Married Life - 15. fejezet

Sziasztok :)

Hát, megkaptam folytatásnak Mike dekorálandó képét, remélem, elnyeri a tetszéseteket :D

15. fejezet

Telibe találtam Mike száját, aki megtántorodott az ütésem nyomán. Egy gyilkos pillantás kíséretében letörölte a kiserkent vért. Öklét ütésre emelte, és az álkapcsomon csattant. Egy újabb ütéssel a földre küldtem, aztán fölé hajolva megmarkoltam mellkasán a pólót. Mielőtt újabb lendületet vehettem volna, Kristen megfogta a karom, és erősen ráncigálni kezdte.

- Mégis mi a fenét csináltok? – kiabálta, és szeme ide-oda járt kettőnk között. Nem törődve vele, Mike-ot fixíroztam.

- Tartsd kordában a farkad, kis pöcs! – fröcsögtem a szavakat felé. – Ha megtudom, hogy egy ujjal is hozzáérsz, letépem a farkadat!

- Rob… Rob nyugodj le – terelt arrébb Kris tenyerét a mellkasomra téve. – Kérlek. – Ujjai végigsimították borostás arcomat, és rám emelte könyörgő szemeit.

Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy arrébb tolom őt, mivel szívesen dekoráltam volna tovább Mike képét, de emberek kerültek elő az épületből, és a nézőközönség látványa magamhoz térített.

- Menjünk – szóltam oda feleségemnek, még mindig Mike-ot stírölve.

Kristen átvette Beckyt Kathytől, akinek a gondjaira bíztam, és az autó felé lépkedtünk.

- Mikor sikerült összefeküdnöd vele? – szűrtem a kérdést a fogaim közt.

- Rob! – kiáltott rám. – Nagyon jól tudod, hogy semmi nem történt köztünk.

- De fog – suttogtam.

- Esélye sincs rá – fordult felém, és keményen a szemembe nézett. – Teljes mértékben elégedett vagyok a szexuális életemmel, drágám.

Száját erősen az enyémre szorította, és egyik karját a nyakam köré fonta. Becky így félig közénk szorult, de ő nem zavartatta magát, egy vidám sikkantás hagyta el a száját.

- Dadadadada – mondta, és Kristen belemosolygott a csókba.

- Gyere te kis házi pankrátorom – húzott az autó felé.

- Ne próbáld elviccelni a helyzetet – morogtam, ahogy mellém ült.

- Nem is volt vicces, Rob! – fújtatott felém mérgesen. – Arra nem gondoltál, hogy akár ki is tilthatnak téged a forgatásról? A féltékenységed még nem ok rá, hogy szétverd Mike képét.

- Nem is ez volt az oka, hanem a dudor a nadrágjában. Meg a hülye beszólásai.

- Mit mondott? – kapta rám a szemét. Elismételtem a stúdió előtt elhangzottakat, mire kedvesem összeszorított szájjal nézett ki az oldalablakon.

- Le fogom állítani Mike-ot – közölte mérgesen.

- Inkább tartsd magad távol tőle! Én lerendezem ezt!

- Inkább ne – pillantott az államra. – Nincs otthon annyi jég.

Erre a kijelentésre megeresztettem egy fintorral kevert dühös pillantást.

Ahogy hazaértünk, kimentem a teraszra, hogy elszívjak egy cigit, Kristen pedig Beckyt vitte a konyhába, hogy megetesse.

Egy ideig ácsorogtam kint, és a virágágyást bámultam. Úgy éreztem, egy doboznyi cigi is kevés lenne most, és újabbra gyújtottam.

Kristen, miután végzett az etetéssel, utánam jött, az egyik karján Beckyt tartva, másikkal egy pokrócot fogva.

- Betennéd a járókába? – nyújtotta felém az utóbbit.

Leterítettem, és figyeltem, ahogy óvatosan ráteszi a lányunkat.

- Rob – kezdett bele zavartan. – Remélem ez az eset nem lesz mindennapos. Mert ha vannak még hasonló terveid, jobb, ha itthon maradsz Beckyvel.

- Ezt most nem mondod komolyan! – kaptam fel a vizet. – Képes vagy az ő pártjára állni?

- Nem álltam az ő pártjára! Csak nem szeretném, ha minden forgatási nap balhéba torkollna – mondta feldúltan. – Ígérd meg, hogy uralkodsz magadon. És fogd már fel, hogy engem nem érdekel Mike.

- Tudom – vallottam be, mert eszembe jutott a stúdióban lezajlott hirtelen légyottunk, és hogy Kristen csak az én érintésem hatására izgult fel.

