Married Life - 16. fejezet

Sziasztok!

Hát nem tudom, mit mondhatnék… Igyekeztem, na! :D

Szil

16. fejezet

Én csak Kristent kutattam a szemeimmel, mivel éppen ott láttam utoljára, ahonnan a legnagyobb porfelhő gyülemlett fel. Kétségbeesetten rohantam oda, Beckyt hátrahagyva a szintén döbbent Kathy karjaiban.

- Kristen! – szólongattam.

- Leállni! – jött a kiáltás a rendező felől.

Azt hittem, ott helyben kapok szívinfarktust! Ez felvétel volt?! Az volt… Kristen jött elő a porból, vígan mosolyogva, és semmi baja nem volt. Ennek ellenére szorosan magamhoz öleltem, és rögtön számon kértem rajta, mi a fene volt ez?

- Egy jelenet, szívem! Nem olvastad végig a forgatókönyvet, igaz? – simogatta meg az arcom, majd visszament a díszletek közé.

Valóban nem olvastam végig, bőven elég volt belelapozni a múltkor. Meg végignézni nap mint nap azt, hogy más férfi – Mike! – érinti úgy, ahogy csak nekem lett volna jogom. A rendező kiabálni kezdett velem, hogy ronthattam el így a jelenetet, majd kizárással fenyegetőzött, ha nem viselkedek ezentúl normálisan.

Megígértem neki mindent, a rémület viszont még mindig a torkomban dobogtatta a szívemet. Azt nem élném túl, ha Kristennel történne valami!

- Bocs, erről én sem tudtam – mondta Kathy, amikor visszaléptem mellé, és kivettem a kezéből Beckyt.

- Semmi baj… - feleltem. Kicsit hülyén éreztem magam, amiért sikerült tönkretennem a jelenetet. De ez senki mást nem viselt meg rajtam kívül, mert újrakezdték. Jött a robaj, a porfelhő – most viszont már nem ugráltam oda.

A jelenet szerint Mike-nak kellett kihúznia a roncsok alól szerelmemet, akivel aztán neki is álltak azon melegében szexelni. Na, ezt már nem bírtam tovább idegekkel.

- Nincs nálad véletlenül egy forgatókönyv? – kérdeztem Kathytől.

„Véletlenül” volt nála egy. A kezembe is nyomta, de ha nekiálltam volna olvasgatni, akkor Bekcyt nem tudtam volna tovább fogni. Ezért egy közelben levő asztal mellé ültem, és életem hercegnőjével az ölemben kiterítettem magam előtt az irományt, hogy legalább nagyjából átfussam, mire számítsak még.

Töménytelen szex jelenetre, és egy-két hasonló esetre voltak nem túl szép kilátásaim. Az előbbieket ellapoztam, bőven elég volt személyesen látnom őket, a többit pedig megjegyeztem, hogy ne forduljon elő még egyszer ilyesmi.

Tovább figyeltem, még kerek kettő órán át, ahogy Kristen és Mike nyalják-falják egymást. Kezdtem is rosszul lenni. Egyszer csak Kathy tett le elém egy kávét, amit élvezettel kezdtem kortyolgatni, bár jobban esett volna egy cigivel fogyasztani, de tartottam tőle, hogy akkor lemaradtam volna valamiről.

A két és feledik óránál jött egy újabb szereplő, akiről szintén nem vettem tudomást a forgatókönyv olvastán. Luke egy tipikus latin csődör volt – még így pasiszemmel nézve is. Na ő volt a másik, akivel Kristen „kapcsolatba” került a film során. Sőt, mi több. Az csapta ki a biztosítékot, amikor egyszerre hárman voltak egyetlen jelenetben. És nem sakkoztak.

Nem kaptam levegőt, amikor végig kellett néznem, hogy Kristen először Mike-ot csókolja, míg a háta mögött álló – és nekidörgölőző – Luke a nyakát, a vállát harapdálja, hogy aztán szerelmem felé forduljon, és őt jutalmazza meg ajkai édes ízével. Aztán az ágyban folytatták. Kristen csak egy apró, testszínű tangát viselt, semmi egyebet. A fiúk még annyit sem.

