlékeket. A régi házunk konyhája többször is felavatódott. Anyáméké is vagy kétszer, amikor nem volt otthon rajtunk kívül senki, és Victoria sem zavart meg minket. Az egyéb konyhák száma pedig számtalanra rúgott, mert alaposan bejártuk a világot, és nem egyszer mellőztük a szállodai szobákat az apartmanok előnyére.

Folyt ránk a langyos víz, és ettől előjöttek a fürdőszobai emlékek is. Abból is volt jó pár, de a legemlékezetesebb az volt, amikor egyik akciónk közben Kristen a zuhanyfejbe kapaszkodva tartotta meg magát, ahelyett, hogy belém kapaszkodott volna, és egy laza mozdulattal kitépődött a fülke falából.

Aztán már nem az emlékekkel foglalkoztunk, hanem egymással, egyre jobban belemelegedve az élvezetekbe.

Majdnem dél lett, mire előkerültünk, akkor is csak a telefonom hangja vitt rá minket, hogy a nappaliba lépjünk.

- Dean – súgtam Kristennek, és úgy tartottam a készüléket, hogy ő is hallja, amit mond.

- Félóra múlva nálatok vagyunk Beckyvel – közölte, és választ sem várva kinyomta.

Kristen felsikkantott, és a nyakamba vetette magát. Aztán észbe kapva rohant a hálószobába, hogy felöltözzön. Én is követtem, aztán segítettem neki, hogy kissé rendezettebbé tegyük a lakást.

Még húsz perc telt el, amikor megszólalt a csengő. Az ajtóhoz szaladtunk, és szélesre tárva invitáltuk be az érkezőket.

Anyám hozta Beckyt, mögötte pedig a testőr lépkedett vörös orral.

- Begfáztam – mondta kérdő pillantásom láttán, de nem foglalkoztam vele tovább, a lányokhoz léptem.

Becky már Kristen karjaiban volt, és nem győzte puszilgatni, aztán felém nyújtotta, hogy én is kivehessem a részem a szeretgetéséből.

Miután megpuszilgattam őt, a magasba emeltem, és körbereptettem a nappalin. Ez mindig az egyik kedvenc játéka volt, és most is kacagva tűrte az atrocitást.

Aztán anya búcsúzkodni kezdett, mi pedig megköszöntük a segítségét. Dean közölte, hogy visszakíséri őt, aztán felváltja az utcán ránk vigyázó őrt. Győzködtem, hogy nyugodtan jöjjön be, miután visszatért, de közölte, hogy deb akarja Beckyt begfertőzni.

Kristenre néztem, és láttam rajta, hogy neki is nehezére esik visszatartania feltörni készülő kacagását, de uralkodtunk magunkon, hisz nem lett volna szép dolog, ha kinevetjük a testőrt. Egészen addig, míg el nem hagyták a házat. Akkor kirobbant belőlünk.

- Deb akarob Beckyt begfertőzni – ismételtem el a mondatot, és nevetve rogytunk a kanapéra.

Becky is velünk kacagott, de aztán mutogatni kezdett a bútorokra, mindennek tudni akarta a nevét. Mint anyámtól megtudtuk, ez volt a legújabb produkciója.

A házból még mindig nem mertük kitenni a lábunkat, de kárpótolt minket, hogy végre hármasban vagyunk.

Aztán négy nap múlva Kristen megkapta az engedélyt, hogy másnap visszatérhessen a filmstúdióba.

Időben lefeküdtünk, hogy pihenten lásson neki a munkának, de amikor reggel felébredtem, éreztem, hogy valami nem stimmel velem.