Married Life - 2. fejezet

Sziasztok!

A második fejezet is megérkezett, remélem, nem fogtok csalódni :D :)))

Többek kérésére lecseréltük a gyerek nevét ;)

A harmadikat megint Jenny fogja publikálni

Kellemetes olvasást (LLL)

Szil

2. fejezet

A bűntudatom pillanatnyilag minden más érzést kiölt belőlem. Soha nem hittem volna, hogy képes lennék ilyesmire. És pont azt kellett megbántanom, akit a világon mindennél jobban szeretek. Aki a gyermekem anyja…

Úgy éreztem, ez megbocsáthatatlan, de fogalmam sem volt, mit tegyek.

Egyelőre vártam, hogy megjelenjen, de nem jött. Nem is csodálkoztam rajta. Én sem akarnék velem egy autóba ülni azok után, amit tettem.

Gondoltam, hagyok még neki egy kis időt, ezért kiszálltam az autóból és rágyújtottam. Két szálat is elszívtam, de Kristen még mindig nem mutatkozott.

Félve léptem vissza az épületbe, és az alig pár perce elhagyott szoba felé indultam. Az ajtó előtt megtorpantam, de nem volt értelme a habozásomnak, ezért benyitottam.

A szívem szakadt meg, amikor megláttam szerelmemet az ágyon sírdogálni csendes magányában. Észre sem vette, hogy visszajöttem. A ruháit már magára vette, de olyan picire kuporodott össze az ágy közepén, és olyan szívszaggatóan sírt, hogy egy utolsó aljas féregnek éreztem magam, mert tudtam, én váltottam ezt ki belőle.

Közelebb léptem az ágyhoz, és leültem mellé. Még mindig nem látta, hogy itt vagyok.

- Szívem – suttogtam.

Megérintettem a vállát, mire összerezzent, és rám pillantott. Utána viszont dühösen törölte le a könnyeit, ellökte a kezem, és felült az ágyon.

Fájdalmat okozott a tudat, hogy már az érintésemet sem tudja elviselni.

- Sajnálom – súgtam, és a hajamba túrtam, miközben a kétségbeesés úrrá lett rajtam.

- Rob, ez… Ez nem mehet így tovább – mondta halkan.

Az ágy szélére húzódott, háttal nekem, így nem láttam az arcát.

A szavai megrémítettek, és a félelem egyre feljebb kúszott a torkomban, hogy fojtogatni kezdjen.

Nem akartam felfogni a szavai jelentését. Szakítani akar?! Vagyis… Elválni, mivel már házasok vagyunk?! Ezt nem szabad hagynom.

Nem élném túl, ha elveszíteném őket, nekem nélkülük nem menne a létezés.

Közelebb húzódtam hozzá, de megérinteni nem mertem. Hiába elégült ki a vágyam alig negyed órával ezelőtt, most újra megrészegített az illata, és a látványát csak úgy falták a szemeim, de tudtam, hogy most nem vezetne sehova, ha újra el akarnám csábítani.

- Mire célzol? – kérdeztem, és megijedtem a saját hangom jegességétől.

Ő is észrevette, mert vetett felém egy pillantást, de nem nézett a szemembe.

- Talán egy kis időre lenne szükségünk… - mondta bizonytalanul.

Épp ez volt a másik, amit nem akartam. Féltem ugyanis, hogy annak istenhozzád lesz a vége. Több kapcsolatom ment már tönkre abban, hogy a lány időt kért. Mindnek szakítás lett a vége, mert másnál találták meg azt, ami belőlem hiányzott.

Kris viszont eddig még nem panaszkodott, és sosem kért ilyet. Az ágyban tökéletesen megértettük egymást, bár az utóbbi időben egyre kevesebbet voltunk együtt. Jó, ha két hetente egyszer a szexre is volt alkalmunk szakítani egy negyed órácskát.

Keserűen vallottam be magamnak, hogy igaza van. Ez így nem mehet tovább.

De én akkor is őt akartam, és a lányomat. A lányunkat!

- Nem – feleltem, mire kíváncsian nézett végre a szemembe.

