Married Life - 17. fejezet

17. fejezet

Sziasztok :)

Ehhez nem fűznék semmit, próbálkoztam. Lehet, hogy feleslegesen, de majd ti eldöntitek.

Jenny

Leparkoltam az utca végében, de innen nem sok látszott, a hatalmas autók takarták a kilátást.

- Rob… - szólalt meg Kristen, és kissé megremegett a hangja.

- Maradjatok itt Beckyvel, megnézem mi történt.

Választ sem várva csuktam be magam mögött a kocsiajtót, és közelebb sétáltam a helyszínhez, de pár lépés után rendőrök állták el az utam.

- Sajnálom, de nem engedhetem közelebb – mondta az egyikük, és figyelme ismét a lángok felé irányult.

Kezdtem kissé ideges lenni. Lehet, hogy bámészkodónak nézett, de talán megfordulhatott volna a fejében, hogy oka is lehet az ittlétemnek.

- Melyik ház gyulladt ki? – érdeklődtem higgadtságot erőltetve magamra.

- Nem tudom – vonta meg a vállát. – Valami hírességé, bár ezen a környéken elég sok van belőlük, nem vagyok benne biztos, hogy melyik a sok közül.

- Akkor megtenné, hogy kideríti? – mondtam kissé ingerülten. Meghökkent a hanghordozásomon, és ekkor eshetett le neki.

- Maga itt lakik?

- Igen. A családom az autóban várja, hogy hazamehetünk-e a közeljövőben, vagy hajlék nélkül maradtunk – intettem a járgány felé, és ahogy szemem is követte a mozdulatot, elakadt a lélegzetem.

Vagy öt fényképész kavargott az autó körül, és lelkesen vakuztak. Ebben a pillanatban felém is villantottak párat, és idegesen a hajamba túrtam. A vörös köd kezdte ellepni az agyam, de egyelőre még tudtam magam kontrollálni.

- Felszólítanák a fotósokat, hogy távozzanak? – fordultam a hatósághoz segítségért.

- Ameddig nem tesznek törvénybe ütközőt, addig nem tehetünk semmit – közölte flegmán az a rendőr, aki mindeddig némán szemlélte az eseményeket.

Kedvem lett volna jól képen törölni mindegyiküket, de ekkor tekintetem találkozott Kristen ijedt szemeivel, és felülkerekedett bennem a védelmező ösztön.

- Remek! – fújtattam, és visszasiettem az autóhoz.

Valószínűleg az arcomra volt írva dühöm, mert a paparazzik szinte elrepültek az utamból. Jobban is tették, mert az egy dolog, hogy engem, és Kristent évek óta zaklatnak, bár ezt is nehezen tűrtem, de Becky nyugalmáért szó szerint ölni tudtam volna.

Azonnal indítottam, és megfordítottam a kocsit. A belső visszapillantóból láttam, hogy Kristen az ülésen befele fordulva, lehajtott fejjel szorítja magához lányunkat.

- Jól vagytok? – érdeklődtem aggodalmasan.

- Igen. Mi történt? Hova megyünk? – zúdultak rám a kérdések, és hallottam a hangján, hogy a könnyeivel küzd.

- Nem tudtam meg semmit, és anyáékhoz megyünk. – Ahogy kimondtam a szavakat, már tárcsáztam is Steph számát, és megbíztam, hogy amit csak lehet, mindent tudjon meg a tűzesettel kapcsolatban.

Percekkel később leparkoltam a szülői ház előtt, és kisegítettem a családomat az autóból. Apám meg sem várta, hogy csengessünk, már nyitotta is az ajtót.

- Megismertem a kocsitok hangját – vigyorgott ránk, de ahogy leesett neki, hogy ez most nem rokonlátogatás, elkomorult az arca. - Menjetek be – tárta szélesre az ajtót. – Az unokámat pedig add ide – nyújtotta a kezét Beckyért.