Besokalltam, és Beckyt Kathyre bízva kirontottam a stúdióból. Minden ízemben remegtem. És hányingerem volt. biztos voltam benne, hogy az életben többet nem tudom megérinteni Kristent. Nem tőle undorodtam, csak attól, hogyan képes ezt művelni többtíz ember előtt egy forgatáson?! Ezt még én sem vállaltam volna.

Egyik cigit szívtam a másik után, miközben végigpergettem magamban az általam eljátszott pikáns jeleneteket. Csinosak voltak a partnernőim, és izgató, amit imitáltunk, mégsem kívántam meg egyiküket sem, elsősorban azért, mert imádtam a nejemet, másrészt pedig mert tömeg előtt képtelen lettem volna…

De neki ez meg sem kottyant. Elámultam azon, hogy írhatta alá ezt a szerződést egyáltalán! Talán nem kap eleget tőlem?! Tényleg erre van szüksége?! Nem értettem, mi vitte rá.

Még egy óra volt vissza a mai szenvedéseimből. A cigisdobozom kiürülése után – azaz fél órával később – visszamentem a kínpadra. A trió jelenetét szerencsére már befejezték, most egy másik volt soron. Itt Kristen és Luke „játszott”.

Annyira élethűnek, és valódinak tűnt, hogy szívem szerint beadtam volna a válópert hűtlenkedés miatt kedvesem ellen. De szerettem. És hiába gyötört a látvány, ahogy egy szexistennek kikiáltott valaki éppen őt gyömöszöli hátulról egy asztalon, tudtam, hogy ezt is le kell nyelnem, ha nem akarom elveszíteni.

Márpedig nem akartam.

Kathy visszahozta Beckyt, akit közben meg is etetett.

- Ne haragudj, hogy így eltűntem – kértem bocsánatot.

- Ugyan, szívesen vigyáztam a tündérkére – mosolygott rá a lányomra. Majd rám is. – Bármikor, csak szólj, ha kellek – ezzel egy kacsintás kíséretében eltűnt arra, amerről jött.

Kicsit ijedten néztem utána. És reméltem, hogy félreértettem a kacsintását. Épp elég bajom volt, nem hiányzott egy kamasz rajongása a nyakamba.

Kristen munkája lassan a végéhez közeledett. Beckyvel elkísértem az öltözőbe. Igyekeztem nem kifakadni, visszafogtam a haragomat, de nem ment könnyen.

- Melyikük a jobb? Mike vagy Luke? – kérdeztem, miközben majd’ szétfeszített az ideg.

- Rob, hagyd ezt, kérlek – szólt rám fáradtan Kristen, miközben már a blúzát gombolgatta, időről időre odahajolva Beckyhez egy pusziért. Bezzeg én ma még egyet sem kaptam – gondoltam -, és ez nem esett jól. Még az a Luke is több csókot kapott csak ma, mint én egy hét alatt! – dühöngtem magamban.

Még akkor sem bírtam magammal, amikor hazafelé tartottunk, de igyekeztem nem kimondani a gondolataimat, amelyek a nyelvemre kívánkoztak. Otthon szerelmem automatikusan végezte a teendőit. Én újabb üveg söröket végeztem ki eközben.

Amint Becky elaludt, lefektettem, és részben a nap során a nyakamba szakadó stressz miatt, részben a vágyaim visszafoghatatlansága miatt úgy döntöttem, hogy most én jövök. Ha már ketten is kaphattak ma Kristenből, akkor a férjére is igazán szánhat egy kis időt.

Éppen mosogatott, amikor megleptem. A háta mögé állva először a derekára tettem a kezem, és a nyakába csókoltam.

- Mit művelsz? – kérdezte elgondolkodva, amikor csókjaim apróbb harapásokkal bővültek, és a kezem is vándorolni kezdett a testén. A még a stúdióban felvett blúzát kezdtem el lassan gombolgatni, nem törődve azzal, hogy szerelmem enyhén tiltakozik, mivel könyékig volt a mosogatóban.

Félkézzel nyúltam egy papírtörlőért, hogy a kezeit a vízből kiemelve megtöröljem. Utána lesimogattam a válláról a blúzt.

- Fáradt vagyok… - nyögte, de éreztem, hogy ez csak kifogás.