- Akkor mit tegyünk?! – csattant fel. – Adjuk örökbe Beckyt, hogy újra csak egymásra figyelhessünk? – kezdte kíméletlenül. Már ettől is ledermedtem, de a folytatást sem tettem zsebre. – Vagy keressünk más szórakozási lehetőségeket? Esetleg másokkal keféljünk, ha egymásra már úgysincs időnk?! Neked ott vannak a csinos kollegináid, akikkel a napjaid nagy részét töltöd, én meg… - A szeme végigcikázott a szőnyegen. Nem mertem elképzelni, kit fog magának kitalálni, de sejtettem. És előre fájt. – Én meg hívjam fel néha Mike-ot?!

Telitalálat.

- Mindig jól tudtad, hogy ő a gyenge pontom – vágtam vissza. – Igen, tessék, hívd fel! – nyomtam a kezébe a mobilját, amely még a szőnyegen hevert. – Kérdezd meg tőle, benne van-e mondjuk heti ötször egy alkalmi szexben, és én is megoldom munkaidő alatt! A hétvégéket meg csak átvészeljük!

Ekkor végre hozzám ért. Lekevert egy pofont. Az agyam először megakadályozta, hogy erre reagáljak, mert tudtam, hogy jogosan cselekedett, aztán mégis elkaptam a csuklóját, és hanyatt döntöttem az ágyon.

Erősen szorítottam, de nem érdekelt semmi. A kétségbeesésem vezérelt, amelyet az esetleges elveszítése miatt éreztem.

Hosszan néztünk egymás szemeibe. Az övében nyoma sem volt már annak a szerelemnek, amellyel valaha kivirágoztatta az életemet. Tudtam, hogy én szúrtam el. Nem voltam vele eleget. Magára hagytam. És ez lett belőle.

Örülhetek, ha még nem gyűlölt meg visszafordíthatatlanul.

A szemében könnyek sorakoztak. Lassan elengedtem a kezeit, és mély levegőt véve mellé heveredtem az ágyra.

Ekkor már nem viccből jött a következő ötletem.

- Ezt a filmet még megcsinálom, de a többit visszamondom – kezdtem halkan.

Nem reagált. Némán feküdt mellettem, meg sem moccant.

- Nem érdekel az anyagi veszteség, nem akarlak elveszíteni benneteket, és ha ez az ára, akkor megfizetem. Vissza akarlak kapni, Kristen – fordultam felé, de a plafont bámulta meredten.

Elveszítettem. Késő, harsogta bennem egy hang.

És a telefon is újra megszólalt.

- Anya vissza foglak hívni! – kiabált a mobillal, amint meglátta, ki a hívó.

Annak azért örültem, hogy velem még nem használt ilyen hangot. Még…

- Talán inkább külön kéne költöznünk egy időre – fogalmazta meg a rémálmomat, miután a mobilt kinyomta, és elhajította.

- Nem – kiáltottam, és a fájdalom a szívembe mart. – Nem – mondtam már valamivel halkabban, és felé fordultam.

A haja szétterült a párnán, az arcán az iménti könnyek nyoma csillogott, de a határozottság az egész lényéből sugárzott. Eltökélten ismételte meg az előző mondatát.

Ekkor szólalt meg az én mobilom. Rodny keresett, mert a sztrájk véget ért, és az éjszakai felvételeket ma akarják elkészíteni.

Én nem üvöltöztem vele úgy, mint Kristen az anyjával, de azt hazudtam neki, hogy elutaztam, és nem vagyok elérhető közelségben.

- Bocs, holnap találkozunk – mondtam még, aztán én is messze dobtam a telefonomat.

Hangosan koppant a szoba túlsó falán, de az se érdekelt volna, ha darabokra törik.

Újra Kristen felé fordultam, és rádöbbentem, hogy utoljára akkor voltunk teljesen kettesben, mikor még csak terhes volt. Eddig még nem adódott ilyen alkalom, mint ez a mostani. És ezt is sikeresen elkúrtuk.