- Hát ti? – jelent meg anyu is az emeleti szobák felől.

- Itt alhatnánk? – érdeklődtem egy fáradt mosoly kíséretében, és beszámoltam a történtekről.

A nagyszülők a gondjaikba vették lányunkat, és látszott rajtuk, hogy a tragikus események ellenére rendkívül élvezik a jelenlétünket.

Kristent a konyhába húztam, és azonnal átöleltem. Erre vártam, mióta a tüzet megláttuk, és ő is így lehetett, mert szinte belepréselődött a mellkasomba.

- Szeretlek – suttogtam a hajába, és megnyugtatón simítottam végig a hátán.

Felemelte a fejét, és lágyan kóstolgatni kezdte az ajkamat. Ezzel a kis akcióval teljesen felizgatott, és a hajába markolva húztam hátrébb a fejét, hogy nyelvem végigjártassam a nyakán.

Halkan felnyögött az érintéstől, de amikor kezem a pólója alá siklott, ujjai körbefonták a csuklómat.

- Mit csinálsz? – kérdezte kuncogva.

- Szeretlek!

Hangom kissé rekedtes volt, és felsóhajtott, amikor megharaptam alsó ajkát.

- Szia, öcskös – érkezett egy hang a hátam mögül.

- Victoria? – kérdeztük Kristennel egyszerre, és érezhető volt döbbenetünk.

- Olyan ismerős ez a szitu – húzta az agyunkat nővérem, és tudtam, hogy a pár hónappal ezelőtti lebukásunkra céloz, ami ugyanitt történt, és szintén ő zavart meg minket.

Kris akkor még csak pár hónapos terhes volt, és mivel kímélni akartam őt, jócskán visszafogtam magam a szex terén. Neki persze ez nem volt ínyére, és amikor csak tehette, megpróbálta felébreszteni az alvó oroszlánt. Nem mintha annyira keltegetni kellett volna, mert lassan ott tartottam, hogy már a pillantásától is izgalomba jöttem.

Azon a napon látogatóba jöttünk szüleimhez, de a két nővérem is itt volt. Az ebéd utáni pakolászás végeztével mindenki lepihent egy kicsit, minket kivéve. Kristen folyton fagyit kívánt, én pedig igyekeztem kielégíteni minden vágyát, és a fagyasztóból előkapott jégkrémmel etettem. Persze egyből megindult mindkettőnk fantáziája, de amikor kedvesem a kanalat nyalta végig izgatóan, elszakadt nálam a cérna.

Eszembe sem jutott, hogy a konyhának van ajtaja, sőt, kulcs is benne, hisz sosem volt szükség a használatára. Pedig jobb lett volna, mert nővérem, majdnem az utolsó pillanatban lépte át a küszöböt. Akkor zavartan távozott, és mi észbe kapva felvonultunk a szobámba, hogy ott folytassuk megkezdett akciónkat.

- Hogy vagy, Vic? – érdeklődött Kristen kedvesen a vállam mögül kukucskálva. Én még nem mertem megkockáztatni, hogy felé fordulok, mert szemmel látható jelei voltak vágyamnak.

- Kösz, jól. Tommal készülünk Lizzy koncertjére, és ide beszéltük meg a találkozót.

Erre a mondatra megmerevedtem. Eszembe jutott, hogy nem is olyan rég kizárt volt, hogy nélkülünk szervezzenek egy ilyen estét. Kristen észrevette a reakciómat, de mivel nem akartam, hogy ez rosszul essen neki, morogtam valamit, és a telefonomért nyúltam. Miközben Steph számát tárcsáztam, a nappali felé oldalaztam.

- Megtudtál valamit? – tértem a lényegre, ahogy felvette.

- Sajnálom, Rob. A ti házatok égett le.

Sokkolt a hír. Eddig is nagy volt az esélye, hogy minket ért a szerencsétlenség, de reménykedtem benne, hogy talán az egyik szomszédos ház az áldozat. Felsóhajtottam, és fakó hangon megköszöntem a segítséget.