- Akkor ezt megbeszéltük. Mit szeretnél enni? Csirkét, vagy marhát?

- Mindegy – dünnyögtem az orrom alatt, és nagyot szívtam a cigiből.

Kristen megbabonázva figyelte, ahogy a füst elhagyja a számat.

- Adj egy slukkot – nyúlt a kezem után, de megelőztem őt, és magasra tartottam a karom. - Csak egy szippantást, Rob – kérlelt könyörgő szemekkel.

- Nem! Inkább én sem dohányzom – nyomtam el a csikket, és hogy ne legyen kísértés, a cigis dobozt is zsebre vágtam.

- Oké – fújtatta. – Főtt krumpli lesz a vacsi.

Felnevettem kicsinyes bosszúján, és a fejem csóválva ültem le.

Mérgesen, morogva vágtatott befelé, és még percek múlva is hallottam halk zsörtölődését.

Csörgött a telefonom, és fintorogva vettem tudomásul, hogy Steph keres. Lelkesen magyarázta, hogy megkereste őt az egyik újság, és tetemes összeget fizetnének egy családi fotóért. Úgy látszik a reptéri eset hatására vérszemet kapott a média. Rendkívül gyorsan ráztam le, és megkértem, hogy hasonlókkal a közeljövőben ne zavarjon. Közölte, hogy akkor számoljunk a paparazzikkal. Nem nagyon tudott meghatni, ez eddig is az életünk része volt. Sóhajtva tettem le a telefont, és ahogy körbenéztem, észrevettem, hogy Becky engem figyel. Felálltam, és fölé hajoltam.

- Na mi van, hercegnő? – Megsimogattam a fejét, és amikor egy elbűvölő mosolyt kaptam, kiemeltem a járókából. – Tudod, apa nem verekedős ám, csak nagyon szereti anyát. És félti az olyan rámenős hapsiktól, mint Mike bácsi. Nehogy bedőlj ám a szövegelésének, ha találkozunk vele. Nektek itt behízelgi magát, engem meg megfojtana egy kanál vízben. Pedig mi hárman vagyunk egyek. Ezt ő is tudhatná. Látnia kéne rajtunk. Nagyon szeretlek titeket – pusziltam meg az arcocskáját, és elmerültem a hatalmasra nyílt szemekben.

Neszezést hallottam az ajtó felől, és ahogy odafordultam, Kristen könnyes szemeivel találkozott a pillantásom.

Ezek szerint elég régóta állhatott ott, hogy mindent halljon. Nem várta meg, hogy reagáljak jelenlétére, sarkon fordult, és visszament a konyhába.

Felvittem Beckyt az emeleti fürdőbe, gondoltam megpróbálkozok a fürdetéssel, hogy ne maradjon annyi minden Kristenre.

Beletettem a kiskádat a nagyba, és Beckyt a fürdőlepedővel leterített, pólyázó szekrényre fektettem. Fél karom rajta tartva próbáltam megnyitni a csapot, és némi bénázás után össze is hoztam. Már nem mertük sehol őrizetlenül hagyni, mert az utóbbi napokban igen mozgékonnyá vált. Ha hason hagytuk a hátára fordult, és kis segítséggel már fel is ült.

Bontogatni kezdtem az apró rugdalózó patentját, és amikor sikerült lehámoznom, ellenőriztem a víz hőmérsékletét.

- Hmm, ez fincsi lesz – emeltem őt a magasba, és belerepítettem a kiskádba.

Hatalmas kacaj csendült fel, és élvezettel csapkodni kezdte a vizet. Nagy adag jött rám belőle, és prüszkölve töröltem meg az arcom. Ez annyira bejött, hogy pecekig játszottuk az apaáztatás, furahang kiadás, nevetés játékot. Amikor beszüntettem a folytatást, bűntudattal néztem végig a tócsákkal borított padlón. Óvatosan megtörölgettem az apró, törékeny testet, aztán magamról is letöröltem a vizet, ami már az államról csöpögött.

- Na gyere kis sellő. Megpróbálkozunk egy pelenkázással.

A gyerekszobáig tartó pár lépést végiggügyögte, és a szerencsétlenkedésemet is hasonló jókedvvel tűrte.

- Milyen ruhát kérsz éjszakára? – tudakoltam komolyan, és felemeltem három különbözőt, hogy jobban lássa. – Van macis, nyuszis, meg… mi a franc?! – csúszott ki a számon. – Ezt nem akarhatod – dobtam félre az Edwardot ábrázoló halványzöld darabot. – Micsoda ferde hajlam – zsörtölődtem, miközben ráadtam a rózsaszín nyuszisat. – Kész – mondtam büszkén, mire egy újabb édes mosolyt kaptam.