Megpróbáltam menteni a menthetőt, és lágyan megcirógattam az arcát. Kristen lehunyta a szemét, és egy újabb könnycsepp gördült le az arcán. Tartottam tőle, hogy le fog rúgni magáról, de odahajoltam, és lecsókoltam.

A bőre megremegett, a szája elnyílt. Újra megkívántam. Az ajkaira is adtam egy puszit. Nem viszonozta. Nyelvemmel addig cirógattam a száját, amíg az meg nem rezzent, és a szeme is résnyire nyílt. Az ajkai közé csúsztattam a nyelvemet, hogy táncba csábítsam az övét, és egy pár pillanatnyi habozás után a karjait éreztem a nyakam köré fonódni.

Tudtam, hogy ezzel nincs megoldva az a sor probléma, amely alapjaiba rengette meg a házasságunkat, de pillanatnyilag önzőbb voltam a kelleténél, és szeretni akartam, immár nem dühből, hanem szenvedéllyel.

A csókom viszonzása után a vetkőzésben is a segítségemre volt, és kisvártatva újra meztelenül feküdtünk egymás mellett.

Mielőtt a vágy hevében elnyeltük volna egymást, egy pillanatra elszakadtam tőle, felálltam, és a mobiljaink felé vettem az irány.

- Rob – visította rögtön Kristen, de nem akartam, hogy megint valami megzavarjon bennünket, ezért fogtam a két készüléket, és egy pillanat alatt mindkettőt hatástalanítottam.

Kristen elmosolyodott, amint meghallotta a kikapcsolást jelző dallamot, és visszahanyatlott a párnák közé. Széttárt karokkal és lábakkal várta, hogy visszaérkezzek mellé, de amint teste fölé borultam, amelyet a szülés csak még izgatóbbá varázsolt, nem tudtam tovább várni, és mélyen beléhatoltam.

Most is egyszerre nyögtünk fel az édes érzésektől, Kristen körmei végigszántottak a bőrömön, és a tarkómon a hajamba kapaszkodva vont magához egy csókért, miközben mozogni kezdtem benne.

Azt nem tudtam, tettem-e benne bármilyen kárt az ezt megelőző, cseppet sem kíméletes akciómmal, de most örültem, amiért legalább erre a kis időre kaptam még tőle egy esélyt, hogy a szerelmemet bizonygassam, és ennek érdekében igyekeztem megtenni mindent, ami tőlem tellett.

Mikor először a csúcsra ért, hangos sikítást hallottam, és utána a nevemet kezdte suttogni. Ekkor kihúzódtam belőle, saját gyönyörömet későbbre halasztva, és lejjebb csúsztam a testén.

A nyelvem az egyik mellére siklott, és addig kényeztettem a mellbimbóját, amíg kőkeményre nem merevedett, hogy aztán a két gömbölyded halom közti völgyet halmozzam el csókjaimmal, és a másik mellbimbóját se hagyjam kimaradni a jóból.

Kristen felszisszent, amint túl erősen szívtam érzékeny bőrét, mire kérdően rápillantottam.

- Ne haragudj, csak még fáj egy kicsit… - lehelte felém magyarázatképpen. – És Becky se szokott kímélni – mosolyodott el.

A lányunkat táplálták ezek a keblek, amelyek engem is az őrületbe kergettek, de nem akartam neki fájdalmat okozni, ezért a továbbiakban csak simogatni mertem őket.

Ajkaim tovább haladtak a köldöke felé, amelybe egy másodpercre belefúrtam a nyelvemet, hogy aztán tovább haladjak végig a csípője ívén, a lábain, végül visszatérjek nőiessége nedvektől csillogó középpontjához, és megkóstoljam a teste legteljesebb aromáját.

Kristen újfent sikítozni kezdett a gyönyörtől, és tudtam, hogy ha más téren nem is, de legalább ebben én vagyok az, akire szüksége van.

- Gyere – nyögte felém. – Most. Kérlek!