- Nem baj, majd én kényeztetlek – feleltem.

- És még nem is zuhanyoztam – jött az újabb ellenérv.

Ez nekem is feltűnt, szinte bűzlött a bőre a férfiparfümtől. De erre is volt megoldás. Szembe fordítottam magammal, majd a combjai alá nyúlva felemeltem. Karjai és lábai egy halk sikkantás kíséretében ösztönösen kulcsolódtak körém. Nem bírtam tovább. Mohón kaptam az ajkai után. Nem érdekelt, hogy ki csókolta ma már többször is rajtam kívül, nem érdekelt semmi, csak az, hogy MOST velem van.

Édes terhemmel a karjaimban az emeleti fürdőbe lépkedtem, ott pedig megszabadítottam a többi ruhájától. Közben vizet eresztettem a kádba, amely szerencsére pár perc alatt megtelt, majd beleültettem szerelmemet. A saját ruháimat még nem vettem le, várni akartam, amíg elég tisztának érzi magát – és amíg én is őt –, mielőtt tovább is haladunk.

Kristen kéjesen elnyúlt a kádban, majd végigsimított a testén. Sokkal izgatóbb volt így, hogy csak nekem adta elő a műsort, mint ma többször is a stúdióban. Most én voltam az egyetlen, aki figyelhette. És ki is élveztem a látványt. Egy pár percig. Utána én is simítani akartam, és meg is tettem. Lassan, centiről centire haladtam a bőrén, a bokájától kiindulva fel a lábán, a combjain, majd a hasán át a mellére borítottam a tenyeremet.

Kristen eközben a karomat cirógatta végig, majd a keze a tarkómba kapaszkodott, és közelebb húzott magához. Csókunk minden jeget vízzé olvasztott, majd gőzzé párásított volna egy pillanat alatt. Eszeveszetten kívántam. És most végre ő sem tiltakozott, mint előző nap.

Fél perc alatt megszabadultam a ruháimtól, hogy szembe vele a vízbe ereszkedjek, majd a feneke alá nyúlva az ölembe húzzam. Nyelve perzselő csíkot húzott a bőrömön, amint a nyakamtól kezdve végigcsókolgatott, míg el nem ért a számig. Ott viszont már csak nyögésekre futotta, az egyik kezem ugyanis már az első pillanattól kezdve a lábai között mozgott. Most néhány ujjamat be is csúsztattam nőiessége barlangjába, amely forróbbnak hatott, mint egy vulkán legbelseje.

Egyre hangosabban kezdett el nyögdécselni, és mozogni az ölemben, kettőnk közé dugva az egyik kezét, hogy ott talált merevségemet ő is simogatni kezdje. Felrémlett előttem, hogy nemrég még mással csinálta – jobban mondva csak imitálta – ezt, és önkéntelenül szakadtak ki belőlem a kérdések.

- Melyikük izgat fel jobban? Mike vagy Luke? Vagy együtt…? Milyen volt kettejükkel?

Kristen rám nézett, de csak lassan tisztult ki a tekintete, ahogy felfogta a szavaim értelmét. Már megbántam, amit mondtam, de nem tudtam visszaszívni.

- Ne haragudj! – suttogtam, majd a nyakánál fogva magamhoz húztam, és egyre vadabbul kezdtem csókolni. Viszonozta, de valahogy kevesebb lelkesedéssel, mint az imént.

Ki kellett használnom, hogy egyáltalán még viszonozza, és nem taszított el magától, bár engem simogató keze eltűnt rólam, és a mellkasomra csúszott. A körmeit belém vájta, amikor egyik ujjam a csiklóját vette kezelésbe, és a nyelvembe harapott, amikor fojtott sikítással elélvezett. Nem hagytam neki pihenőt. Megragadtam a csípőjét, és egyetlen határozott mozdulattal magamra húztam.

Ő is mozogni kezdett, én pedig rásegítettem a kezeimmel, melyekkel a fenekénél fogva tartottam. Az egész napos gyötrelmem, és a jelenlegi boldogságom sűrűlt bele a csókomba, és tört ki belőlem saját élvezetem pillanatában. Ő is követett a csúcsra, majd szinte elaléltan rogyott a karjaimba.