- Rob. Számíts rá, hogy megkeres a rendőrség. Úgy vélik, gyújtogatás történt – nyögte be köszönés helyett.

Ez volt az a pont, ahol kifutott belőlem minden vér. Gyújtogatás?! A szó folyamatos visszhangot vert a fejemben. De ki? És miért? Istenem, hogy fogom én ezt Kristennek elmondani?

Észre sem vettem, hogy kerültem a ház elé, de ott voltam, cigivel a számban. Épp egy taxi állt meg előttem, és Tom szállt ki belőle vigyorogva.

- Csak nem a híres Robert Pattinsont látom? – poénkodott.

Magamra erőltettem egy mosolyt, és üdvözöltem barátomat. Egyelőre nem volt hozzá lelkierőm, hogy bárkivel is beszéljek a történtekről. Talán majd holnap.

Tom is rágyújtott, és végighallgattam vidám beszámolóját a legutóbbi kocsmázásáról, ahova Marcusékkal ment.

Kis idő múlva a lányok is megjelentek, és Vic nevetve közölte, hogy Kristent már rábeszélte, tartsunk velük.

- És Becky? – kérdeztem bambán.

- Ugyan, Rob. Anyáék vigyáznak rá – győzködött.

- Úgyis lógsz egy korsó sörrel – szólalt meg Tom.

- Én? – csodálkoztam rá.

- Igen. De felejtős vagy. Pedig alig volt egy éve, hogy otthon felejtetted a pénztárcád, és én fizettem a számlát. Akkor azt ígérted, hogy visszahívsz. Emlékszel?

- Tényleg – vigyorodtam el. – De ez sztornózódott, amikor ízléstelen, Edwardos rugdalózót vettél a lányomnak.

- Én nem emlékszem semmi ilyesmire – tiltakozott barátom, és közben a lányok nevetős arcára siklott a tekintetem.

Fogva tartott Kristen látványa. Olyan mosoly látszott ajkain, amilyet már rég nem láttam. Rákacsintottam, mire a vállamba öklözött. Igen! Ez az én Kristenem! Egy pillanatra eszembe ötlött a ház, de gyorsan száműztem a gondolataim közül. Az ingatlan maga egy dolog volt, csak az izgatott, hogy ki akart ártani a családomnak. De most nem akartam ezzel foglalkozni. Úgy éreztem, kaptam egy ajándék estét, amit vétek lenne kihasználatlanul hagyni, pláne így, hogy Kristen is szemmel láthatóan benne van az elmenetelbe.

- Akkor indulunk? – kérdeztem tőlük.

A taxi még várakozott, de mielőtt beszálltunk volna, Kristen bement anyáékhoz, hogy egyeztessen velük.

Amikor már az autóban ültünk, újra megszólalt a telefonom. A rendőrségtől keresett egy hölgy, hogy holnap meglátogatnának. Igyekeztem félszavakkal válaszolni, hogy ne tűnjön fel, ki a hívó. Kristen így is gyanakvóan nézett rám, de amikor enyhén megráztam a fejem, vállat vonva fordult vissza nővéremhez, és folytatták az élénk beszélgetést.

Egy klubba érkeztünk, ahol már jó páran várakoztak. Hátramentünk a színpad mögé, és amikor felfedezett minket a másik nővérem, sikítva ugrott a nyakunkba.

- Azt hittem, már soha többé nem látogattok el egy koncertemre sem – mondta megrovóan, de gyorsan visszatért a mosolya, és Becky felől érdeklődött.

A három lány élénk beszélgetésbe kezdett a gyerekekről, én pedig Tommal a bárpult felé vettem az irányt. Kikértünk öt sört, és egy üres asztalhoz egyensúlyoztuk az italokat. Mivel Kristenék húsz perc múlva sem kerültek elő, úgy döntöttünk, nem hagyjuk megmelegedni a nekik kért söröket, és azokat is elpusztítottuk. Mire mellénk ültek, már kitárgyaltuk, melyik haverral mi történt az utóbbi időben.