Egy utolsó puszi kíséretében betettem a kiságyba, és gyorsan feltakarítottam a fürdőszoba romjait, mielőtt Kristen elájulhatna a látványtól.

A határozottan ínycsiklandó illatok a konyha felé csaltak. Már meg volt terítve, és épp a saláta aprítódott.

- Becky? – kérdezte szerelmem, amint meglátott.

- Megfürdetve, lefektetve – mondtam büszkén.

- Köszönöm.

- Ki volt az az elmebeteg, aki Edwardos ruhát vett neki? – Kérdeztem, miközben kivette a húst a sütőből, és két tányérra szedte. Kissé sértetten figyeltem a mozdulatait, azt hittem, ennél azért lelkesebb dicséretben részesülök. Bár ha belegondolok, önző dolog volt ezt remélnem, végülis én sem tapsikoltam minden alkalommal, amikor ő fürdetett.

- Tom volt. Amikor Becky megszületett, még akkor kaptuk tőle.

Nem feszegettem tovább a témát, mindketten tudtuk, hogy barátom némileg lökött.

Leültünk az asztalhoz, és halkan eszegetni kezdtünk. Érezhetően kissé feszült volt a légkör.

- Zavar, ha iszok egy üveg sört? – kérdeztem, miután kiürítettem a tányérom.

- Nem, igyál csak – válaszolta Kris, és a piszkos edényeket kezdte pakolni.

- Köszönöm a vacsit. Finom volt – mondtam, hogy oldjam kissé a feszültséget, meg mert tényleg Ízlett, amit feltálalt.

- Örülök.

Kijelentését meghazudtolta komor arca.

- Kristen – kezdtem bele, de nem igazán tudtam mit mondhatnék, hogy visszatérjen közénk a harmónia. Bár ha minden nap Mike beindult fejével, és altestével kell szembenézzünk, erre nem sok az esély.

- Rob. Próbáld meg elfogadni a megváltoztathatatlant.

Szomorúan rám mosolygott, majd a zuhanyzóba ment. Megfordult a fejemben, hogy utánamegyek, de próbáltam uralkodni magamon, és a sörömre fordítottam a figyelmemet. Nem ment. Abbahagytam önmagam kínzását, és pillanatokkal később már ruháimtól megszabadulva álltam mögötte.

Tenyerembe fogtam formás melleit, és finoman masszírozni kezdtem. Bimbói pillanatok alatt megkeményedtek érintésemtől.

- Rob, ne – kérte, és hátrahajtotta mellkasomra a fejét.

- Nem hiszem, hogy el kéne fogadjam azt, hogy valaki ennyire beinduljon rád – céloztam Mike izgalmi állapotára, és egyik kezem lejjebb csúsztattam. Felnyögött, amikor megérezte ujjaim játékát a lába között. Másik kezemmel próbáltam a fejét oldalra fordítani, hogy a száját is birtokba vegyem, de nem hagyta. Kezdett bosszantani, és úgy gondoltam, talán a stúdióbeli viselkedésem akarja visszaadni, de kérdése erre rácáfolt.

- Miért nem bízol bennem? – lehelte két sóhaj között.

- Benne nem bízom.

- Akkor miért… - elfúlt a hangja, ahogy két ujjam belésiklott, és nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak azon, mennyire könnyedén. – Rob, ne – próbálta eltolni a karom, de ahogy engedtem volna óhajának, visszatolta magába ujjaimat. Másik kezem is lejjebb csúsztattam, és rásegítettem, hogy mielőbb a csúcsra érjen. Megbűvölve figyeltem, ahogy egy halk sikoly kíséretében testén végigfut a remegés. Viszont ahogy alábbhagyott benne a kéj, elhúzódott tőlem, és megbántottan vont kérdőre.

- Akkor miért ellenőrizted le, hogy én mennyire izgultam fel tőle?

Választ sem várva hagyott magamra.

- Basszameg – csaptam a fülke falára. Lenéztem meredező férfiasságomra, és elzártam a melegvizet. – Hülye Pattinson. Mindig elkúrod.