Szorosan öleltem, apró puszikkal halmozva el a vállát és a nyakát, miközben a hátát és a fenekét simogattam. A légzése csillapultával viszont jött a valóság: emlékezett a szavaimra.

Ennek következtében a vállamra támaszkodva felemelkedett rólam, kilépett a kádból, és maga köré tekert egy törölközőt.

- Ezt pofátlanság volt az orrom alá dörgölnöd – mondta megbántva.

- Tudom, bocsáss meg – mentegetőztem, miközben én is kiszálltam a kádból, és a dugóért nyúlva leengedtem belőle a vizet.

Mire én is megtörölköztem, szerelmem már a hálóba tartott a gyerekszobából, ahova nyilván Beckyt megnézni ment. Én is bepillantottam oda, de békésen aludt.

- Hogy kérdezhettél ilyet? – esett nekem Kristen, mikor már én is a hálóban voltam.

- Tudod, milyen érzés volt végignézni, ahogy… fogdosnak és csókolgatnak?! – vágtam vissza. – Egy embert… - Nem titkolt utálattal ejtettem ki a szót. – még elviselek, akkor is, ha az Mike… de hogy kettő! – felnyögtem, ahogy az agyamba szivárogtak a képek, amiket ott láttam.

- Rob – szólt rám dühösen életem párja. – Ez egy kurva forgatás volt! – emelte fel a hangját is. –Te talán megdugtad a kolléganőidet, amikor éppen takaró alatt voltatok?

- Rajtunk legalább volt takaró – sziszegtem felé.

- Bazd meg! – vágta le a kezében tartott ruhákat az ágyra. – Ha hiszed, ha nem, nem élveztem! És ma egyiküknek sem állt a farka!

Ezt nehezen tudtam elképzelni. Még az enyém is állt, holott csak néztem a jelenetet. És dühös is voltam magamra, mert izgatott a látvány. De csakis Kristent láttam, csak az ő látványa. Az, hogy két másik pasi ölelgette egy időben, inkább undorított. Meglehetősen ambivalens érzések jártak át akkor.

Nem feleltem semmit arra, amit hozzám vágott. Leültem az ágy szélére. Összeszorítottam a fogamat, és tudtam, hogy megint én basztam el. De ha egyszer képtelen vagyok elviselni, hogy más is hozzáér?!

- Holnap inkább maradj itthon! – zárta le a beszélgetést Kristen.

El is hittem, hogy ő is besokallt. Én se díjaztam volna, ha minden nap vitatkozunk azon, hogy vajon mennyire izgult fel a partnernőm a jelenet közben.

- Ne veszekedjünk – kérte aztán fáradtan.

Ránéztem, és a tekintetében megláttam valamennyit a saját gyötrelmemből.

Ekkor eszembe jutott valami. Felkaptam magamra egy nadrágot, Kristennek is szóltam, hogy öltözzön, mert elmegyünk, majd felhívtam anyámat, hogy át tudna-e jönni egy kicsit vigyázni Beckyre. Örömmel igent mondott, és húsz percen belül meg is érkezett.

- Hol van az én kis hercegnőm? – lelkesedett. – Már olyan régen láttam, úgy hiányzott! – mondta. – Meg persze ti is – mosolygott ránk.

Kristennek még nem árultam el, hova viszem, bár kezdetben még az ellen is tiltakozott, hogy egyáltalán elmenjünk valahová, de mivel még csak nyolc óra múlt, végül ráállt, másnap úgysem kellett mennie forgatni, mert olyan jeleneteket vettek fel, amelyekben valami véletlen folytán neki nem volt szerepe.

Megköszöntem anyunak a segítséget, és kézen fogva húztam magammal szerelmemet az autóig.

- Hova cipelsz? – durcáskodott, amiért nem voltam hajlandó elárulni neki, mi is ez az egész.

- Majd meglátod – feleltem.

Élvezettel figyeltem az arcán a döbbenetet, amikor leparkoltunk egy gyorskajálda előtt.

- Mekibe hoztál? – nézett rám picit úgy, mint egy tébolyultra.

- Kicsit fáj, hogy nem emlékszel. Itt volt az első londoni randink – magyaráztam. Számomra felejthetetlen volt.