Aztán Lizzy a színpadra lépett, és ahogy elsötétült a helyiség, kezem Kristen combjára siklott. Végigsimított kézfejemen, és összekulcsolta ujjainkat. A számhoz emeltem, hogy egy könnyű csókot leheljek rá. Káprázatos mosolyt küldött felém, és ahogy csillogó szemeibe néztem, megfogadtam, hogy ezt az estét meg fogjuk ismételni.

Ahogy múlt az idő, úgy emelkedett a hangulat. Amikor Lizzy a színpadot elhagyva csatlakozott hozzánk, egy zenekar váltotta, és néhányan táncra emelkedtek.

- Jössz? – néztem Kristenre, és egy féloldalas mosoly kíséretében a parkett felé intettem.

Kissé meglepődött, de már állt is felfelé.

A mellkasomra vontam, és lassan lépkedtünk a zene ritmusára.

- Szeretlek – suttogtam a hajába, és ő szorosabbra fonta a karját körülöttem.

- Én is szeretlek, Rob.

Az idilli hangulatnak a telefonom csörgése vetett véget. Kristen kissé felhúzta a szemöldökét, és az arcára volt írva, hogy nem érti, mi ez a sok hívás, amikor nem is dolgozom. Csak egy pillantást vetettem a kijelzőre, és amikor megláttam, hogy Steph keres, gondolkozás nélkül nyomtam ki. De Kristen már gyanút fogott, és kérdőn nézett rám.

- Valami gond van?

Nem válaszoltam azonnal. Nem akartam hazudni, de tudtam, ha elmondom az igazat, vége a szép estének.

- Menjünk – mondtam végül, és a társasághoz húztam, hogy elköszönjünk.

Már a taxiban ültünk, amikor újra megszólalt.

- A mi házunk volt, ugye?

Tekintetem az övébe fúrtam, és végigsimítottam a karján.

- Sajnálom, kicsim.

Először azt hittem, átsiklik a történtek felett, de aztán megláttam csendesen folydogáló könnyeit. Átkaroltam a vállát, és hagytam, hogy eláztassa az ingem. Kissé csillapodott a sírása, mire hazaértünk, de ahogy felértünk a régi szobámba, újult erővel tört utat magának bánata.

- Csak egy ház volt – próbáltam vigasztalni. Ahogy kimondtam, máris tudtam, hogy nem kellett volna.

Keservesen felzokogott, és arcát a párnába fúrta. Addig simogattam a hátát, amíg lassan elcsendesedett, és egyenletes szuszogása biztosított felőle, hogy elaludt.

Kiosontam az erkélyre, és mielőtt Stephet hívtam volna, rágyújtottam.

- Rob, a sajtó teljesen megőrült – kezdett bele köszönés nélkül. – Felkapták az esetet, és hemzsegnek a fényképészek a házatok körül. Vagyis a volt házatok körül. Bocs – kért elnézést gyorsan, de leintettem, hogy folytassa. – Azt is tudják, hogy Kristen hol forgat, és biztos vagyok benne, mindent meg fognak tenni, hogy kapcsolatba lépjenek veletek. Azt javaslom, hogy pár napra húzzátok meg magatokat.

- Már csak ez hiányzott – mondtam keserűen, aztán elköszöntem a nőtől.

- Rob? – hallatszott bentről Kristen bizonytalan hangja, és azonnal hozzá siettem.

- Semmi baj, kicsim – simogattam meg az arcát.

- Feküdj mellém – kérlelt halkan, és eleget tettem kérésének.

Fejét a mellkasomra vontam, és óvatosan simítottam végig selymes fürtjein. Már azt hittem, ismét elaludt, amikor hirtelen felemelte a fejét, és száját szorosan az enyémre tapasztotta.