Nem haboztam teljesíteni a kérését, vagy inkább parancsát, és a combjai közé helyezkedtem. Megemeltem a csípőjét, hogy minél mélyebben be tudja fogadni vágytól lüktető testem, és a lélegzetünk is elakadt az érzéstől, amely egyesülésünket volt hivatott végigkísérni.

Szapora lökésekkel hajszoltam magunkat az újabb eksztázis felé, de mielőtt végem lett volna, Kristen háta alá nyúlva átfordultam, hogy ő kerüljön felülre. Imádtam nézni az arcát, és végigsimítani a testét, miközben rajtam mozog, és így sokkal jobb kilátásom nyílt arra a pontra is, ahol a testünk összeforrt.

Az egyik kezem a melleit cirógatta és markolgatta, miközben a másikat becsúsztattam Kristen hasán keresztül a lábai közé, és két ujjam közé fogtam a csiklóját. Azonnal éreztem magamon a hüvelye összehúzódásait, és ez nekem is siettetni kezdte az élvezet végső kitörését. A csípőjébe markolva mozgattam magamon még gyorsabban, majd egy pillanat múlva éreztem is, hogy a testébe lövellek, ő pedig reszketve borult fölém.

- Szeretlek – súgtam, és kisimítottam a haját az arcából.

Felemelte a fejét, és a szemembe nézett.

- A szex jó volt, de ez nem változtat semmin – felelte meglehetősen kiábrándítóan.

Mégis tudtam, hogy igaza van.

- Megoldjuk, együtt, mindent – győzködtem őt, és magamat is.

- Persze – támaszkodott a mellkasomra, majd leemelkedett rólam, és szinte fázni kezdtem, amint már nem ölelt körbe a forrósága. - Aztán kezdődik minden elölről… Nem, Rob – rázta meg a fejét, és a ruháiért nyúlt.

- Mi az, hogy nem? – jöttem én is méregbe a szavaitól. – Nem akarsz már engem? – szegeztem neki a kérdést nyíltan.

Tudtam, hogy akar engem, mint időnkénti szexpartnert, mert másra amúgy sem jutott időnk a megfeszített munkatempóm miatt, és erre is csak nagyritkán kéthetente egyszer, vagy max kétszer, de ezen kívül alig kommunikáltunk. És ez így tényleg nem volt rendben.

Nem válaszolt a kérdésemre, szótlanul öltözött tovább.

- Mit vársz tőlem? – kérdeztem higgadtságot erőltetve magamra.

- Már magam sem tudom – motyogta, és a felsőjét is magára kapta.

Odaálltam elé, és felemeltem az állát, hogy rám nézzen.

- Nekem is rossz. Minden pillanatban velünk van Becky. Vagy ha ő nincs, a kurva mobil szólal meg, hogy aki vigyáz rá, közvetítse, mit csinál éppen, még ha nincs is semmi baja. Nekem is hiányzol. És nem csak ez – mutattam az ágy felé, arra célozva, amit az imént csináltunk. – De nem tudom, mit tehetnék.

- Semmit – vágta hozzám kíméletlenül, de nyugodt, beletörődő hangon.

- Nem akarod, hogy lemondjam a már megkötött szerződéseimet – kezdtem összefoglalni, amit tudok. – Nem akarod azt sem, hogy Beckytől külön legyünk. Én sem – tettem hozzá rögtön, mielőtt félreérti a szavaimat. - De ha csak ez segítene azon, hogy a házasságunkat rendbe hozzuk, akkor hajlandó vagyok rá. Anyám biztos szívesen segítene. Utazzunk el egy hétre!

- Chh – szisszent fel hitetlenkedve Kristen. – A kurva mobil ott is megszólalna.

Igaza volt. Akkor meg folyton azon járna az agyunk, mi van a lányunkkal. De erre is volt egy megoldásom.

- Akkor hármasban lépjünk le – javasoltam felvillanyozódva. – Néha csak tudunk szakítani egy kis időt magunkra, amíg ő alszik, mondjuk – mélyült el a hangom, és lágyan magamhoz húztam.

Nem jött be, mert eltolt magától.

- Majd meglátjuk, most menjünk haza – mondta, és kifelé indult.