- Nem is volt randi – vitatkozott máris.

- Számomra az volt.

De igaza volt, mert akkor hivatalosan még nem voltunk együtt… Éppen azután a bizonyos csók után jártunk, amely végül összehozott bennünket, és ő akkor már nem járt Mike-kal. Én pedig randinak tekintettem. Épp az egyik film bemutatójára érkeztünk ide, akkor mutattam be őt a szüleimnek is, akik egyből a szívükbe zárták.

Aztán egyik este meguntuk a szállodai kosztot, és kilógtunk, talpig álcában, nehogy valaki felismerjen. Most is a kesztyűtartóba nyúltam, hogy elővegyem a nyilvános megjelenéshez szükséges kellékeket, mint baseball sapka, napszemüveg, majd miután sikeresen álcáztam magam, a fejemre húztam még a kapucnimat is. szerelmem is így cselekedett.

Egy teljes órát töltöttünk az épületben, vidáman csevegve és eszegetve – mint két szokványos, hétköznapi fiatal, elbújva az egyik félreesőbb boxban, mielőtt kiléptünk volna újra a szabad levegőre.

- Ez szuper volt – simogatta a hasát szerelmem. Örültem, hogy végre jó a kedve. Régen láttam ilyen felszabadultnak. Pontosabban utoljára a legutóbbi nyaralásunkon.

Kézen fogtam, de nem a kocsi felé indultam, hanem a közeli parkba húztam magam után. Sokáig andalogtunk az egyre sötétülő allén, sokszor csak úgy megállva, csókot váltva. Leültünk egy padra, Kristen az ölembe simult, és felbámultunk a csillagokra. Minden tökéletesnek tűnt.

Igyekeztem elfelejteni minden rosszat – számomra rosszat – ami aznap történt, és végre élvezni egy kicsit, hogy kettesben vagyunk. Elővettem a cigimet, hogy rágyújtsak, és nem törődtem Kristen sóvár pillantásával és szex-megvonással járó fenyegetéseivel, vígan szívtam el két szálat is. aztán megkönyörültem rajta, amikor bevágta a durcát, és a második legeslegvégét neki adtam.

Mint egy alkoholista a rég sóvárgott piára, úgy vetette rá magát, és az utolsó kis dohánylevelet is elszívta belőle. Majdnem a füstszűrőt is, de azt már kivettem a kezéből. Utána hálásan mászott az ölembe, éppúgy szembe velem, mint a kádban pár órája.

- Szeretlek – súgta a fülembe, majd harapásokkal tarkította a fülcimpámat, a nyakamat. Persze, hogy egyből megkívántam.

Hogy még egy lapáttal tegyen is rá, izgatóan hozzádörgölte az ágyékát farmerem egyre feszülőbb dudorodásához, ajkai pedig a szám felé közelítettek. A kabátja alá dugtam a kezem, majd a pulcsija alá, és a mellbimbóit kezdtem izgatni, mely tevékenységemet újra nyögésekkel üdvözölte. Szerettem volna, ha szoknya van rajta, sokkal egyszerűbb dolgom lett volna… de így is támadt egy ötletem.

A feneke alá nyúltam, és felálltam, vele a karjaimban. Gyorsan körülnéztem, anélkül, hogy a csókunkat megszakítottam volna, és a pad mögötti sötétebb, sűrűbben álló fákkal övezett parkrész felé indultam. Szerencsére a nap már teljesen lement, a hold ragyogott csak fölöttünk – az is kifli formában, nem túl fényesen világítva be az eget, és a környéket.

Tovább csókoltam szerelmemet, majd egy vastag fa mellett talpra állítottam, térdre borultam előtte, és a hasát csókolgatva bontogatni kezdtem a nadrágját.

- Rob – nyögte, miközben a hátát a fának vetette. – Ezért le fognak csukni – suttogta, de nem érdekelt.

Hideg volt, de nem annyira, hogy megfázzunk, emellett Kristen bőre tűzforróan égette a tenyeremet, miközben lesimogattam a nadrágot a lábairól. Utána kissé szétterpesztettem a lábait, a bugyiját félrehúztam az útból, és ujjaimmal mélyen a testébe hatoltam. Kedvesem a vállamba markolt, ahogy a nyelvemet is megérezte magán, mellyel egyre alaposabban izgattam nőiessége kőkeményre duzzadt kis cseresznyéjét.