- Szeress! – suttogta kétségbeesetten, és szinte szaggatni kezdte rólam a ruháimat.

Csókolni kezdte az arcomat, államat, nyakamat és végül a számat. Először finoman, majd egyre türelmetlenebbül.

Minden ép elmémet elvette, amikor nyelve követelőzően a számba siklott. Feltérdeltem, hogy levetkőztessem, majd az ágyra döntöttem, és széthúztam a lábait, hogy megízleljem őt. Nyelvem finoman húztam végig forró középpontján, és éreztem, hogy elönti a nedvesség. Mélyen belefúrtam ujjaimat, és mozgatni kezdtem őket. Amikor csípője egyre határozottabban nyomódott nekem, felemelkedtem. A keze után nyúltam, hogy felrántsam magamhoz, és egy észveszejtő csók után kemény férfiasságomra húztam törékeny testét. Mindketten felnyögtünk, ahogy tövig hatoltam benne. Mozogni kezdett rajtam, és a feneke alá nyúlva segítettem mozdulatait.

Amikor hangosan felsóhajtott, a hajába markoltam, és fejét félredöntve apró csókokkal és harapásokkal szítottam tovább vágyunkat. Éreztem, hogy egyre forróbban öleli körül sóvárgó vágyam, és ujjaim a csípőjébe mélyesztve gyorsabb iramot diktáltam. A beteljesülés hirtelen tört rám, és ahogy a testébe lövelltem, éreztem, hogy ő is megfeszül a kéjtől. Ajkam szorosan az övére zártam, hogy elfojtsam feltörni készülő kiáltásunkat.

Fáradtan pihegett a karomban, és óvatosan visszadöntöttem a párnára. Összefontam kezünket, ahogy mellé feküdtem, és hüvelykujjam lágyan simogatta bársonyos bőrét.

- Szeretném, ha lemondanád a holnapi forgatást – mondtam a sötétségbe.

- Rendben.

Meglepett a válasza. Biztos voltam benne, hogy tiltakozni fog, vagy faggatózik kérésem okáról, de nem tette.

Szorosan hozzám bújt, és szórakozottan simogatta a mellkasom.

- Emlékszel, mennyire örültünk, amikor ráakadtunk a házra? – kérdezte merengve. - Már vagy húszat megnéztünk, és egyik sem volt megfelelő. Az ingatlanügynök már a haját tépte tőlünk. Aztán véletlenül megláttuk az eladó táblát, amikor anyukádékhoz jöttünk. Egyből tudtuk, hogy ez lesz az igazi. Ez nem csak egy ház volt, Rob. A MI házunk volt. Oda mentünk haza a nászútról. Oda vittük haza Beckyt, amikor megszületett. Annyi minden történt ott velünk. És most ez mind odalett.

- De legalább élünk, és itt vagyunk egymásnak – mondtam ki az igazságot. Kissé megfeszültek izmai kijelentésemre, de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajta a rossz hangulat, gyorsan folytattam. - Együtt bármikor felépíthetjük az otthonunkat. Tőletek volt szép ez a ház – suttogtam a hajába, és reméltem, hogy sikerült kissé megnyugtatnom háborgó lelkét.

- Igen, együtt – mondta egy ásítás kíséretében, és éreztem elnehezülő fején, hogy elnyomja az álom.

Reggel kávé illatra ébredtem, és hunyorogva nyitottam ki a szemem. Kristen az ágy szélén ült, és egy szomorú mosoly kíséretében nyújtotta felém a csészét.

- Jó reggelt – mondtam kissé rekedten, és belekortyoltam a forró italba.

- Neked is, drágám. Ha lemész a nappaliba, vár egy kis meglepetés – közölte egy halvány fintor kíséretében. Ebből sejtettem, nem biztos, hogy örülni fogok annak, amit találok. De nem könyörült meg rajtam kérdő tekintetem láttán, lassan felállt, és Becky etetésére hivatkozva kiment a szobából.