Teljesen magam alatt voltam. Fogalmam sem volt, mi lett volna a helyes reakció a stúdióban történtekre. Ha átsiklok a dolog felett, amire nem lettem volna képes, az is legalább ennyire rossz lett volna. Ha nem még rosszabb. Így legalább tudom, hogy Mike közelsége tényleg hidegen hagyja Kristent, de milyen áron tudtam meg? Az oly nehezen helyrejövő kapcsolatunk ismét visszafelé lépkedett.

Percekkel később, némileg lehiggadva hagytam el a helyiséget. Elővettem még egy sört, és a doboz cigi kíséretében kiültem a teraszra. Hűvös volt, de most nem bántam, jól esett háborgó testemnek és lelkemnek.

Csak bámultam a csillagokat, és mindig Mike bevert képe kúszott a szemeim elé. Nem tudtam, mennyi kárt okozott benne az a két ütés, ami betalált, de reméltem, hogy minimum újra kell építeni az arcát.

Elfogyott a söröm, és újabbat hoztam. Kettőt a biztonság kedvéért. Aztán ezt is pótolni kellett, de már whiskyvel. Már majdnem olyan részeg voltam, mint három napja. Majdnem elszégyelltem magam, hogy italba fojtom a bánatom. De csak majdnem. Mióta összeházasodtunk, nem igazán ittam. Ha netán elmentünk a srácokkal valahova, amire csak kétszer volt példa az elmúlt bő egy évben, akkor is tartottam a mértéket. De talán Kristennek jobban tetszik az amilyen régebben voltam. Nem kifejezetten az ivás, hanem Rob. Úgy, mint Rob, a kissé zavarban lévő, vidám, és lökött srác. Aki ha bánata van, italba fojtja, és előveszi a gitárját.

- Mintha az segítene – nyögtem fel.

De nehezítő körülménynek most itt volt Mike. Miért mindig ő? Hogy a fenébe van, hogy sosem szabadulunk meg tőle? Talán vonzzák egymást Kristennel.

Megborzongtam a gondolatra. Sőt olyannyira kiborított, hogy kezdtem rosszul lenni.

Az ég is felhősödni kezdett, és eltakarta a csillagokat. Úgy döntöttem, inkább lefekszem, addig sem jár az eszem azon a rohadékon. Szinte belezuhantam az ágyba. Éreztem, hogy Kristen megmozdul mellettem, és egyenetlen lélegzetéből arra következtettem, még ő sem alszik. A sötétben megkerestem a kezét, de elhúzta.

- Sajnálom – mondtam a sötétségbe.

Nem jött válasz. Egy ideig még füleltem, de aztán elnyomott az álom.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Kitámolyogtam a konyhába, ahol Kris már felöltözve etette Beckyt.

- Sziasztok – köszöntöttem őket.

- Szia. Szép a tegnapi termésed – pillantott a terasz felé, ahol halomban álltak az üres üvegek.

- Gondoltam bepótolom a lemaradást – eresztettem meg egy gyengére sikerült mosolyt.

- Vicces – morogta, és megtörölgette Becky száját. – Ma itthon maradtok.

Nem kérdés volt, hanem kijelentés, és ettől elmúlt a maradék álmosságom is.

- Nem! Veled megyünk, és megvárjuk, amíg végzel!

- Rob, ennek így nem lesz jó vége. Képtelen vagy uralkodni magadon.

- Csak ha okot adnak rá. És Mike adott! Vagy te nem így gondolod?

- De akkor sem az a módja a dolgok elsimításának, hogy nekiesel.

- Szerinted mit kellett volna tennem?! – emeltem meg a hangom. – Megköszönni neki, hogy igényt tart rád? Netán azt is hozzátenni, hogy Beckyt is viheti? Vagy hogy lássuk az elégedettségét, azt hazudni, hogy az ő lánya?

- Elég! – kiáltott rám Kris. – Fejezd be! Mi a picsáért kell mindig mindent elrontani?!

- Már elnézést, de nem én írtam alá egy olyan szerződést, ahol az expasimmal kell végigkefélni a filmet, egy lotyót játszva! Ki rontotta el?!

- Te sem papot játszottál a filmedben – sziszegte mérgesen. – És most indulok. Egy óra múlva kezdünk.

- Nem mész nélkülünk – fogtam meg a karját.

Felszisszent a szorításomtól, és egyből elengedtem.

- Ne haragudj – mondtam halkabban. – Kérlek, hadd menjünk veled. Ígérem, hogy viselkedni fogok, csak leállítom, ha nagyon nyomul. Verekedés nélkül – tettem hozzá gyorsan.

Kristen az ajkát harapdálva vívódott a válaszon, aztán a kezét széttárva leült a fotelba.