Felöltöztem, és követtem. Az autónak dőlve cigizett, de elnyomta, amint megérkeztem, és beültünk.

Nem jutottunk semmire, de egyre inkább éreztem, hogy ha ez így megy tovább, az a kapcsolatunk legvégét jelentheti.

Alighogy hazaértünk, anyám megdöbbenve kérdezte, mi történt. Nyilván az arcunkra volt írva, hogy nem vagyunk épp a legjobb formában, de nem várt feleletet a kérdésére. Kristen elvette tőle az éppen síró Beckyt, aki szintén megérezte rajtunk a feszültséget.

- Miért nem veszel ki szabadságot, és mentek el valahova? – kérdezte, amikor kikísértem. – Apáddal mi is megoldottuk, nem akarom, hogy szétmenjetek- simogatta meg az arcom vigasztalóan.

- Megpróbáljuk, anyu – köszöntem meg a kedvességét, és egy puszit adtam az arcára.

- Én bármikor szívesen segítek, csak hívj, ha kellek – mondta búcsúzóul, és elment.

Visszamentem a házba, ahol Kristen a kanapén ült a lányunkkal az ölében, és szerencsére sikerült elaltatnia. Egy dalt dudorászott neki, amit még soha nem hallottam. Ezt szóvá is tettem.

- Hogy hallhattad volna? – kérdezte. – Soha nem vagy itthon.

Ezzel újra sikerült egyet belém rúgnia. Még ha igaz volt, akkor is fájt. És eszembe jutottak a szavai, amelyeket a Flamingóban mondott. Soha nem lettem volna képes őt pótolni, bárkivel is. Akármennyire is hiányoztak az együttléteink, akkor sem tudtam volna elképzelni, hogy valamelyik színésznőt kapom el egy-egy menetre a szünetekben, csak hogy a vágyaimat csillapítsam.

Ahogy figyeltem őket, más is az agyamba villant. Mindig féltékeny voltam Mike-ra, és bár az utóbbi időben nem nagyon hozta szóba egyikünk sem, most mégis újult erővel kezdtem aggódni a házasságom miatt.

Míg kétségbeesetten valami megoldás után kutattam, Kristen a gyerekszobába vitte Beckyt. Utánuk mentem, és az ajtóból figyeltem, ahogy óvatosan a kiságyba helyezi, betakargatja, és egy puszit nyom az arcára. Látszott rajta, mennyire szereti. Én mindkettejüket ugyanígy rajongtam.

- Figyelnél rá, amíg lefürdök? – kérdezte, miközben fáradtan elhaladt mellettem a fürdőszoba felé.

- Persze – szóltam utána, bár szívem szerint követtem volna.

Az idejét sem tudtam volna megsaccolni, mikor zuhanyoztuk együtt utoljára.

Ő viszont most meglehetősen kimerültnek látszott, és én is éreztem, hogy pihenésre volna szükségem. De már csak pár órám maradt a mai napból, és arra, hogy meggyőzzem szerelmemet, én nem fogom hagyni, hogy tönkremenjen mindez.

A babajelző kütyü egyik felét Becky mellé tettem a kiságyba, maximumra tekertem a hangot, a másikat pedig felkaptam, és a fürdőbe indultam.

Kristen már elnyújtózott a kádban, amelybe még mindig zubogott a víz, így nem is hallotta meg, hogy közeledek. Leguggoltam a kád mellé, és végignéztem a testén. A vágyam megint felhorgadt, de látszott rajta, hogy egy hajszál választja el az elalvástól, így elnyomtam a gondolataimat.

Az ingemet könyékig feltűrtem, a babajelzőt pedig a kád mellé raktam a földre. A vízbe mártottam a kezem, hogy felmelegítsem az ujjaimat, és elkezdtem masszírozni Kristen vállát. Lassan gyúrtam ki belőle a csomókat, és minden sóhaját örömmel hallottam.

- Köszönöm – pillantott rám hátra, amikor már mindet sikerült egyenletesen kimasszíroznom, és hálásan nézett rám.

- Nem kell megköszönnöd – mondtam, és megcsókoltam.