Előkotortam egy cigit, és az erkélyre lépve elszívtam, aztán a fürdőszobába mentem, és alaposan lezuhanyoztam. Aztán újabb cigit gyújtottam. Tudtam, hogy csak az időt húzom, de valahogy nem akaródzott elindulnom. Aztán erőt vettem magamon, és egy nagy sóhaj kíséretében lementem a földszintre.

Kristen és anyám hangja a konyhából szűrődött felém, a nappaliban viszont szólt a tévé.

Ezen meglepődtem, mert apám soha nem kapcsolta be délelőtt. Kíváncsian a hang irányába sétáltam, és akkor fedeztem fel a kanapén üldögélő testőrt.

- Dean?! – mondtam meglepetten.

- Szia, Rob – köszöntött, és felállt, hogy kezet fogjon velem.

- Hogy kerülsz ide?

- Steph mozgósított. Egy kissé elharapóztak a dolgok. Rajtam kívül még öt ember van itt, hogy vigyázzon rátok, de ők kint várakoznak.

- Mit értesz az alatt, hogy elharapóztak a dolgok?

- Nézz ki az ablakon – intett a kezével. – Óvatosan, nem feltétlenül kell, hogy észrevegyenek a kint állók.

Fogalmam sem volt, hogy miről beszél. Az ablakhoz léptem, és a szélén kissé félrehúztam a függönyt. Felesleges volt a mozdulat, mert azon keresztül is jól látható volt a házat körülvevő jó néhány ember. Fényképészek.

- Atyám – nyögtem. Nem hittem volna, hogy ennyi idő után ismét ekkora érdeklődés lehet körülöttünk. Gyanítottam, hogy többről van itt szó, mint a tűzeset, és gyújtogatás.

Várakozón fordultam a testőr felé, mert sejtettem, hogy tőle kapom meg a felvilágosítást.

- Az, hogy Kristen újra forgat, eléggé felkeltette az érdeklődést. A gond azzal van, hogy eléggé kemény a film, ami készül, ráadásul kiszivárgott a stúdióból egy felvétel, amin éppen… érted.

Zavartan ráztam meg a fejem. Milyen felvételről beszél? Forgatási anyag? Vagy kulisszák mögötti?

- Az a snitt került napvilágra, amin Mike, Luke és én vagyunk – hallottam meg szerelmem hangját magam mögül.

- Tessék?! - Azt hittem, hogy rosszul hallok.

- Ne húzd fel magad, Rob. A mozik úgyis leadják előbb-utóbb.

- Igen, de most ezen csámcsog az összes bulvárlap – magyaráztam felindultságom okát. Aztán fáradtan legyintettem. – Hagyjuk.

Leültem a kanapéra Dean mellé, és a tévé képernyőjére meredtem, hogy megnézzem Tapsi Hapsi kalandjait.

Nem sokat érzékeltem a szemem elé táruló látványból. Sértett az, hogy a feleségemről, aki ráadásul anya, ilyen felvételek vannak. Méghozzá az utált személlyel. És még Luke is.

- Rob – szólított meg halkan Kris, és a vállamra tette a kezét.

Nem reagáltam az érintésre. Még túl friss volt a dolog. Hallottam, hogy felsóhajt, és távolodó léptei a fülembe csengtek.

Ekkor megszólalt a csengő, és Dean felpattant. Kis idő múlva egy rendőrnővel tért vissza, majd helyet foglalt az egyik fotelban, hogy jelezze, a beszélgetés alatt is mellettem lesz.

A nő nem nagyon foglalkozott vele, kérdezett egy-két rendhagyó dolgot, majd a zsebébe nyúlt, és elővett egy fényképet.

- Ismeri ezt az embert? – tolta orrom alá a fotót.

Egy pillanatra bennrekedt a levegőm, aztán határozottan fordultam felé, hogy válaszoljak.