- Akkor öltözz.

Nem kellett kétszer kérnie. Tíz perc alatt kész lettem, és még egy könnyed tisztálkodás is benne volt. A vállamra vettem Becky cuccos táskáját, aztán őt is magamhoz véve mentünk az autóhoz.

Már elindultunk, amikor észrevettem, hogy társaságunk van néhány paparazzi személyében. Biztos voltam benne, hogy külföldiek, mert a hazai sajtó szerencsére elég visszafogottan viszonyult a hírességeihez.

Nem szóltam Kristennek, nehogy ezen is felidegesítse magát, de ahogy elnéztem a helyzetet, nem voltam benne biztos, hogy le tudom őket rázni. Ráadásul eléggé felbosszantott, hogy ezek szerint tudják, hol lakunk. Eddig ezt sikerült titokban tartani.

Most nagyon szerettem volna, ha Dean ül a helyemen, és ő vezet, de erre most esélyem sem volt. Még a telefonnak sem láttam értelmét, hogy jöjjön a stúdióhoz, lévén, hogy ő most Amerikában van. Reménykedtem, hogy nem fajul el a helyzet, és nem sodorják veszélybe a családom.

A stúdió zárt udvarára viszont már nem jöhetnek utánunk, csak a hazajutást kell valahogy ügyesen megoldanunk. Jól jönne egy zsupszkulcs – állapítottam meg, és felnevettem a régi filmes emlék hatására. *

Kristen rám nézett, de eszem ágában sem volt felvilágosítani őt a fejleményekről.

Időközben megérkeztünk, és behajtottam a biztonságos parkolóba.

Kristen egyből a sminkbe ment, én pedig Beckyvel körbejártam a tágas előteret, ahonnan számos ajtó nyílt, különböző titkokat rejtve.

Az első titok fel is bukkant az egyik mögül. Kathy.

- Sziasztok – köszönt ránk, és Beckyre mosolygott. – Cseréljünk – mutatta fel a kezében tartott kávét.

Hálásan ránevettem, és megejtettük a cserét.

- Megmentetted a mai napomat – kortyoltam a forró italba. – Ez valahogy elmaradt reggel.

- Látod, másodállásban látnok vagyok.

- És főállásban? – faggattam.

- Bébiszitter – nézett Beckyre.

Felnevettem. Tetszett a lány humora. De még nagyon fiatalnak tűnt ehhez az őrült rohanó világhoz. Rá is kérdeztem, hogy vetődött ide.

- Gyakorlatszerzés céljából. Egy kis bepillantás a filmkészítés rejtelmeibe. Amúgy Stewen, a rendező lánya vagyok – nyújtotta a kezét.

- Örvendek, Stewen a rendező lánya, Kathy.

- Azt hiszem, jól ki fogunk jönni – nevette el magát.

Abban a pillanatban bukkant fel Mike. Gyilkos pillantásokat lövellve vonult át az előtéren, és elégedettséggel töltött el, hogy kék monokli van a jobb szeme körül, és a száján lévő heg egy szép repedésnek tűnt.

- Remélem nem lesz nagyon kiakadva az apád – motyogtam az orrom alatt.

- Megoldják a sminkesek – legyintett a lány. – Nem hiszem, hogy sok ember lenne itt, aki sajnálná őt.

- Az egyik most közeledik – néztem el mögé, és gyorsabb ütemre váltott a szívverésem, ahogy végignéztem Kristenen. Enyhe szó volt a ruházatára, hogy vérforraló. Már a nyelvemen volt, hogy kifejezzem tiltakozásomat a megjelenése ellen, de időben visszanyeltem.

- Csak egy puszi az én kicsimnek, mielőtt kezdünk.

A karjába vette Beckyt, és egy kis szeretgetés után visszaadta Kathynek. Vártam, hogy esetleg nekem is jut egy apró csók, de csak egy halvány mosolyt kaptam.

Ahogy a távolodó feleségem után néztem, nem bírtam levenni a szemem lágyan ringó csípőjéről. Megfordult a fejemben, hogy esetleg az idegeim borzolása miatt lépked ilyen kihívóan, de gyorsan másfelé tereltem a figyelmem, nehogy szemmel látható jele legyen tettének.

Eltűnt a hatos teremben, és újra Kathy felé fordultam.

Ekkor hatalmas robaj hallatszott, és a terem felől hatalmas porfelhő kezdett kavarogni. Egy pillanatra síri csend támadt, aztán eszeveszett kiáltozás vette kezdetét.

* Harry Potter és a Tűz Serlege