Még meg sem ízlelhettük egymást rendesen, amikor Becky hangját hallottam egészen közelről. Gyorsan megtöröltem a kezem, és a gyerekszobába siettem. A karjaimba vettem a kicsi lányt, és ringatni kezdtem. Kristen egy törölközőbe csavarva jött utánam, és el akarta venni tőlem, de Becky már visszaaludt, így meggondolta magát.

- Menj, aludd ki magad, én figyelek rá – ajánlottam, és egy pusziért hajoltam felé.

Szerencsére nem tagadta meg tőlem, és látszott, hogy hálás, amiért egy kis „szabadidőt” kínálok neki.

Bár a gondjainkat tovább halogattuk, annak örültem, hogy legalább most egy enyhe nyugalom szállt közénk. Talán annak köszönhetően, hogy kiadtuk a dühünket… Nem tudtam volna megmondani.

Szerelmem a hálóba ment, és láttam, hogy az ágyra omlik. Beckyt magammal vittem a konyhába, és belestem a hűtőbe, milyen vacsorával lepjem meg Kristent, ha majd felébred. Szerencsére volt otthon minden egy kiadós, de hamar elkészíthető ételhez. Beckyt visszavittem a kiságyába, és a babajelzőt magammal hurcolva nekiálltam főzőcskézni.

Alig egy óra múlva készen illatozott minden, de Kristent nem volt szívem felkelteni. Ötpercenként rohangáltam megnézni hol őt, hol a lányunkat, de mindketten édesdeden aludtak, és minden alkalommal beléjük szerelmesedtem.

Elhatároztam, másnap beszélek a rendezővel, hogy mi történne, ha átütemeznénk a forgatást, mert tényleg akartam azt az egy hét szabadságot annak érdekében, hogy megmentsem az itthon kialakult helyzetet. Vagy legalább meg tudjuk beszélni. De erre nem elég pár óra, ehhez több időre lenne szükségünk.

Rodny, mivel szintén többgyermekes családapa, biztos meg fogja érteni, ha nagyvonalakban vázolom neki a helyzetet. Ebben bízva feküdtem le Kristen mellé, a jelzőkütyüt az éjjeliszekrényre téve, és bár álmos voltam, nem vesztegettem időt alvásra, helyette inkább őt figyeltem.

Az arcán helyenként elmélyültek a ráncok, és a kezén egy új sebhelyet is felfedeztem. Szidtam magam, mint a bokrot, amiért ilyen kevés figyelmet szenteltem a családomnak az utóbbi időben, de megfogadtam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ez változzon.

Ők voltak az életem. Nem akartam elveszíteni egyiküket sem. Csodálva néztem tovább Kristent, akit a szülés ellenére is éppolyan kívánatosnak és gyönyörűnek találtam, mint előtte, sőt, ha lehet, még intenzívebben vágyódtam utána. Már amikor a gyermekemet hordta is, olyan hihetetlen mértékben éreztem megnövekedni iránta a szerelmemet, hogy sokszor azt hittem, szétfeszítenek az érzések, de egyben maradtam. És együtt maradtunk… Most sem lehet másként. Őt nekem teremtette a sors, nem szabad, hogy bármi miatt is szétmenjünk. És az én feladatom tenni ez ellen.

Ezekkel a gondolatokkal csukódtak le a szemeim, és szerelmemhez hasonló mély álomba szenderültem.

- Rob! – sikította Kristen. Nyilván nem először, de idő kellett, hogy magamhoz térjek.

Riadtan ültem fel, és nem értettem, amit látok. Kedvesem kétségbeesetten szorította magához Beckyt, és a másik kezében a telefont tartotta. A könnyei záporoztak, és megállás nélkül a nevemet sikoltozta. Megrémültem. Tudtam, hogy a gyerekkel történt valami. Felpattantam, és odaléptem mellé.

- Mi a baj? – kérdeztem riadtan.

Kristen a földre rogyott, a telefont kiejtette a kezéből és zokogva ölelte magához a lányunkat.

- Nem lélegzik – nyöszörögte.