- Kérlek… - nyöszörögte, de szerintem ő maga sem tudta, mire is kér. Eldöntöttem helyette. Mikor az első összehúzódásokat megéreztem az ujjaimon, felálltam, szájon csókoltam, közben kiszabadítottam magam a nadrágomból, de csak a legszükségesebb mértékig, őt pedig felemeltem, és a hátát továbbra is a fának döntve mélyen belenyomultam a testébe. Lábaival a csípőmet kulcsolta át, és félig a fába, félig belém kapaszkodva lökte magát egyre közelebb hozzám.

Fájdalmasan jó érzés volt vele lenni, őt csókolni, élvezni, amit nyújtani tud. Legszívesebben sosem szálltam volna ki belőle, de az agyam egy szeglete figyelmeztetett, hogy ez mégiscsak egy park, így gyorsabb tempóra váltottam, és hevesen űztem magunkat a beteljesülés felé.

Saját nyögésemet, és Kristen sikolyát végül egy csókkal fojtottam el, aztán magamhoz szorítottam reszkető testét, és apró puszikkal hintettem az arcát, amíg lecsillapodott a szívverésünk.

Utána nem szívesen, de kihúzódtam belőle, megigazítottam a nadrágom, amíg Kristen felhúzta az övét, aztán egy újabb forró csókban egyesültünk, mielőtt visszasétáltunk volna a kivilágított és kavicsos ösvényre.

- Szeretlek – mondta egyszer csak hangosan szerelmem.

Rámosolyogtam. És viszonoztam a vallomását.

Visszasétáltunk a kocsihoz, ahol az álruhánk levétele után eszembe jutott, hogy Steph mit mondott a családi fotóról. Elmeséltem Kristennek is, aki hozzám hasonlóan nem rajongott az ötletért.

- Becky még túl kicsi – mondta. – És már így is egy csomó képet készítettek rólunk a keselyűk – morogta.

Megállapodtunk, hogy mindenképpen hanyagoljuk a dolgot még egy ideig. Hazamentünk, ahol anyám közölte, hogy a lányunk végig egy kis angyal volt, de szerinte lassan éhes lesz.

- Nem mertem megetetni, nem tudtam, ti hogyan szoktatjátok rá a sziládra…

Örültem, hogy nem szól bele abba, hogyan neveljük a gyerekünket, de hálás voltam minden apró segítségéért. Kristen szintúgy. El is diskuráltak egy darabig még azon, hogy kedvesem hogyan gondolja a tejről való leszoktatást. Amely amúgy is lassan kezdett apadni neki, ha jól vettem ki a szavaiból.

Másnap ráadásul nőgyógyászhoz is kellett mennie, aki megerősítette ezt, valamint a gyerekorvos is esedékessé vált – ide már együtt mentünk. Mindezek végeztével újabb meglepetésként – és persze, hogy normális családnak érezhessük magunkat –, megint elraboltam a lányokat egy kis kiruccanásra egy Londonhoz közeli kisvárosba, Milfordba, ahol a jó időt kihasználva pikniket rendeztünk egy kellemes kirándulóhelyen. Szerencsére nem volt nagy a tömeg, így bujkálnunk sem kellett.

Késő este indultunk csak haza. Tudtam, hogy az idillnek megint vége fog szakadni, mert másnap Kristennek újra jelenése van a forgatáson, de ennek az ajándékba kapott napnak is nagyon örültem. El is határoztam – nem először –, hogy meg fogom emberelni magam, és nem rendezek semmiféle jelenetet, akármi is lesz másnap.

Először viszont egy sokkal másabb problémával kellett szembenéznünk. Alighogy befordultunk ugyanis az utcába, amelyben laktunk, rengeteg tűzoltót, és rendőrautót vettünk észre szinte végig felsorakozva. Nem is tudtunk tőlük tovább hajtani. Az ég felé hatalmas lángok csaptak, és fekete füst gomolygott, amely még a szürkületben is jól látszott.